Dimenzió #21

Magyar nők a dualizmus korában

(történelem)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            PhD értekezés tézisei

                    +----------------------------------+
                    |  Magyar nők a dualizmus korában  |
                    |       (1867-1914 között)         |
                    |                                  |
                    |               Írta:              |
                    | Ambrus Attiláné dr. Kéri Katalin |
                    |                                  |
                    |               Pécs               |
                    |               1997.              |
                    +----------------------------------+


                      I. A kutatás általános jellemzői

   A  magyarországi  történetírás  - a külföldi historiográfiai áramlatokkal
szinkronban  -  az  1960-as  évektől fordította figyelmét a nőtörténet felé.
Elsősorban   a   nők   jogi   helyzetének  alakulására,  művelődési-tanulási
lehetőségeinek  változására  és  a  női munka történetére öszpontosítottak a
téma  kutatói.  Ezen úttörő-jellegű, a XVIII-XX. századot felölelő kutatások
többsége  a  hagyományos  illetve  kontributív  nőtörténeti vizsgálódásokhoz
tartozott.

   A  legutóbbi  évtizedek  kapcsán  a kutatók "új" nőtörténetről beszélnek,
amely  megírásához  új  konceptuális keretek és új módszertan kidolgozása és
alkalmazása     szükséges.    A    régebbi    politika-,    gazdaság-,    és
társadalomtörténeti    kutatások    így    kiegészülnek   más   diszciplínák
eredményeivel,  és  fókuszpontjukban  áll a közélet (hagyományos) vizsgálata
mellett   a   magánszféra,   a   család,  a  háztartás,  a  mindennapi  élet
tanulmányozása is.

   Jelen értekezés ezen újabb kutatások nyomdokain halad, és - a legfrissebb
francia,  angol, amerikai, spanyol és olasz nőtörténeti kutatások módszereit
és  eredményeit  szem  előtt  tartva - a múlt század 2. felének és századunk
1914-ig  terjedő  időszakának  magyar nőtörténetét mutatja be. Ezen hosszabb
időszak  tanulmányozása  nehezen  köthető eseményekhez és dátumokhoz, így az
értekezés  címében  jelzett  1867 és 1914-es időhatárok nyújtotta keretből a
szerző  helyenként  kilépni  kénytelen.  A  dolgozat  másik vonása szintén a
témából  következő sajátosság - mely a történeti kutatásokra nem jellemző -:
a korabeli nők különféle társadalmi rétegeinek együttes vizsgálata.

   Az értekezés elkészítésekor tehát az volt a célom, hogy a magyar nők 1867
és  1914 közé eső történetét minél teljesebben mutassam be, ezért végeztem a
társadalom-,  politika-, eszme-, gazdaság- és neveléstörténeti vizsgálódások
mellett  mentalitás-,  divat- és sporttörténet, háztartás- és sajtótörténeti
kutatásokat.   Az   interdiszciplináris  megközelítés  természetesen  csakis
sokrétű  forrásanyag felhasználásával volt lehetséges. Munkám elkészítéséhez
elsősorban  a  korabeli  sajtó anyagát és a könyvkiadás termékeit vizsgáltam
át,  a  lehető  legnagyobb sokszínűségre törekedve. Nem csupán a női lapokat
(Nők  Lapja, divatlapok, stb.) olvastam el, mint az eddigi kutatók többsége,
hanem   egyéb   napi-  és  hetilapokat  (Vasárnapi  Újság,  Új  Idők,  Élet,
Szocializmus, stb.) és tudományos folyóiratokat (Természettudományi Közlöny,
Nemzeti  Nőnevelés);  valamint  a  háztartástani  tankönyvektől  a nőellenes
pamfletekig  mintegy  másfélszáz  korabeli  kötetet.  A  kéziratos  források
egyenetlensége   ellenére   levéltári   feltárómunkával   támasztottam   alá
kutatásaimat;    egyleti   ügyek,   magánlevelezések   és   naplók   illetve
egyházvizsgálati  jegyzőkönyvek tanulmányozását végeztem el. Áttekintettem a
korabeli  hazai  törvénykezés  nőkre  vonatkozó  részeit,  az  országgyűlési
jegyzőkönyveket és a népszámlálási statisztikákat.

   Ez   utóbbiak   elemzése   különösen   célravezetőnek   bizonyult   témám
szempontjából, és megerősítette azirányú meggyőződésemet, hogy a statisztika
és  a  demográfia  tudománya  által feltárt adatok a nőtörténetnek különösen
hasznos adalékai lehetnek.

   Vizsgálódásaimat   kiegészítettem   rajzok,   karikatúrák   és   időszaki
kiállítások tárgyi emlékeinek tanulmányozásával.

   Az értekezés megírásánál a fentieken kívül három cél vezérelt:

   1.  szerettem  volna  látni és láttatni azt, hogy mi volt a valóság a nők
       életét,  különböző  színtereken történő szerepvállalását illetően, és
       hogyan tükröződött mindez a korabeli írott és nyomtatott forrásokban,

   2.  kutatásokat   folytattam   arra   vonatkozóan,   hogy   a  nemzetközi
       nőtörténeten  belül  hol  helyezkedtek el a magyarországi jelenségek,
       események;  megvizsgáltam azt, hogy mely országok nőiről tudósítottak
       a  hazai  - közvéleményformáló - lapok, és érintőlegesen foglalkoztam
       azzal, hogy milyen volt a magyar nők megítélése külföldön,

   3.  megpróbáltam vázolni a korabeli politikai és eszmeáramlatok egymástól
       sokszor   gyökeresen   eltérő  nőképét,  érzékeltetve  a  hagyományos
       (keresztény)  nőfelfogás  és  a "modern", XX. század eleji nő ideálja
       között szakadékot.


              II. Az értekezés tartalmának rövid összefoglalása

   Munkám  első  fejezetében  a  nőtörténet  forrásairól  írtam.  Mivel az e
témával   kapcsolatos  kutatások  Magyarországon  még  ma  is  csak  kevéssé
elterjedtek,   az   általam   felhasznált  hazai  források  és  kutatóhelyek
bemutatása mellett kitértem a nőtörténet főbb külföldi forrásainak leírására
is.  Fontosnak  tartottam  a  XVIII-XIX.  század  nőkről,  nőkérdésről írott
alapműveinek  bemutatását,  magyarországi  megjelenésüket  és fogadtatásukat
nyomon  követve  -  amennyiben  az vizsgált korszakomhoz kapcsolódott. Külön
fejezetet  szenteltem  a  női sajtó egyetemes és magyarországi történetének,
hiszen  vizsgálódásaim  forrásai  között  alapvető  helyen álltak a korabeli
újságok  és  folyóiratok.  E  rész végén szükségesnek véltem a népszámlálási
adatok,  mint  nőtörténeti  források  külön kiemelését, rámutatva arra, hogy
éppen  a dualizmus keretei között tökéletesítették oly módon az adatfelvétel
módját, hogy a nőkről is évtizedről évtizedre aprólékosabb adatokat nyertek.
Ugyanakkor  hangsúlyozni  kell  azokat  az  esetenként  előforduló  korabeli
következetlenségeket,  amelyek  ma  félreértésekre adhatnak okot a korszakot
vizsgálva.   (Például   1910-ben   az  adatfelvételkor  máshová  sorolták  a
mezőgazdasági  munkavégzésből  élő  nőket,  mint  1900-ban,  így  elsőre úgy
tűnhet,  hogy  jelentősen  csökkent a magyarországi munkavállaló nők aránya,
holott a valóságban ez éppen ellenkezőleg történt.)

   A dolgozat II. fejezetében összefoglaltam azokat a korabeli véleményeket,
amelyek   a   nők   külső   és  belső  tulajdonságairól,  a  nő  hivatásáról
megfogalmazódtak.  Az értekezésben tehát azelőtt, hogy bármilyen adatokat és
tényeket  közölnék  a dualizmus korának magyar nőtörténetével kapcsolatosan,
először  felvázoltam  az  egyes lapokból és könyvekből elénk táruló nőképet.
Bár  kétségtelen,  hogy  az  (újság)írók politikai, világnézeti meggyőződése
befolyásolta  a  nőkről, a női szerepekről vallott felfogásukat, a csaknem 5
évtizednyi  időszak  írásai  a  korszak meglehetősen negatív nőképét vetítik
elénk. A nők vélt vagy valós biológiai, fizikai, pszichológiai sajátosságait
boncolgató,  a  közvéleményt  formáló  írásokból  gyenge,  ideges,  fecsegő,
érzékeny,  a  férfiak  alá  rendelt  és  mindezek miatt tanulásra, a közélet
színtereire  kilépni  képtelen  nő  képe  bontakozott  ki.  Míg  egyes lapok
évtizedeken át következetesen kitartottak negatív vagy pozitív nőértékelésük
mellett,  addig  a  legnagyobb példányszámú országos lapok - pl. a Vasárnapi
Újság,  az  Új  Idők  -  gyorsan  reagáltak  a  társadalomban  bekövetkezett
változásokra,  és  a  nő  negatív  vagy  semleges  bemutatásától  indulva  a
századfordulóra eljutottak dicsőítéséig.

   Mindez természetesen összefüggött az akkorra egyre inkább kiszélesedő női
olvasóközönséggel  is,  akik  a  lapok  vásárlói  (előfizetői) voltak. A nők
hivatásáról  folyó  viták  elsősorban  a  könyvekben  láttak  napvilágot;  a
századfordulóig egyértelmű volt a nők családban betöltött helyének kiemelése
és méltatása.

   E  fejezetben  külön  összefoglaltam  kutatási  tapasztalataimat  a nőket
ábrázoló  korabeli karikatúrákról és a magyar nők külföldi megítéléséről, ám
mindkét téma további vizsgálódásokra érdemes.

   Az  értekezés  következő  fejezeteiben  a nőtörténet magyar eseményeit és
jelenségeit,  a  nők  mindennapjait  vizsgáltam,  ahol  lehetett, nemzetközi
kitekintéssel   és   összehasonlítással.   Magyarországon   a   kapitalizmus
kifejlődése, a polgárosodás határozta meg a dualizmus népesedési viszonyait.
A  kiegyezést  követő  4  évtizedben az ország lakossága 13,6 millióról 18,3
millióra  nőtt, és ezen időszakon belül különösen kiemelkedő volt az 1880-as
évektől  felgyorsuló  népességnövekedés.  Ugyanakkor  a korszak folyamán 1,2
milliónyi  emigrációs  vesztesége  volt  hazánknak,  és  e magas szám főként
férfiak  távozását  takarta.  Egyes megyékben (pl. a Felvidéken) felborult a
nemek közötti egyensúly, és a nők töbletszámát csak erősítette a fiúgyerekek
nagyobb   halálozási   aránya.   A   rendkívüli  mértékben  növekvő  városok
Magyarországon  is  nők tömegeit vonzották, akik a korszak során mindvégig -
hasonlóan  Európa  más  országaihoz  - elsősorban a házi cselédség és nem az
ipari szektor dolgozóinak számát gyarapították. Az egyes vidékeken illetve a
városokban  jelentkező női többlet rontotta a lányok férjhezmenési esélyeit,
és így hajadonként kenyérkeresetre voltak utalva.

   Lehetetlen egymástól elválasztva vizsgálni a korszak gazdasági-társadalmi
viszonyai  között  végbement különböző jelenségeket, eseményeket. A dualista
kori nőtörténet is csak úgy értelmezhető, hogy megvizsgáltam egyrészt a jogi
(magán-  illetve  politikai  jog)  törekvéseket  és  eredményeket, kiemelten
figyelmet  fordítva  a választójogi küzdelmekre. Másrészt fel kellett tárnom
azokat  a  gazdasági  (munkavállalással,  gazdasági térnyeréssel) összefüggő
adatokat, amelyek e törekvések mozgatórugójául szolgáltak. Harmadrészt pedig
figyelmet  fordítottam  a  nők munkábaállásával és jogkövetelésével szorosan
összefüggő  neveléstörténeti jellegzetességekre, amelyek kulcspontjai voltak
a   korszaknak.   Végezetül   pedig   megvizsgáltam   a   nők  életmódjában,
szabadidejüknek  eltöltésében  bekövetkezett  változásokat,  mert  csak  így
érthető meg a közéletben történő fokozatos térnyerésük is.

   A  női  jogkiteljesítés  folyamata  a  XVIII.  század általános emberjogi
követeléseivel   vette   kezdetét,  és  a  nő,  mint  (hasznos)  állampolgár
tételezése  számos problémát vetett fel. A világszerte lépésenként végigvitt
folyamat először a magán- és családjogi, majd a választójogi törvénykezésben
hozott  eredményeket. Míg az előbbi tekintetében Magyarországon is történtek
változások   vizsgált   időszakunkban,   ami  a  választójoggal  kapcsolatos
törvénykezést  illeti, a nők szempontjából a dualizmus alatt nem változott a
helyzet.  A  közgondolkodás  átalakulásának  kezdete  és  a női választójogi
harcok  megindulása  azonban  e  korszakra  esett,  jóllehet, a radikálisabb
egyletek  és pártok fellépésén kívül nem tekinthető általános követelésnek a
női választójog megadása. Az egyletek elsősorban jótékonykodással foglalkozó
helyi szervezetek voltak, vagy valamely eszmei-politikai irányzathoz tartozó
országos   csoportosulások.   Törekvéseit,   hosszú   fennállását,  külföldi
kapcsolatait  és  tagjai  aktivitását  tekintve  kiemelkedett  a  századelőn
megalakult  Feministák Egyesülete, melynek szerepe a két világháború közötti
magyar  nőtörténet  szempontjából  is  aláhúzható.  Úgy ezen szervezet, mint
egyáltalán a nőemancipáció hívei számára, elsősorban a haladó eszméket valló
angol,  amerikai,  holland  és  skandináv  egyletek  és női világszervezetek
jelentették a kapcsolódási lehetőséget.

   A   IV.   fejezetben   a  leánynevelésről  vallott  egykori  véleményeket
összegeztem, rámutatva arra, hogy ebben az esetben viszont a francia, svájci
és  orosz  iskolák  jelentették  a követendő példát az amerikai college-okon
kívül.  Míg  a dualizmus elején a magyar nők alig 1/4-e tudott írni-olvasni,
az  1868-as  népoktatási  törvényt  követő iskolakötelezettség a századvégre
meghozta   eredményét.   Bár   a   statisztikai  adatok  felekezetenként  és
nemzetiségi   hovatartozás   szerint  eltérő  képet  mutatnak  az  írástudók
számaránya  tekintetében,  annyi  leszögezhető,  hogy minden csoporton belül
jelentősen  nőtt az írni-olvasni tudó nők aránya a századfordulóra. 1914-ben
pedig  az  elemi  iskolába  járó fiúk és lányok között csak elenyésző volt a
lányok lemaradása.

   Kutatásaimmal   megpróbáltam   rámutatni   arra,  hogy  a  magyar  adatok
hasonlítgatása a nemzetközi statisztikákkal nem mindig célravezető, és hamis
eredményt  szülhet.  Saját  országunk  adatfelvételi  szokásait  tekintve is
elmondható   ugyanis,  hogy  időről  időre  más  mutatók  alapján  vagy  más
népességrészekre  vonatkozóan  vették  fel az adatokat, így az évtizedenként
végzett népszámlálások gyakran országon belül sem összevethetőek. Nemzetközi
adatokat   viszonyítani   pedig  méginkább  nehézkes,  hiszen  hogyan  lehet
összevetni  például  a  0-6 éves korú leányok írni-olvasni tudását is számba
vevő  népszámlálási adatokat a csak iskoláskortól kiterjesztett vizsgálódást
tartalmazó  nyugat-európai  számsorokkal,  hiszen  nyilvánvaló  az  utóbbiak
látszólagos előnye.

   Magyarországon a leánynevelés kapcsán - Európához hasonlóan - leginkább a
nők  egyetemre  kerülése  borzolta  fel a kedélyeket. A századvég nyomtatott
forrásaiban  nyomon  követhető  a kérdés kapcsán fellángolt vita, mely a XX.
század  elején  a parlamentben is folytatódott, és kicsúcsosodott az általam
feltárt  és  bemutatott  Kmety-féle  felszólalásban  és  "sajtóháborúban". A
törvénykezés   és   a   mindennapok  szintjén  azonban  az  1890-es  években
megtörténtek   azok   a  lépések,  amelyek  Németország  és  Ausztria  előtt
Magyarországon  lehetővé tették a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti
karokra  kerülését  (1895),  és  mindezt  megalapozta az 1896-os rendelet az
érettségit adó leányközépiskolák megnyitásáról.

   Bár  vizsgált  korszakunkban  relatíve alacsony volt az érettségit letevő
leányok száma, és alig pár száz az egyetemi diplomát szerzőké és szinte csak
tucatnyi  a  tudós  nőké, elindult az a folyamat, amely az I. világháború és
főként 1945 után tetőződött be a nők felsőfokú képzését tekintve.

   A  nők  munkavállalásának  kiszélesedése is összefüggött tanulmányaikkal,
bár  ennek jelentősége a dualizmus korában még igen csekély volt. Kutatásaim
alapján megállapítottam, hogy a női munkavállalók milliós rétege továbbra is
őstermeléssel  foglalkozott,  kisebb részük pedig képzetlen ipari munkásként
és  házi  cselédként  kereste kenyerét. A századfordulóra azonban nőtt a nők
aránya   az  oktatási  rendszeren  illetve  a  tercier  szektoron  belül.  A
tanítónők,   távirdai   alkalmazottak,   titkárnők   és   postáskisasszonyok
alkalmazása pedig már bizonyos iskolatípusok elvégzéséhez kötött volt.

   A  korszakra  jellemző  az  a  -  helyenként  még  ma  is tapasztalható -
jelenség,   hogy   a   nők  ugyanazért  a  munkáért  alacsonyabb  bérezésben
részesültek,  mint  a férfiak. Ez leginkább azzal az Európa-szerte elterjedt
szemlélettel (és gyakorlattal) magyarázható, hogy a férfi a családfenntartó,
a  nő  keresetével  csak  "besegít"  a  családi  költségvetésbe. A nővédelmi
intézkedések  a  vizsgált időszakban csak gyerekcipőben jártak, nem oldották
meg sem a várandós vagy gyermekágyas anyák helyzetét, sem pedig a nők éjjeli
foglalkoztatásának problémáit.

   E szempontból Magyarország lemaradt egyes nyugat-európai országoktól, ami
a  hazai  beteg-  és  balesetbiztosítási  pénztárak  kezdetlegességével és a
szakszervezeti  mozgalom  gyengeségével  is  magyarázható,  és azzal, hogy a
nőmunkások szervezettsége messze elmaradt férfi társaikétól.

   Értekezésem  VI. fejezetében a nők mindennapjaival, otthoni és szabadidős
elfoglaltságaival  kapcsolatos  kutatásaimat foglaltam össze. Ezen területek
általában  nem  képezték  eddig  a  hazai  nőtörténeti kutatások részét, ami
sajnálatos,  hiszen a nők nagy többségének korabeli létéhez csak e dimenziók
beemelésével  léphetünk  közelebb.  Azok  a  nők ugyanis, akiknek életéről a
munkavállalás,  a  közép-  és  felsőfokú oktatás illetve az egyleti gyűlések
színtereit vizsgálva nem találunk adatokat, az otthon, a bálok, a könyvtárak
és  kávéházak  tereit  kutatva  előtűnnek. A századforduló Magyarországán is
minden nő számára fontos volt az otthona, rendelkezett kialakult szórakozási
(művelődési)  szokásokkal, és gazdasági lehetőségeihez (lakóhelyéhez) mérten
követte a divatot.

   Korabeli naplók, háztartástan-könyvek, újságcikkek segítségével próbáltam
meg  bemutatni  és  feltárni  azt  a változást, amely a korabeli otthonokban
végbement.   A   tudományos  felfedezéseknek,  a  vívmányoknak  köszönhetően
csökkent  a  házimunkákra  fordított  idő, a konyhai "gépek", vezetékes víz,
villamos  áram,  készruhákat,  készételeket  kínáló  boltok, óvodák és egyéb
eszközök  és  intézmények  több  szabadidőhöz  juttatták a dualizmus korának
magyar  hölgyeit is. A kötelező iskoláztatás következtében a századfordulóra
általános szórakozásukká lépett elő az olvasás, ezt jól jelzi a számukra írt
sajtótermékek és könyvek számának óriási növekedése.

   A  közlekedés  forradalmának  köszönhetően  rövidült  az  utazási idő, és
"szűkült"  a  tér,  a  korabeli  naplókban számos bejegyzés a kirándulással,
utazgatással  kapcsolatos.  Elterjedtek  a  női  sportok, ám a korcsolyázás,
kerékpározás,  tornászat, automobil-vezetés tekintetében a nőknek éppúgy meg
kellett  vívniuk a maguk "emancipációs" harcát, mint az élet más területein.
Ezen  új  szórakozási  formák mellett (melyekhez még a mozi is felzárkózott)
rendületlenül tartotta magát a bálozás divatja, sőt kutatásaim azt mutatják,
hogy a dualizmus korára tehető a magyar táncmulatságok igazi fénykora.

   Mindezzel  és  az  áruházláncok kiépülésével összefüggött a divat állandó
változása,  mely  éppúgy  volt okozata a gazdasági gyarapodásnak, mint a nők
emancipálódásának.   A   világszerte  "alsószoknya-forradalom"-nak  nevezett
folyamat  hazánkban  is végbement. A dualizmus elején karikaturisták legfőbb
célpontjaként  szereplő  uszályt,  turnűrt,  krinolint, fűzőt, több méternyi
ruhaanyagot  cipelő  hölgyeket a századelőn felváltották a kényelmes, szabad
mozgást  (és  lélegzést)  lehetővé  tévő "modern" ruhadarabok - legalábbis a
városokban.

   A  XIX.  század vége és a XX. század eleje tehát jól láthatóan kiemelkedő
időszak  a  magyar  nők  történetében,  mert  életük  valamennyi dimenzióját
tekintve  megfogalmazódott  -  és esetenként be is teljesült - a változtatás
igénye. A korábbi évszázad elszigetelt és bátortalan követelései egységesebb
formát öltöttek, és alapot adtak a későbbi történésekhez.


        III. Az értekezés tudományos eredményei és azok hasznosítása

   1.  Az  értekezés  először  tesz  kísérletet  arra,  hogy  a  magyar  nők
       történetének  egyik  fontos korszakát (1867-1914) interdiszciplináris
       megközelítéssel,  a  lehető  legteljesebb  (kéziratos  és  nyomtatott
       szövegek és tárgyi emlékek) forrásfeltárással mutassa be.

   2.  A  téma  nemzetközi  történésekbe  ágyazottan  került vizsgálatra. Az
       amerikai   és  európai  nőtörténetet  vizsgálva  elmondható,  hogy  a
       magyarországi   nők  helyzete  az  életük  több  színterét  vizsgálva
       meglehetősen  hasonlított  külföldi  kortársnőikéhez. Egyes esetekben
       (pl.   magán-   és   családjog)   kedvezőbb,   más  tekintetben  (pl.
       munkásnővédelmi   törvények)   rosszabb   helyzetben  voltak  nyugati
       társaiknál.  Összességében  azonban  megállapítható, hogy művelődési,
       munkavállalási,  jogkiteljesítési törekvéseik és magánéleti szférájuk
       átalakulása   más   országok  nőket  érintő  változásaihoz  hasonlóan
       zajlott.

   3.  A  női  életmód  fokozatos  átalakulásának  hátterében  a  gazdasági,
       társadalmi,  technikai  változások  álltak,  és az ezekkel összefüggő
       liberális,    szocialista,    szociáldemokrata    eszmények,   melyek
       állampolgári értelemben a nő férfivel való egyenlőségét hirdették.

   4.  A  nők  közép-  és felsőfokú tanintézményekbe való bejutása a korszak
       legnagyobb vitáit eredményezte. A dolgozat új adalékokkal egészíti ki
       ezt  a  témát, összefoglalva az érettségi és a nők egyetemre kerülése
       körül kirobbant parlamenti és sajtóvitákat.

   5.  Az  értekezés  a  lehető  legteljesebben  próbálta feltárni a misogyn
       gondolkodás   múlt   századi   forrásait,  melyek  szerzői  évezredes
       toposzokat ismételgettek.

   6.  A  sajtótermékek és könyvek széles körének vizsgálata kiterjedt annak
       megállapítására  is,  hogy mely országokat vették példának a nőkérdés
       kapcsán  a  korabeli  Magyarországon.  A  forrásokból látszik, hogy a
       nőemancipáció   szempontjából   abszolút  módon  az  USA,  Anglia  és
       Franciaország  volt a pozitív, követendő példa. Oroszország, Svájc és
       Skandinávia  a  nőképzés,  Németország  pedig a szervezeti élettel, a
       munkásnők   követeléseivel   kapcsolatosan   került  az  írásokba.  A
       kutatások  alapján  egyértelműen  látszik,  hogy  az  osztrák,  és  a
       Monarchián   belül  élő  nemzetiségekhez  tartozó  nők  csak  elvétve
       kerültek megemlítésre a korabeli forrásokban.

   7.  Az   értekezés   igyekszik   felhasználni   és   tisztán  láttatni  a
       népszámlálások  eredményeit, rámutatva az eddigi értelmezések hibáira
       vagy hiányosságaira.

   8.  A  dolgozat  anyagát  a  szerző  szűkebb környezetének nőtörténetéből
       merített   (pécsi,  baranyai)  forrásfeltárása  is  gazdagítja,  mely
       további helytörténeti kutatások alapja lehet.

   9.  A  vizsgált  szövegekből  a  századfordulón  élt  magyar nők külföldi
       megítélése is kibontakozik, ez a téma is további kutatásokra sarkall.

  10.  Az  értekezés eredményei elsősorban a felsőoktatásban és a nemzetközi
       tudományos   körökkel  való  kapcsolattartás  során  hasznosíthatóak.
       Hasznos     adalékokat    szolgáltat    a    dualizmus-kori    magyar
       társadalomtörténethez,   és   hozzájárul   a   nők  mai  és  jövőbeni
       helyzetének megértéséhez és megítéléséhez is.

   Az   interdiszciplináris,   széles   forrásbázisra   támaszkodó   kutatás
koncepcióját   és   vizsgálati  módszereit  tekintve  példa  lehet  az  "új"
nőtörténetírás egyik típusára.


         A szerző nőtörténettel kapcsolatos publikációinak jegyzéke

Nemi erkölcsök, magzatveszejtés a történeti Baranya református falvaiban
   (In: Honismeret, 1995. január) 57-59. o.

Így látták a magyar nőket külföldön, a századfordulón
   (In: Honismeret, 1995. szeptember) 69-71. o.

Kmety  képviselő  úr  és  a  "női  szörnyetegek"  -  Egy  1907-es parlamenti
   felszólalás sajtóvisszhangja
   (In: Iskolakultúra, 1996/3.) 101-103.o.

A modern leánynevelés útjain - De Gerando Antonina 
   (In: Embernevelés, 1996/2.) 11-18. o.

A Belle epoque Párizsa és Párizs Bella Oterója
   (In: Valóság, 1996/12.) 61-65. o.

Női időtöltések száz évvel ezelőtt
   (In: Valóság, 1997/3.) 36-44. o.

Halk női hang a 18. századból
   (In: Iskolakultúra, 1997/6-7.) 164-166. p.

Diccionario de mujeres célebres (recenzió)
   (In: Világtörténet 1995. tavasz-nyár) 75. o.

Historia de las mujeres IV. El siglo XIX. (recenzió)
   (In: Világtörténet 1995. tavasz-nyár) 76. o.

La historia de la educación de las mujeres espa¤olas en el Renacimiento
   (PhD  évfolyamdolgozat,  1992. Madrid, Instituto de la Mujer, Universidad
   Autónoma, Könyv- és Kézirattár)

Híres nők a csillagászat történetében
   (Megjelenés alatt)

Los comienzos de la educación de las mujeres en Hungría
   (Spanyolországi megjelenés alatt, IUEM)

Művelt muzulmán nők a középkori al-Andalúszban
   (Megjelenés alatt)


                           Konferencia-szereplés:

La presse féminine en Hongrie dans la deuixième moitié du XIX-e siècle
   (Magyar-francia történész konferencia, JPTE, Pécs, 1996.)


                                Rádióriport:

Nők   tegnap  (a  XIX.  században),  ma  és  holnap  (a  XXI.  században)  -
   hétköznapok, munka, kultúra, sport, divat, életmód és lehetőségek.
   (Kossuth Rádió, Mérleg, 1997. július 30. Felelős szerk.: Rékai Gábor)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező