Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

   A  nőtörténet  forrásai közül számos arról (is) vall, hogyan éltek a nők,
milyen  teendők és szórakozási formák töltötték ki mindennapjaikat. Miközben
megfigyelhetjük   azt,   hogy  a  politikai  életben,  az  oktatásügyben,  a
munkaerőpiacon  jelentős  változások  zajlottak  le  a  nők  színrelépésének
köszönhetően,   az   életmód   is   fokozatosan   átalakult.  A  mindennapok
megváltozása  egyrészt a naplók, háztartási könyvek bejegyzései segítségével
tárható  fel,  másrészt  a  divat, a reklámok, az illemtankönyvek vizsgálata
szükséges.


                    1. Otthoni elfoglaltságok, házimunkák

   A mindennapok dimenzióinak feltárását jelentősen nehezíti az a tény, hogy
különböző  társadalmi  rétegekhez, foglalkozásokhoz tartozó nők meglehetősen
eltérő  módon éltek. A fentebb említett források főként a polgári és a főúri
családok  leányainak,  nőtagjainak életébe nyújtanak bepillantást. Miként az
angol  történész,  Evans  írja, a századfordulón a nők nagyobb részét nem ők
tették  ki  az európai társadalmakban, hanem azok a dolgozó nők, akik a nagy
ipari  központok  munkásnegyedeiben  élték  le életüket, és nem jutott nekik
más,  mint  a  kemény  munka,  a  szegénység  és  a  szigorúan takarékoskodó
életforma.  [1]  (A  parasztasszonyokról  is  ritkán  szólnak  a ránk maradt
források.)

   E  nyomorúságos  körülmények  ellenére  -  vagy  éppen  ezért  -  a  nagy
nehézségek  árán  megteremtett  otthon a századforduló családjainak menedéke
volt,  csinosítása, kényelmesebbé tétele, rendben tartása pedig az asszonyok
egyik    legfőbb    feladata   volt.   Angliában   például   elterjedtek   a
munkásotthonokban  azok  a papírszalagok, amelyeket a konyha falára téve nap
mint nap olvashattak az ottani családok, ilyesféle feliratokkal:

        "Kelet,  Nyugat,  az otthon a legjobb.", "Az otthon az a fészek,
     ahol  minden  a  legjobb.",  "Ennek  a  háznak  az Isten az ura..."
     stb. [2]

A magyar paraszti és polgári családok otthonaiban a hímzett falvédők divatja
terjedt,  és a felfüggesztett Házi áldás is utalt az otthon, a családi béke,
a   vallásos   szellem   fontosságára.   Ennek  irodalmi  megfogalmazása  is
kikerekedett  több korabeli szerző tollából, például De Gerando Antonina így
írt az 1883-ban kiadott "Háztartástan" című művében:

        "A ház, bármily szerény és kicsiny, templom lehet, honnan a házi
     asszony  költői  lelke  szétsugárzik,  s művelőleg hat környezetére
     ..." [3]

   A polgári családoknál csakúgy, mint az alsóbb társadalmi rétegek körében,
fontos  szempont  volt  a  takarékoskodás.  A XIX. század végéről több olyan
forrás   is   maradt  ránk,  amelyek  arról  tanúskodnak,  hogy  a  korabeli
háziasszonyok  rendszeresen  bejegyezték  a  család kiadásait és bevételeit.
Egyes    naptárak,   kalendáriumok   készítői   előre   gondoskodtak   olyan
megvonalazott  oldalakról,  ahová  a  nők  e  bejegyzéseiket elkészíthették,
sőt,   tankönyvekben,  tanácsadó  útmutatásokban  is  találkozhatunk  efféle
mintákkal. [4] Ezek az aprólékos, első pillantásra ma már értéktelennek tűnő
bejegyzések    sokat    elárulnak    hajdani    megszövegezőjük    életéről,
takarékoskodási  szokásairól.  Egy kézírásos feljegyzés-sor, mely az 1860-as
évek  2.  felében  készült Baranyában, egy magyarul és németül egyaránt tudó
polgárasszony  mindennapjaiba  enged bepillantást. Az ő gondja volt a házbér
kifizetése,  a  tüzifa  beszerzése,  az uborka és a káposzta savanyítása, az
alapvető  ruhaneműk  és  élelmiszerek  beszerzése,  a  mosónő  és a szolgáló
munkájának felügyelete. [5] A házi naptárak és kalendáriumok, a leányiskolák
tankönyvei  mellett az egyre szaporodó sajtótermékek és praktikus tanácsokat
sorakoztató  kiadványok  szerzői  is  próbálták segíteni a nőket életvitelük
megváltoztatásában,  a  házi  munkáik  megkönnyítésében.  Medve  Imre könyve
például,  amelyet  1872-ben  a  Magyar  Gazdasszonyok Egylete jóváhagyásával
adtak  ki,  számos  tanácsot  tartalmazott  a  mosás, betegápolás, takarítás
megkönnyítésére,  és  ráadásként  a  szerző  megtoldotta  e  gondolatait egy
szakácskönyvvel is. [6] (A receptközlés és a szakácskönyvek kiadása ebben az
időszakban  már  tipikusnak  és  elterjedtnek  mondható  volt.  A magyar nők
életéhez   is  szorosan  hozzátartozott  a  mindennapi  főzés.  Szabadidejük
növekedését,  érdeklődésüket  és olvasni tudásukat jelzi a kiadói aktivitás.
Medve Imre említett könyvének egy olyan példányát láttam, melynek receptjeit
egy  korabeli  olvasónő  minduntalan kiigazította, ceruzával javított bele a
nyomtatott  szövegbe. Ez mutatja, hogy valóban kipróbálta - és megkritizálta
- a legtöbb ételleírást.) Medve Imre e könyvéből kiderül, mivel foglalkoztak
még  az akkori asszonyok, a szerző ugyanis leírta a kelmefestés, kenőcsök és
szappanok készítésére vonatkozó tudnivalókat is.

   Beniczky  Irma  több  könyve  [7] és az általa szerkesztett folyóirat, az
1882-től  megjelenő "Magyar Háziasszony", szintén sok részletet tartalmaznak
a  nők  tevékenységére,  életvitelére  vonatkozóan.  Bár az említett hetilap
főként  háztartással foglalkozó nőknek készült, az első szám üzenetei között
olvasható  Beniczky  véleménye,  mely  szerint  "szalonhölgyek kezébe éppúgy
való".  [8]  Számos más, hasonló témájú könyv is napvilágot látott, az egyik
legszebben szerkesztett volt ezek között az "Anyák könyve". [9]

   A  sok  jó  tanács,  apróbb-nagyobb  ötlet  e  művekben már mutatta azt a
törekvést,  hogy  a nők mindennapi munkája könnyebbé váljon, hogy könnyebben
és   kényelmesebben  éljenek,  mint  korábban.  A  cikkek,  könyvek  szerzői
egyetértettek  abban,  hogy  a  nőknek  joguk van életük megkönnyítéséhez. A
század során fokozatosan nyomultak be az új technikai vívmányok, találmányok
a  háztartásokba  is,  elsősorban  a  konyhai eszközök nagyfokú változásának
lehettek  tanúi  a  kor asszonyai. [10] A századforduló nagyvárosi lakásaiba
pedig  kezdett  bevonulni  a  központi  fűtés,  az  elektromos  áram, a házi
vízvezeték, melyek szintén megkönnyítették a nők életét.

   Wohl  Janka  [11],  De  Gerando  Antonina  és  mások  sokat  írtak  az új
háztartási   eszközökről,   és   elvétve   az   újságok   hirdetéseiben   is
találkozhatunk ezekkel. A múlt század nyolcvanas éveiben konyhai újdonságnak
számított a

        "tejforraló  szerkezet,  mely felül keskeny, alatt széles, fenék
     nélküli  bádog edény, melyet a tejbe tesznek, hogy ki ne futhasson.
     Öntött vasból való husvágó gép. Magtávolító gépecske. (...) Tejsürü
     habgép, mely néhány percz alatt habra veri a tejet. Drótból készült
     tojásfőző  kosárka, melyet egyszerre lehet a forró vizbe ereszteni,
     tojással  megrakva.  Kenyeret  piritó hosszú, betolható villa. Fali
     óra." [12]

Ez  utóbbi,  nem  éppen konyhai tárgynak e felsorolásban való szerepeltetése
mutatja:  a  konyhában  főzőcskéző  nőnek fontossá vált az idő, az idő jobb,
ésszerűbb beosztása.

   A  "Vasárnapi Újság" 1886-ban a brüsszeli községi iskola példáját idézte,
ahol is a növendékek számára kötelező tárgy volt a "főzés és konyhakezelés",
mely  óra  keretében  elméletben  és  gyakorlatban  megtanulták  a "finomabb
ételek   készítését",   megismerték   az   "ételek   tápláló  erejét"  és  a
számlavezetést. [13]

   A   nők   munkáját   a   konyhai  eszközökön  kívül  más  találmányok  is
könnyítették, például a gőzmosógép, mely

        "...  rendes  fürdőkád alaku, galvánozott vaspléhből készült, és
     fürdésre  is használható. Fával, szénnel, cokszal egyaránt fűthető"
     volt. [14]

Az  újsághirdetésekben  számos  cég  kínálta  női és férfi készruháit, így a
legtöbb nő a házi szövés-fonás-varrás kötelezettsége alól is "felszabadult".
A Boross testvérek fémáru gyára 1895-ben a "Vasárnapi Újság"-ban többször is
hirdette   "szétrakható   jégszekrényeit",   fagylaltgépeit   és  hordozható
gőzfürdőit.  Ebben az évben a reklámok között már megtalálhatjuk a lakás- és
ablaktisztítást,  féregirtást  vállaló  társaságok  szövegeit. Számos, főleg
külföldi  cég  hirdette  a  századvégen élelmiszertermékeit, melyek között a
Liebeg  Company  húskivonata éppúgy megtalálható volt, mint a Kneipp maláta-
kávé, mely később is közismert és közkedvelt volt. [15]

   Természetesen annak ellenére, hogy számos új termék és eszköz könnyítette
a nők otthoni munkáját, még ezzel együtt is rengeteg tennivalójuk akadt. Jól
ír  erről  "Emma  asszony"  szerepében  Ignotus, aki a leányévek "unalmával"
szembeállította a polgárasszony ezernyi elfoglaltságát. [16]
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező