Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                    A CSILLAGÁSZAT ÉVSZÁMOKBAN (1976-ig)

(In: Kulin Gy. - Róka G.: A távcső világa, Gondolat, Bp., 1980, 607-613. o.)


i. e. 4713. jan. 1. E naptól számítjuk a Julius Caesar-i dátumot  (közismert
                    elnevezése Julianus vagy Julián).
i. e. 3761. okt. 7. A  zsidó  időszámítás  kezdete,  az  úgynevezett  "világ
                    teremtése".
i. e. 3000 körül    Ebből az időszakból valók az első csillagászati feljegy-
                    zések.
i. e. 2137. okt.22. A kínai Hi és Ho  elmulasztják egy  napfogyatkozás  ész-
                    lelését, ezért a császár kivégezteti őket.
i. e. 2000 körül    A babilóniaiak bevezetik a hónapot és a  hét  napból ál-
                    ló hetet.
i. e. 1100          Csu  Kong  kínai  csillagász megméri az  egyenlítő és az
                    ekliptika hajlásszögét. Eredménye 23º 54' 02".
i. e. 585. máj. 28. Teljes  napfogyatkozás  következik  be,  amelyet - a le-
                    genda szerint - Thalész előre kiszámított.
i. e. 540 körül     Püthagorasz (580-500) az elsők között ismeri fel, hogy a
                    Föld gömb alakú.
i. e. 450 körül     Anaxagorasz  (500-428)  kimondja,  hogy   az   égitestek
                    materiális testek.  Először  magyarázza meg  helyesen  a
                    nap- és holdfogyatkozások okát.
i. e. 360 körül     Arisztotelész  (384-322)  Az  égről  című munkáját írja.
                    A Földet gömb alakúnak tételezi fel. Szerinte az égites-
                    tek  különböző  távolságokban  vannak  a  Földtől;  leg-
                    közelebb  a  Hold, ezt a  Merkur, a  Vénusz, a Nap, majd
                    a csillagok követik.
i. e. 355 körül     A kínaiak elkészítik az első csillagkatalógust.
i. e. 300 körül     Eukleidész  Jelenségek  című  könyvében azt írja, hogy a
                    csillagok egy szilárd gömbre vannak felerősítve.
i. e. 280 körül     Arisztillosz és Timokharisz elkészítik az első  csillag-
                    katalógust Európában.
i. e. 270 körül     Arisztarkhosz  (kb. 310 - kb. 250),  minden  idők  egyik
                    legnagyobb csillagásza megírja A Nap és  a  Hold  távol-
                    sága és  méreteik  című,  korszakalkotó  művét.  Elvileg
                    helyes  módon  határozza  meg  a  Nap  és a Hold Földről
                    mért távolságát,  majd  megállapítja,  hogy  a  Nap  na-
                    gyobb, a Hold pedig  kisebb,  mint a Föld. Arra a követ-
                    keztetésre jut, hogy a Földnek  kell  a Nap körül kerin-
                    genie.  Istentagadó  nézetei  miatt  el  kellett hagynia
                    Athént.
i. e. 230 körül     Eratoszthenész  (276-194)  megméri  a  Föld   kerületét.
                    Eredménye   252  ezer  görög  stádium  (sztadion),  azaz
                    mai egységekben mérve körülbelül 39700 kilométer.
i. e. 220 körül     Arkhimédész (kb. 287-212) megírja az Égi szférákról című
                    munkáját.
i. e. 127           Hipparkhosz (kb. 180-125) csillagkatalógust készít.
i. e. 120           Hipparkhosz felfedezi a precesszió jelenségét.
i. e. 46            Szoszigenész javaslatára  Julius Caesar bevezeti a Juli-
                    án naptárt. Elrendeli, hogy  minden  negyedik év  szökő-
                    év legyen.
i. sz. 85           Kínában  naptárreformot  vezetnek be,  amely szerint egy
                    szinodikus hónap 29 499/940 napból áll.
120 körül           A  kínai  Csang-Heng  kimondja,  hogy  a  Világmindenség
                    térben és időben is végtelen.
150 körül           Ptolemaiosz (kb. 87-165)  megírja  híres könyvét a csil-
                    lagászatról,  amely  latin  fordításban  Almagest  néven
                    vált   ismertté.   Kopernikusz  könyvének  megjelenéséig
                    ezt a könyvet tekintették a csillagászat enciklopédiájá-
                    nak. Ebben a munkában  fejti  ki  Ptolemaiosz később ál-
                    talánosan elfogadottá vált geocentrikus világrendszerét.
325                 A niceai zsinaton az Egyház elfogadja a  Julián-naptárt.
                    Ekkor definiálják pontosan  a  húsvét  időpontjának  ki-
                    számítási szabályát.
827                 Al-Mamun  kalifa  (783-833)  csillagászati  módszerekkel
                    megméri  a  földfelszín  1º-ának  a  délkörön  megfelelő
                    távolságot. Eredménye mai egységekben 1º = 111,8 km.
1031 körül          Al-Birúni  (973-1048)  arab csillagász  hatalmas csilla-
                    gászati művében  1029  csillag  pontos  koordinátáit  és
                    fényességét,   továbbá   az    ekliptika    hajlásszögét
                    (23º 34' 0") adja meg.
1054. júl. 24.      A kínaiak "vendégcsillagot" (szupernóvát) figyelnek  meg
                    a Taurus csillagképben.
1252                X. Alfonz  (1221-1284) kasztíliai király elkészíti híres
                    bolygótáblázatait.
1271                Elkészülnek  at-Tuszi  (1201-1274)  ilkán-táblázatai   a
                    maragai obszervatóriumban.
1425 körül          Megépítették Szamarkandban Ulugh Bek (1394-1449) irányí-
                    tásával a kor legnagyobb csillagvizsgálóját. Itt készült
                    el a híres csillagkatalógus.
1471                Regiomontanus   (1436-1476)   megalapítja   a  nürnbergi
                    csillagvizsgálót, majd 1474-ben kiadja  híres  Ephemeri-
                    deseit.
1543                Megjelenik Kopernikusz korszakalkotó műve Az égi szférák
                    körforgásáról címmel.
1572. nov. 11.      Tycho Brahe szupernóvát figyel meg.
1576                Tycho   Brahe   megkezdi   híres    csillagvizsgálójának
                    építését.
1582                XIII.  Gergely  pápa  naptárreformot vezet be Lilius  és
                    Clavius  javaslatára.  Kimondja,  hogy  minden  negyedik
                    év  szökőév,  a  százra  végződők  közül  pedig  csak  a
                    négyszázzal oszthatók a szökőévek.
1584                Megjelenik  Giordano Bruno (1548-1600) munkája  A világ-
                    mindenség és a világ végtelenségéről címmel.
1596                Megjelenik Kepler Mysterium Cosmographicum című műve.
1609                Megjelenik  Kepler    Új  csillagászat   című   munkája,
                    amelyben közli az első két bolygómozgási törvényt.
1610                G. Galilei  (1564-1642)  először  alkalmaz  távcsövet  a
                    csillagászatban. Ezzel megnyílik a csillagászat  távcsö-
                    ves  korszaka:  felfedezi  a  Hold  krátereit, a Jupiter
                    holdjait és a Szaturnusz gyűrűjét.
1611                J.  Fabricius  (1587-1615)   felfedezi   a  napfoltokat.
                    Scheiner megkezdi a napfoltok rendszeres megfigyelését.
1619                Megjelenik Kepler A világ harmóniájáról című műve.
1623                Kiadják Galilei Il Saggiatore című művét.
1632                Megjelenik Galilei Dialógusok című könyve a kopernikuszi
                    világképről.
1672                Cassegrain (1625-1712) francia  optikus  új  távcsőtípus
                    bevezetését javasolja.
1675                Megalapítják  a  greenwichi  csillagvizsgálót.   Cassini
                    felfedezi   a   róla   elnevezett   rést   a  Szaturnusz
                    gyűrűjében.
1676                Römer (1644-1710)  dán  csillagász  megállapítja, hogy a
                    fény sebessége véges érték.
1687                Londonban megjelenik Newton (1643-1727) alapvető munkája
                    A  természetfilozófia  matematikai  alapelvei,  amelyben
                    közli az általános tömegvonzás törvényét is.
1718                Halley (1656-1742) felfedezi a csillagok sajátmozgását.
1728                Bradley (1693-1762) a csillagok parallaxisa után kutatva
                    felfedezi az aberráció jelenségét.
1749                D'Alembert  (1717-1783)  kidolgozza  a  precesszió  és a
                    nutáció elméletét.
1755                Megjelenik Kant (1724-1804) munkája Az égbolt  általános
                    története és elmélete, amelyben többek  között  közli az
                    első bolygókozmogóniai elméletet.
1761. máj. 26.      Lomonoszov (1711-1765) megfigyeli a Vénusz átvonulását a
                    Nap előtt. Felfedezi a Vénusz légkörét.
1766                Titius (1729-1796)  empirikus szabályt állít fel a boly-
                    gók Naptól mért távoiságaira.
1769. jún. 3.       Hell Miksa (1720-1792) és Sajnovics János  (1733-1785) a
                    lappföldi  Vardö  szigetén,  Cook  (1728-1779)  kapitány
                    Tahitiról figyeli  a  Vénusz átvonulását. Méréseik ered-
                    ménye  a  Nap parallaxisára 8", 7, vagyis  a  valósághoz
                    (8",798) igen közeli érték.
1781                Messier (1730-1817) kiadja a  csillaghalmazok  és  ködök
                    katalógusát.
1781. márc. 13.     W. Herschel (1738-1822) felfedezi az Uránusz bolygót.
1789                W. Herschel  befejezi  122 centiméteres távcsövének épí-
                    tését.
1796                Megjelenik Laplace (1749-1827) munkája,  amelyben  közli
                    híres bolygókozmogóniai elméletét.
1801. jan. 1.       Piazzi  (1746-1826)  felfedezi  az  első  kisbolygót,  a
                    Cerest.
1809                Megjelenik  Gauss  (1777-1855)   munkája   Az  égitestek
                    mozgásának elmélete.
1814                J.  Fraunhofer  (1787-1826)  megfigyeli a  Nap elnyelési
                    színképvonalait - a Fraunhofer-vonalakat.
1826                Megjelenik Olbers (1758-1840) munkája, amelyben közli az
                    azóta  Olbers-paradoxonként  emlegetett  jelenséget,  az
                    első   kozmológiai   jelentőségű   megfigyelést.   Biela
                    (1782-1856) megfigyeli egy üstökös szétesését.
1837                V. Sztruve  (1793-1864)  elsőként meghatározza egy csil-
                    lag, az ŕ Lyrae (Vega) parallaxisát.
1838                Bessel (1784-1846) meghatározza a 61 Cygni parallaxisát.
1844                Schwabe (1789-1875) felfedezi a napfoltciklusokat.
1845                Adams  (1819-1892) az Uránusz pályaháborgásaiból kiszám-
                    ítja a Neptunusz helyét az égen.
1846. szept. 23.    Galle  (1812-1910)  Le  verrier  (1811-1877)  számításai
                    alapján megtalálja a Neptunuszt.
1852                Megjelenik Wolf (1816-1893) korszakalkotó munkája a nap-
                    folttevékenység 11 éves periódusáról és a  földmágnesség
                    változásairól.
1863                Secchi  (1818-1878)  elsőként  osztályozza a csillagokat
                    színképük szerint.
1875                Megjelenik  Argelander (1799-1893)  csillagkatalógusa, a
                    Bonner Durchmusterung.
1876                Hall  (1859-1930)   meghatározza  a  Szaturnusz  tengely
                    körüli forgásának periódusát.
1877                Schiaparelli (1835-1910) "felfedezi" a Mars csatornáit.
1879                G. Darwin (1845-1912) ismerteti a  Föld-Hold  rendszerre
                    kidolgozott új elméletét.
1887                Megjelenik Oppolzer (1841-1886) híres munkája a  nap- és
                    holdfogyatkozásokról.
1895                Megjelenik Belopolszkij (1854-1934) munkája a Szaturnusz
                    gyűrűjének szerkezetéről.
1900                Chamberlin (1843-1928)  és Moulton (1872-1952) kidolgoz-
                    zák bolygókozmogóniai elméletüket.
1903                Ciolkovszkij  (1857-1935)  kidolgozza a rakétahajtóművek
                    elméletét.
1904.               Kapteyn  (1851-1922)  csillagáramokról   szóló   munkája
                    jelenik meg.
1912                Henrietta  Leawitt  (1868-1921)  amerikai   csillagásznő
                    felfedezi a  cefeidák periódus-fényesség relációját. Ez-
                    zel  egy új  távolságmérési  eljárás  bevezetését  tette
                    lehetővé. A  Wilson-hegyi csillagvizsgálóban felállítják
                    az első toronyteleszkópot.
1913                Megjelenik   Russell   (1877-1957)   munkája,   amelyben
                    Hertzsprung (1873-1960) vizsgálataira támaszkodva közli,
                    hogy a csillagok abszolút fényessége és színképe  között
                    összefüggés   van.    Később   ezt    az    összefüggést
                    Hertzsprung-Russell-diagramnak nevezik.
1916                Megjelennek Eddington (1882-1944) első munkái a csilla-
                    gok belső szerkezetéről. Elkészül  Einstein  (1879-1955)
                    általános relativitáselmélete.
1919                Jeans  (1877-1946)  kidolgozza bolygókozmogóniai elméle-
                    tét, amely szerint a bolygók egy, a Naphoz közel elhala-
                    dó csillag hatására keletkeztek a Nap anyagából.
1920                Saha (1893-1956)  kidolgozza a csillagspektrumok elméle-
                    tét.
1922                Feszenkov (1889-1972) kidolgozza kozmogóniai  elméletét.
                    Rómában összeül  a  Nemzetközi Csillagászati Unio  (IAU)
                    első kongresszusa.
1924                Hubble  (1889-1953) megméri az Andromeda-köd távolságát,
                    és ezzel kezdetét veszi az extragalaktikus csillagászat.
1927                Megjelenik  Oort  (1900-   )  korszakalkotó  munkája  a
                    Tejútrendszer rotációjáról.
1929                Hubble  a  Wilson-hegyi  csillagvizsgálóban felfedezi  a
                    vöröseltolódás jelenségét.
1930                Lowell (1855-1916) számításai alapján Thombaugh felfede-
                    zi a Naprendszer kilencedik bolygóját, a Plutót.
1931                Jansky (1905-1950)  felfedezi a kozmikus rádiósugárzást,
                    és ezzel lerakja a rádiócsillagászat alapjait.
1937                Megjelenik Bethe (1905-   )  munkája  a csillagok belse-
                    jében lezajló atommag-reakciókról.
1942                Edlén  megállapítja, hogy a napkorona hőmérséklete  igen
                    magas.
1944                Megjelenik  Smidt (1891-1965) szovjet akadémikus bolygó-
                    kozmogóniai elmélete.
1945                Van de Hulst (1918-    ) elméleti úton kimutatja a neut-
                    rális  hidrogén 21 centiméteres rádiósugárzásának  léte-
                    zését.
1946                Bay Zoltán (1900-    )  és  munkatársai  az elsők között
                    kapnak rádióvisszhangot a Holdról.
1947                Ambarcumjan (1908-  ) felfedezi a csillagasszociációkat.
1949                A Palomar-hegyi Obszervatóriumban üzembe helyezik  az  5
                    méteres teleszkópot.
1952                Baade (1893-1960) felfedezi a csillagpopulációkat.
1957. jan. 1.       Kezdődik az első Nemzetközi Geofizikai év.
1957. okt. 4.       A  Szovjetunióban  felbocsátják a  Föld első mesterséges
                    holdját.
1958                Van Allen (1914- ) felfedezi a Föld sugárzási övezeteit.
1959                A Luna-2 kozmikus rakéta becsapódik a Holdba.   A Luna-3
                    lefényképezi a Hold "túlsó oldalát".
1961                Gagarin űrhajóssal a fedélzetén először jut ki a  világ-
                    űrbe embert szállító űrhajó.
1963                Felfedezik a kvazárokat.
1964                A  Mariner-4  űrszonda felvételeket készít a Marsról, és
                    ezeket a Föld felé továbbítja.
1965                A Venyera-2 és -3 behatol a Vénusz légkörébe, és meglepő
                    információkat továbbít a Vénusz fizikai állapotáról.
1967                Felfedezik a pulzárokat.
1969                Először  teszi ember  a lábát  a  Holdra,  Armstrong  és
                    Aldrin amerikai űrhajósok személyében.
1970                A   Venyera-7  űrszonda  simán   leereszkedik  a  Vénusz
                    felszínére.
1971                A  Mariner-9  űrszonda  Mars  körüli  pályára   tér,  és
                    feltérképezi a Marsot.
1974                Odaítélik  az  első  olyan  fizikai  Nobel-díjat, melyet
                    asztrofizikusok kapnak:  Ryle  és  Hewish a  pulzárok és
                    kvazárok kutatásáért. A  Pioneer-10  bolygóközi  állomás
                    elhalad a Jupiter mellett, és közelfelvételeket továbbít
                    róla a Földre. A Marsz-6 űrszonda  leereszkedik  a  Mars
                    felszínére.
1975                A   Venyera-9   és  -10  űrszondák   fényképfelvételeket
                    készítenek  a  Vénusz  felszínén,  és  azokat  a  Földre
                    sugározzák.
1976                A Viking-1 és -2 űrszondák  laboratóriumi  vizsgálatokat
                    végeznek  a  Mars felszínén, de a marsbéli élet kérdését
                    véglegesen nem döntik el.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező