iqdepo // Az éjszakai égbolt (Dimenzió #20)

                             AZ ÉJSZAKAI ÉGBOLT

   Ha  a  Nap  annyira  mélyen  van a látóhatár alatt, hogy a róla érkező, a
légkörön  szóródó  fény sem jut el hozzánk, már nincs ami elnyomja a halvány
égitestek  fényét  - véget ér a szürkület, teljesen besötétedik. Az éjszakai
égen  megfigyelhető  objektumok  közül  a  legfényesebb bolygónk kísérője: a
Hold.  Mivel  a  Hold a Föld körül kering, ezért bolygónkról nézve állandóan
változtatja  a  Naphoz  viszonyított  helyzetét.  Ennek következtében jönnek
létre  a  holdfázisok.  Felszínének fényvisszaverő képessége nagyon rossz, a
sötét  hamuéhoz hasonló, de mivel közel helyezkedik el hozzánk, a Nap után a
második legfényesebb égitest.

   A  Holdat  követik a közeli bolygók. Mivel a Merkúr és a Vénusz a Földnél
közelebb  kering  a Naphoz, így attól látszólag nem távolodnak el 22 illetve
46  foknál  messzebb, hol az egyik, hol a másik oldalán mutatkoznak központi
csillagunknak.  A  Naphoz  közelebb  keringenek,  így  a  Földnél gyorsabban
mozognak  -  megvilágított  és  árnyékos  oldalukat egyaránt látjuk, ezért a
Holdhoz  hasonlóan  fázisokat mutatnak. A nagybolygók az óramutató járásával
ellentétes  irányban keringenek, így amikor a Merkúr vagy a Vénusz közeledik
hozzánk,  a  Naptól  balra,  azaz  keletre  tűnnek  fel az esti égen. Amikor
távolodnak  tőlünk  a  Naptól jobbra mutatkoznak, így hajnalban, napfelkelte
előtt  figyelhetők  meg. A bolygók közül a Vénuszt látjuk a legfényesebbnek,
mely  erős ragyogásával könnyen megtévesztheti az embert. A Földnél távolabb
keringő  bolygók  csak  kismértékben vagy egyáltalán nem mutatnak fázisokat.
Mivel   ezek   messzebb   keringenek,   így   lassabban  mozognak.  Bolygónk
rendszeresen  lekörözi  őket,  ebből kifolyólag látszólag hurokszerű mozgást
végeznek  a  csillagos  háttérhez képest. A Mars, a Jupiter, a Szaturnusz és
kivételes  esetekben az Uránusz figyelhető meg közülük szabad szemmel. Mivel
a nagybolygók közel egy síkban keringenek a Nap körül, így ugyanabban az égi
sávban  mutatkoznak.  Ennek  a  sávnak  a  közepén húzódik az égi ekliptika,
amelyet a Nap, Földről megfigyelhető éves égi útja rajzol ki.

   Ha  jó  a  légköri  átlátszóság  és  mesterséges fények sem zavarnak, egy
derült éjszakán több ezer csillagot is láthatunk szabad szemmel. A csillagok
közötti   tájékozódást   a   csillagképek  könnyítik  meg.  Már  az  ókorban
kialakította  minden nép a saját csillagképeit, ekkor még többnyire vallásos
indítékkal.   Ezeknek   egy   része  a  későbbiekben  is  fennmaradt,  mivel
egyszerűbbé  tették  az  egyes  égi  objektumok megtalálását és az égen való
tájékozódást.  Ma 88 csillagképre osztjuk az égboltot. Egy csillagképbe azok
a  csillagok  tartoznak,  amelyek  a  csillagképet  határoló vonalakon belül
látszanak   bolygónkról.   Egy   adott   csillagképhez   tartozó   csillagok
természetesen  különböző  távolságokban  helyezkedhetnek  el, így nem állnak
egymással közeli kapcsolatban. A csillagképek számának, helyének, méretének,
alakjának,  határvonalainak,  elnevezésének meghatározása teljesen önkényes,
egyedül  az  égbolton  történő  könnyebb tájékozódást szolgálja. Az éjszakai
égen egy szabálytalan körvonalú, halvány fényszalagot is megfigyelhetünk: ez
a  Tejút.  A Tejút valójában csillagok millióinak együttese, melyeket szabad
szemmel  nem  tudunk  különválasztani,  így  összefüggő  sávnak látjuk őket.
Galaxisunk,  a  Tejútrendszer  anyagának  nagy része egy lapos, korong alakú
térrészben  koncentrálódik,  és  mivel Napunk ebben a síkban helyezkedik el,
így  kitekintve  csak  a  korong  metszetét,  mint  az  égen  átívelő  sávot
láthatjuk.
Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
