Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                  4. Az emancipációs mozgalmak korszakolása

   Mint  dolgozatunk más részében is kifejtjük, az európai és észak-amerikai
kontinensen   a   XVIII.   század  végén  került  először  szélesebb  körben
kinyilvánításra,  hogy  a  nőknek  ugyanolyan  emberi  jogaik vannak, mint a
férfiaknak.  Jóllehet,  francia,  angol  és  amerikai földön soha nem látott
számban  keletkeztek  a  nőkről, jogaikról szóló művek, a politikai (emberi)
jogok  deklarálásánál  az  emberiség  egyik  felét  mégis  "kifelejtették" a
törvényhozók.  Ennek  ellenére  jelentős  volt az a szellemi pezsgés, mely a
felvilágosodás  korának  utolsó időszakát jellemezte. Hosszú idő óta először
ekkor  vették  elő újra azokat az eszméket és követeléseket a nők művelődési
és  egyéb  jogairól, melyek már korábban is megfogalmazásra kerültek egy-egy
szerzőnő  művében  (Christine  de Pisan, Maria de Zayas, Marie Gournay, Mary
Astell és mások). [26]

   Meglehetősen nagy különbségeket tapasztalhatunk abban a tekintetben, hogy
milyen  volt egy-egy országon belül az emancipációs küzdelmek intenzitása és
eredményessége.   Ez   rendkívül   sok  tényezőtől  függött.  Elsősorban  az
államberendezkedéstől,  a meghatározó politikai-filozófiai eszményektől és a
tradícióktól.  A  nőmozgalom  sikere  függvénye  volt  továbbá  az országban
legelterjedtebb   vallás   elveinek   -  katolikus  többségű  országokban  a
hagyományos,  még  az  egyházatyák  által  értelmezett  bibliai  nőkép miatt
nehezebben  ment  a  nők térnyerése. Meghatározó volt még a mozgalmak sorsát
illetően  a  gazdálkodási  mód,  a családszerkezet. Evans az alábbiakat írta
egyik elemző-összegző munkájában:

        "Amerikában,   Ausztrálázsiában,   Britanniában   és  az  északi
     (skandináv)   országokban   a   protestáns   kultúra,  a  politikai
     mértékletesség, a garantált polgári jogok széles skálája, beleértve
     a    gyülekezési-    és   szólásszabadságot,   a   középosztálybeli
     liberalizmus  növekvő  hatalma  és  meghatározó  szerepe,  melyet a
     politikai  rendszerben játszott törvényes testületei útján gyakorol
     -  mely  viszonylag  későn  jött létre Svédországban és Dániában -:
     ezek  voltak  mindazok  a  főbb  tényezők,  melyek   széleskörű  és
     aktív  nőemancipációs mozgalmak egyenesvonalú fejlődését segítették
     elő." [27]

   A  kutatók közül többen is korszakolták már a nőemancipációs küzdelmeket.
A  fentebb  már  idézett Cott például abban lát jelentős különbségeket, hogy
mire  irányult  a  nők (és támogatóik) küzdelme. Szerinte a XIX. század első
felében a nők sorsán jószívűséggel, altruista törekvésekkel akartak segíteni
szószólóik.  [28]  Mások  e kezdeti időszakról úgy gondolják, a leányoktatás
megszervezése  volt  a legfőbb törekvés ezen évtizedekben. [29] Cott szerint
ezután  következett  a  "női  jogok"  kiharcolásának  időszaka, a nőmozgalom
megerősödve,    a    századvégre    szervezett    formákat   öltve   a   nők
önmeghatározásával,  a  struktúráktól  és  konvencióktól  való megszabadulás
igényével  lépett fel. [30] (A XX. század-végi amerikai feminista irányzatok
-  a  "4.  feminista  korszakban"  -  némelyike már egyenesen az anarchizmus
válfajaként kerül meghatározásra...)

   Mások,  miként  a  magyar  Szegvári  Katalin  is,  a tartalmi követelések
változásán   kívül   a  politikai  eszmerendszerek  tükrében  vizsgálják  és
korszakolják   a  nőmozgalmakat.  Ő  a  XVIII-XIX.  század  fordulója  utáni
időszakot,  a  Szent  Szövetség  korát  tekinti  újabb  periódusnak,  majd a
proletármozgalmak  hatásainak  szakaszát  különíti  el, kitérve arra, hogy a
XIX.  század  végén  a (radikális) baloldal mellett létezett a nőmozgalmakon
belül egy jelentős egyházi befolyás alatt álló irányzat is. [31]

   Érdekes  és  érdemes  megidéznünk  egy  korabeli - még 1879-ben íródott -
magyar  mű  tartalmát  is  e  téma  kapcsán.  A  szerző  - Somogyi Géza - az
emancipációs  törekvéseket  földrajzi  egységekhez kötve vizsgálta. Szerinte
két fő irány különböztethető meg a nők követelései kapcsán: az amerikai és a
német; míg az előző irányzat követői politikai, addig a német árnyalat hívei
társadalmi    egyenjogúságot   követelnek,   azaz   a   férfiakéval   egyező
munkaköröket.  E  két  fő  irányzatot aztán tovább bontja: az "amerikai" alá
sorolja  az  "ultraamerikait"  és  az "angolt". Előbbivel kapcsolatosan (egy
körutazáson szerzett tapasztalatai alapján) azt írta, hogy:

        "azt  akarja,  hogy a nő legyen úr a családban és az államban; s
     hogy  semmi  különbség  ne  legyen  a  két nem között, még külsőleg
     sem,   -  a  tulzók  -  a  női  ruházatot  is  a  férfiéval  akarja
     felcserélni." [32]

Somogyi  úgy  vélte,  Magyarországon  a  német  irányzat  első, radikálisabb
változata próbál tért nyerni.

   A  korabeli magyar közvéleményt azonban vélhetőleg inkább az amerikai nők
"szabadsága"  foglalkoztatta,  legalábbis  ezt  támasztja alá az a számtalan
újsághír  és  könyv,  amelyekben  az  USA-beli  történésekről olvashattak az
érdeklődők. (Más fejezetekben ezekből jócskán idézünk.)

   Schweiger-Lerchenfeld   Amand   egyik  magyar  fordításban  is  megjelent
könyvében 1882-ben ezt olvashatták a magyar nők amerikai kortársaikról:

        "Az   amerikai   hölgyvilág  még  eddig  minden  európai  embert
     elbájolt. A szabadság amaz esztelen korlátairól, melyek leányainkat
     még   akkor   is   feszélyezik,  midőn  igéző  korukat  már  régóta
     tulhaladták,  Amerikában  mitsem  tudnak.  Az  amerikai lány egyéni
     méltósága  oly tekintélyes, hogy ellenőrzése teljesen szükségtelen.
     Az   amerikai   kisasszony  szabadon  fogadja  az  ismerős  férfiak
     látogatását,  tetszése  szerint kocsikázik, lovagol és sétál velök,
     és  senkinek  sem  jut  eszébe  e fölött az orrát fintorgatni ... A
     kaliforniai  felette  nagy  tisztelője  a  nőnek.  A dollár hatalma
     mellett csak a nő hatalmát ismeri még el." [33]

   A  Pallas  Nagy  Lexikonjának  XIII.  kötete 1896-ban, a Milleneum évében
jelent  meg,  és  e  kötetben szerepelt a "nők emancipációja" címszó. [34] A
szócikkben   a  magyarországi  mellett  az  alábbi  országok  nőemancipációs
küzdelmeit  mutatták  be:  Anglia,  Ausztria,  Olaszország,  Németország  és
Franciaország.   Bemutatásra   kerültek   a  törekvések  főbb  csomópontjai,
eseményei,   a  nők  elért  jogai  (politikai  és  művelődési  tekintetben),
munkavállalási  lehetőségeik.  Magyarország  a  bemutatott tények és mutatók
alapján  rendkívül  jó  helyet  foglalt  el  a felsorolt országok között. Az
osztrák  nőkről  ez a lexikon-szócikk volt az egyik legterjedelmesebb magyar
nyelvű  forrás a korabeli Magyarországon, ami meglepő, ha tekintetbe vesszük
Ausztria  és  Magyarország sokoldalú kapcsolatrendszerét a Monarchián belül.
És  mindez  fennáll  a  Monarchia  más  népeit  tekintve is. Ennek egyik oka
vélhetőleg   az,   hogy   sokáig   nem,   vagy  alig  beszélhetünk  jelentős
nőmozgalmakról  Ausztria  területén.  Ennek  hátterét  Evans,  aki  a  német
nyelvterületek  nőmozgalmainak egyik legjelesebb kutatója, abban látja, hogy
az  1848-as  forradalmak  leverése  után  Ausztria  (miként  Németország is)
autoriter  berendezkedésű országgá vált, és mindez hatott a Monarchián belül
élő  valamennyi  népre, a nőmozgalmak kapcsán is. [35] Az 1860-as 70-es évek
fordulóján  a  liberális  szellemiség  illetve,  másrészről,  a  kibontakozó
munkásmozgalom   a   nők   helyzetét   illetően   is  jelentős  változásokat
eredményezett, a magyar sajtó és könyvkiadás azonban nem a szomszédos, hanem
a   távolabbi  országok  felé  tekintett.  [36]  Ez  a  tény  többféleképpen
magyarázható:   egyrészt  azzal,  hogy  az  újságok  (olvasói)  szenzációkra
éheztek,  és  a  távolabbi  kultúrákról  érkező  hírek  mindig sokkal inkább
kuriózumnak   számítottak.   Másrészt   a  legtöbb  lapban  az  emancipációs
törekvések  követeléseit,  eredményeit  mutatták  be, így Amerika és Nyugat-
Európa nagyobb tért nyerhetett a hiradásokban.

   A  magyarországi  küzdelmeket  (ahogyan ő nevezte: feminizmust) századunk
elején Máday Andor, a híres jogász az alábbi módon szakaszolta:

        I.    a    francia    forradalmat    megelőző   (1780-as   évek)
     reformtörekvésektől 1825-ig terjedő időszak;
        II.   1825-1867;
        III.  1868-1896 (Veres Pálné Beniczky Hermin fellépése és az ezt
     követő jelentős propaganda a nők munkához való jogáért);
        IV.   1896  utáni időszak, melyet több esemény is fémjelez, mint
     például   az  egyetemek  megnyitása,  a  tisztviselőnők  egyesületi
     szervezkedése,  a feministák tömörülése és egyesületté szerveződése
     (1904). [37]

   Máday  korszakolása  ma is elfogadható, legfeljebb bizonyos finomításokat
tehetünk.  Az  alábbiakban  részletesen  is kitérünk rá, milyen eredményeket
értek  el  a  magyar  nőemancipátorok  és  feministák a századvégen és a XX.
század elején.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező