Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

                               Nick J. Fuller:

                               HALÁLOS KANYAR

   (Forrás: TVR hét, 1998. március 30. - április 5., 14. szám, 40-41. o.)

   A  fekete,  páncélozott  pénzszállító  autó  szinte rátapadt az úttestre.
Felettébb  fontos  volt  ez  a hegyek között ide-oda kanyargó úton. A Golden
Cobra  nevű  biztonsági  szolgálat sofőrje határozott kézzel és meglehetősen
gyorsan vezette a súlyos, szögletes járművet. Éppen lefelé haladtak az egyik
hágón.  Már  legalább  tizenkét  éve  dolgoztak  a cégnél. Most is, akárcsak
minden  pénteken,  szokás  szerint  a  bányához vitték a munkások fizetését,
mintegy másfél millió dollárt.

   - Rossz  előérzetem  van  már hetek óta. A végén még nem élem meg a  jövő
hetet - jegyezte meg James Taylor.

   Manuel  Pineda  vadul  a  fékre  taposott.  A  páncélautó  kereke  élesen
csikorgott a fékezéstől az aszfalton. Pineda nem tudta elkerülni az ütközést
a  metálzöld  sportkocsival,  amely  a  kanyar utáni mellékútról vágódott ki
eléjük. A Ferrarit mintegy öt méterrel előrébb lökte az ütközés.

   A  két  biztonsági  őr  rosszat  sejtve,  mereven  figyelte  az  autót. A
páncélozott  kocsi  némi biztonságot nyújtott, bár nagyon jól tudták, hogy a
páncélököllel szemben semmi esélyük nincs.

   Több  perc  telt  el  így,  és  nem történt semmi. A kétüléses sportkocsi
utasai az ütközéstől elveszítették az eszméletüket.

   - James,  kiszállok.  Úgy  látszik,  egyszerű baleset az egész. Fedezz  a
biztonság kedvéért!

   James  is  kiszállt  a  kocsiból.  Lövésre  készen a Ferrarira tartotta a
puskáját.  A fiatal dél-amerikai óvatosan közeledett a kocsihoz. Benézett az
ablakon. Az utasok a műszerfalra dőltek.

   - Lehet, hogy meghaltak? - gondolta magában a férfi. Bal kezével óvatosan
kinyitotta a kocsiajtót.

   És  ekkor  az  eszméletlennek  hitt  autós megelevenedett. Levágott csövű
karabély meredt a biztonsági ember arcába.

   Meghökkenve  hátraugrott.  Ez  volt  a  szerencséje. Két lövés dörrent. A
hegyek úgy visszhangozták, mintha ágyút sütöttek volna el. Az első lövedéket
a golyóálló mellénye fogta fel, a második súrolta a fülét.

   A  két  fegyveres fickó kipattant a kocsiból. De nem voltak elég gyorsak.
Egyikükkel  James  golyója  végzett.  A  másikat,  aki az imént lőtt, Manuel
intézte el.

   Az  egész  néhány másodperc alatt zajlott le. A két egyenruhás biztonsági
őr  reflexszerűen  és  villámgyorsan  cselekedett,  ahogy  beléjük verték az
edzésen.  Ilyen  meleg  helyzetük még sohasem volt. Ráadásul mindketten most
öltek először embert, és ez eléggé megviselte őket.

   James a páncélozott autónak dőlt, az izgalomtól hányinger kerülgette.

   Manuel  szedte magát össze először, odalépett halott támadójához. Nehezen
sikerült lerángatnia a földön fekvő hulláról a fekete sísapkát.

   - James!  -  kiáltott fel meglepődve. - Gyere ide gyorsan! Hiszen ez  nő!
Ráadásul nem is csúnya!

   A  kíváncsiság  Taylort  is  felrázta  a múló rosszullétből. Odasietett a
társához.

   - Úgy rémlik, valahonnan ismerős az arca - gondolkodott el James.

   - Te, lehet, hogy a másik is nő? - indult át izgatottan a túlsó oldalra a
kreol bőrű férfi

   - Tévedtem! - kiáltott fel Manuel, majd hirtelen a társához fordult. - Ez
a férfi nagyon ismerős nekem, James!

   Közben Taylor is odaért a holttest mellé.

   - Istenem!  Ez  nem  lehet  igaz!  És  én  lőttem  le!  -  ordított   fel
kétségbeesve,  arcát  a  kezébe temetve. - Én lőttem le! Lelőttem a tulajdon
fiamat!  Az a ringyó meg a barátnője, azért volt olyan ismerős. Csakis annak
lehetett  az  ötlete  ez  az  egész őrült akció!... Istenem, mit tettél! Mit
tettem?!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.