3. ŰRHÍRKÖZLÉS A hírközlés egészét tekintve ez a terület ma a legnagyobb űrbeli szolgáltatás-együttes. A hírközlésen belül az űrtevékenység vagy az ún. űrszegmens a meghatározó, s már jól látszik, hogy az egész hírközlési területet az űrtevékenység olvasztja magába, megtartva a hírközlés azon klasszikus részeit egy-egy szolgáltatáson belül, ahol a klasszikus (kizárólag földfelszíni egységekkel működő) műszaki megoldások gazdaságosabbak, mint az űrrendszert használók. Tekintve a hírközlési piac rendkívül nagy nyereségességét, s a hírközlés különféle szolgáltatásai iránt megmutatkozó igen nagy fizetőképes keresletet, ami persze valamilyen piaci vagy feladatellátási kényszer következtében áll elő sok esetben, az egész űrtevékenységen belül is a hírközlési rész gazdasági súlyát és fejlődési tempóját tekintve egy darabig még az első helyen marad. A mai szolgáltatási helyzet megértéséhez szükséges a rövid történeti áttekintés, szükségképpen részben átfedve a korábbi helyzetképek történeti részeivel. Az első űrhírközlési kísérlet sikeres rádiós műsorszórási demonstráció volt a Score műholdról 1958 karácsonyán, mindössze egy évvel az első műholdak startja után. A folytatás is gyors volt. 1960-ban az Echo-1 műholddal megkezdődtek a passzív transzóceáni átviteli kísérletek. 1962-ben a Telstar-1 sikeres TV-átvitelt biztosított Európa és Amerika között, s eldőlt, hogy a jövő a világűrben az aktív átjátszó állomásoké. Az első geoszinkron (kísérleti) távközlési műhold, a Syncom-1 1963-ban állt szolgálatba az Atlanti óceán fölött, s az első (kereskedelmi) távközlési szolgáltató műhold, az Intelsat-1 1965-ben. Ezzel az űrtávközlés piaci szolgáltatássá alakult át elsőként az űrtevékenység különféle területei közül, amelyet ekkor még csak az Intelsat nyújtott, s egyelőre pont-pont közötti átvitelt biztosított. Igen korán megjelentek a speciális igényeket kielégítő űreszközök, majd űrhírközlő rendszerek is. Például speciális katonai irányítási és integrált szolgáltatási (meteorológiai megfigyelés és adatátvitel, tengeri mobil összeköttetés, katonai hírközlés, szines-TV átvitel stb. egyetlen hold szolgáltatásaként) feladatokat látott el már az első ATS műhold 1966-ban, vagy a tengeri forgalomirányítást hírközlést is magábafoglalóan szolgáltató Inmarsat rendszer, amelynek első műholdja (Marisat) 1982-ben startolt. Ez a gyors fejlődés ezt az alkalmazási- szolgáltatási területet mind a mai napig jellemzi. Amint azt már korábban is említettük, s ahogyan az e rövid történeti vázlatból is sejthető, az űrhírközlés részben a korai operatív szolgáltatássá alakulásával, részben a rendkívül gyorsan növekvő és fizetőképes információ átviteli igények következtében mára az űrtevékenység legnagyobb és legjövedelmezőbb piaci szegmensévé vált. Már az előző helyzetkép [2] idején ez volt a helyzet, de annak részleteit nem ismételjük meg. E helyzet, s az, hogy több más terület az űrtevékenységen belül a várakozások ellenére még mindig nem lett az űrhírközléshez hasonlóan önmagában nyereséges, pedig a társadalmi haszna (social benefit) vitathatatlanul megvan, sőt esetenként nagyobb vagy kardinálisabb (ha ilyen rangsorolás egyáltalán tehető), mint a hírközlésé, sok elemzést szült a magyarázat megtalálására. Ennek rövid taglalásával itt, a hírközlési részben foglalkozom. Ma kedvelt nézet az, hogy a többi terület (helymeghatározás- navigáció, távérzékelés-meteorológia, diagnosztikai és gyógyászati eljárások stb.) azért nem lett önállóan működő, önmagában nyereséges űrtevékenységi ágazattá, mert nincs ún. közvetlen társadalmi, felhasználói csatolást biztosító cége, cégrendszere, szemben az űrhírközlésben meglévő nagy szolgáltató cégekkel, a távközlési és műsorszórási társaságokkal. Ez azonban csak a felszín, a látszat. A valóságos ok mélyebb. A hírközlés területén a berendezések, rendszerek gyártói, a szolgáltatók és a szolgáltatás igénybevevői egyetlen gazdasági rendszerben működnek, a szolgáltatás igénybevétele jól ellenőrzött, s a szolgáltatás ára piaci szempontból egyszerűen és egyértelműen számítható. Ezen túlmenően a hírközlés minden területén a szolgáltatás egyéni igénybevétele jól ellenőrízhető. Ugyanis a távközlés-típusú szolgáltatásnak műszakilag nemcsak vevő, hanem adó része is van, mivel az információ párbeszéd jellegű, vagyis mind a két végpontról mind a két végpontra kell információt eljuttatni (valódi beszélgetés, a sikeres vétel visszaigazolása stb.). Így a végszolgáltató cégek megkerülhetetlenek s a teljes forgalmat (azaz a szolgáltatás igénybevételét) egyértelműen és folyamatosan mérni tudják, ahhoz biztos tarifa köthető. A műsorszórásban ez a helyzet ma még kevésbé definit, de az adások kódolásával kézben tartott. A jövőben pedig a digitális, interaktív rendszerek az általános távközlési modell szerint működnek. Műszakilag a többi űrszolgáltatás alapvetően más jellegű és dominánsan passzív, azaz a felhasználótól visszajelzés nem jön, nem jöhet, sőt esetenként még elvi- jogi-etikai okból sem kívánható meg (pl. mentő rendszerek, forgalom- irányítás). Emellett e területeken a fentebb említett egyetlen rendszerbe foglalhatóság egyértelműen nem tehető meg. Sőt egyes szolgáltatások esetén piaci ár vagy egyértelmű fizetőképes kereslet nem is definiálható. Erre is a triviális példát a műholdas mentő-rendszerek szolgáltatják. A helyzet az egyébként kódoltnak tekinthető adással dolgozó műholdas navigáció repülésirányítási része esetében is hasonló, hiszen a pontos műholdas helymeghatározás nemcsak a légitársaságok gépeinek biztonságosabb és a jobb légtér-kihasználás miatt gyorsabb átrepülését biztosítja, hanem egyben biztonsági, honvédelmi, sportrepülési stb. célokat, azaz felhasználókat is szolgál. Ezért a repülőjegyben az űrszolgáltatás összköltsége nem realizálható, a többi felhasználónál meg nincs repülőjegyhez hasonló felhasználói kontroll. Ráadásul a repülés a műholdas helymeghatározás egyetlen részterülete, s ugyanaz a műholdrendszer szolgálja ki a többi jármű (civil és hadi hajók, szárazföldi forgalom, expedíciók stb. összességében nem egységes és egységes tarifába össze sem fogható) navigációs igényét, továbbá a térképészetet, a geodéziai igényeket, a katonai felderítést, az ásványikincs kutatást, a mobil telefonokat stb. Hasonló, de még jobban "szétfolyó" a műholdas távérzékelés szolgáltatási szerkezete. Az emberes űrrepülések orvosi diagnosztikai és gyógyászati hatásai pedig további K+F jellegű áttételeken keresztül jutnak el a felhasználóhoz, egyebekről nem is beszélve. Eközben e területek társadalmi haszna pénzben is kifejezhetően igen nagy, a ráfordítások össztársadalmi szinten megtérülnek. Ha a társadalom a mai, össztársadalmi szinten gazdaságos űrtevékenységet adott formájában nem fogja finanszírozni, akkor előállhat olyan helyzet, amikor az űrbeli szolgáltatások minden részlete csak azonnali számla-kiegyenlítéssel lesz elérhető, ami globálisan nagy károkat okozna, a földi társadalom egy részét elzárná az alapvetően szükséges és ma igénybe is vett szolgáltatásoktól, az emberi szabadság és általában az ún. emberi jogok sérülnének, s - lásd pl. a mentő-rendszereket - emberéleteket is követelne. A súlyosbodó globális válság gazdasági hatásai miatt egy ilyen értelmű és egyértelműen kedvezőtlen fejlemény nem biztos, hogy elkerülhető. Az általános űrtevékenységi átalakulás az űrhírközlést is érinti, s még a közeli jövőben is tovább növeli ezen terület piaci és űrtevékenységen belüli súlyát. Azonban mindez nem érinti az ún. központi űrkutatási-űrtevékenységi programokat, mert az űrhírközlés háttériparát és K+F tevékenységét tekintve is egészében szabadpiaci tevékenységgé alakult át igen nagy piaci versenyt kiváltva minden érintett területen. A hírközlés minden ága nagy üzlet. Ez a nagy verseny oka. Ugyanakkor a mai hírközlés területein az űrtechnika, űrszegmens vált uralkodóvá. Az általános tendenciák közül a kisebb és egyben olcsóbb, összességében gazdaságosabb műholdak használata a kutatásban látott mértékben itt nem tud elterjedni, mivel egy-egy űrbeli "hírközpont" a bonyolultsága miatt mikroműholdra (egyelőre?) nem fér fel. Azonban az éleződő verseny mégis arra készteti a résztvevőket, hogy vizsgálják meg a különféle gazdaságosabb változatokat. Ennek egyik eredménye például az, hogy egy úgymond "nehéz" műholdnál olcsóbb változat adott, pl. 10 éves üzemidő alatt két időpontban, a 0. és a 6. évben felbocsájtani és így üzemeltetni két "könnyű" műholdat. Ugyanis a második megoldás költségei csak a tizedik évben érik utól a 0. évben felbocsájtott "nehéz" műhold esetében a kihasználatlan csatornakapacitás miatti többlet kiadásokat. Így olyan esetben, amikor pl. a tényleges forgalmi adatok az 5-7. év táján érdemben elmaradnak az előre becsülttől, akkor a második "könnyű" műhold üzembe állítása késleltethető, vagyis a szolgáltató sokkal jobban tud igazodni gazdaságossági, nyereség-elérési szempontból a tényleges igényekhez. Az elmondottak nyilvánvalóan lényegesen befolyásolják mind a műholdak, mind a hordozók fejlesztési, gyártási filozófiáját. Ma az űrhírközlés szerteágazó területei, amelyeket már [2] is felsorol, három nagy egységbe sorolhatók. Ezek mindegyike érdemben vagy teljességében globális szolgáltatás, s a következők: * Fix műholdas szolgálatok (FSS - 'fixed satellite service'): csoporthoz tartoznak mindazon klasszikusnak számító űrhírközlési szolgálatok, amelyek valamely terület távközlési igényeit (pont-pont átvitel, területi távközlési szolgáltatás stb.) szolgálják ki, illetve az adott módon ellátott területek közötti kapcsolatot biztosítják. E szolgáltatásban a természete miatt az adott területet lefedő, állandó sugárzási nyalábokkal működő, a sarki területeket kivéve geoszinkron pályán lévő műholdakat használnak. A sarki területek távközlési igényeit elnyújtott ellipszis pályán keringő néhány hold biztosítja. A földi vevőpontok kisebb-nagyobb távközlési fejállomások, nem egyéni vevő vagy távközlési egységek, készülékek. * Műsorszóró műholdas szolgálatok (BSS - 'broadcasting satellite service'): E csoporthoz tartozik minden műholdas műsorszórás. Az ellátás ez esetben is állandó sugárzási nyalábokkal történik. (A szolgáltatás szempontjából a ritkán lakott illetve lakatlan sarki területek nem minősülnek fontosnak.) Az FSS és a BSS között a lényegi különbség a fedélzeti adóteljesítményben van. A műsor műholdra feljuttatását kisebb- nagyobb távközlési fejállomások végzik, de a vevő egyszerű és olcsó egyéni (vagy kisközösségi) készülék kis antennával, egyszerű műszaki megoldásokkal. Ezért a BSS műholdak fedélzeti adóteljesítménye nagy. * Személyes műholdas távközlési szolgáltatás (PSCS vagy S-PCS - 'personal satellite communication service' vagy 'satellite personal communication service'): E csoporthoz tartoznak mindazon, szükségképpen műholdas távközlési szolgálatok, amelyek állandó (24 órás) garantált távközlési ellátást biztosítanak a Föld bármely pontján (szárazföldeken, óceánokon, sarkvidéken; földön, vizen, levegőben, a Földhöz közeli magaslégkörben) mobil és állandó helyen lévő (kis és olcsó) készülékekkel egyaránt az egyéni előfizető által megfizethető tarifáért. A felsorolt három űrhírközlési főcsoportot áttekintve megállapíthatjuk, hogy 1998-ra kialakult a totális, globális hírközlés. Ez minőségi ugrás a hírközlésben az egész emberi történelemre visszatekintve. Társadalmi, civilizációs, történelmi hatásai még fel sem mérhetők. A következőkben ez a totális, globális hírközlés egyre jobban kiteljesedik, s nélküle már a közeljövő civilizációja sem képes fennmaradni.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?
stag weekends in Budapest
