ÜSTÖKÖSFELHŐK A NAPRENDSZER KÜLTERÜLETÉN
A nagybolygók a Naprendszernek csak egy belső, szűk térrészét foglalják
el, a távolabbi térségét óriási számban töltik ki kisebb égitestek:
üstökösmagok. Amint a Plútó után kifelé haladunk a Naprendszerben, sok apró,
kilométeres, méteres égitestet találunk. Ezek az üstökösmagok az ekliptika
síkjában csoportosulnak, bár pályahajlásaik szórása sokkal nagyobb, mint a
nagybolygóké. Ezt a kiterjedt, gyűrű alakú zónát nevezik Kuiper-övnek, amely
a Neptunusz környékén kezdődik és néhány száz, ezer Cs. E.-ig terjed ki.
Tagjai olyan kis jeges objektumok, amelyek a Plútó pályáján túl alakultak
ki, de nem álltak össze nagyobb bolygóvá. Tízezer, százezer képviselőjük
lehet. (Feltehetőleg ez a zóna a forrása a rövidperiódusú üstökösöknek.)
Néhány Kuiper-objektum a Naprendszer belső részein is megtalálható: ilyen
lehet a Szaturnusz és az Uránusz között keringő 160 km-es Chiron, a
Szaturnusz Phoebe, a Neptunusz Triton és Nereida nevű holdja - amelyek
jellegükben, pályájukban élesen elütnek társaiktól. Ugyancsak két, az
átlagosnál nagyobb Kuiper-objektumként értelmezhető a Plútó-Charon rendszer
is. A távoli Kuiper-objektumok felfedezése a műszertechnika gyors fejlődése
következtében napjainkban kezdődött meg, e sorok írásakor 13 képviselőjét
ismerjük.
A Kuiper-öv után kezdődik az Oort-felhő, amely néhány ezer és 200 ezer
Cs. E. közötti távolságban veheti körül a Napot. Kilométeres, méteres
üstökösökből áll. A felhő belső része enyhe sűrűsödést mutat az ekliptika
síkjában, itt található az üstökösmagok többsége (Hills-felhő). A külső
régió a nagyobb térfogatú, itt viszont kevesebb mag helyezkedik el, ezek
gömb alakban veszik körül a Naprendszert. Az Oort-felhőt alkotó jeges
üstökösmagok a Naptól nagy távolságban teljesen inaktívak. A Naprendszer
kialakulásakor lökődtek ki az óriásbolygók gravitációs hatása által, számuk
százmilliárdos nagyságrendű, össztömegük elérheti az Uránusz vagy Neptunusz
tömegét. Létezésüket közvetlen bizonyítékkal egyelőre nem tudjuk
alátámasztani, mivel nagy távolságuk és kis méretük miatt még műszereink
érzékenységének határa alatt vannak. Közvetett bizonyíték létezésükre a
hosszúperiódusú üstökösök pályái, amelyek ebből a felhőből tévednek a
Naprendszer belső részeire. Napunkon kívül sok csillag körül találtak már
porgyűrűket, amelyek az Oort-objektumok törmelékéből, poranyagából
állhatnak.