Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

               b./ Nők munkavállalása a statisztikák tükrében

   Magyarországon  az 1890-es és 1900-as állapotok felmérésekor készült első
ízben  igazán pontos és részletes adatfelvétel a munkavégzésre, foglalkozási
viszonyokra vonatkozóan. A női népesség körében a keresők száma ezen évtized
alatt 264.190 fővel gyarapodott (14%-os növekedés), és így 1900-ban 25,4%-uk
volt  kereső a korábbi 24,5%-kal szemben. (Horvátország és Szlavónia nélkül)
Ugyanebben  az  évben  Wolf  kimutatásai  szerint Ausztriában a nők 47,4%-a,
Norvégiában  29,4%-a,  Belgiumban  29,2%-a,  Svájcban 28,8%-a, Svédországban
28,3%-a,  az Egyesült Államokban 14,3%-a (!), Spanyolországban pedig 14,2%-a
dolgozott  a női népességhez viszonyítva. [26] (Ő Magyarországra vonatkozóan
27,6%-ot  közöl,  mert  ő  beleértette az általunk nem számított területeket
is.) A század utolsó évtizedében a

        "keresők  számának  és  arányának  emelkedése  főként a nőknek a
     gazdasági életben (való) nagyobb részvételével" [27]

függött össze, ha a népességgyarapodás arányait is figyelembe vesszük.

   Az  1900-as eredmények szerint 915.665 nőnek volt mellékfoglalkozása, bár
ez   az   adat  nem  teljesen   pontos  képet  nyújt,  hiszen  ha  valakinek
több  mellékfoglalkozása  volt,  azt  mindannyiszor  külön-külön  számításba
vették.  [28]  Az  elemzés  írói  előre  jelezték  azt a tendenciát, amely a
századvégen  már  kezdetét  vette. Az adatokat figyelembe véve leírták, hogy
elkerülhetetlen   a   nők   nagyobb   arányú  bevonása  a  munkába,  mert  a
megnövekedett munkaerő-szükséglet a produktív korú férfiak soraiból jelentős
mértékben már nem volt bővíthető. Ezt írták:

        "...   kétségtelen,   hogy   a   gazdasági   élet   fejlődésével
     kapcsolatban  mind  nagyobb  lesz az emberi munkaerő-szükséglet is,
     mely  kielégítésre vár, az is bizonyos, hogy a jövőben, tekintettel
     arra,  hogy a munkaképes, de még különben keresettel sem bíró nőben
     rejlik  ez  idő szerint úgyszólván az egyedüli és pedig jelentékeny
     tartalék,  melyhez még bizonyos, szigoruan ugyan nem körvonalazható
     határig fordulni lehet ..." [29]

   Ezen  előrejelzésnek  ellentmondani  látszik  az  a tény, hogy az 1910-es
adatok  szerint a századforduló statisztikáit nézve mind abszolút számokban,
mind  pedig  viszonylagosan  visszaesett a kereső nők száma. Ez azonban csak
látszólagos volt, és abból következett, hogy az őstermelés esetében a segítő
családtagok  jó  részét  az  eltartottak  közé  sorolták  1910-ben.  A többi
foglalkozási ágban viszont a kereső nők száma jelentősen növekedett.

   A részletezett adatokat áttekintve kitűnik, hogy a női keresők nagy része
1890-ben, 1900-ban és 1910-ben is az őstermelésben dolgozott (59,5% és 62,8%
és  50,4%),  illetve házi cselédként (17,9% és 15,4% és 18,6%). Emelkedett a
dolgozó  nők  aránya  az  iparban (6,5%-ról 13,1%-ra), noha a századfordulón
számuk  még nem volt túl jelentős (182.245), 1910-ben már 239.968-an voltak.
A  nők  túlnyomó  hányada  azonban  még  a  századfordulón is eltartott volt
(1900-ban   6.316.382,   1910-ben   7.371.179.).   (Lásd:  6.  népszámlálási
melléklet)

   Érdekesség,  és  a korabeli viszonyokról, iskoláztatási és munkavállalási
szokásokról  (kényszerekről) sokat mond, hogy 1900-ban a női keresők körében
8,3%  volt  a  7-14  éves,  és  21%  a  15-19  éves korúak aránya. A családi
állapotot  is  érdemes figyelembe venni, ha a nők munkába állásáról szólunk,
hiszen   világosan   látszik,   hogy  a  női  munkavállalók  jelentős  része
egyedülálló volt (hajadon vagy özvegy), csakúgy, mint Európa más területein,
és csak 36,3%-uk volt férjezett (ami azonban más országokhoz viszonyítva nem
kevés),  szemben  a  férfi  keresők  61,5%-ával  (Horvátország  és Szlavónia
nélkül).  Az  egyedülálló  nők közül sokaknak Magyarországon is kényszerűség
volt   a   munkavállalás   önmaguk   (családjuk)   fenntartása   miatt,   és
férjhezmenésük  után  gyakran  újra  eltartottak  lettek. 1910-ben a 15 éven
felüli nőtlenek 93,4%-a, a hajadonoknak pedig 55,6%-a volt kereső. Az adatok
korabeli elemzői ezt írták erről:

        "Ezt  az  arányt  elég  egészséges állapotnak ítélhetjük, mert a
     fajfenntartás  és  egészséges  szaporodás szempontjából igen fontos
     az,  hogy  a  férjes nőknek minél kisebb százaléka legyen állandóan
     elvonva a háztartási és gyereknevelési munkáktól." [30]

   A  tetemes  mennyiségű  adathalmazból  az  is kiszűrhető a népszámlálások
eredményeit  vizsgálva,  hogy  egyes,  hasonló típusú foglalkozások esetében
milyen   volt   a   nők  aránya.  Köztudomású,  hogy  a  századvégre  a  nők
tanintézményekben  való  elhelyezkedési  lehetőségei  bővültek  (az  iskolák
számának  emelkedésével).  Ennek árnyaltabb elemzéséhez segítséget nyújtanak
az  adatok:  a  népiskolákban és kisdedóvó intézetekben valamint nevelőkként
1891-ben  sok  nő dolgozott (633, 2780 illetve 2920 fő), de egyetlen egy sem
dolgozott akkor még felső tanintézetekben és érettségit adó középiskolákban,
hiszen  felsőfokú  képzésben  sem  vehettek  részt.  [31]  Az irodalommal és
művészetekkel  összefüggő  foglalkozások  sorában főként a színészeten belül
volt  jelentős  a nők aránya (655 nő 682 férfival szemben), de a szobrászok,
hírlapírók-szerkesztők  között egyet sem, a zene és festészet művelői között
is  csak  néhányakat  találunk.  [32]  A  magyar  korona  országainak  egész
területén  1890-ben 26.792 értelmiségi foglalkozású nőt számláltak össze (ez
a  női lakosság 0,3%-a) 155.850 férfi értelmiségi mellett. Ám tulajdonképpen
még  ez  a számadat is némileg túlzásnak tekinthető, hiszen ezen a létszámon
belül  10.006  szülésznőt  és  oklevél  nélküli  parasztbábát írtak össze (a
számlálólapon  ugyanis  nem  lehetett különbséget tenni okleveles és oklevél
nélküli  bába között...), és ide sorolták azokat a nevelőnőket és bonneokat,
akiknek jó része külföldi volt. [33]

   1900-ban  a  kereső nők 1,5%-a dolgozott értelmiségiként, azaz 33.873 fő;
1910-ben  pedig 3%, vagyis 54.726 fő. Számarányuk tehát növekedett, csakúgy,
mint  a  fiatalabb  népességen  belül  a  4,  6 vagy 8 középiskolai osztályt
végzett   nők   számaránya,  ami  megalapozta  a  későbbi  fejlődést  a  női
munkavállalás tekintetében.

   A  kereső  nők  az őstermelésben és értelmiségi pályákon elfoglalt helyük
mellett  kisebb-nagyobb  arányban  valamennyi  foglalkozási osztályban jelen
voltak.  (Lásd: 7. népszámlálási melléklet) A könnyűiparban, kereskedelemben
és  vendéglátóiparban  különösen  jelentős  volt a számuk, mely az önálló és
segédszemélyzeti  munkakörben  dolgozókból  tevődött  össze.  Ha  azokat  az
alcsoportokat vizsgáljuk, amelyek a bányászat- és iparforgalomhoz tartoztak,
és  1910-ben  legalább  200  nőt foglalkoztattak, azt látjuk, hogy a legtöbb
kereső nő ezen belül a szabóiparban dolgozott (1890: 8.976 fő, 1900: 17.112,
1910:  41.112),  varrásból  élt  (1890: 25.255, 1900: 24.130, 1910: 19.970),
mosással  és  vasalással kereste kenyerét (1890: 10.326, 1900: 25.686, 1910:
29.228),  dohánygyártással  foglalkozott  (1890:  9.295, 1900: 14.806, 1910:
15.716),  illetve vendéglős vagy szállodás volt (1890: 29.567, 1900: 32.363,
1910:  32.761),  vagyis  nők tízezreinek a munkavégzése meglehetősen "nőies"
tevékenységekhez,  a  hagyományos házimunkákhoz állt közel. Ez természetesen
érthető,  és kisrészt azzal is magyarázható, hogy még a középiskolát végzett
nők is tanultak efféléket iskolai éveik alatt, és ezen ismereteiket - főként
ha  nem  tanultak  tovább  -  nem csupán az otthonukban tudták hasznosítani,
hanem, ha a szükség úgy hozta, akár a munkaerőpiacon is.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező