Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                               3. ŰRHÍRKÖZLÉS

   A  hírközlés  egészét  tekintve  ez  a  terület  ma  a  legnagyobb űrbeli
szolgáltatás-együttes.  A  hírközlésen  belül  az  űrtevékenység vagy az ún.
űrszegmens  a  meghatározó,  s  már  jól  látszik,  hogy az egész hírközlési
területet  az  űrtevékenység  olvasztja  magába,  megtartva a hírközlés azon
klasszikus   részeit   egy-egy   szolgáltatáson  belül,  ahol  a  klasszikus
(kizárólag    földfelszíni    egységekkel    működő)    műszaki   megoldások
gazdaságosabbak,  mint  az űrrendszert használók. Tekintve a hírközlési piac
rendkívül nagy nyereségességét, s a hírközlés különféle szolgáltatásai iránt
megmutatkozó  igen  nagy fizetőképes keresletet, ami persze valamilyen piaci
vagy  feladatellátási  kényszer  következtében áll elő sok esetben, az egész
űrtevékenységen  belül  is  a  hírközlési rész gazdasági súlyát és fejlődési
tempóját tekintve egy darabig még az első helyen marad.

   A  mai  szolgáltatási  helyzet  megértéséhez  szükséges a rövid történeti
áttekintés,  szükségképpen  részben átfedve a korábbi helyzetképek történeti
részeivel.   Az  első  űrhírközlési  kísérlet  sikeres  rádiós  műsorszórási
demonstráció volt a Score műholdról 1958 karácsonyán, mindössze egy évvel az
első  műholdak  startja  után. A folytatás is gyors volt. 1960-ban az Echo-1
műholddal  megkezdődtek a passzív transzóceáni átviteli kísérletek. 1962-ben
a  Telstar-1  sikeres  TV-átvitelt  biztosított  Európa és Amerika között, s
eldőlt,  hogy  a  jövő  a  világűrben  az aktív átjátszó állomásoké. Az első
geoszinkron   (kísérleti)   távközlési  műhold,  a  Syncom-1  1963-ban  állt
szolgálatba  az  Atlanti  óceán  fölött, s az első (kereskedelmi) távközlési
szolgáltató  műhold,  az  Intelsat-1  1965-ben.  Ezzel  az űrtávközlés piaci
szolgáltatássá  alakult  át  elsőként  az  űrtevékenység különféle területei
közül,  amelyet  ekkor  még  csak az Intelsat nyújtott, s egyelőre pont-pont
közötti  átvitelt  biztosított. Igen korán megjelentek a speciális igényeket
kielégítő  űreszközök,  majd  űrhírközlő  rendszerek  is.  Például speciális
katonai  irányítási és integrált szolgáltatási (meteorológiai megfigyelés és
adatátvitel,  tengeri  mobil  összeköttetés,  katonai  hírközlés,  szines-TV
átvitel  stb.  egyetlen hold szolgáltatásaként) feladatokat látott el már az
első  ATS  műhold  1966-ban, vagy a tengeri forgalomirányítást hírközlést is
magábafoglalóan   szolgáltató  Inmarsat  rendszer,  amelynek  első  műholdja
(Marisat)  1982-ben  startolt.  Ez  a  gyors  fejlődés  ezt  az alkalmazási-
szolgáltatási területet mind a mai napig jellemzi. Amint azt már korábban is
említettük,  s  ahogyan  az  e  rövid  történeti  vázlatból  is sejthető, az
űrhírközlés  részben a korai operatív szolgáltatássá alakulásával, részben a
rendkívül   gyorsan  növekvő  és  fizetőképes  információ  átviteli  igények
következtében  mára  az  űrtevékenység  legnagyobb és legjövedelmezőbb piaci
szegmensévé  vált.  Már az előző helyzetkép [2] idején ez volt a helyzet, de
annak részleteit nem ismételjük meg.

   E  helyzet,  s  az,  hogy  több  más  terület  az űrtevékenységen belül a
várakozások  ellenére  még  mindig  nem  lett  az  űrhírközléshez  hasonlóan
önmagában   nyereséges,   pedig   a   társadalmi   haszna  (social  benefit)
vitathatatlanul  megvan, sőt esetenként nagyobb vagy kardinálisabb (ha ilyen
rangsorolás  egyáltalán  tehető),  mint  a  hírközlésé, sok elemzést szült a
magyarázat megtalálására. Ennek rövid taglalásával itt, a hírközlési részben
foglalkozom.  Ma  kedvelt  nézet az, hogy a többi terület (helymeghatározás-
navigáció, távérzékelés-meteorológia, diagnosztikai és gyógyászati eljárások
stb.)  azért  nem  lett önállóan működő, önmagában nyereséges űrtevékenységi
ágazattá,  mert  nincs  ún.  közvetlen  társadalmi,  felhasználói  csatolást
biztosító   cége,  cégrendszere,  szemben  az  űrhírközlésben  meglévő  nagy
szolgáltató cégekkel, a távközlési és műsorszórási társaságokkal. Ez azonban
csak  a  felszín, a látszat. A valóságos ok mélyebb. A hírközlés területén a
berendezések,   rendszerek   gyártói,   a  szolgáltatók  és  a  szolgáltatás
igénybevevői   egyetlen   gazdasági  rendszerben  működnek,  a  szolgáltatás
igénybevétele  jól  ellenőrzött,  s  a  szolgáltatás  ára  piaci szempontból
egyszerűen  és  egyértelműen  számítható.  Ezen túlmenően a hírközlés minden
területén  a  szolgáltatás egyéni igénybevétele jól ellenőrízhető. Ugyanis a
távközlés-típusú szolgáltatásnak műszakilag nemcsak vevő, hanem adó része is
van,  mivel  az  információ  párbeszéd jellegű, vagyis mind a két végpontról
mind  a  két  végpontra  kell  információt eljuttatni (valódi beszélgetés, a
sikeres   vétel   visszaigazolása   stb.).   Így   a   végszolgáltató  cégek
megkerülhetetlenek s a teljes forgalmat (azaz a szolgáltatás igénybevételét)
egyértelműen  és  folyamatosan  mérni tudják, ahhoz biztos tarifa köthető. A
műsorszórásban ez a helyzet ma még kevésbé definit, de az adások kódolásával
kézben  tartott.  A  jövőben  pedig  a  digitális,  interaktív rendszerek az
általános   távközlési   modell   szerint   működnek.   Műszakilag  a  többi
űrszolgáltatás   alapvetően  más  jellegű  és  dominánsan  passzív,  azaz  a
felhasználótól  visszajelzés  nem  jön,  nem jöhet, sőt esetenként még elvi-
jogi-etikai  okból  sem  kívánható  meg  (pl.  mentő  rendszerek,  forgalom-
irányítás).  Emellett  e  területeken a fentebb említett egyetlen rendszerbe
foglalhatóság  egyértelműen  nem tehető meg. Sőt egyes szolgáltatások esetén
piaci ár vagy egyértelmű fizetőképes kereslet nem is definiálható. Erre is a
triviális  példát  a  műholdas  mentő-rendszerek szolgáltatják. A helyzet az
egyébként   kódoltnak   tekinthető   adással   dolgozó   műholdas  navigáció
repülésirányítási  része  esetében  is  hasonló,  hiszen  a  pontos műholdas
helymeghatározás  nemcsak a légitársaságok gépeinek biztonságosabb és a jobb
légtér-kihasználás  miatt  gyorsabb  átrepülését  biztosítja,  hanem  egyben
biztonsági,  honvédelmi,  sportrepülési stb. célokat, azaz felhasználókat is
szolgál.   Ezért   a   repülőjegyben   az  űrszolgáltatás  összköltsége  nem
realizálható,   a  többi  felhasználónál  meg  nincs  repülőjegyhez  hasonló
felhasználói  kontroll.  Ráadásul  a  repülés  a  műholdas  helymeghatározás
egyetlen részterülete, s ugyanaz a műholdrendszer szolgálja ki a többi jármű
(civil  és  hadi  hajók, szárazföldi forgalom, expedíciók stb. összességében
nem  egységes  és  egységes  tarifába össze sem fogható) navigációs igényét,
továbbá  a  térképészetet,  a geodéziai igényeket, a katonai felderítést, az
ásványikincs  kutatást,  a  mobil  telefonokat  stb.  Hasonló, de még jobban
"szétfolyó"  a  műholdas  távérzékelés  szolgáltatási szerkezete. Az emberes
űrrepülések  orvosi  diagnosztikai  és gyógyászati hatásai pedig további K+F
jellegű  áttételeken keresztül jutnak el a felhasználóhoz, egyebekről nem is
beszélve.  Eközben  e  területek  társadalmi haszna pénzben is kifejezhetően
igen   nagy,   a  ráfordítások  össztársadalmi  szinten  megtérülnek.  Ha  a
társadalom  a  mai,  össztársadalmi szinten gazdaságos űrtevékenységet adott
formájában nem fogja finanszírozni, akkor előállhat olyan helyzet, amikor az
űrbeli  szolgáltatások  minden részlete csak azonnali számla-kiegyenlítéssel
lesz  elérhető,  ami  globálisan nagy károkat okozna, a földi társadalom egy
részét   elzárná   az   alapvetően   szükséges   és   ma   igénybe  is  vett
szolgáltatásoktól,  az  emberi  szabadság  és  általában az ún. emberi jogok
sérülnének,  s - lásd pl. a mentő-rendszereket - emberéleteket is követelne.
A  súlyosbodó  globális  válság gazdasági hatásai miatt egy ilyen értelmű és
egyértelműen kedvezőtlen fejlemény nem biztos, hogy elkerülhető.

   Az általános űrtevékenységi átalakulás az űrhírközlést is érinti, s még a
közeli jövőben is tovább növeli ezen terület piaci és űrtevékenységen belüli
súlyát.  Azonban mindez nem érinti az ún. központi űrkutatási-űrtevékenységi
programokat,  mert az űrhírközlés háttériparát és K+F tevékenységét tekintve
is  egészében  szabadpiaci tevékenységgé alakult át igen nagy piaci versenyt
kiváltva  minden érintett területen. A hírközlés minden ága nagy üzlet. Ez a
nagy  verseny  oka.  Ugyanakkor  a  mai  hírközlés területein az űrtechnika,
űrszegmens vált uralkodóvá. Az általános tendenciák közül a kisebb és egyben
olcsóbb, összességében gazdaságosabb műholdak használata a kutatásban látott
mértékben  itt  nem  tud  elterjedni,  mivel  egy-egy  űrbeli "hírközpont" a
bonyolultsága  miatt  mikroműholdra  (egyelőre?)  nem  fér  fel.  Azonban az
éleződő  verseny  mégis  arra készteti a résztvevőket, hogy vizsgálják meg a
különféle gazdaságosabb változatokat. Ennek egyik eredménye például az, hogy
egy  úgymond  "nehéz"  műholdnál olcsóbb változat adott, pl. 10 éves üzemidő
alatt  két  időpontban,  a 0. és a 6. évben felbocsájtani és így üzemeltetni
két  "könnyű"  műholdat. Ugyanis a második megoldás költségei csak a tizedik
évben  érik  utól  a  0.  évben  felbocsájtott  "nehéz"  műhold  esetében  a
kihasználatlan   csatornakapacitás  miatti  többlet  kiadásokat.  Így  olyan
esetben,  amikor  pl.  a tényleges forgalmi adatok az 5-7. év táján érdemben
elmaradnak  az  előre  becsülttől,  akkor  a  második "könnyű" műhold üzembe
állítása  késleltethető,  vagyis  a  szolgáltató  sokkal jobban tud igazodni
gazdaságossági,  nyereség-elérési  szempontból  a  tényleges  igényekhez. Az
elmondottak  nyilvánvalóan  lényegesen befolyásolják mind a műholdak, mind a
hordozók fejlesztési, gyártási filozófiáját.

   Ma  az  űrhírközlés szerteágazó területei, amelyeket már [2] is felsorol,
három  nagy egységbe sorolhatók. Ezek mindegyike érdemben vagy teljességében
globális szolgáltatás, s a következők:


   *  Fix műholdas szolgálatok (FSS - 'fixed satellite service'): csoporthoz
   tartoznak   mindazon   klasszikusnak  számító  űrhírközlési  szolgálatok,
   amelyek valamely terület távközlési igényeit (pont-pont átvitel, területi
   távközlési  szolgáltatás  stb.)  szolgálják  ki,  illetve  az adott módon
   ellátott  területek  közötti kapcsolatot biztosítják. E szolgáltatásban a
   természete miatt az adott területet lefedő, állandó sugárzási nyalábokkal
   működő,  a  sarki  területeket  kivéve geoszinkron pályán lévő műholdakat
   használnak.  A  sarki  területek távközlési igényeit elnyújtott ellipszis
   pályán  keringő néhány hold biztosítja. A földi vevőpontok kisebb-nagyobb
   távközlési  fejállomások,  nem  egyéni  vevő  vagy  távközlési  egységek,
   készülékek.

   *  Műsorszóró   műholdas  szolgálatok  (BSS  -  'broadcasting   satellite
   service'):  E csoporthoz tartozik minden műholdas műsorszórás. Az ellátás
   ez  esetben  is  állandó  sugárzási nyalábokkal történik. (A szolgáltatás
   szempontjából  a  ritkán  lakott  illetve  lakatlan  sarki  területek nem
   minősülnek  fontosnak.)  Az  FSS  és  a  BSS között a lényegi különbség a
   fedélzeti  adóteljesítményben van. A műsor műholdra feljuttatását kisebb-
   nagyobb  távközlési  fejállomások  végzik,  de  a  vevő egyszerű és olcsó
   egyéni  (vagy  kisközösségi)  készülék  kis  antennával, egyszerű műszaki
   megoldásokkal. Ezért a BSS műholdak fedélzeti adóteljesítménye nagy.

   * Személyes műholdas távközlési szolgáltatás (PSCS vagy S-PCS - 'personal
   satellite  communication  service' vagy 'satellite personal communication
   service'):   E  csoporthoz  tartoznak  mindazon,  szükségképpen  műholdas
   távközlési  szolgálatok,  amelyek  állandó (24 órás) garantált távközlési
   ellátást  biztosítanak a Föld bármely pontján (szárazföldeken, óceánokon,
   sarkvidéken;  földön,  vizen, levegőben, a Földhöz közeli magaslégkörben)
   mobil  és  állandó  helyen  lévő (kis és olcsó) készülékekkel egyaránt az
   egyéni előfizető által megfizethető tarifáért.

   A  felsorolt  három űrhírközlési főcsoportot áttekintve megállapíthatjuk,
hogy  1998-ra  kialakult  a totális, globális hírközlés. Ez minőségi ugrás a
hírközlésben   az  egész  emberi  történelemre  visszatekintve.  Társadalmi,
civilizációs,  történelmi hatásai még fel sem mérhetők. A következőkben ez a
totális,  globális  hírközlés  egyre  jobban  kiteljesedik,  s nélküle már a
közeljövő civilizációja sem képes fennmaradni.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.