iqdepo // A csillagok fejlődése a fősorozat után (Dimenzió #20)

                   A CSILLAGOK FEJLŐDÉSE A FŐSOROZAT UTÁN

   A    csillag    élete    nagyrészében    a    fősorozaton    tartózkodik,
energiaszükségletét   hidrogén  atommagok  hélium  atommagokká  alakításából
fedezi.  A fősorozat utáni szakasz életének már csak rövid része, ekkor több
instabil  állapoton  megy  keresztül  és  gyakran  pulzálni  kezd. (Ilyenkor
fejlődésének jellege erősen függ tömegétől, ezért az alábbiakban csak néhány
jellegzetes  tömeggel rendelkező csillag életútját követjük végig.) A fúziós
reakciók  során  folyamatosan  fogy  a  hidrogén  és  egyre több hélium kezd
felhalmozódni  a  magban.  (A  középpont elemeloszlását egyes csillagoknál a
konvekció  részben  meg  tudja változtatni, de ez sem képes ellensúlyozni az
idővel egyre nagyobb mértéket öltő hidrogénveszteséget.)

   A  magban  így  hélium atommagok kezdenek felhalmozódni. Csökken a fúziós
reakciók  hidrogén  alapanyaga, így csökken az energiatermelés, és a mag már
nem tudja megtartani a felette elhelyezkedő rétegeket - lassan összehúzódik.
A  mag  összehúzódása során felforrósodik, extra energiát termel, a hidrogén
atommagok  nukleáris  égése  pedig  a  magot övező héjban folytatódik. A két
folyamat  következtében  a  mag  zsugorodásával párhuzamosan a külső rétegek
kitágulnak,  felfúvódnak.  Ekkor  kerül  vörös  óriás állapotba a csillag. A
felfúvódás  következtében  a  felszín  ugyanis  nagymértékben  eltávolodik a
magtól, így hőmérséklete csökken és színe vörös lesz. A csillag sugara ekkor
nagyságrendileg  100-szor  akkorára  vagy  még nagyobbra nő, mint amekkora a
fősorozaton  volt. A héliummag elfajult izotermikus állapotú lesz, a felette
égő  hidrogén  rétegből  egyre  több  hélium rakódik le rá. Amikor a növekvő
tömegű  és forrósodó héliummag hőmérséklete eléri a 100 millió K-t, megindul
a  hélium  atommagok  fúziós  reakciója.  A reakció a mag nagyrészében közel
egyszerre  indul  be,  és  váratlanul megnöveli a csillag fényességét. Ezt a
felfénylést   nevezik  hélium-flash-nek,  tartama  néhány  100  év.  (A  0,5
naptömegnél   kisebb   tömegű  csillagokban  soha  sem  lesz  elég  magas  a
hőmérséklet  a  hélium fúzió beindulásához.) A fuzionáló héliummag kiterjed,
ezzel  párhuzamosan  a  csillag  külső rétegei összehúzódnak, és az objektum
elhagyja  az  óriáságat.  A hélium fúziós reakciói során szén és oxigén kezd
felhalmozódni  a  magban, és előbb-utóbb a hélium nagyrésze is elfogy. Ekkor
egy  újabb,  a  korábbihoz hasonló összehúzódási szakasza kezdődik a magnak.
Ilyenkor  a  hélium  nukleáris  égése  a  magot övező héjban folyik, melyből
kifelé haladva a hidrogénégető héjat találjuk. A csillag külső rétegei a mag
összehúzódásával  párhuzamosan  ismét kitágulnak, és az égitest megint vörös
óriás lesz.

   A  vörös óriás állapotban gyakran instabillá válik a csillag, és pulzálni
kezd.  Mivel  külső  felfúvódott  rétegei  távol  vannak  a magtól, ott elég
alacsony  a  szökési  sebesség.  Jelentőssé válik az anyagveszteség, mely az
évenkénti  10^-9  -  10^-5  naptömeget  is elérheti. A másodszori felfúvódás
során  a  csillagok  külső  rétegeiket  mintegy  100  ezer év alatt teljesen
elvesztik.  A  ledobott  külső  héjak anyaga távolodik a csillagtól, melynek
"megkopasztott"  forró felszíne sugárzásra gerjeszti azt - ezek a planetáris
ködök.
Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
