Robert Lindstrom:
(Robert Lindstrom szabadúszó újságíró Dél-Kaliforniában.)
AZ ÚJ MÉDIA OKTATÁSA
(ABCD CD-ROM II/3. 1995.)
+------------------------------+
| EZ A DOKUMENTUM A |
| 'MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR' |
| ÁLLOMÁNYÁBA TARTOZIK |
+------------------------------+
A multimédia gyorsan változó világában biztosan Önnek is megadatik a
siker lehetősége! Az új média képzeletbeli egyetemén megtanulható, hogy
hogyan kell a multimédia termékeket és szolgáltaltatásokat tervezni,
animálni és összeszerkeszteni, majd pedig legyártani és piacra dobni. Az itt
végzettekre izgalmas állások várnak a telekommunikáció, a látvány- és
játéktervezés, valamint az interaktív televíziózás területén. Miért is ne
kaphatná meg Ön is mindazt a képzést, amire szüksége van ahhoz, hogy a jövő
mindent elárasztó digitális világában sikeres lehessen? Miért habozik?
A multimédia megérkezett és halálra rémisztette az embereket. Vállalatok
és munkások rettegnek attól, hogy egyszerűen csak félresöprik őket; hogy
életük a digitális médiumok tovahaladó forradalmának hatására menthetetlenül
megváltozik. A munkanélküliek kénytelenek belátni, hogy korábbi állásukat
többé nem kaphatják vissza és egyetlen reményük az, ha új szakmát tanulnak.
Soha egyetlen társadalom nem tapasztalt még ilyen mindent átható és gyors
technikai átalakulást, és soha eddig még nem nőtt ilyen gyorsan az oktatás
és képzés iránti igény. Ezen igényt kielégítendő szinte azonmód létrejöttek
a multimédiát oktató kurzusok és tanfolyamok. Vannak közöttük a rokon
tudományágak mellett kialakított kiegészítő kurzusok, nagyratörő egyetemi
szakprogramok, de még önálló oktatási intézmények is. Mindenesetre az
amerikai felsőoktatás részekre szabdalt költségvetése jelenleg az igényeknél
jóval kevesebb lehetőséget kínál.
Hollywood iskolába megy
Minden intézmény a maga módján próbálja megközelíteni a kérdést. Vannak,
ahol a vizuális műveltség és az esztétika fontosságát emelik ki, máshol
pedig az egyes termékekre jellemző szakismeretek fontosságát hangsúlyozzák.
A filmművészeti akadémiák például elsősorban az elbeszélő stílusú
történetmondás művészetére helyezik a hangsúlyt, a számítástechnikai
főiskolákon pedig az algoritmus az elsődleges. A világhírű bostoni
tudományos intézet, a Massachusetts Institutes of Technology (MIT), kutatói
végzettséget kínál a médiatudományi szakprogramjának keretében, a Harvard
Egyetem Tanárképző Intézete a műszaki diploma részeként oktatja a multimédia
tanári felhasználását, a Dél-Kaliforniai Egyetem filmművészeti iskolája
pedig a digitális technikának a mozifilm készítésben való felhasználásával
foglalkozik.
Mivel jelenleg sehol sem nyújtanak mindenre kiterjedő multimédia
oktatást, a leendő diáknak az iskolák és kurzusok kiválasztása előtt el kell
döntenie mik a szándékai. "Rengetegféle önálló oktatási program van, melyek
mind egy-egy szakterületből alakultak ki, azonban nem találni egyetlen olyan
valóban működő programot sem, amelyik minden részterületet átfogna" mondja
Charles S. Swartz, aki a Kaliforniai Egyetem Los Angelesben lévő karán
(UCLA) a szórakoztató iparral és előadó művészetekkel foglalkozó tagozat
tanulmányi igazgatója.
Az a tény, hogy az UCLA nem tekinti önálló szaknak az új médiát,
tipikusnak mondható a kutatási tevékenységet is folytató nagyobb egyetemek
esetében. Indítanak ugyan ezzel kapcsolatos szemináriumokat a
számítástechnikai, pedagógiai, képzőművészeti, film- és zeneesztétikai
tanszékeken, ezek azonban nincsenek egységesen, egyetemi szinten összefogva.
"A továbbképzéssel foglalkozó oktatási programok voltak az elsők, amelyek
multimédia-oktatást kínáltak, mivel ezeket az oktatási formákat kifejezetten
úgy alakították ki, hogy érzékenyen reagálhassanak a piac igényeire," -
magyarázza Swartz. Emellett az ilyen kurzusok bizonyos fokig önköltségesek
és az adományokból megszerezhető technikai eszközökhöz is jobban
hozzájutnak.
Az UCLA e tagozata - mely a fő westwoodi campusban tartott szemináriumai
mellett működtet egy az IBM által támogatott multimédia laboratóriumot is
Los Angeles Universal City nevű városrészében - azt tervezi, hogy még az
idén indít egy az interaktív multimédiával és a digitális technológiákkal
kapcsolatos szakképesítést adó programot. Hollywood közelsége miatt az UCLA
a tantárgyat egyértelműen a szórakoztatóipar szempontjából igyekszik
megközelíteni. A hallgatók általában 20 és 40 év közöttiek, körülbelül a
felének van valamilyen egyetemi végzettsége és sokan közülük már a
szórakoztatóiparban dolgoznak. "A szórakoztatóipar fragmentálódása sokakat
ösztönzött arra, hogy az új média területén tegyenek szert valamilyen
képzettségre," - jegyzi meg Swartz.
Michael Dill, egy televíziós társaság kereskedelmi producere, 13 évnyi
tapasztalattal a háta mögött beiratkozott az UCLA tagozat egyik meglehetősen
ambiciózus címet viselő kurzusára: "Interaktív multimédia: a digitális
forradalom valódi ígérete". "Valami újba szeretnék most belevágni," - mondja
Dill. "Az interaktív munkák készítése érdekel, esetleg akár a hobbimmal,
vagyis a politikával is összekötve."
Arthur Dodson, egy másik diák, aki szintén a digitális technika nagy
lehetőségeit kutatja, tájékoztató reklámokat készít egészségvédő
termékekhez. Dodson véleménye szerint az UCLA kurzusai cége számára "új
távlatokat nyitnak a produkciós technológiák előtt" és egyengetik az
interaktív televíziózáshoz vezető utat.
Küldetéses multimédia
A San Francisco-i Egyetem (SFSU) kísérleti tagozata is - mely a maga
nemében a legnagyobb és a legdinamikusabban növekvő oktatási program - a
filmipart választotta a multimédia oktatásához mintának, - bár a döntés nem
volt könnyű. Az egyetem terveiben szerepel, hogy idén nyáron külön
tanulmányi ösztöndíjat alapít, mellyel a következő öt szakterület
legkiválóbb diákjait jutalmazza: multimédia fejlesztés, finanszírozás,
gyártás, marketing és terjesztés. Az ösztöndíjakat 10-17 elvégzett
szeminárium eredményei alapján ítélik oda a hallgatóknak. Az oktatási
program beindítása óta bombasiker, - állítja a multimédia tanszak vezetője,
Robert Bell, aki egyébként maga is gyártásvezetőként vesz részt interaktív
munkákban. A tanszak 1992 ősze óta gombamódra nő: 250 diákkal kezdtek 12
tankörben, mára pedig már szemeszterenként 950 diákjuk van összesen 56
tankörre osztva. A diákok egyharmada általában a hagyományos kommunikációs
médiumok területéről érkezik - ugyanis nem akarják elveszíteni az állásukat
-, a második harmad egyéb, a tömegkommunikációtól független szakterületekről
kíván most átnyergelni, a harmadik harmad pedig kifejezetten multimédia
kiadó és fejlesztő akar lenni.
Az SFSU képzési programja jóval többre törekszik a számítógépes média-
technikák egyszerű oktatásánál. "Nem az a célunk, hogy techno-mánokat
bocsássunk ki", mondja Bell. "Techno-bohémeket próbálunk meg képezni, vagy
ahogy mondják techno-bohókat, vagyis a tartalom és forma tudatos
alkalmazóit." A program célja, hogy "feltárjuk a társadalmi jelentőségét
mindannak, amit csinálunk, vagyis végeredményben az, hogy valós
összefüggéseiben lássuk."
Vannak akik az önmegvalósítás lehetőségeit keresik a multimédiában, mások
pedig egyszerűen csak egy szakmát, aminek jövője van. Jeffrey Fohl például
iparművészeti főiskolát végzett, és három éve azért költözött Kaliforniába,
hogy illusztrátorként találjon magának munkát. Mint mondja, fő célja az,
hogy "legyen munkája és társadalombiztosítása". E cél érdekében Fohl
beiratkozott az SFSU-ra. "Megmételyezett a média," mondja.
Fohl számára a megosztottság jelenti az igazi kihívást a multimédiában.
"Olyan sok a megtanulandó alkalmazás, hogy nehéz eldönteni melyik a fontos",
- teszi hozzá.
A multimédiát - az SFSU-hoz hasonlóan - magasabb szinten oktató központok
alapelve az a meggyőződés, mely szerint a multimédia elsősorban művészetnek
tekintendő, másodsorban társadalmi jelenségnek és csak harmadsorban iparnak.
Ebből következően nem csoda, hogy képzőművészeti iskola volt az, amelyik az
országban először kínálta az új média teljeskörű oktatását. A New York-i
Egyetemhez (NYU) tartozó Tisch Képzőművészeti Főiskola "interaktív
telekommunikáció" nevet viselő képzési programja először 1979-ben indított
diplomát adó képzést. A program vezetőtanára, Red Burns, elismeri, hogy a
névválasztás ugyan "meglehetősen szerencsétlen", azonban ezt azzal
magyarázza, hogy az ő interaktivitás-fogalma a telefon, a televízió és a
személyi számítógép egyesítésére tett erőfeszítéseiből nőtt ki.
Bár az NYU képzési programja tartalmazza a digitális videó és audio, a
számítógépes grafika és a multimédia előállításához szükséges ismereteket,
Burns szerint a mögöttes cél az, hogy alapvetően újfajta kommunikációs
szakembereket képezzenek ki. "E szakembereknek képeseknek kell lenniük arra,
hogy bizonyos összefüggéseket elemezzenek, elképzeljenek és felismerjenek,
elképzeléseket megkérdőjelezzenek, átlássanak, kipróbáljanak és
megvalósítsanak, alapvetően eltérő gondolatok között kapcsolatot teremtve a
részletekből össze tudják állítani az egészet, véleményt formáljanak és
felismerjék a lényegest." Burns mindemellett igyekszik megtanítani a
diákoknak a dolgokban rejlő erkölcsi felelősség jelentőségét is. "A technika
sem mentes az erkölcsi értékektől", figyelmeztet. "Tervezőjének értékrendjét
veszi át."
Az NYU egyik diákjának, a harmincéves Sharleen Smith-nek, a szavaiban
visszatérni látszanak Burns gondolatai: "Az új média jelentésének a
megértéséről van itt szó, nem pedig a végtermékről." Smith, aki egyébként
bölcsészetet és nyomdászati rendszerirányítást tanult, három éve vett egy
számítógépet, megtanulta a Photoshop használatát, majd pedig valami olyan
képzési lehetőséget kezdett keresni, amely által megfelelő munkát kaphat, és
amelynek ugyanakkor "művészi oldala is van."
A San Francisco-i Elektronikus Művészetek Központjában a diákok 1987 óta
tanulnak interaktív technikát. A központ hitvallásának a lényege, mint
Harold Hedelman elnök mondja, "a technika segítségével valami mást hozni
létre." A képzés tandíjas, a diákok száma 100 alatt van, és az itt kínált
multimédia képzési program nagy hangsúlyt helyez az eszközökre, a designra
és az elméletre. A diákok a Kaliforniai Egyetem Berkeley-ben működő
továbbképzési programján keresztül néhány kurzust egyetemi szemináriumként
is elfogadtathatnak. "Közhasznú non-profit szervezetként alakítottuk ki a
központot, ugyanis nem akartuk, hogy az iskolát a gyengébbekhez kelljen
igazítani", - mondja Hedelman. "Azt hiszem, a diákok megértik, hogy ez mit
jelent."
Az idekerülő diákok, teszi hozzá Hedelman, általában már rendelkeznek
valamiféle média-műveltséggel, többnyire a grafika és a képzőművészetek
területén. Körülbelül a felük szabadúszó, a többiek pedig komoly cégeknél
dolgoznak. "Az emberek, akik idejönnek, rendkívül okosak, jó kommunikációs
képességekkel rendelkeznek és gyakorlottak," - mondja. "Nem az
alapismeretekre kíváncsiak."
Szakmaként tanulva
Az egyetemektől független multimédia képzési programok elsősorban a
szakmai jellegű ismeretekre helyezik a hangsúlyt, az esztétikaiak csak
legfeljebb ráadásként kerülnek szóba. A művészeti szakiskolák, szakmai
főiskolák, konferenciák, a szoftvergyártók által rendezett tanfolyamok és a
forgalmazók által támogatott továbbképzések általában az egyes szoftverek
használatához szükséges ismeretekre koncentrálnak.
"Az idejövők szaktudásukat akarják továbbfejleszteni, mert úgy vélik,
hogy ily módon több pénzt kereshetnek vagy előbbre léphetnek a ranglétrán,"
- mondja Bruce Kaplan, a kaliforniai Culver City-ben lévő Mind Over
Macintosh elnöke. A cég egy évvel ezelőtt az ügyfelek kérésére egészítette
ki a multimédia szakiránnyal kurzuskínálatát, amelyen egyébként Macintosh-os
alapismeretekkel kapcsolatos kurzusok szerepelnek. A multimédia tanórákon
többnyire az egyes szoftverekkel foglalkoznak, az elmélet vagy az esztétika
szerepe kisebb. "Tettünk kísérletet arra, hogy diákjainknak bemutassuk az
újabb irányokat is" - magyarázza - "például az interaktív munkák tervezését,
de nem ment a dolog. Ha azt akarjuk, hogy az üzlet nyereséges legyen,
figyelnünk kell a visszajelzésekre."
A Trebas Intézet, egy montreali székhelyű, magán kézben lévő, de
államilag is elismert műszaki főiskola, ennél többre tör. A multimédia-
szakos hallgatók 45 hetes szakmai képzést kaphatnak körülbelül tízezer
dollárért vagy pedig maguk választhatják össze a tanegységeket a különféle
felhasználási területekről, mint például a mozi, a telekommunikáció, a
játéktervezés, az animáció vagy a virtuális valóság. "Úgy véljük, ez a
szakterület rendkívül gyorsan felvirágzik, és ezért szükség van a
szakemberek képzésére," mondja David Leonard elnök. Az új multimédia-szakot
jelenleg csak a főiskola torontói tagozatán oktatják, de ha sikeresnek
bizonyul, Leonard be kívánja vezetni a vancouveri, montreali és a hollywoodi
tagozatokon is.
Számos szakmai továbbképző iskola működik azzal a céllal, hogy segítsen
megőrizni a számítástechnika és a média területén dolgozók szaktudásának a
korszerűségét. A "Foundation for Educational Achievement" (FEA) nevet
viselő, san diego-i székhelyű alapítvány, mely non-profit jellegű
közszolgálati intézmény, eddigi szaktanfolyamai mellé, melyek a taxi-
vezetéssel, ételfeldolgozással, titkárnői ismeretekkel és idegennyelvekkel
kapcsolatosak, 1991-ben felvette az új média oktatását is. Az alapítvány
által indított képzési program húsz hetes, összesen 200 órás oktatást nyújt
a multimédia és a MIDI technika területén dolgozóknak.
"Nincs olyan iparág, amelyikre ne volna hatással a technika," mondja Bob
Caligiuri, a képzési program vezetője. "Ha nem volna átképzés, az embereket
tömegesen bocsátanák el." A FEA képzési programja kivételesnek mondható,
ugyanis anyagi támogatását a kaliforniai állami vállalatokra kivetett
továbbképzési adóból kapja. A FEA által megszervezett szövetség, mely
repüléstechnikai-, kiadó-, nyomda-, szórakoztató- és gyáripari vállalatokat
tömörít, meggyőzte a kaliforniai államot a multimédia átképzés
szükségességéről. "Nem kevés munkánkba tellett, amíg megismertettük az
állami vezetőket azzal, hogy mi a multimédia," emlékszik vissza Caligiuri.
A diákjaik közül sokan nem is akarnak a multimédia készítésével a
gyakorlat szintjén megismerkedni, inkább arra van szükségük, hogy a
hatékonyan fel tudják használni ezt a technikát. "Nem nekem kell majd a
programozást vagy a grafikai munkát csinálni," - mondja a FEA egyik
hallgatója, az ötven éves Jim Moris, aki a WW Kanuss könyvvizsgáló iroda
hivatalvezetője - "de tudnom kell, hogy mire használhatjuk a technikát." Az
55 éves Andre VonLavrinoff, aki egy számítógép-karbantartással és
-értékesítéssel foglalkozó cég tulajdonosa és igazgatója, azért iratkozott
be a FEA tanfolyamára, hogy megértse, "mit tehet az új technika az
ügyfelekért." Úgy tervezi, hogy itt szerzett technikai ismereteit, az
animáció készítéstől az ún. Lingo nyelvű programozásig, arra használja majd,
hogy multimédia termékbemutatókat készítsen.
Azoknak a diákoknak, akik a legkorszerűbb hardver és szoftver eszközöket
akarják kipróbálni - és képesek a kereskedők reklámelőadásait is
végighallgatni - a gyártók által finanszírozott tanfolyamok a
legmegfelelőbbek. Az IBM oktatási részlege 1992-ben harmincról több mint
százra emelte tanfolyamainak a számát. Az IBM 1993-ban ötven alkalommal
tartotta meg a multimédia alaptanfolyamot, több mint harminc helyszínen. A
diákok többsége saját multimédia vállalkozást szándékszik indítani, mondja
Al Lockwood, az alkalmazási és rendszerfejlesztési részleg vezetője, azonban
néhány nagyvállalat is küldi ide alkalmazottait átképzésre az audiovizuális,
illetve videó vagy grafikai osztályokról. "Ez még csak a kezdet," - mondja
Lockwood. "Nem lesz könnyű majd lépést tartani az igényekkel."
A Macintosh számítógépek gyártója, az Apple Computer számos non-profit
rendszerű képzési lehetőséget dolgozott ki. 1990-ben egymillió dollárt
adományozott a Los Angelesben lévő Amerikai Filmintézetnek (AFI), hogy
hozzanak létre egy az AFI és az Apple által közösen működtetett számítógépes
központot a film- és videokészítők számára (AFI-Apple Computer Center for
Film and Videomakers). Azóta már az AFI képzési programját egyre több
szponzor támogatja, és megbízóik köre is folyamatosan bővül. Az érdeklődők
több tucatnyi különféle tanfolyam és szeminárium közül válogathatnak,
amelyek nemcsak a szórakoztatóipar speciális szakismereteit oktatják, de
arra is lehetőséget teremtenek, hogy a különféle területekről érkező
szakemberek megismerkedhessenek a számítógépes szórakoztatóipar legújabb
eredményeivel.
Nick DeMartino szerint, aki e korszerű technikákkal foglalkozó képzési
programoknak az igazgatója, a technikai fejlődésnek köszönhetően az intézet
tanfolyamainak az anyagát körülbelül 40 százalékban át kell írni az egyes
kurzusok között. Mint mondja, a szigorú értelemben vett technikai oktatáson
kívül az intézet szerepet vállal a "Hollywood és a Szilikonvölgy közötti
beszédmódbeli és társadalmi szakadék áthidalásában is."
Terrie Rosenzweig, a Rosenzweig és Tsa. cég művészeti ügyeinek a
vezetője, például azért vesz részt az AFI programjain, hogy megértse,
valójában mit is jelent az új média. "Hollywooddal az a baj, hogy lényegében
alig változott az évek során", - mondja. "Ez az új technika ott sokak
számára rémisztő."
Az Apple világméretű multimédia-oktatási programjával is igyekszik
elősegíteni a képzést (Apple Worldwide Multimedia Program). A cég évi 750
dollárért rendszeresen elküldi a program tagjainak az általa is elismert
oktatási központok listáját az ezekben igénybevehető árengedményekkel
együtt, ezenkívül egy továbbképzési útmutatót, a Demystifying Multimedia
című könyv egy példányát, videoanyagokat és a QuickTime Forum című hírlevél
számait, és mindezek mellett még hálózaton keresztül elérhető
szolgáltatásokat is biztosít.
Noha a számottevőbb multimédia képzési programok mind San Franciscoban,
Los Angelesben, Bostonban és New Yorkban vannak, számos főiskolán és
egyetemen is léteznek már hasonló programok, még ha egyelőre kísérleti
jelleggel is. A multimédia oktatóterem fölszerelésének és működtetésének a
költségei ugyan még számos oktatási intézményt kizárnak a játszmából, de a
multimédia oktatás iránti hallgatói igények - és a lehetséges haszon is -
egyre nőnek, így mind több intézmény szánja el magát a bekapcsolódásra.