iqdepo // Más világok (Dimenzió #20)

                                 MÁS VILÁGOK

   A  szűklátókörűség  egyik gyakori formája, hogy az egyén a világot csak a
maga  körül  megfigyelt  formában  tudja  elképzelni.  Egy  kis képzeletbeli
utazással  kitágíthatjuk  tanulóink  látókörét,  amennyiben idő és lehetőség
nyílik erre a törzsanyag mellett.

   Az  emberek  nagy  része  a  Napot  különleges  égitestnek tartja abból a
szempontból,  hogy  míg  napközben az égen látható, addig rajta kívül szinte
semmilyen  más  égitestet nem lehet megfigyelni. Nos, ez a helyzet légkörünk
következtében  áll  elő,  és kizárólag azon égitestek sajátja, melyek nem is
túl  ritka  és  nem  is  túl  sűrű  atmoszférával  rendelkeznek.  Amennyiben
megvizsgáljuk  a  Naprendszer  többi  égitestét,  azt találjuk, egy részüket
annyira  sűrű  gázburok  veszi  körül, hogy annak aljáról se a Napot, se más
égitestet  nem lehet megfigyelni (pl. Vénusz, óriásbolygók). Másrészük pedig
olyan  ritka  atmoszférával  rendelkezik, hogy napközben is ugyanúgy látni a
csillagokat,  mint  éjszaka  (Merkúr,  holdak  többsége,  kisbolygók).  Csak
elvétve  akadnak  olyanok,  amelyek  felszínéről  napközben  nem  láthatók a
csillagok, de a Nap mégis megfigyelhető.

   Az  általunk  megszokott égbolt látványa sem általános a Világegyetemben.
Ha  csak  "kis"  távolságra,  néhányszor  tíz-száz  fényévre  kalandozunk el
környezetünkben,  már észrevehetjük a csillagképek eltorzulását. Ugyanazok a
csillagok  más  helyről  nézve  más alakzatba rendeződnek. Napunk a fősíkban
fekszik,  így  a  Tejútrendszer  korongjának  metszetét:  a Tejutat, mint az
égbolton  átívelő,  csillagokkal  sűrűn  borított  sávot tudjuk megfigyelni.
Amennyiben  galaxisunk  korongja  "felett" illetve "alatt" helyezkednénk el,
ráláthatnánk  a  fényes  spirálkarokra, az ég legfényesebb objektuma pedig a
Tejútrendszer   magja   lenne,   körülvéve   sok   apró  ködös  csomóval,  a
gömbhalmazokkal.   A  karok  ionizált  II  felhőkből  álló  gyöngyfüzéreknek
tűnnének,   a   fősíkból   pedig   szupernóvarobbanások  hatalmas  buborékai
emelkednének  ki.  A  nagyszerű panorámáért azonban az égbolt többi részével
fizetnénk,  a  korongon  kívül  ugyanis alig mutatkoznának csillagok. Kivéve
természetesen,  ha  éppen  egy gömbhalmaz belsejében helyezkednénk el. Ekkor
rendkívül  sok  csillag  lenne az égen minden irányban, miattuk már nehéz is
lenne  a  távoli  galaxisokat  megfigyelni.  Hasonló, csillagokkal teleszórt
égbolttal  számolhatunk egy olyan égitest felszínéről, amely a Tejútrendszer
sűrű magjában található.

   De  maga a csillagos égbolt sem mondható általánosnak. Amennyiben bármely
galaxison  kívül  merészkedünk,  teljesen  eltűnnének  a  csillagok, és csak
halvány  foltokat,  közeli galaxisokat láthatnánk mindenfelé. A Világegyetem
nagyrészében  az égbolt tehát sokkal kihaltabb, és sokkal kevésbé látványos,
mint innen a Föld felszínéről.
Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
