SZUPERHALMAZOK
A galaxishalmazok sem egyenletesen elszórva találhatók a térben, hanem
nagyobb csoportosulásokat alkotnak - ezeket nevezzük szuperhalmazoknak.
Felépítésük nem gömbszimmetrikus vagy enyhén lapult, hanem éppen
ellenkezőleg: rendkívül elnyúlt illetve lapos formával rendelkeznek.
Hihetetlen formagazdagságot mutatnak: hosszú fonalak, láncok formájában,
lapok, buborékok felületei mentén rendeződnek bennük a galaxishalmazok
illetve galaxisok. Méretük széles skálán változik: néhányszor tízmillió
fényévtől több százmillió fényévig terjedhet, átlagosan 100 millió fényév.
Amikor a Világegyetemet nagy léptéken vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy a
szuperhalmazok hatalmas buborékszerű ürességek felületein, azok
találkozásainál helyezkednek el. A buborékok jellegzetes mérete szintén
százmillió fényév, azonban sokkal nagyobb térfogatot töltenek ki, mint a
lapos, keskeny szuperhalmazok, melyek a Világegyetem térfogatának nagyjából
5%-át alkotják. Ezeknek a buborékszerű képződmények belsejében a látható
anyag (és valószínűleg a láthatatlan is) elég ritka, csak elszórva találunk
egy-egy galaxist. A szomszédos ürességek, buborékok, valószínűleg egymással
összekapcsolódnak, egymásba nyílnak. Ehhez hasonlóan lehetséges és néhány
esetben már észlelésekkel alátámasztott, hogy a szuperhalmazok
összeérhetnek, rendkívül hosszú képződményeket alkotva. Ilyen például a Nagy
Fal nevű formáció, mely több összekapcsolódó (vagy egy hatalmas)
szuperhalmaz. Ennek kb. 500 millió fényév hosszú szakaszát ismerjük,
vastagsága általában nem haladja meg a 15 millió fényévet. Elképzelhető,
hogy mérete ennél is nagyobb, a jelek szerint ugyanis a feltérképezett zóna
határán túl is folytatódik.
Azt a szuperhalmazt, amelynek a Lokális Halmaz is tagja, Lokális
Szuperhalmaznak, illetve Virgo Szuperhalmaznak nevezzük. Ez felépítése
alapján három fő komponensre bontható: magja a tőlünk 50 millió fényév
távolságban lévő Virgo galaxishalmaz. Ez egy rendkívül gazdag, sokezer
galaxist tartalmazó rendszer, a Lokális Szuperhalmaz fényes galaxisainak
20%-a itt található. Ezt veszi körül több galaxishalmaz felhője, melyek
nagyjából egy korongot alkotnak. Itt található a Lokális Szuperhalmaz fényes
galaxisainak 40%-a. A korong több nagy galaxishalmazból álló elnyúlt felhőt
tartalmaz, melyek a központi Virgo felől ágaznak szét. Ezek a Virgo II.,
Virgo III., Canes Venatici, Leo II. és Crater-felhők. A maradék fényes
galaxisok 40%-a egy kiterjedt, ritka felhőben található, ami az előbbi
képződményeket veszi körül. A Lokális Szuperhalmaz átmérője 80-100 millió
fényév, mintegy százezer galaxist tartalmazhat, Lokális Halmazunk ezen belül
a Canes Venatici felhőben van, a peremterületeken.
Ha a Lokális Halmaznak, illetve Lokális Szuperhalmaznak a mozgását
akarjuk megvizsgálni, akkor a kozmikus háttérsugárzást használhatjuk
kiindulópontként. Ennek hőmérsékleteloszlása arra utal, hogy kb. 600 km/s-os
sebességgel haladunk a Hydra és Centaurus csillagképek által kitűzött
irányba. Amennyiben számba vesszük az összes ismert mozgást környezetünkben
(a Föld kering a Nap körül, a Nap kering a Tejútrendszer centruma körül
stb.), és azokat ebből levonjuk, még mindig jelentős érték marad, amit nem
tudunk megmagyarázni. Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy a Lokális
Halmaz és az egész Lokális Szuperhalmaz adott sebességgel mozog ebbe az
irányba. A mozgás kiváltó oka egy hatalmas, mintegy 300 millió fényév
távolság körül elhelyezkedő tömegkoncentráció lehet, melyet Nagy Vonzónak
(Great Attractor) neveznek. Ez egy relatíve ritka anyagcsoportosulás, a
benne található galaxisok ugyanis nem alkotnak egy sűrűbb központot, hanem
egy hatalmas térfogatban, többé-kevésbé egyenletesen vannak elszórva. Ennek
a képződménynek látszólagos átmérője bolygónkról nézve 60 fok körüli, a déli
égen található. Ezidáig csak 7500 galaxist sikerült felfedezni, melyek
valószínűleg ehhez a képződményhez tartoznak. A Nagy Vonzó teljes tömege kb.
ötvenezerszerese lehet Tejútrendszerünkének, itt is az anyag nagy része
valószínűleg láthatatlan formában van jelen.
A szuperhalmazok a Világegyetem jelenleg ismert legnagyobb alakzatai, a
látható anyag nagy része (és valószínűleg a láthatatlan is) ilyen
formációkba csoportosul. Jelenleg a Világegyetem mintegy 10 milliárd fényév
sugarú tartományát figyelhetjük meg. Az Univerzum átlagsűrűsége 10^-29 -
10^-30 g/cm3 körüli.