A BOLYGÓK FELOSZTÁSA
A nagybolygókat belső szerkezetük és elhelyezkedésük alapján két
csoportra oszthatjuk: belső vagy Föld-típusú és külső, Jupiter-típusú vagy
óriásbolygókra. Belső bolygók a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars, ezek
keringési távolsága a Naptól 0,4-1,5 Cs. E. közötti. (Egy csillagászati
egységnek, Cs. E.-nek nevezzük a Föld átlagos naptávolságát: 149 millió 598
ezer km-t.) Az óriásbolygók: a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a
Neptunusz; keringési távolságuk 5-30 Cs. E. közötti. A kilencedik
nagybolygónak tartott objektum, a Plútó besorolásáról a későbbiekben esik
szó. Az összes nagybolygó direkt irányban kering a Nap körül, közel egy
síkban.
A Föld-típusú bolygók jellemzői: Átmérőjük 13 ezer - 5 ezer km, tömegük
1 - 0,055 földtömeg közötti. Főleg nehéz elemekből, fémekből, szilikátokból,
szén alapú vegyületekből, különféle oxidokból épülnek föl, átlagos sűrűségük
nagy, 3,9 - 5,5 g/cm3. A bennük található radioaktív elemek bomlásából
kifolyólag saját hőtermeléssel rendelkeznek. Ez a belsejüket folyékony
állapotban tartotta illetve tartja, így az elemek bennük fajsúly szerinti
rétegekbe rendeződtek, differenciálódtak. (A differenciálódásban a fémes mag
kialakulása során felszabaduló gravitációs potenciális energia is fontos
szerepet játszott.) Szilárd felszínnel rendelkeznek, amelyen a belső hő
hatására létrejött aktivitás nyomai láthatók.
Az óriásbolygók jellemzői: Átmérőjük 140 ezer - 50 ezer km, tömegük 200 -
15 földtömeg közötti. Főleg könnyű gázokból, hidrogénből és héliumból,
valamint szénhidrogénekből, vízből épülnek fel. Átlagos sűrűségük kicsi: 0,7
- 1,7 g/cm3 közötti. Jelentős belső hőtermeléssel rendelkeznek, ami
általában a bolygó lassú, globális összehúzódásából származik.
Középpontjukban fémeket és kőzeteket tartalmazó mag található, ezt egy
folyékony hidrogénből vagy vízből álló köpeny vesz körül, amit vastag légkör
takar. Szilárd felszínük nincs, anyaguk gáz és folyékony halmazállapotban
van. Gazdag hold- és gyűrűrendszerrel rendelkeznek.