Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

       2. A nők száma és aránya a dualizmus-kori magyar társadalomban

   1880   és   1910   között,  a  4  népszámlálás  adatait  figyelembe  véve
megállapítható, hogy a nők Magyarország területén (Horvátország és Szlavónia
nélkül)  mindig  valamelyest  többségben  voltak.  (Lásd:  1.  népszámlálási
táblázat)   Ha  az  adatokat  országrészek  vagy  törvényhatósági  területek
szintjén    vizsgáljuk,    akkor    sokkal   változatosabb   képet   kapunk.
Általánosságban  elmondható  a  népszaporodással kapcsolatosan, hogy 1869-80
között  elsősorban  az  ország nyugati és középső részein volt jelentősebb a
lélekszám  emelkedése,  a  későbbi évtizedben viszont a középső és az észak-
keleti  határokig  terjedő  részeken.  [12]  1890-ben  a  női nem legerősebb
túlsúlya  az  északi  megyékben  volt tapasztalható (Turócz megyében 1105 nő
jutott  1000  férfira,  Liptóban  1121, Szepesen 1149, Sárosban 1167, Abaúj-
Tornában  1132) illetve Erdély déli megyéiben (Brassóban 1114 nő jutott 1000
férfira,  Szebenben pedig 1100). Szembetűnő még a századvég több városában a
nők  jelentős  többlete  (Selmecbánya,  Besztercebánya, Pozsony, Pécs, Baja,
Győr,  Komárom,  Budapest, Kassa, Arad, Temesvár, Kolozsvár, stb.). Ezekre a
statisztikai  adatokból  kitűnő  tényekre  már a korabeli, statisztikával és
demográfiával  foglalkozó  szakemberek  magyarázatot adtak. A megyék közötti
eltérő képnek legfőbb okai a századvég - századforduló elvándorlásai voltak.
A  Felvidékről  például rendkívül erős volt a kivándorlás, és a lakóhelyüket
elhagyók  között  jóval  több  volt a férfi. [13] A másik ok a nemek közötti
arányok változásának hátterében az volt, hogy bár az élveszületett gyermekek
között  több  volt  a  fiú, az elhalálozottakat tekintve is ők "vezettek". A
városokban  jelentkező  női  többlet  a  -  többnyire  fiatal - női cselédek
jelenléte  miatt  alakult  ki,  és az életkor-szerkezetet érintő vizsgálatok
szerint  az  idős  özvegyek és alamizsnára szorulók is a városokban húzódtak
meg. [14]

   A  századvégtől  kezdve  fokozatosan csökkent a házasságkötések aránya, a
nők  kilátásai  a  férjhezmenésre  nézve  egyre  romlottak.  Ennek  oka csak
egyrészt keresendő a nők nagyobb számarányában és a kivándorlásban. A papság
és  a  katonaság  tovább  csökkentette  a  férfi  népesség arányát, valamint
tekintetbe  kell  vennünk  azt  a  tényt  is,  hogy  a férfiak csak bizonyos
életkorukon  túl  tettek  szert  a  házasodáshoz  alapot  adó jövedelemre. A
"Szocializmus"  című  lap  1906-os kimutatása szerint 1891 és 1905 között az
1000 lakosra eső házasságok aránya 9,0-ról 8,4-re csökkent. [15] A halálozás
vagy  válás  miatt felbomlott házasságok arányszáma viszont nőtt, így az évi
házassági  többlet  csökkent.  1891-ben  az 1000 lélekre számított kötött és
felbomlott  házasságok aránya +2,2 volt, 1905-ben pedig -1,4. 1900-ban a nők
40,2%-a volt férjnél, pedig 74,6%-a volt 14 éven felüli. A nők 34,4%-a tehát
nagyrészt  kenyérkeresetre  volt  utalva.  Ez  a  tény  feltétlenül az egyik
legfajsúlyosabb   magyarázat   a  női  munkavállalás,  és  a  nőemancipációs
küzdelmek hátterében.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.