VÉLEMÉNY
A szakdolgozat címe: "Az infravörös elektromágneses sugárzás és
alkalmazásának lehetőségei a kriminalisztikában"
Készítés helye: Janus Pannonius Tudományegyetem, Természettudományi Kar,
Kísérleti Fizika Tanszék
Készítés ideje: 1997/98. tanév
Készítette: Sallai Zoltán III. éves hallgató,
Szolgálati helye: Borsod megyei Rendőr-főkapitányság,
Bűnügyi Technikai Osztály
Jelen vélemény kialakítása: Kizárólag kriminalisztikai fényképezés
szakterületének szempontjából!
A dolgozat terjedelme 69 oldal, a téma tárgyalása logikusan felépített
vonulatban történik. A szűrőknél talán célszerű lett volna röviden
megemlékezni a rendőrségnél rendszeresített S622 villanókészülékekhez a gyár
által készített IR villanófejekről. E kérdéskör elhanyagolható ugyan, hiszen
a villanás észrevétlenségének témakörével foglalkozik a dolgozat, tehát
megjegyzésem nem tekinthető hibának, csupán észrevételnek.
A készítő lényeglátását tükrözi, hogy külön fejezetet szentel a
fényképezőgépeknél e célra alkalmazható zárszerkezeteknek, valamint a
távolság beállításának. Az élességállítás borotvapengés módszerének
tárgyalása különösen gyakorlatias módon történik.
A filmek előhívásával foglalkozó résznél, a 40. oldal második bekezdés 3.
sorában lévő "20 sec" előhívási idő valószínűleg elírás, hiszen a hatóanyag
és egyéb tartalomtól függően a kidolgozó oldatok hatásideje meglehetősen
eltérő. Bár a későbbiekben érzékelhető, hogy ez a "20 sec" valószínűleg az
előhívás közbeni mozgatásra vonatkozik.
Rendkívül értékes momentum, hogy az előhívás közbeni külső hőhatások
kiszűrésére is tesz javaslatot, valamint a jelentősebb előhívó hatóanyagokat
is tárgyalja, tulajdonságaikkal együtt.
Elírásként értékelem a 43. oldal utolsó sorát, ahol a dolgozat "Hester és
Driffield" neveit említi a fotográfiai jelleg-görbékkel kapcsolatban.
Helyesen Hurter-Driffield görbe.
Egyébként az ezzel kapcsolatos évszám is elírás lehet, a szerző 1890-et
említ, holott nevezettek 1893-ban szerkesztették az első, gyakorlatilag jól
definiált feketedési görbét. A denzitásgörbét kiválóan, érzékletesen írja
le, de talán szerencsés lett volna egy ábra erejéig bemutatni, szemléltetni
is. Egyébként nem hiba!
Az 55. oldalon található cím, "Infrafotótechnikai eljárások alkalmazása a
krimináltechnikai rekonstrukciós vizsgálatokban" szerintem eléggé szűkítő
megjelölés, holott a téma majdnem teljeskörűen kerül tárgyalásra. A
rekonstrukció ugyanis tudományos alkalmazásban a feltehető eredeti alak
szemléltetése. A bűnügyi szakértői vizsgálatoknak ez valóban egy
részterülete, de nem az egészére jellemző lényeg. Ezen szakértői
vizsgálatokban a követelmény sokrétűbb, az infravörös technika alkalmazását
tekintve is. A német kriminalisztikai irodalom ezért már a század elejétől
megkülönbözteti a deskriptív (leíró) és exploráló (felkutató)
kriminalisztikai fényképészeti felhasználást. Gyakorlatilag ezek a területek
egymástól nem függetleníthetők, hiszen a szakértői vizsgálatok státuszainak
rögzítése deskriptív módszerrel történik, ugyanakkor az emberi érzékelő-
képesség határain lévő sajátosságok feltárása exploráló módszereket
feltételez. Utóbbi része lehet ugyan a címben említett rekonstrukciós
vizsgálat, de ez meglehetősen szűk megjelölés. A fejezet tartalma egyébként
nem kifogásolható, abban az esetben, ha a címet az előbb általam elmondottak
tudatában értelmezzük.
Összegzés
Sallai úr rendkívül nagy feladatra vállalkozott, és megítélésem szerint
ezt kiválóan oldotta meg. Ebben a terjedelemben érzékletesebben,
logikusabban és hatékonyabban a téma érzésem szerint nem tárgyalható.
Az elkészített szakdolgozat egyaránt használható tárgyi témában
kutatómunka kiindulópontjaként, illetve a bűnügyi szakértők napi munkájának
támogató irodalmaként.
A szakdolgozatot - kriminalisztikai fényképezés szakterületét tekintve -
JELESRE (5) javaslom értékelni.
Miskolc, 1998. április 20.
Töpler Sándor r. őrnagy
tanszékvezető