Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            3. A nők hivatásáról

   Számos  írás  született  a  múlt  század  végén  Magyarországon, melyek -
részben  vagy  teljesen  - az asszonyi hivatásról szóltak. Ezzel a kérdéssel
különösen   azok  az  írók  és  tudósok  foglalkoztak,  akik  a  hagyományos
értékekhez  ragaszkodtak,  és  nem értettek egyet a nők "felszabadításával",
emancipációs  küzdelmeivel, munkábaállásával. Legtöbben közülük a keresztény
életelveket emlegették, mások egyszerűen a "történelmi hagyományokat" vagy a
"biológiai  sajátosságokat"  emelték  ki,  mint  a  női  hivatás indoklásai.
Veréczy Júlia 1861-ben azt írta a magyar nők hivatásáról, hogy az két szóban
foglalható   össze,   a   "magyar   gazdasszony"   fogalmában.  A  honleányi
kötelességekről   és  háztartási  teendőkről  vélte  úgy  a  szerzőnő,  hogy
meghatározó  jelentőségűek a nő élete szempontjából. [47] A későbbiekben, az
1860-as   évek   végétől  kezdve  a  nő  hivatásával  foglalkozó  cikkekből,
könyvekből  a  "magyarság", a honleányi feladatok emlegetése jórészt eltűnt,
valószínűleg a megváltozott politikai helyzet, a kiegyezés következtében, az
ellenállás,  a  magyarság hangsúlyozása ugyanis ekkorra jelentősen veszített
szerepéből és korábbi jelentőségéből.

   Beniczky  Irma,  a  már  fentebb  is idézett több kötetes szerzőnő számos
művében  szintén  azt  hangsúlyozta  -  elődjeihez hasonlóan -, hogy a nőnek
igazi hivatása a családban betöltött helye.

        "...  mert  arról meg vagyunk győződve, hogy nem a társadalmi és
     politikai  előjogok  hiánya  az, melyet nélkülöznek, hanem inkább a
     női  hivatás  fontosságának  tudata.  (...) ... a nő leghelyesebben
     teljesíti  ezen hivatását, ha azon körben marad, melyet a természet
     és az alkotó számára kijelölt." [48]

Ez  a kör pedig, mint Beniczky és oly sokan mások is kifejtették, az anyaság
és  a  hitvesi  szerep. Az írónő is úgy vélte, hogy mivel a nő működési köre
nem terjed túl a háztartás, a család és a nevelés feladatain, hasznos volna,
ha  csak  ezzel  kapcsolatos  dolgokat tanulna (pl. tápszer-vegyészet). [49]
Ugyanakkor leszögezte, hogy a nőnek más színtéren nincs keresnivalója.

        "Mi  czélt  érnénk  el azzal, ha a nőt, természetes rendeltetése
     köréből, a nyilvános élet küzdterére helyeznők, ha családi körünkbe
     hoznók  ama  heves  vitákat,  ama  kemény és boszúvágyó érzelmeket,
     melyek  a  politikai  véleménykülönbségek  szüleményei? Véleményünk
     szerint  ez  nem  történhetnék másként, ha csak tökéletesen fel nem
     forgatjuk  a természet törvényeit, melyek szerint a nő az elfogadó,
     képező,  a  férfi  pedig  a  teremtő  principiumot képviseli. Üdvös
     lenne-e   ezen   két   principiumot   a  világ  rendszabálya  által
     meghatározott  helyeikből  elmozdítani  és  azokat fölcserélni? Azt
     nehéz lenne elhinni." [50]

Egy másik könyvében Beniczky Irma nem pusztán házi teendőikre figyelmeztette
a  nőket,  hanem buzdította őket a körülöttük levő világ jobb megismerésére,
hogy  ledönthessék  a  velük  kapcsolatos előítéleteket. Ez az írónő szerint
azért  is  fontos,  mert  a  női felületesség és egyéb hibák csak évszázadok
alatt lesznek kiírthatóak. [51]

   Szabó  Richard  1871-ben  íródott  könyvében  hasonlóan  vélekedett a nők
hivatásáról.  Levelekből álló művében tág teret szentelt a nők feladatainak.
Azt írta, hogy a nőknek nem kell irigyelniük a férfiakat azok munkája miatt,
mert  jobban  járnak,  ha  otthonukban  távol maradnak a cselvetésektől és a
nehézségektől,  mert  fontos  az  otthon  végzett munkájuk is, és így tudják
férjeiket  buzdítani,  vígasztalni,  irányítani.  Ő is úgy vélte, hogy a nők
legfontosabb  feladata  az anyaság, a gyermeknevelés (a kötet utolsó levelei
erről a témáról íródtak). [52]

   Az  1880-as  évektől  kezdve  a nő hivatásával kapcsolatos megállapítások
egyre   szorosabban   összefüggtek   az   oktatásukról,  nevelésükről  szóló
véleményekkel.  Szinte  nem  is  lehetséges  különválasztani a század utolsó
szakaszában  a nők feladatairól írott cikkeket, tanulmányokat a képzésükkel,
munkavállalásukkal  kapcsolatos véleményektől, vitáktól. 1895-ben jelent meg
Csáky  Albinné  szerkesztésében  egy  kötet,  mely több nyomtatott mű között
talán  leghűebben tükrözi a századvégi magyar nők gondolatait, lévén a könyv
egy  cikkválogatás  a  Mária  Dorothea Egyesület legkiemelkedőbb nőtagjainak
tollából. A kötetben helyet kaptak olyan ismert és elismert nők írásai, mint
például  Wohl  Janka,  Czóbel  Minka,  Beniczky  Irma,  Leővei Klára, Geőcze
Sarolta,  és  megszólalt  számos,  kevéssé ismert személyiség is. A kötetben
főként  a  nőnevelés  és a pályaválasztás témáiról jelentek meg tanulmányok,
egyenként 2-3 oldal terjedelemben, de előfordultak más országok nőiről szóló
tudósítások  is,  valamint  rövid,  elmés  mondások  az  egylet  nőtagjainak
tollából,  irodalmi  karcolatok, az egyleti élet és jótékonysági tevékenység
leírása is.

   A  kötetben  publikált  legtöbb  cikkből  szinte egybehangzóan csendül ki
íróik véleménye: a nő - akkor is, ha tanul vagy munkát vállal - maradjon meg
női  hivatásánál,  ne  akarjon  férfi  lenni,  férjével  vetélkedni. Wekerle
Sándorné  például  úgy  vélte,  hogy a társadalmi átalakulások ellenére a nő
megmaradt,  és  meg is kell, hogy maradjon a "családi élet konzerválójának".
[53]  Telkes  Simonné "A XX. század Évája" című cikkében Senecát idézte, aki
nem követte Platont, hanem azt mondta, hogy

        "Nőm  ne  legyen ostoba kékharisnyás, tudjon mindenekelőtt főzni
     és gyermekeket nevelni."

2000  év  telt el, írta a szerző, de alig változott valami. [54] Seltenreich
Lőcsei Emma is úgy vélte, hogy a leány legyen érzelmes, szerény, ne hiú,

        "minden  irányban  derék, művelt" honleány, "gyengéd családanya,
     takarékos és ügyes háziasszony." [55]

   Mayer   Béla,   aki  keresztény  gondolkodó  volt,  a  századfordulón  is
hasonlóképpen  vélekedett a nők hivatásáról. Úgy gondolta, hogy csakis azért
vágynak  az  asszonyok eltérni "első és legtermészetesebb" rendeltetésüktől,
vagyis a családban betöltött szerepkörüktől, mert a

        "népek    és    nemzetek   társadalmi   életének   fejlődése   a
     természetesség és kereszténység szellemi útjáról" letért. [56]

Ő  is,  miként  sokan mások, főként abban látta a problémák gyökerét, hogy a
keresztény  értékek  megrendültek,  az  anyagiasság  kezdett  eluralkodni  a
világon.  Bár  e tények felemlegetésében nem tévedett, abban igen, hogy ezek
pusztán  a felszínen zajló jelenségek, folyamatok voltak. A változások igazi
háttere sokkal bonyolultabb, okozójuk az az összetett, társadalmi-gazdasági-
tudományos  mozgatórugókon  nyugvó  folyamat volt, mely a XIX. század végére
átalakította  Európa  és  Észak-Amerika  képét.  E  változások következtében
megváltozott  az  életmód,  a  szokások, átalakultak a hagyományos férfi-női
szerepek, és új tartalommal töltődtek meg.

   Ide  kívánkozik  Ignotus  egyik  írása,  melyet  a Hét című lap hasábjain
jelentetett  meg,  1907-ben,  az  "Emma asszony levelei" sorozatban, melynek
nagy  sikere  volt  a  századforduló  környékén.   "Emma"  ezúttal   Perkins
könyvéhez  [57]  fűzött  kommentárt  egyik "levelében", kifejtve nézeteit az
asszonyi  hivatásról.  Jól ismerte fel az említett változásokat, azt, hogy a
nők  szerepei  átformálódóban  vannak,  és ez a folyamat folytatódni is fog.
Ignotus  a  maga  szellemes  és  csípős stílusában a következőket írta ezzel
kapcsolatosan - kapcsolódva Perkins asszony gondolataihoz - :

        "...lehet,  hogy  az emberiség fejlődése számára üdvösebb volna,
     ha  a  főzést, takarítást és gyereknevelést örökre a nők látnák el,
     viszont  egyéb  mesterségre sose eresztenék őket. Lehet - de az nem
     lehet,  hogy  ez  az  utópia  eléressék, mert a nők mindjobban unni
     kezdik  ezt  a  munkát,  s nagyrészt az istennek sem akarják tovább
     ellátni.  Ez  már  most is így van sok helyütt, s még ígyebben lesz
     majd még több helyütt, míg végre így lesz ez az egész világon, s az
     emberiségnek  gondoskodnia  kell  majd  módokról és intézményekről,
     hogy  lássák el a tisztogatást, a főzést s a gyerektartást anélkül,
     hogy  mindenesetre  a  nők  legyenek a született és kényszerű főző,
     tisztogató és nevelő személyek." [58]

   A  nők  jellemzésének,  a  női  hivatásról  szóló  gondolatok  zárásaként
szeretnék  feleleveníteni  néhány  érdekességet,  melyek a korabeli lapokban
megjelentek.  Egyrészt  olyan  kultúrtörténeti  apróságok ezek, melyek kétes
eredetük  ellenére  vallanak  a múlt századi nőképről, másrészt olyan gúnyos
írások,   melyek   szerzői   próbálták   nevetségessé  tenni  a  hagyományos
szerepkörükből  kilépő  asszonyokat. Ilyen szerző volt például az az "Igric"
álnevet  használó  újságíró,  aki az "Új Idők" hasábjain rendszeresen közölt
cikkeket a nőemancipáció ellen.

   Egy-két  érdekesség  a  korabeli  sajtó  "gyöngyszemei"  közül:  a "Pécsi
Közlöny"  többször  is  hírt adott asszonyi furcsaságokról. 1898-ban például
egy  angol  lap  felmérésének  "eredményét"  közölték, mely 17000 feleletből
szűrte le, hogy mire gondolnak az angol nők. Életkorok szerint csoportosítva
írták le a feleleteket, amelyekből olyan nők képe rajzolódott ki, akiket nem
érdekel  más,  csak  a szép ruhák, ékszerek, bálok illetve a férjhezmenés és
gyereknevelés. [59] Ugyanebben az újságban egy másik külföldről "felröppent"
hír  is  megjelent  néhány  héttel  később:  egyik párizsi múzeum kiállítási
darabját  mutatta  be a cikkíró, mégpedig egy "asszony-zablyát", mely valaha
leszorította  a  túlontúl  fecsegő  hölgyek nyelvét. A cikkíró kitekintett a
sorok mögül, és megállapította, hogy

        "ma  már,  a  szabadság  korában,  sokkal  nehezebb  némely  nők
     beszédességétől megmenekülni." [60]

   Igric,   a   termékeny   cikkíró  többször  vázolta  fel  olvasói  elé  a
megváltozott  szerepkörében  mozgó  nőt,  akinek a képével sehogy sem tudott
megbarátkozni.  Nem csupán a diplomás, de még a bicikliző nők is irritálták.
Egy cikkében például azt írta, hogy őt nem vonzza a diplomás nő, nem tud

        "félannyira   sem   lelkesülni  érte,  mint  a  családi  tűzhely
     gondozójáért." [61]

Az  újságíró  e  cikkében  egy  vízióját  vázolta fel, melyet a XX. századba
vetített.  Úgy vélte, az lesz a női hivatás megcsúfolásának a netovábbja, ha
a   nők   is  hadkötelezettség  alá  esnek  majd.  Ettől  kezdve  írása  egy
képzeletbeli  esetről szól, Emma hadnagy és Böske főhadnagy párbajáról. [62]
Szintén  Igric  közölte  1897-ben  annak az olasz felmérésnek az eredményét,
melyet   Paola   Lombroso   tett   közzé  a  nők  és  férfiak  boldogságával
kapcsolatosan  egy  francia lapban. A nők számára fontos értékeket vizsgálva
Lombroso  "statisztikai  számításokat"  végzett  nőtársai feleletei alapján.
Szerinte  a nők a fiatalság, szépség, műveltség, szerelem, házasság, anyaság
és  jólét  értékei  közül  a  boldogság  szempontjából a műveltséget tartják
legkevesebbre,  sőt  Paola  szerint a műveletlen nő mindig boldog, ha "testi
szenvedés   és   nyomor   nem   sanyargatja".  [63]  Igric  leírása  szerint
összességében a családi élet rendezettsége teszi a nőket leginkább boldoggá.

   Igric  és mások néha gúnyoros, néha túlzó írásaik miatt összességében nem
tekinthetőek  nőgyűlölőknek.  Sokkal  inkább  arról  van  szó, hogy ők saját
elveikből,  a  hagyományos  élrtékrendből indultak ki, mikor a nőkről írtak.
Valószínűleg hatással voltak azokra, akik a nőt hagyományos szerepei körében
próbálták  megőrízni,  de  azokra is, akik emancipációs törekvésekkel léptek
fel.  Feltételezhető  az  is,  hogy  a  folyóiratokban megjelent szatírák és
karikatúrák    készítői   sem   nőgyűlölők   voltak   általában,   mindössze
szórakoztatni akarták olvasóikat - igaz, a nők kárára.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező