Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                           KOPERNIKUSZ (1473-1543)

   Az  újkori csillagászat kezdetét Nikolausz Kopernikusz (Mikolaj Kopernik)
működésétől  számítjuk.  A  lengyel  származású csillagász Itáliában tanult,
majd  Kelet-Poroszországban  élt  kanonokként.  Abban  az időben az egyház a
ptolemaioszi  világképet  dogmaként  fogadta  el.  Pedig  az  idő már eljárt
felette:  repedések  mutatkoztak  a  tökéletes  rendszeren.  Ezen  nincs mit
csodálkoznunk:  másfél  évezred  hosszú  idő.  Az  égbolton  zajló valóságos
mozgások  lassan  kezdtek  eltérni  a  ptolemaioszi  bolygótáblázatok  által
megjósoltaktól.  Kopernikusz  korában  a  különbségek  már  feltűnően nagyra
nőttek,  ami  igen  súlyosan érintette a rohamosan fejlődő tengeri hajózást.
Hibás  előrejelzések  alapján  nem  lehet pontosan navigálni. Kopernikusznak
ettől  függetlenül  is szemet szúrt a ptolemaioszi rendszer bonyolultsága és
nehézkessége.  Valószínűleg  olvasta  azokat  az  antik  műveket is, amelyek
említették  Arisztarkhosz  napközéppontú elgondolását. Ez csak megerősítette
véleményét:  az  égi  mozgások  sokkal  egyszerűbben  leírhatók,  ha a Napot
helyezzük középre.

   1512-ben     a     bolygórendszer     felépítéséről    szóló    kéziratát
("Commentariolus")   elküldte   néhány   fontosabb   személynek.   Ebben   a
következőket állította az új világképről:

   1. Az összes égi körmozgásoknak nincs közös középpontjuk.

   2. A  Föld közepe nem egyszersmind a világ közepe, hanem csupán a súlynak
és a holdpályának a közepe.

   3. Az összes körmozgások a Nap körül történnek, tehát a Nap szükségképpen
középen  kell  hogy  elhelyezkedjék,  a  Nap a világ közepe, esetleg a világ
közepének közelében van.

   4. A  csillagok  látszólag  forognak,  a valóságban a Föld fordul  meg 24
óránként  a  saját  tengelye  körül,  miközben  az  égi  pólus  és  az egész
csillagvilág nyugalomban van.

   5. A  Nap  látszólagos  mozgása  a  földforgás  és a Nap körüli  keringés
következménye. A Föld, akárcsak a többi bolygó, kering a Nap körül.

   6. A  bolygók által leírt hurkok, a látszólagos előre-hátra mozgás  nem a
bolygók  mozgásának  következménye,  hanem  annak, hogy a Föld változtatja a
helyzetét,  és  ezért  a  Földről  látjuk úgy mozogni, hogy hurkokat ír le a
bolygó  az  égen.  Ha  a Napot képzeljük el középre, a hurokképződés, előre-
hátra mozgás elmarad.

   Gondolatai  Európa-szerte  élénk  visszhangot  váltottak  ki. Kopernikusz
nekilátott,   hogy   téziseire  alapozva  részletesen  kidolgozza  az  egyes
égitestek mozgásait.

   Bár  az  alapfeltevések tökéletesek voltak, Kopernikusz világképe majdnem
olyan  bonyolultra  sikeredett,  mint Ptolemaioszé. Kopernikusz is kénytelen
volt  epiciklusokat  alkalmazni, 34 kör segítségével magyarázva az égitestek
által befutott pályákat.

   Miért  nem  lett  egyszerűbb a világ az ő elképzeléseivel, holott a valós
állapotokra  épített?  A  válasz  egyértelműen az, hogy Kopernikusz nem bírt
elszakadni  a  körpálya  dogmájától,  ő  is  csak  e tökéletes formában mert
gondolkodni. Holott az égitestek ellipszispályákon mozognak.

   Kopernikuszt  élete  végéig  bántotta,  hogy  modellje nem ad világosabb,
egyszerűbb  megoldásokat  az  égbolt jelenségeire. Ezért halogatta főművének
kiadását, amely végül 1543. május 24-én, halálának napján, frissen nyomtatva
került  a  kezébe. Kopernikusz ekkor már nem volt teljesen eszméleténél, így
nem  tudhatta  meg,  hogy  a könyv elejére az egyház rövid bevezetőt íratott
úgy,  mmtha az ő tollából származna. Ebben az olvasható, hogy az egész írást
csak fikciónak kell tekinteni, a valóságban nem ez a helyzet.

   A  mű  eredeti  címe  De  Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák
körforgásáról).  Kopernikusz  III. Pál pápához szóló rövid ajánlással kezdi,
kifejtve,  hogy joga van feltételezni a Föld mozgását, s ha lesznek olyanok,
akik a Bibliára hivatkozva megtámadják, azokat megveti.

   Az   egyház   figyelmét  már  1533-ban  felhívták  a  kopernikuszi  tanok
veszélyességére.  A művet ennek ellenére csak 1611-ben tették pápai indexre,
vagyis  tiltották  be.  A csillagászok azonban titokban egymásnak adogatták,
így  az  új világkép lassanként, kézről kézre terjedt. Kopernikusz gondolata
nem  volt  eredeti,  hiszen  már Arisztarkhosz is felvetette a napközéppontú
Világmindenség  gondolatát. Pályaszámításai pontatlanok voltak. Körpályákban
gondolkodott  és  ráadásul  kitartott  az  égbolt  kézzelfogható, kristályos
anyaga mellett.

   Miben   kereshetjük   tehát  Kopernikusz  nagyságát,  miért  számítjuk  a
csillagászat  újjászületését az ő működésétől? Kopernikusz jelentősége abban
rejlik,  hogy  a hosszú, sötét évszázadok után újra elő mert állni egy olyan
világképpel,  amelyet  az  ókori  görögök is csak hamvába holt elképzelésnek
tekintettek.  Ismét  a  Napot  állította  középre,  így  egy merész húzással
megfordította  a ptolemaioszi rendszert. Először végzett alapos számításokat
egy  heliocentrikus  világkép  alapján.  A  "nagy  felejtés"  után  hatalmas
lendületet  adott  a  csillagászat  fejlődésének,  bár  számításai végül nem
sikeredtek  tökéletesen.  Ennek  oka  -  mint  azt  már tudjuk - a körpályák
melletti kitartása volt.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező