Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                  Összegzés


                                     I.

   A   dualizmus   kora  a  nők  emancipálódásának  szempontjából  a  magyar
történelem  fontos  időszaka  volt. Az a jogkiteljesítési folyamat, amelynek
csíráit - részben külföldi példák hatására - a reformkori Magyarországon már
felismerhetjük,   1867   után,   az  Osztrák-Magyar  Monarchián  belül  vett
jelentősebb  lendületet,  jóllehet,  a  női szavazati jog kivívása csak 1918
után történt meg.

   A  nőkkel  kapcsolatos  vélekedés  megváltozása  szorosan  összefüggött a
gazdasági és társadalmi életben betöltött szerepük és súlyuk átalakulásával.
Ennek  okait  több  tényezőben  kereshetjük  és  lelhetjük  fel.  Egyrészt a
liberális  és  szocialista  eszmeáramlatok kibontakozása és terjedése volt a
mozgató.  Mindkét  áramlat irányzatai - ugyan más-más kiindulópontból - a nő
férfivel  való egyenlőségét hirdették állampolgári értelemben. Másrészt azok
a  gazdasági  változások  jelentették  a hátteret a női élet átalakulásához,
amelyek  végső  soron  az  eszméket  is  létrehozták. A gazdasági változások
eredményezték   egyrészt   a  nők  századvégen-századfordulón  bekövetkezett
nagyarányú munkábaállását, másrészt pedig a technikai fejlődés következtében
átalakult  a  nők  közvetlen  környezete,  megváltozott  a háztartási munkák
természete.  A  gazdasági változások a művelődési viszonyok javítását vonták
maguk  után,  így  a  nők  (lányok) is fokozatosan teret nyertek a különböző
oktatási intézményekben. Az 1868-as népoktatási törvény kétségkívül az egész
vizsgált  korszak  egyik  kulcstörvénye,  melynek  eredményei a nőtörténetet
illetően  is a századfordulóra már világosan látszanak az írni-olvasni tudás
arányait és egyéb, műveltségi viszonyokra utaló forrásokat tanulmányozva.

   A  megváltozott  élet-  és  munkakörülmények, a nőkről vallott felfogások
árnyaltabbá  és  modernebbé  válása  hozzájárult  a  viselkedési szokások, a
szabadidős  tevékenységek, a sport és a divat gyökeres átalakulásához. A XX.
század  10-es  éveiben  már  egy  teljesen  más  nő  áll  előttünk, mint fél
évszázaddal  korábban.  A  politikai  és  eszmei  irányzatok sokszínűsége és
gyakran  éles  szembenállása  a  magyar  nőmozgalmon  belül is számos irányt
eredményezett.   A   különféle   társadalmi  rétegek  nőtagjainak  egyletei,
szervezetei azonban a századelőre már nagyjából egyetértettek abban, hogy ki
kell   vívni   a  női  választójogot.  A  legradikálisabb  követelésekkel  a
szociáldemokraták éltek, míg a keresztény eszmeiségű egyletek ragaszkodtak a
hagyományos  női  ideálhoz,  és  erőiket  a  jótékonykodásra  fordították. A
nőmozgalom több vezetőjét és támogatóját ott találhatjuk a 20-as, 30-as évek
politikai életében is.

   A  sajtótermékeket és nőkről szóló könyveket vizsgálva jól kidomborodik a
nőkről   való   vélemények  gyökeres  átalakulása,  a  nőkép  szinte  teljes
megváltozása  1867-től  (és  a  megelőző  időkből)  1914-ig. A változás első
jelentős lépése az 1880-as évektől érhető tetten, és szorosan összefüggött a
leányközépiskoláról,  az esetleges gimnáziumi érettségiről folyó vitákkal. A
tanult,  dolgozó  nő,  aki  az  1860-as 70-es években gyakorta gúny tárgya a
lapokban,  a  századelőre  előkelő  helyet  vívott  ki  magának a nyomtatott
művekben.


                                     II.

   A    nemzetközi   nőtörténettel   összevetve   magyar   nőkre   vonatkozó
vizsgálódásainkat,  megállapítható,  hogy  az  USA-hoz  és  Nyugat-Európához
képest   tapasztalható   bizonyos  fáziskésés  a  magyarországi  emancipáció
lépéseit  tekintve.  (pl. egyetemek megnyitása, nőegyletek szerveződése, nők
munkába állása), de ez - Amerika államait kivéve - nem túl jelentős, sőt, az
1910-es  évekre  szinte már nem is tapasztalható. A magyar nőmozgalmak a XX.
század    elején    betagolódtak   a   nemzetközi   szervezetek   közé,   és
egyenrangúságukat  mutatja a több ízben is Budapesten rendezett konferenciák
ténye,  valamint  külföldi  kapcsolataik.  Ami pedig a választójog megadását
illeti,  közismert,  hogy  Magyarországon  számos európai országot megelőzve
élhettek  -  jóllehet,  szigorú  cenzusos  renden  belül  -  a nők választói
jogukkal.

   A   forrásokból   jól   látszik,   hogy  Magyarországon  a  nőemancipáció
szempontjából  abszolút  módon  Anglia,  Franciaország  és  Amerika  volt  a
pozitív,  a  követendő példa. Ezen országokra vonatkozóan az írók, újságírók
híreiket  jórészt  az  igencsak  széles  nemzetközi sajtóból, a nőkről szóló
alapművekből   merítették,   illetve  személyes  (utazási)  tapasztalataikra
építettek.

   Oroszország,  Svájc  és Skandinávia a nőképzés miatt fordult elő többször
is  a  cikkekben.  A  német nők elsősorban a szervezeti élettel, a munkásnők
életmódjával   és   követeléseivel   összefüggésben  kerültek  megemlítésre,
elsősorban a szociáldemokraták írásaiban. Szinte sohasem emlegették semilyen
vonatkozásban  az  osztrák  nőket,  ami  rendkívül meglepő az Osztrák-Magyar
Monarchia   keretei   között  élő  magyar  értelmiségiek  esetében.  Ugyanez
vonatkozott  a  Magyarországon  belül élő más nemzetiségekre, akiknek nőiről
szinte még "mutatóba" sem írtak. Negatív példaként említették több esetben -
elsősorban  a  nőemancipációt  ellenző  konzervatív  írók  -  Törökország és
Albánia  példáját,  és  kiemelték,  hogy  Magyarországon a nők helyzete ezen
országokhoz  képest  igen  jó,  és nincs mire törekedni. Ugyanezen szerzők a
század  80-as  éveiben  gyakorta  idézték  az  orosz nihilista mozgalmat, és
rámutattak, hogy ide vezet, ha a nők tanulnak.

   Amennyire  egyoldalúan  és sarkítottan fogalmaztak egyes magyar szerzők a
külföldi nőkkel kapcsolatosan, olyan hamis és gyakran negatív képet vázoltak
a  magyar  asszonyokról  a  külföldi  kortársak.  Ezért írásaik csak érdekes
adalékok,  de  semmiképpen  sem  kardinális  források  lehetnek a magyar nők
történetét illetően.


                                    III.

   Kutatásaink  alapján az alábbi magyar sajátosságokat állapíthatjuk meg az
1867-1914  közötti  nőtörténet  vonatkozásában:  Magyarországon  a dualizmus
kezdetén a nők család- és vagyonjogi szempontból kedvezőbb helyzetben voltak
legtöbb  európai  kortársnőjüknél,  ezért  ezen  a  téren alig tapasztalható
küzdelmük,   és  így  a  sajtóból  és  könyvekből  is  hiányoznak  az  ezzel
kapcsolatos írások. A politikai jogok megszerzését ugyan több nőszervezet is
célul  tűzte  ki,  de  a  források  alapján érezhető, hogy a magyar nők több
milliós körét ez a kérdés csak nagyon kevéssé érdekelte még századunk elején
is.

   Hazánkban talán a legnagyobb vitákat váltotta ki a nőkérdés kapcsán a nők
tanulása  illetve  munkavállalása. Az oktatásüggyel kapcsolatosan nem csak a
törvényhozók  és pedagógiai szakemberek hallatták szavukat, de megszólalt az
újságok  hasábjain a "közvélemény" hangja: olvasói levelek tömege árasztotta
el  az  érettségivel, egyetemi képzéssel kapcsolatos írásokat közlő lapokat.
Kétségkívül  ez  volt  az  egyik olyan téma a dualizmus-kori Magyarországon,
amely   leginkább   felbolygatta   a   kedélyeket,   és   pro   vagy  contra
állásfoglalásra  "kényszerítette"  a magyar értelmiségi réteg számos tagját.
Míg  e  kérdéssel kapcsolatosan az erőviszonyok meglehetősen kiegyenlítettek
voltak,  a  női  munkavállalás, a női hivatás kérdésében többen voltak a nők
családban  betöltött  szerepét kiemelők. A nők nagyobb arányú munkavállalása
hazánkban  inkább  csak  az  1880-as  évektől  kezdve  bontakozott ki, és az
iparosodás   legintenzívebb   szakaszaiban   is   jóval   magasabb   volt  a
mezőgazdaságban  munkát  vállaló,  illetve  cselédként  szolgáló  nők száma.
Többek  között  ezzel  is magyarázható a munkásnők szervezkedésének alacsony
foka   a   századforduló   táján,   és   a   dolgozó   nők  jogi  védelmének
megoldatlansága, e kérdés Nyugat-Európához viszonyított fáziskésése.

   Az  otthon,  a  háztartás  átalakulása,  a divat változása, a női sportok
térnyerése  ugyan  külföldi  példák  nyomán  történt, de mindegyik területen
megfigyelhetünk bizonyos magyar sajátosságokat.

   Összegzésképpen   elmondható,  hogy  a  magyar  nők,  bármely  társadalmi
réteghez tartoztak is, a dualizmus időszakában megtették a legfőbb lépéseket
az  emancipáció  útján,  jóllehet,  társadalmi  helyzetüket  tekintve eltérő
nagyságú  volt  a  lépések  hossza.  Bár  a  technikai-gazdasági  változások
valamilyen  mértékben  mindenkinek  az  életén könnyítettek, az átalakulások
igazi   haszonélvezői  ebben  a  korszakban  a  közép-  és  felső  osztályok
(városlakó)  női  voltak,  akik  származásuknál és neveltetésüknél fogva még
akár  vagyon  híján  is  könnyebben  felülemelkedtek nehéz helyzetükön, mint
paraszti vagy munkáscsaládból származó társnőik.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező