Dimenzió #22

MeGiNT eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia, fizika, kommunikáció, egyveleg)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Robert Lindstrom:

          (Robert Lindstrom szabadúszó újságíró Dél-Kaliforniában.)

                            AZ ÚJ MÉDIA OKTATÁSA


                          (ABCD CD-ROM II/3. 1995.)

                      +------------------------------+
                      |       EZ A DOKUMENTUM A      |
                      | MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR |
                      |     ÁLLOMÁNYÁBA TARTOZIK     |
                      +------------------------------+


   A  multimédia  gyorsan  változó  világában  biztosan Önnek is megadatik a
siker  lehetősége!  Az  új  média  képzeletbeli egyetemén megtanulható, hogy
hogyan   kell  a  multimédia  termékeket  és  szolgáltaltatásokat  tervezni,
animálni és összeszerkeszteni, majd pedig legyártani és piacra dobni. Az itt
végzettekre  izgalmas  állások  várnak  a  telekommunikáció,  a  látvány- és
játéktervezés,  valamint  az  interaktív televíziózás területén. Miért is ne
kaphatná  meg Ön is mindazt a képzést, amire szüksége van ahhoz, hogy a jövő
mindent elárasztó digitális világában sikeres lehessen? Miért habozik?

   A  multimédia megérkezett és halálra rémisztette az embereket. Vállalatok
és  munkások  rettegnek  attól,  hogy egyszerűen csak félresöprik őket; hogy
életük a digitális médiumok tovahaladó forradalmának hatására menthetetlenül
megváltozik.  A  munkanélküliek  kénytelenek belátni, hogy korábbi állásukat
többé  nem kaphatják vissza és egyetlen reményük az, ha új szakmát tanulnak.
Soha  egyetlen  társadalom  nem tapasztalt még ilyen mindent átható és gyors
technikai  átalakulást,  és soha eddig még nem nőtt ilyen gyorsan az oktatás
és  képzés iránti igény. Ezen igényt kielégítendő szinte azonmód létrejöttek
a  multimédiát  oktató  kurzusok  és  tanfolyamok.  Vannak  közöttük a rokon
tudományágak  mellett  kialakított  kiegészítő kurzusok, nagyratörő egyetemi
szakprogramok,  de  még  önálló  oktatási  intézmények  is.  Mindenesetre az
amerikai felsőoktatás részekre szabdalt költségvetése jelenleg az igényeknél
jóval kevesebb lehetőséget kínál.


                           Hollywood iskolába megy

   Minden  intézmény a maga módján próbálja megközelíteni a kérdést. Vannak,
ahol  a  vizuális  műveltség  és  az esztétika fontosságát emelik ki, máshol
pedig  az egyes termékekre jellemző szakismeretek fontosságát hangsúlyozzák.
A   filmművészeti   akadémiák   például   elsősorban  az  elbeszélő  stílusú
történetmondás   művészetére   helyezik  a  hangsúlyt,  a  számítástechnikai
főiskolákon   pedig   az  algoritmus  az  elsődleges.  A  világhírű  bostoni
tudományos  intézet, a Massachusetts Institutes of Technology (MIT), kutatói
végzettséget  kínál  a  médiatudományi szakprogramjának keretében, a Harvard
Egyetem Tanárképző Intézete a műszaki diploma részeként oktatja a multimédia
tanári  felhasználását,  a  Dél-Kaliforniai  Egyetem  filmművészeti iskolája
pedig  a  digitális technikának a mozifilm készítésben való felhasználásával
foglalkozik.

   Mivel   jelenleg   sehol  sem  nyújtanak  mindenre  kiterjedő  multimédia
oktatást, a leendő diáknak az iskolák és kurzusok kiválasztása előtt el kell
döntenie  mik a szándékai. "Rengetegféle önálló oktatási program van, melyek
mind egy-egy szakterületből alakultak ki, azonban nem találni egyetlen olyan
valóban  működő  programot sem, amelyik minden részterületet átfogna" mondja
Charles  S.  Swartz,  aki  a  Kaliforniai  Egyetem Los Angelesben lévő karán
(UCLA)  a  szórakoztató  iparral  és előadó művészetekkel foglalkozó tagozat
tanulmányi igazgatója.

   Az  a  tény,  hogy  az  UCLA  nem  tekinti  önálló  szaknak az új médiát,
tipikusnak  mondható  a kutatási tevékenységet is folytató nagyobb egyetemek
esetében.    Indítanak    ugyan    ezzel   kapcsolatos   szemináriumokat   a
számítástechnikai,   pedagógiai,  képzőművészeti,  film-  és  zeneesztétikai
tanszékeken, ezek azonban nincsenek egységesen, egyetemi szinten összefogva.
"A  továbbképzéssel  foglalkozó  oktatási programok voltak az elsők, amelyek
multimédia-oktatást kínáltak, mivel ezeket az oktatási formákat kifejezetten
úgy  alakították  ki,  hogy  érzékenyen  reagálhassanak a piac igényeire," -
magyarázza  Swartz.  Emellett az ilyen kurzusok bizonyos fokig önköltségesek
és   az   adományokból   megszerezhető   technikai   eszközökhöz  is  jobban
hozzájutnak.

   Az  UCLA e tagozata - mely a fő westwoodi campusban tartott szemináriumai
mellett  működtet  egy  az IBM által támogatott multimédia laboratóriumot is
Los  Angeles  Universal  City  nevű városrészében - azt tervezi, hogy még az
idén  indít  egy  az interaktív multimédiával és a digitális technológiákkal
kapcsolatos  szakképesítést adó programot. Hollywood közelsége miatt az UCLA
a   tantárgyat   egyértelműen  a  szórakoztatóipar  szempontjából  igyekszik
megközelíteni.  A  hallgatók  általában  20 és 40 év közöttiek, körülbelül a
felének   van  valamilyen  egyetemi  végzettsége  és  sokan  közülük  már  a
szórakoztatóiparban  dolgoznak.  "A szórakoztatóipar fragmentálódása sokakat
ösztönzött  arra,  hogy  az  új  média  területén  tegyenek szert valamilyen
képzettségre," - jegyzi meg Swartz.

   Michael  Dill,  egy  televíziós társaság kereskedelmi producere, 13 évnyi
tapasztalattal a háta mögött beiratkozott az UCLA tagozat egyik meglehetősen
ambiciózus  címet  viselő  kurzusára:  "Interaktív  multimédia:  a digitális
forradalom valódi ígérete". "Valami újba szeretnék most belevágni," - mondja
Dill.  "Az  interaktív  munkák  készítése érdekel, esetleg akár a hobbimmal,
vagyis a politikával is összekötve."

   Arthur  Dodson,  egy  másik  diák,  aki szintén a digitális technika nagy
lehetőségeit    kutatja,    tájékoztató   reklámokat   készít   egészségvédő
termékekhez.  Dodson  véleménye  szerint  az  UCLA kurzusai cége számára "új
távlatokat  nyitnak  a  produkciós  technológiák  előtt"  és  egyengetik  az
interaktív televíziózáshoz vezető utat.


                            Küldetéses multimédia

   A  San  Francisco-i  Egyetem  (SFSU)  kísérleti tagozata is - mely a maga
nemében  a  legnagyobb  és  a legdinamikusabban növekvő oktatási program - a
filmipart  választotta a multimédia oktatásához mintának, - bár a döntés nem
volt   könnyű.  Az  egyetem  terveiben  szerepel,  hogy  idén  nyáron  külön
tanulmányi   ösztöndíjat   alapít,   mellyel   a  következő  öt  szakterület
legkiválóbb   diákjait  jutalmazza:  multimédia  fejlesztés,  finanszírozás,
gyártás,   marketing   és   terjesztés.  Az  ösztöndíjakat  10-17  elvégzett
szeminárium  eredményei  alapján  ítélik  oda  a  hallgatóknak.  Az oktatási
program  beindítása óta bombasiker, - állítja a multimédia tanszak vezetője,
Robert  Bell,  aki egyébként maga is gyártásvezetőként vesz részt interaktív
munkákban.  A  tanszak  1992  ősze óta gombamódra nő: 250 diákkal kezdtek 12
tankörben,  mára  pedig  már  szemeszterenként  950  diákjuk van összesen 56
tankörre  osztva.  A diákok egyharmada általában a hagyományos kommunikációs
médiumok  területéről érkezik - ugyanis nem akarják elveszíteni az állásukat
-, a második harmad egyéb, a tömegkommunikációtól független szakterületekről
kíván  most  átnyergelni,  a  harmadik  harmad pedig kifejezetten multimédia
kiadó és fejlesztő akar lenni.

   Az  SFSU  képzési  programja jóval többre törekszik a számítógépes média-
technikák  egyszerű  oktatásánál.  "Nem  az  a  célunk,  hogy techno-mánokat
bocsássunk  ki",  mondja Bell. "Techno-bohémeket próbálunk meg képezni, vagy
ahogy   mondják   techno-bohókat,   vagyis   a  tartalom  és  forma  tudatos
alkalmazóit."  A  program  célja,  hogy "feltárjuk a társadalmi jelentőségét
mindannak,   amit   csinálunk,   vagyis   végeredményben   az,   hogy  valós
összefüggéseiben lássuk."

   Vannak akik az önmegvalósítás lehetőségeit keresik a multimédiában, mások
pedig  egyszerűen  csak egy szakmát, aminek jövője van. Jeffrey Fohl például
iparművészeti  főiskolát végzett, és három éve azért költözött Kaliforniába,
hogy  illusztrátorként  találjon  magának  munkát. Mint mondja, fő célja az,
hogy  "legyen  munkája  és  társadalombiztosítása".  E  cél  érdekében  Fohl
beiratkozott az SFSU-ra. "Megmételyezett a média," mondja.

   Fohl  számára  a megosztottság jelenti az igazi kihívást a multimédiában.
"Olyan sok a megtanulandó alkalmazás, hogy nehéz eldönteni melyik a fontos",
- teszi hozzá.

   A multimédiát - az SFSU-hoz hasonlóan - magasabb szinten oktató központok
alapelve  az a meggyőződés, mely szerint a multimédia elsősorban művészetnek
tekintendő, másodsorban társadalmi jelenségnek és csak harmadsorban iparnak.
Ebből  következően nem csoda, hogy képzőművészeti iskola volt az, amelyik az
országban  először  kínálta  az  új média teljeskörű oktatását. A New York-i
Egyetemhez   (NYU)   tartozó   Tisch   Képzőművészeti  Főiskola  "interaktív
telekommunikáció"  nevet  viselő képzési programja először 1979-ben indított
diplomát  adó  képzést.  A program vezetőtanára, Red Burns, elismeri, hogy a
névválasztás   ugyan   "meglehetősen   szerencsétlen",   azonban  ezt  azzal
magyarázza,  hogy  az  ő  interaktivitás-fogalma a telefon, a televízió és a
személyi számítógép egyesítésére tett erőfeszítéseiből nőtt ki.

   Bár  az  NYU  képzési programja tartalmazza a digitális videó és audio, a
számítógépes  grafika  és a multimédia előállításához szükséges ismereteket,
Burns  szerint  a  mögöttes  cél  az,  hogy alapvetően újfajta kommunikációs
szakembereket képezzenek ki. "E szakembereknek képeseknek kell lenniük arra,
hogy  bizonyos  összefüggéseket elemezzenek, elképzeljenek és felismerjenek,
elképzeléseket     megkérdőjelezzenek,    átlássanak,    kipróbáljanak    és
megvalósítsanak,  alapvetően eltérő gondolatok között kapcsolatot teremtve a
részletekből  össze  tudják  állítani  az  egészet, véleményt formáljanak és
felismerjék   a  lényegest."  Burns  mindemellett  igyekszik  megtanítani  a
diákoknak a dolgokban rejlő erkölcsi felelősség jelentőségét is. "A technika
sem mentes az erkölcsi értékektől", figyelmeztet. "Tervezőjének értékrendjét
veszi át."

   Az  NYU  egyik  diákjának,  a harmincéves Sharleen Smith-nek, a szavaiban
visszatérni   látszanak  Burns  gondolatai:  "Az  új  média  jelentésének  a
megértéséről  van  itt  szó, nem pedig a végtermékről." Smith, aki egyébként
bölcsészetet  és  nyomdászati  rendszerirányítást tanult, három éve vett egy
számítógépet,  megtanulta  a  Photoshop használatát, majd pedig valami olyan
képzési lehetőséget kezdett keresni, amely által megfelelő munkát kaphat, és
amelynek ugyanakkor "művészi oldala is van."

   A  San Francisco-i Elektronikus Művészetek Központjában a diákok 1987 óta
tanulnak  interaktív  technikát.  A  központ  hitvallásának  a lényege, mint
Harold  Hedelman  elnök  mondja,  "a technika segítségével valami mást hozni
létre."  A  képzés  tandíjas, a diákok száma 100 alatt van, és az itt kínált
multimédia  képzési  program nagy hangsúlyt helyez az eszközökre, a designra
és  az  elméletre.  A  diákok  a  Kaliforniai  Egyetem  Berkeley-ben  működő
továbbképzési  programján  keresztül néhány kurzust egyetemi szemináriumként
is  elfogadtathatnak.  "Közhasznú  non-profit szervezetként alakítottuk ki a
központot,  ugyanis  nem  akartuk,  hogy  az iskolát a gyengébbekhez kelljen
igazítani",  -  mondja Hedelman. "Azt hiszem, a diákok megértik, hogy ez mit
jelent."

   Az  idekerülő  diákok,  teszi  hozzá Hedelman, általában már rendelkeznek
valamiféle  média-műveltséggel,  többnyire  a  grafika  és a képzőművészetek
területén.  Körülbelül  a  felük szabadúszó, a többiek pedig komoly cégeknél
dolgoznak.  "Az  emberek, akik idejönnek, rendkívül okosak, jó kommunikációs
képességekkel   rendelkeznek   és   gyakorlottak,"   -   mondja.   "Nem   az
alapismeretekre kíváncsiak."


                             Szakmaként tanulva

   Az  egyetemektől  független  multimédia  képzési  programok  elsősorban a
szakmai  jellegű  ismeretekre  helyezik  a  hangsúlyt,  az esztétikaiak csak
legfeljebb  ráadásként  kerülnek  szóba.  A  művészeti  szakiskolák, szakmai
főiskolák,  konferenciák, a szoftvergyártók által rendezett tanfolyamok és a
forgalmazók  által  támogatott  továbbképzések általában az egyes szoftverek
használatához szükséges ismeretekre koncentrálnak.

   "Az  idejövők  szaktudásukat  akarják  továbbfejleszteni, mert úgy vélik,
hogy  ily módon több pénzt kereshetnek vagy előbbre léphetnek a ranglétrán,"
-  mondja  Bruce  Kaplan,  a  kaliforniai  Culver  City-ben  lévő  Mind Over
Macintosh  elnöke.  A cég egy évvel ezelőtt az ügyfelek kérésére egészítette
ki a multimédia szakiránnyal kurzuskínálatát, amelyen egyébként Macintosh-os
alapismeretekkel  kapcsolatos  kurzusok  szerepelnek. A multimédia tanórákon
többnyire  az egyes szoftverekkel foglalkoznak, az elmélet vagy az esztétika
szerepe  kisebb.  "Tettünk  kísérletet arra, hogy diákjainknak bemutassuk az
újabb irányokat is" - magyarázza - "például az interaktív munkák tervezését,
de  nem  ment  a  dolog.  Ha  azt  akarjuk, hogy az üzlet nyereséges legyen,
figyelnünk kell a visszajelzésekre."

   A  Trebas  Intézet,  egy  montreali  székhelyű,  magán  kézben  lévő,  de
államilag  is  elismert  műszaki  főiskola,  ennél többre tör. A multimédia-
szakos  hallgatók  45  hetes  szakmai  képzést  kaphatnak körülbelül tízezer
dollárért  vagy  pedig maguk választhatják össze a tanegységeket a különféle
felhasználási  területekről,  mint  például  a  mozi,  a telekommunikáció, a
játéktervezés,  az  animáció  vagy  a  virtuális  valóság. "Úgy véljük, ez a
szakterület   rendkívül   gyorsan   felvirágzik,  és  ezért  szükség  van  a
szakemberek  képzésére," mondja David Leonard elnök. Az új multimédia-szakot
jelenleg  csak  a  főiskola  torontói  tagozatán  oktatják, de ha sikeresnek
bizonyul, Leonard be kívánja vezetni a vancouveri, montreali és a hollywoodi
tagozatokon is.

   Számos  szakmai  továbbképző iskola működik azzal a céllal, hogy segítsen
megőrizni  a  számítástechnika és a média területén dolgozók szaktudásának a
korszerűségét.  A  "Foundation  for  Educational  Achievement"  (FEA)  nevet
viselő,   san   diego-i   székhelyű   alapítvány,  mely  non-profit  jellegű
közszolgálati  intézmény,  eddigi  szaktanfolyamai  mellé,  melyek  a  taxi-
vezetéssel,  ételfeldolgozással,  titkárnői ismeretekkel és idegennyelvekkel
kapcsolatosak,  1991-ben  felvette  az  új média oktatását is. Az alapítvány
által  indított képzési program húsz hetes, összesen 200 órás oktatást nyújt
a multimédia és a MIDI technika területén dolgozóknak.

   "Nincs  olyan iparág, amelyikre ne volna hatással a technika," mondja Bob
Caligiuri,  a képzési program vezetője. "Ha nem volna átképzés, az embereket
tömegesen  bocsátanák  el."  A  FEA képzési programja kivételesnek mondható,
ugyanis  anyagi  támogatását  a  kaliforniai  állami  vállalatokra  kivetett
továbbképzési  adóból  kapja.  A  FEA  által  megszervezett  szövetség, mely
repüléstechnikai-,  kiadó-, nyomda-, szórakoztató- és gyáripari vállalatokat
tömörít,   meggyőzte   a   kaliforniai   államot   a   multimédia   átképzés
szükségességéről.  "Nem  kevés  munkánkba  tellett,  amíg  megismertettük az
állami vezetőket azzal, hogy mi a multimédia," emlékszik vissza Caligiuri.

   A  diákjaik  közül  sokan  nem  is  akarnak  a  multimédia készítésével a
gyakorlat   szintjén  megismerkedni,  inkább  arra  van  szükségük,  hogy  a
hatékonyan  fel  tudják  használni  ezt  a technikát. "Nem nekem kell majd a
programozást  vagy  a  grafikai  munkát  csinálni,"  -  mondja  a  FEA egyik
hallgatója,  az  ötven  éves  Jim Moris, aki a WW Kanuss könyvvizsgáló iroda
hivatalvezetője  - "de tudnom kell, hogy mire használhatjuk a technikát." Az
55   éves   Andre   VonLavrinoff,   aki  egy  számítógép-karbantartással  és
-értékesítéssel  foglalkozó  cég tulajdonosa és igazgatója, azért iratkozott
be  a  FEA  tanfolyamára,  hogy  megértse,  "mit  tehet  az  új  technika az
ügyfelekért."  Úgy  tervezi,  hogy  itt  szerzett  technikai  ismereteit, az
animáció készítéstől az ún. Lingo nyelvű programozásig, arra használja majd,
hogy multimédia termékbemutatókat készítsen.

   Azoknak  a diákoknak, akik a legkorszerűbb hardver és szoftver eszközöket
akarják   kipróbálni   -   és   képesek  a  kereskedők  reklámelőadásait  is
végighallgatni    -   a   gyártók   által   finanszírozott   tanfolyamok   a
legmegfelelőbbek.  Az  IBM  oktatási  részlege 1992-ben harmincról több mint
százra  emelte  tanfolyamainak  a  számát.  Az IBM 1993-ban ötven alkalommal
tartotta  meg  a multimédia alaptanfolyamot, több mint harminc helyszínen. A
diákok  többsége  saját multimédia vállalkozást szándékszik indítani, mondja
Al Lockwood, az alkalmazási és rendszerfejlesztési részleg vezetője, azonban
néhány nagyvállalat is küldi ide alkalmazottait átképzésre az audiovizuális,
illetve  videó  vagy grafikai osztályokról. "Ez még csak a kezdet," - mondja
Lockwood. "Nem lesz könnyű majd lépést tartani az igényekkel."

   A  Macintosh  számítógépek  gyártója, az Apple Computer számos non-profit
rendszerű  képzési  lehetőséget  dolgozott  ki.  1990-ben  egymillió dollárt
adományozott  a  Los  Angelesben  lévő  Amerikai  Filmintézetnek (AFI), hogy
hozzanak létre egy az AFI és az Apple által közösen működtetett számítógépes
központot  a  film-  és videokészítők számára (AFI-Apple Computer Center for
Film  and  Videomakers).  Azóta  már  az  AFI  képzési programját egyre több
szponzor  támogatja,  és megbízóik köre is folyamatosan bővül. Az érdeklődők
több  tucatnyi  különféle  tanfolyam  és  szeminárium  közül  válogathatnak,
amelyek  nemcsak  a  szórakoztatóipar  speciális szakismereteit oktatják, de
arra  is  lehetőséget  teremtenek,  hogy  a  különféle  területekről  érkező
szakemberek  megismerkedhessenek  a  számítógépes  szórakoztatóipar legújabb
eredményeivel.

   Nick  DeMartino  szerint,  aki e korszerű technikákkal foglalkozó képzési
programoknak  az igazgatója, a technikai fejlődésnek köszönhetően az intézet
tanfolyamainak  az  anyagát  körülbelül 40 százalékban át kell írni az egyes
kurzusok  között. Mint mondja, a szigorú értelemben vett technikai oktatáson
kívül  az  intézet  szerepet  vállal a "Hollywood és a Szilikonvölgy közötti
beszédmódbeli és társadalmi szakadék áthidalásában is."

   Terrie  Rosenzweig,  a  Rosenzweig  és  Tsa.  cég  művészeti  ügyeinek  a
vezetője,  például  azért  vesz  részt  az  AFI  programjain, hogy megértse,
valójában mit is jelent az új média. "Hollywooddal az a baj, hogy lényegében
alig  változott  az  évek  során",  -  mondja.  "Ez az új technika ott sokak
számára rémisztő."

   Az   Apple  világméretű  multimédia-oktatási  programjával  is  igyekszik
elősegíteni  a  képzést  (Apple Worldwide Multimedia Program). A cég évi 750
dollárért  rendszeresen  elküldi  a  program tagjainak az általa is elismert
oktatási   központok  listáját  az  ezekben  igénybevehető  árengedményekkel
együtt,  ezenkívül  egy  továbbképzési  útmutatót, a Demystifying Multimedia
című  könyv egy példányát, videoanyagokat és a QuickTime Forum című hírlevél
számait,    és   mindezek   mellett   még   hálózaton   keresztül   elérhető
szolgáltatásokat is biztosít.

   Noha  a  számottevőbb multimédia képzési programok mind San Franciscoban,
Los  Angelesben,  Bostonban  és  New  Yorkban  vannak,  számos  főiskolán és
egyetemen  is  léteznek  már  hasonló  programok,  még ha egyelőre kísérleti
jelleggel  is.  A multimédia oktatóterem fölszerelésének és működtetésének a
költségei  ugyan  még számos oktatási intézményt kizárnak a játszmából, de a
multimédia  oktatás  iránti  hallgatói igények - és a lehetséges haszon is -
egyre nőnek, így mind több intézmény szánja el magát a bekapcsolódásra.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező