Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                   5. Így látták a magyar nőket külföldön

   Kutatásaink    során    számos   esetben   találtunk   leírásokat   azzal
kapcsolatosan,   hogyan   látták  más  országok  utazói,  tudósai  a  magyar
asszonyokat. Dolgozatunk ezen részében e vélekedésből mutatunk be néhányat -
a teljesség igénye nélkül.

   Kontinensünk  "szebbik  nem"  iránt  érdeklődő  lakói  több  forrásból is
meríthették  információikat  az  Európán  kívüli  illetve  az európai (így a
magyar)   nők   életére   vonatkozóan.  Egyrészt  személyes  tapasztalatokat
szerezhettek   utazásaik   során,   legalábbis   a   tehetősebbek.  Másrészt
újságokban,  folyóiratokban olvashattak más országokban élő nőtársaikról is.
Végül,  de  nem  utolsósorban  az  irodalmi művek - főként a szentimentális,
romantikus  regények - is hozzájárultak a külföldi nőkről alkotott - sokszor
torz - kép kialakulásához.

   Az  ismeretterjesztő  könyvek  sorában  megjelent  néhány olyan is a múlt
század  végétől  kezdve,  melyek színes rajzokkal vagy fekete-fehér fotókkal
illusztrálva  mutatták be különböző nemzetek asszonyait. 1882-ben jelent meg
Magyarországon  annak  a német nyelven írott könyvnek a fordítása, melyben a
szerző,  Schweiger-Lerchenfeld  Amand tollából többek között a magyar nőkről
is  olvashatunk. [66] A műben a délkelet-európai nők között esett szó róluk,
és  bevezetésképpen  a  szerző  megállapította,  hogy  nem is lehet kiemelni
jellemző vonásaikat, hiszen olyanok, mint az európai nők, azaz

     " ... a tiszta magyar vér a modern kulturélethez tartozik." [67]

Schweiger-Lerchenfeld  elsősorban  a  magyar nők lelki tulajdonságait emelte
ki,  és  hazaszeretetüket,  politika  iránti  érdeklődésüket.  A  szöveg azt
sugallja,  hogy  a  magyar  nő  férjének  egyenrangú társa volt. A szerző az
alábbiakat írta:

        "Öntudatosság  és  büszkeség nyilatkozik fellépésükben, inkább a
     dús   képzelet   vezérli   őket,   mint  a  hideg  ész,  az  érzéki
     indulatoknak,   s   minden   közvetlen,  őserejénél  fogva  hatásos
     befolyásnak  inkább  hódol,  mint  más  nő. Szellemes, mert az élet
     hevesen  lüktet  benne; érzelemdús, mert vérének heve ébren tartja.
     Az  ország  ügyei  iránt  ép  oly élénken érdeklődik, mint férje, s
     nemzetének történelme gazdag az önfeláldozó nők megható vonásaiban.
     (...) Jellemző a magyar nőnél a szélsőségek közötti lebegés." [68]

Külön  szólt  a  parasztlányokról  és  menyecskékről  is, velük kapcsolatban
kiemelte,  hogy  nem  csak  igézőek,  de mintaképei az egészséges testnek és
szellemnek.  A könyv a magyar nők vonatkozásában is szólt az öltözködési, az
udvarlási és az esküvői szokásokról. A leírás tehát egyrészt "néplélektani",
másrészt pedig néprajzi jellegű.

   Majdnem három évtizeddel később, 1910-ben Joyce Thomas Atho, angol szerző
Londonban kiadott könyvében is hasonlóakat olvashatunk a magyar nőkről. [69]
Leírásaiban,   melyeket  fotókkal  illusztrált,  kitért  a  nők  nevelésére,
taníttatására;   az   udvarlási  és  házasságkötési  szokásokra;  a  ruházat
bemutatására  és  a  nők  jogi,  társadalmi  helyzetére. Ausztrián (t. i. az
Osztrák-Magyar  Monarchián)  belül  összevetette  a  szláv  és  a magyar nők
helyzetét,  és  megállapította,  hogy  a  magyar nő társa, és nem szolgája a
férjének,  és  még  házasélete  során  is sokat megőríz jókedvéből. A szerző
külsőleg  is  jellemezte  a  magyar  asszonyokat, akik - tartozzanak bármely
társadalmi osztályhoz is - általában

        "... barnák,  karcsú, hajlékony testűek és erősek, egészségesek,
     kecsesek, híresek fizikai szépségükről. Ellentétben a szláv nőkkel,
     akiknek  egy  ruhájuk  van,  a magyar parasztasszony félmeztelennek
     érzi magát, ha három alsószoknyánál kevesebbet visel." [70]

   Nem ez a könyv volt a századforduló táján az egyetlen, amelyben kiemelték
a magyar nők híres szépségét. Voltak azonban mások, akik inkább "hírhedtnek"
tartották  a  magyar  nők  bájait.  Ennek  bizonyára  egyik  oka  volt, hogy
külföldön   számos   magyar   prostituált   (is)   megfordult.   Szalai  Pál
figyelmeztetett   is   arra,   hogy   meg   kell  akadályozni  ezt  a  fehér
rabszolgakereskedelmet,  a  magyar leányok vásárát, mely nem jelentett mást,
mint azt, hogy a szép és fiatal lányokat külföldre (pl. Ázsiába) eladták, és
prostituálttá tették. [71]

   Az  "Újság"  című  lap  1907.  január 27-én közölt cikke szerint a magyar
nőkről  Európában,  sőt  Dél-Amerikában  is  rossz  véleménnyel  vannak. Bár
szépségüket  elismerik  mindenütt,  a  "magyar" szó puszta említése is egyet
jelent a botránnyal, a ledér viselkedéssel.

        "A  világra  szóló hirnévre emelkedett »magyar« asszonyokról van
     szó.   És   arról   az  átkozott  malheur-ről,  hogy  a  mi  magyar
     asszonyaink,  a  szépek,  az  okosak, a jók, a világ első asszonyai
     minden néven nevezendő tiszteletre-méltóságuk és derékségük mellett
     a  világ színpadán - bocsánat, de egyszer már beszélni kell erről a
     dologról is - mindig a botrányok felhőjébe keveredve híresednek el.
     Vagy  a  mi  még  ennél is rosszabb ... ej, a ki hallotta már, hogy
     Délamerikában  mit  jelent a hungara szó, a többit már tudja. (...)
     Azonban  legalább  egy  tuczat  német  és  franczia rossz regény is
     fordult meg már a szemem előtt, a hol valami gyanus és veszedelmes,
     démoni magyar nő viszi a főszerepet. (...) Dehát miért muszáj annak
     a  levegőből  gyártott  bestiának éppen magyarnak lenni! ... ez még
     mindig  ama  fejezete a mi nemzeti szenvedéseinknek, hogy bennünket
     csak  exotikummal  birnak elképzelni. És népünket is csak úgy, hogy
     Miska markolatig üti vetélytársa szivébe a villogó gatyát." [72]

   A szerző - a maró gúny mellett - arra is próbált rávilágítani, hogy mi az
oka   a  magyar  nő  külföldön  kialakult  efféle  képének.  Szerinte  ebben
meglehetősen  bűnösek  azok  a  pornográf  kiadványok  is,  melyeket - német
nyelven  -  a  budapesti  Andrássy  úton  adtak  ki,  és  amelyek a világban
szétszórva  ugyancsak  rossz  hírét  keltették a magyar nőknek. Két alapvető
megoldást  látott  a  szerző: egyrészt törvényes védelmet kell biztosítani a
nőknek, másrészt - és ez a hosszabb folyamat - azt ajánlja, hogy a külföldön
járó magyarok (férfiak és nők) keltsék jobb hírét a magyar nőknek.

   E   néhány  részlet  és  idézet  felvillantása  nem  vázolja  teljesen  a
századforduló  magyar  asszonyainak  megítélését. Arra azonban e források is
rávilágítanak,  hogy  honfitársnőink  megítélése  a  külföld szemével kettős
volt:  az  ismeretterjesztő,  tudományos  igénnyel írt könyvekben szépségét,
modorát,  öltözetét, jogi helyzetét méltatták. A ponyvairodalom és a nyugat-
európai  közvélemény  azonban  gyakorta másként ítélkezett. Bár tény, hogy a
magyar  nőkről  szóló  véleményalkotást egy-egy kirívó (szerelmi) botrány is
befolyásolta,   mégsem  tekinthető  ez  elegendő  indoknak.  A  "hirhedtség"
kialakulásának okait további (külföldi) kutatások tárhatják fel.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező