Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                      6.1 KATONAI-VÉDELMI ALKALMAZÁSOK

   A  legfejlettebb  hadseregeknél,  elsősorban  az  Egyesült  Államokban és
kisebb  mértékben  Oroszországban,  már kiépültek az űrparancsnokságok. Ezek
feladata  összetett,  biztosítani  kell  a  már rutinszerű űrtevékenységet a
haderő működtetéséhez (meteorológiai űrrendszer, helymeghatározó űrrendszer,
űrtávközlési  infrastruktúra,  beleértve  a  csapat  és alegység, esetenként
egyes  személy  szintű  vezetést;  valamint  a felderítés, a Föld biztonsági
monitorozása),  biztosítani  az  űrszegmensek mellett a katonai űrrendszerek
irányító  pontjai  és  egyéb  földi  részei  működését,  beleértve ebbe azok
bármiféle  támadás  elleni  védelmét  és  az  űrbeli  szállítások, repülések
zavartalanságát  (pl.  US  Air Force 310th Security Forces Squadron a Falcon
légibázison  Colorado-ban),  továbbá  a szükséges fejlesztések irányítását a
programok  kidolgozásától  a  K+F  munka  befejezéséig. Az űrparancsnokságok
létrejötte és működése is civilizációnk megkezdődött átalakulását mutatja. A
biztosítási feladatnak ugyanis része lenne az űrszegmensek közvetlen védelme
is,  amire  azonban  jónak  tekinthető  megoldás  még nincs, viszont kiemelt
fejlesztési terület. Az azonban látható, hogy ez a sajátos védelmi feladat a
nagyon   intelligens   űreszközök   megjelenését,  valamint  kisebb  katonai
alegységek űrbeli szolgálati helyen tartását is megkíván(hat)ja. Mivel pedig
a  katonai  felderítő és ún. korai riasztó rendszerek megbízható, jól védett
működése a jövőben is a globális stabilitás egyik nélkülözhetetlen kulcsa, e
biztosítási feladat jó megoldása az elmúlt harminc évhez hasonlóan a jövőben
is a teljes civilizáció közös érdeke.

   A  katonai  alkalmazások  a  hírközlés  terén, amint arra a 3. részben is
utaltam,  a  nagysebességű  és  nagymennyiségű  adatátvitel  és  a bárhol és
bármikor  nagy  biztonsággal  használható,  de könnyen hordozható és méretei
miatt  jól  rejthető  illetve  bárhova  beszerelhető (repülőgép, hajó, egyéb
jármű,  személyes  öltözet  stb.)  mobil  távközlést  igénylik  különösen. A
helymeghatározásban  a  globális rendszerek eleve a katonai igények miatt és
azok  két évtizeddel ezelőtt specifikált igényei szerint jöttek létre. Itt a
jövőben   a   teljesen  automatizált  illetve  látásban  erősen  korlátozott
közlekedés   (repülés,  hajózás,  szárazföldi  jármű  mozgatás)  létrehozása
várható.  Ennek  pl.  olyan pontosság növelési hatása sem zárható ki, amikor
már  az  általános  relativitás  elvének ma még lehetséges variánsai közötti
különbségek  is  jelentőséget nyernek a mérnöki gyakorlatban. Megjelentek az
első  miniatűr,  a pilóta katapultálásakor fellépő gyorsulásra automatikusan
működésbe  lépő, mentést segítő adók, amelyek pl. néhány 100 km-es körzetben
vehetők,  s  a  helyüket a GPS segítségével is megadják. Ez a balesetezettek
gyors  mentését  teszi lehetővé akkor is, ha a pilóta megsérült, eszméletlen
stb.  Hasonló  eszközök  műholdon  át  riasztó  változatai  is megépíthetők.
Rövidesen   hasonló   rendszerek  megjelenését  eredményezi  a  nem  katonai
mentéseknél  is.  A 'civil' távérzékelés egyik előkészítője éppen a műholdas
katonai  felderítés  volt,  s ma is számos szempontból a távérzékelés fontos
fejlesztő  motorja  ez az alkalmazás, amint azt az 5. részben láttuk. Már ma
is  nagyon  fejlett,  s  még  fejlesztik  a távérzékelt műholdas adatokban a
különféle  szempontok  szerint  a  felszíni  változásokat  figyelő és azokat
kiemelő  vagy  annak  alapján riasztást is automatikusan elrendelő software-
eket. Az ott elmondottakon túlmenően is van katonai felderítési-monitorozási
használat.  Ezek  közül kiemelten fontosak a rakéta startokat és a nukleáris
robbantásokat  figyelő  ún.  korai  előrejelző és riasztó műhold-rendszerek.
Ezek  működése  zárta  ki  a  sikeres  első  nukleáris  csapás  lehetőségét,
stabilizálta   az  akkor  kétpólusú  világot.  A  feladat  megoldott,  mégis
folyamatosan   fejlesztik   mind   a  műholdrendszert,  mind  az  érzékelési
technikát,  mivel  ma  már a világ relatíve sok pontjáról képzelhető el akár
nukleáris terrortámadás is, rakétával indítva is, s az álcázás technikája is
gyorsan  fejlődik  és  sok  hullámterjedési  elméleti és kísérleti eredményt
használ  fel.  (A  hullámterjedési  elmélet egyik sikeres alkalmazása az ún.
lopakodó  járművek (ma repülőgépek és hajók) megjelenése, amiket a levegőből
és az űrből is követni kellene...)

   A   különféle   álcázási   illetve   megtévesztési   eljárások  fejlődése
következtében   egyre   fontosabb   lenne   kellően   biztonságos   elhárító
rendszereket  is  üzemeltetni.  Ennek  következtében  vizsgálják a nukleáris
robbantásnál  kisebb  intenzitású  felszíni  stb.  részecskesugárzó források
felderíthetőségét,   illetve  a  röntgen  és  gamma  tartomány  bevonását  a
távérzékelésbe,   illetve   növelni  a  hagyományosan  használt  hullámhossz
tartományokban  az  érzékelők  érzékenységét. Az előbbi téren nagyon nagy és
alig  áthidalható  akadály,  hogy  a légkörben az ionizáló sugárzások, a kis
intenzitású  részecske  sugárzások  erősen  csillapodnak,  azaz  a  műholdas
észlelhetőségük igen nagy mértékben korlátozott. Az elektromágneses hullámok
hő-infra,   röntgen   és   gamma   tartományában  az  észlelési  technika  a
csillagászati  kutatások  keretében gyorsan fejlődik. Földfelszín vizsgálati
alkalmazásukat  nehezíti  a  röntgen  és  gamma tartományokban a légkör nagy
csillapítása,  míg  a  hő-infra  tartományban az alkalmazások rutinszerűek a
földfelszín  tulajdonságaihoz  igazítva.  Az  utóbbi  esetben  az  érzékelők
fejlődését  a  katonai  alkalmazások  (járó  motorok  gyors  észlelése stb.)
igénylik  és  segítik,  ami  egyben  a  civil  alkalmazásokban is folyamatos
adatrendszer  javulást  hoz. Továbbra is fontos fejlesztési irány a műholdak
és  interkontinentális  rakéták ellen bevethető, de esetleges űrből bezuhanó
objektum  (nagy  műhold  darabja,  nagy  meteor  stb.)  megsemmisítésére  is
alkalmazható   eszközök,  rendszer  fejlesztése,  amit  korábban  SDI  néven
ismertünk   meg.   Ez   a  munka  intenzíven  fejleszti  az  elektromágneses
hullámterjedés  elméletét és az elméleti eredmények gyakorlati alkalmazását;
hatása  természetesen  minden  hullámterjedést  használó  területen  kisebb-
nagyobb  mértékben  érződik.  Így  pl.  nagyteljesítményű  MIR-lézerrel  már
sikerült  műholdat  befogni,  követni,  s  a közeli jövőben rakéta és műhold
megsemmisítési kísérletek is várhatók.

   A  legfontosabb  fejlesztési  célok  jelenleg  a  következők:  A  katonai
alkalmazásokhoz  a nem katonai műholdak adatait is tartalmazó egységes képi
adatbázis  létrehozása.  Az űrből a hiperspektrális észlelés kiépítése, amit
jelenleg  földi kísérletekkel vizsgálnak. A polgári mobil műholdas hírközlés
katonai   használati   lehetőségeinek   vizsgálata.  Különleges  teleszkópok
kifejlesztése  a  távoli  űrben mozgó (mély-űri, azaz deep-space) objektumok
észlelésére. (Kifejezett cél ennek folytatásaként az esetleg a Földre zuhanó
nagyobb  meteorok megsemmisítésének megoldása.) Alacsonyabb pályákon (150 km
-  3000  km)  keringő  műholdak  magányos  (és  passzív) felderítő egységgel
követése,  pl. a róluk szóródó elektromágneses hullámok (TV adók jelei stb.)
észlelésével.  (Itt  is távolabbi cél a megsemmisítésük, ha veszélyesek; pl.
radioaktív  anyag  van  rajtuk  és  visszaesőben  vannak  a Földre.) E rövid
áttekintés  remélem  jól  jelzi  a  ma  még  sajátosan  katonai fejlesztések
irányát. Mondhatjuk, hogy az űrtevékenység számára a katonai alkalmazások és
fejlesztések az általános, békés, polgári alkalmazások és az élet biztonsága
szempontjából egyaránt fontosak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.