2. Feldolgozások, monográfiák
A fentiekben felsorolt forrásokon kívül feldolgozások segítik a
kutatómunkát. Például azok az életrajzok, amelyeket korábbi századokban vagy
újabban írtak. Ezekkel kapcsolatosan azonban felmerül egy jelentős probléma:
az életrajzírók - ritka kivételtől eltekintve - mindig olyan személyek
életútját mutatják be, akiknek a sorsa valamilyen szempontból
közérdeklődésre tarthat számot. A biográfiák így egyrészt híres nőkről
(uralkodónők, szentek, tudósok, művészek); másrészt pedig "hírhedt" nőkről
(kurtizánok, kémek, botrányhősök) szólnak. Ez a jelenség a közelmúlt magyar
könyvkiadását illetően is megfigyelhető, és jól látszik a különböző
lexikonok esetében is. A történelem "névtelen", elfelejtett szereplőiről így
nem lehet életrajzi adatokat találni, márpedig korunk nőkutatása elsősorban
rájuk kíváncsi.
Sokkal nagyobb segítséget nyújtanak azok a monográfiák, melyek a nőkről
íródtak, és egy-egy ország, tágabb vagy szűkebb régió illetve egyes
időszakok, korszakok nőtörténetét mutatják be. A múlt század végén inkább
leíró, a nőket (és férfiakat) külsőleg lefestő, esetleg szokásaikat is
bemutató könyvek keletkeztek. [8]
Századunk közepétől egyre nagyobb számban íródtak "egyetemes" nőtörténeti
összefoglalók. [9] Újabban, miként Claude Fohlen is írja [10], inkább a
nemzeti nőtörténetírás időszakát éljük, illetve a nő néhány specifikus
tevékenységére terjednek ki a vizsgálatok. A történészek "szakosodtak",
egyesek a nők jogi helyzetét, mások egészségügyi problémáikat, megint mások
pedig megítélésük történeti alakulását kutatják, és írják meg műveikben.
Ilyen írások laza, mégis összefüggő füzére napjainkban több nagy lélegzetű
nőtörténeti monográfia is, melyeket kutatók egész sora állított össze.
Ezeknek a köteteknek a megírása valóban olyan széles forrásbázisra
támaszkodva történt, amire korábban nemigen volt példa. [11]