iqdepo // 5.1 A távérzékelés nemzetközi rendszere (Dimenzió #20)

5.1 A TÁVÉRZÉKELÉS NEMZETKÖZI RENDSZERE

Ma már sokféle és sok ország nemzeti programja keretében pályára állított
műhold alkotja a távérzékelési űrrendszert. Ennek nemcsak előnyei vannak. Az
ideális helyzet az lenne, hogy legalább adatfeldolgozási szinten
kompatibilis adatokat szolgáltató műholdakat használjanak az egyes, önállóan
műholdakat felbocsájtó országok. Azonban a kép összetettebb, s így a jövőkép
is bonyolultabb.

A kezdeti időszakban a távérzékelés nagyon rendezetten épült ki. A '60-as
években startoltak a meteorológiai műholdak. Ezek közül az USA holdjait
nagyon hamar megnyitották az egész földi közösség számára, azaz külön kód
nélkül is venni lehetett a felhőzet képeit. A rendszer tagjai elfogadható
mértékben kompatibilisek voltak. Párhuzamosan kiépültek a hadseregek
(kezdetben elsősorban a haditengerészet és a légierő számára fontos)
meteorológiai műholdjai. Ezekkel párhuzamosan működtek és működnek a mai
napig az egyre nagyobb felbontású felderítő műholdak. A '70-es évek elején
indult a polgári használatra nyitott, de bárki által szabadon már le nem
vehető adatokat szolgáltató Landsat-sorozat. Az orosz (ekkor még szovjet)
műholdak úgymond polgári célú adatai csak nagyon nehezen voltak elérhetők. A
franciák megkezdték az addigi távérzékelési holdakkal nem kompatibilis
adatokat szolgáltató Spot műholdak felbocsájtását. Továbbá teljesen új
meteorológiai műholdas világhálózat épült ki nemzetközi részvétellel, GEO
holdakkal és a többi távérzékelő műholdas rendszerrel adat szinten
összekalibrálható AVHHR műszerekkel felszerelt, poláris pályán keringő NOAA
műholdakkal. A '80-as évekre világossá vált a távérzékelt adatok nagy
gyakorlati hasznossága. A műholdas távérzékelés ekkorra több föld- és
bioszféra vizsgálati területet forradalmasított. Ugyanakkor kiderült, hogy a
szükséges mértékben e műholdas rendszerek kiépítői nem építik tovább a
távérzékelő műholdak hálózatát. Így több ország saját távérzékelő műhold,
sőt műhold sorozat felbocsájtásába kezdett. Az USA, miközben a nemnyilvános
(úgymond katonai) műholdrendszereit folyamatosan fejlesztve üzemelteti és
adatait polgári célokra is használja, a Landsat sorozat, a definit módon
polgári alkalmazási céllal üzemelő műholdak folyamatos működésének
fenntartását, bár szóban ígéri, a valóságban nem oldotta meg. Jelenleg is
csak egyetlen Landsat hold üzemel, s a pótlásáról érdemben nem esik szó.
Jelenleg a Landsat sorozat halódik, nagyon sok nehézséget okozva a globális
felhasználói közösségnek. Az Egyesült Államok saját belső igényei
természetesen kielégíthetők a katonai célra fenntartott műholdrendszerek
(válogatott, úgymond titokmentesített stb.) adatainak polgári célú
feldolgozásával is. E helyzet következtében ma már India több saját
távérzékelő műholdat üzemeltet az IRS sorozat részeként. Az ESA azonban a
szükségesnél kisebb mértékben vesz részt a távérzékelésben, alapvetően a
meteorológiai célú, pontosabban kis felbontású műholdak üzemeltetésére
koncentrálva, pedig az európai országok műholdas adat-igénye igen nagy. (Az
1. sz. Táblázatból látszik, hogy ez is csökkentette az ESA versenyképességét
a piacon.) A kinaiak is saját műholdakra alapoznak e téren...

A helyzet úgy összegezhető, hogy ma nincs semmiféle elfogadott
szabályozás és garancia arra, hogy a nemzeti vagy közösségi (pl. ESA) alapon
létrehozott távérzékelő műholdrendszerek akkor is a felhasználói közösség
rendelkezésére fognak állni, amikor az ezen adatbázisra kifejlesztett
programok, eljárások gyakorlati operatív hasznosítása lehetővé válik a K+F
munka lezárásaként. Ez nem azt jelenti, hogy érdektelenné vagy
művelhetetlenné válik a műholdas távérzékelés, hanem azt, hogy ez az
általános nemzetközi garanciák nélküli helyzet gazdaságilag is rossz hatású
nehézségeket támasztott. Ennek következtében a felhasználóknak, ha valóban
élvezni akarják a műholdas távérzékelés gazdasági előnyeit, stratégiát kell
váltani. Nem szabad egyetlen adatszolgáltatóra alapozni. Viszont ebből
adódik, hogy a különféle műholdak mai központi adatvevő állomásai a Földön
szétszórtan találhatók meg, különféle hozzáférési lehetőséggel és
infrastruktúrával. Vagyis a felhasználók a napra kész (!) adatbázist akkor
tudják a maguk számára biztosítani, ha saját maguk berendezkednek a sokféle
távérzékelési műhold adatai vételére, s ehhez megfelelő ellentételezés
ellenében az engedélyt (a kódokat) az üzemeltetőtől megkérik. A
meteorológiai célú, kis felbontású adatok globális szabad vétele továbbra is
megoldott, s ennek megmaradását elfogadható nemzetközi garanciák
biztosítják. Ezen adatok vételére így egyre több felhasználó rendezkedik be,
még kisebb országonként is több. A vétel megoldása kezd ugyanolyan
megszokottá válni, mind a műholdas hírközlés alkalmazása. A lassan
tömegesedő felhasználás következtében a vevőrendszerek árai sem magasak.
Várható, hogy az elmondottak miatt a nagyfelbontású adatok vételének helyi
megoldása is elterjed. Ezt a folyamatot gyorsítja, hogy a katasztrófa
elhárításban, a vizek vizsgálatában és a növényzet monitorozásában, valamint
a termésbecslésben a jó operatív szolgáltatás előfeltétele a folyamatosan
garantáltan rendelkezésre álló, napra kész, azaz valós idejű (real time)
műholdas adatszolgáltatás. A folyamatok gyorsasága miatt e téren az adatok
késleltetett hozzáférése a szolgáltatást magát veszélyezteti. Mondhatjuk,
hogy kissé más jelleggel, de e téren is az a probléma merült fel, mint a
helymeghatározó rendszereknél, vagyis az adatok hozzáférését illetve a
műhold-rendszerek fenntartását, üzemeltetését egyetlen ország, a felbocsájtó
bármikor megszüntetheti. Akkor is megszüntetheti, ha ezt mondjuk "csak" pl.
a gabonatőzsdei érdekei diktálják.

Az elmúlt évtizedben az előbb áttekintett műholdakon kívül továbbiak is
megjelentek. Az említett rendszerek alapvetően az optikai (látható és
infravörös) sávban dolgoznak. Ezen adatok felhasználása a
legelőrehaladottabb, hiszen ezen adatok állnak rendelkezésre a leghosszabb
ideje. Azonban az elektromágneses spektrum más részei birtokbavétele is
folyik. Így ma már több mikrohullámú sávban érzékelő műhold is működik. Ezek
előnye, hogy "átlátnak" a felhőzeten. Hátránya, hogy korábban nem ismert és
fel sem tárt tulajdonságú adatokat kapunk. Ezzel együtt a következőkben
egyre bővül majd az elektromágneses spektrum nem-optikai részeinek kezdetben
csak kísérleti használata a földfelszín vizsgálatában. E téren a helyzet
szabályozási szempontból az optikai sávú adatszolgátatókénál is
rendezetlenebb. De ez természetes, hiszen a munkák kutatási szinten folynak,
s egyelőre sok nyitott kérdést kell még megválaszolni a kiterjedt operatív
alkalmazás előtt.

Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók