Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                    A MAGYAR CSILLAGÁSZAT RÖVID TÖRTÉNETE

            (In: Charles A. Whitney: A tejútrendszer felfedezése,
                     Gondolat, Bp., 1978., 243-259. o.)


   A  legtöbb  szellemi irányzat a maga korában megértőkre talált hazánkban,
és  mindig voltak olyanok, akik hozzájárultak itthoni elterjesztésükhöz. Így
volt   ez  a  csillagászat  terén  is,  ezért  e  tudomány  hazai  története
természetszerűen kapcsolódik a csillagászat egyetemes történetéhez.

   Mielőtt  sorra  vennénk  e  tudomány  hazai fejlődésének főbb állomásait,
szenteljünk néhány szót a honfoglaló magyarság csillagászati kultúrájának.

   A  vándorló  törzseknek  az  égbolt  megfigyeléséből  elsősorban a helyes
útirányt   kellett   meghatározniuk.  A  mindentudó  táltosok,  akiket  nagy
tisztelet övezett, figyelemmel kísérték a Hold fényváltozásait, az évszakról
évszakra változó csillagos eget és a fényesebb bolygók mozgását.

   Az  egyik  ősmagyar  táltosnak  -  Göncölnek - a nevét mindenki ismeri. A
Göncöl-szekér nevű csillagkép ugyanis az ő nevét viseli.

   Honfoglaló  elődeink  ünnepei  között  nem  egy csillagászati vonatkozású
volt,  például  a  nyári  napforduló ünnepe (ekkor a leghosszabb a nappal és
legrövidebb  az  éjszaka).  Egyebek  között  ezt a pogány ünnepet is átvette
azután  a  keresztény vallás. Ekkor ez az ősi ünnep keresztény nevet kapott,
ma Szent Iván napjának ismerjük.

   A  keresztény  vallás terjesztésére külföldről behívott papok, hittérítők
tevékenysége  nyomán  a  kor  tudományos ismeretei - így a csillagászat - is
eljutottak  hozzánk.  Elsősorban az évszakok váltakozására, a naptárra és az
időjárásra vonatkozó ismeretek terjedtek el - mivel írni csak nagyon kevesen
tudtak  -  főként  jól megjegyezhető mondókák, versek formájában. E mondókák
szerepét   később   egyre   inkább   a   kalendáriumok  vették  át.  Ezek  a
mezőgazdaságra,   meteorológiára   vonatkozó  írások  mellett  szép  számmal
tartalmaztak    leírásokat   a   fogyatkozásokról,   az   új   üstökösökről,
hullócsillagokról  stb.  A  középkori  egyetemeken  a  hét  szabad  művészet
felsőfokának,  a  quadriviumnak  egyik  tantárgya  a számtan, mértan és zene
mellett  a  csillagászat  volt. Középkori egyetemeinken tehát biztosan folyt
csillagászati  oktatás  is.  Ez  természetszerűen  Ptolemaiosz  rendszerének
ismertetését jelentette.

   A   csillagászat   megfigyeléseket,  méréseket  igénylő  tudomány.  Ezért
felmerül  a kérdés: hol és milyen körülmények között végeztek Magyarországon
csillagászati  megfigyeléseket? Kik voltak azok, akik fontosnak tartották az
égitestek tulajdonságainak és mozgásának vizsgálatát?

   Az    első   jelentősebb   magyarországi   csillagászati   megfigyelőhely
kialakítása  Vitéz  János  nevéhez  fűződik  az  1400-as évek közepén. Vitéz
nagyváradi   püspöksége   idején   nagy   buzgalommal   látott   hozzá   egy
csillagvizsgáló  felszereléséhez. Az elkészült nagyváradi csillagda eszközei
akkoriban  elsőrangúak  voltak,  képzett csillagász azonban nem akadt. Vitéz
ezért  megpróbálta  a kor egyik leghíresebb csillagászát, Peurbachot Váradra
hívni,  ő  azonban  ezt  nem  vállalta.  Tanítványa,  Regiomontanus  viszont
elfogadta  a  meghívást  és  az  akkor megnyílt pozsonyi egyetemen átvette a
matematika  és a csillagászat katedráját. Csillagászati megfigyelésein kívül
több   kötet   alapvető   matematikai   és   csillagászati   táblázatot   is
összeállított.  A  korabeli feljegyzések tanúsága szerint Mátyás király 1200
aranytallérral  jutalmazta  azért  a művéért, amely tartalmát tekintve a mai
csillagászati évkönyvek őse.

   Sajnos  nem  maradt  sokáig  reneszánsz királyunk udvarában. A nagy tudós
észrevette, hogy a bolygók mozgásának megfigyelt sajátosságai nem támasztják
alá  a  geocentrikus  elméletet,  s  mivel  e  problémát  behatóbban  akarta
tanulmányozni,  elhagyta  Magyarországot,  ahová  többé  nem is tért vissza.
Tulajdonképpen az országban kiéleződött belviszonyok sem tették már lehetővé
a nyugodt kutatómunkát.

   A  mohácsi  csatavesztést  követő  török  uralom, majd a Habsburgok ellen
folytatott  szabadságharc  nem kedvezett a magyar csillagászat fejlődésének.
Több mint 200 évnek kellett eltelnie Regiomontanus korától addig, amíg végre
1753-ban  elkezdhették  Nagyszombatban  egy  új  csillagvizsgáló építését. A
csillagda terveit Hell Miksa készítette. Az ő irányításával épült csillagvizsgáló Gyulafehér- várott és Egerben is. Hell Miksa 1720-ban született Selmecbányán, egy 23 gyerekes családban. Apja bányamester volt. A bányászattal kapcsolatos technikai isme- retek révén kedvelte meg a gyakorlati tudományo- kat. 1738-ban Zsolnán a Jézus Társaság köteléké- be lépett. Tanulmányai során logikával, fiziká- val és más természettudományokkal ismerkedett meg. A kiváló képességű fiatalember még tanult, amikor elöljárói már oktatási feladato- kat is rábíztak. Képességei elismeréséül pappá szentelése után felkérték a nagyszombati csil- lagvizsgáló építésének irányítására. E munkáját Hell Miksa, vardöi obszervatóriumában még be sem fejezte, s máris új feladat várta. Kolozsvárra szólították, ahol szintén csillagvizsgálót kellett terveznie és építenie. Hell Miksát 1755-ben bécsi udvari csillagásszá nevezték ki. Új tisztségében a következő feladatok várták (*): ---------------------------------------------------------------------------- (*) Az idézet Pitzger Ferenc: Hell Miksa emlékezete című könyvéből származik. ---------------------------------------------------------------------------- "Instructio Hell Miksa S. I. cs. kir. csillagász részére Először: A csász. kir. csillagász a tanulmányaihoz tartozó teljes fölszerelésről és ennek időközönként történendő javításáról és megőrzéséről fog gondoskodni. Másodszor: Kötelességeihez tartozik, hogy a bolygók pályájának megfigyelését végezze, és hogy ezáltal a megboldogult Marinoni [Hell elődje az udvari csillagász tisztében] által megkezdett és sok éven át folytatott Ephemerides Astronomicae-t tovább vezesse és mindent az arra rendelt könyvekbe beiktasson. Harmadszor: A közönség a hold- és napfogyatkozások, csillagelfödések, üstökösök vagy más rendkívüli csillagászati jelenségek megfigyelésére... a kapura kifüggesztett táblákkal figyelmeztetendő és meghívandó. ... Ötödször: Rábízzuk,... hogy teljesen mellőzze mindazt, amit a régieknek és köznépnek babonája és az alaptalan asztrológia... beszél. 1755. nov. 10." Hell nevét a híres 1769-es Vénusz-átvonulás megfigyelése tette ismertté. A Vénusz ugyanis a Földről nézve 243 évenként négyszer elvonul a Nap korongja előtt. Ezek az átvonulások nem csupán érdekes csillagászati eseményt jelentenek, hanem - mint arra fél évszázaddal Hell előtt Halley is rámutatott - segítségével meghatározható a Nap-Föld középtávolság pontos értéke. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) A bolygómozgások ismert törvényei ugyanis csak a távolságarányokat adják meg a Nap-Föld középtávolsághoz, vagyis a Csillagászati Egységhez képest. Ahhoz tehát, hogy abszolút értékben is ismerjük a Naprendszer tagjainak távolságát, pontosan tudni kell, mekkora a Csillagászati Egység. A mérés lényege egyszerű. A Föld egymástól távol eső két pontjáról meg kell figyelni, hol vonul át a Vénusz a Nap korongja előtt. (Általában nem az átvonulás helyét, hanem a be- és kilépések időpontját figyelik meg.) A mért adatokból kiszámítható az a szög, amely alatt a Föld a Nap középpongából látszana. Ezt a szöget nevezzük a Nap parallaxisának. A Föld átmérőjének pontos ismeretében az előbb említett szögből egyszerű trigonometriai számítással meghatározható a Csillagászati Egység. ----------------------------------------------------------------------------
Érthető lelkesedéssel készültek tehát a csillagászok Európa-szerte e jelenség megfigye- lésére. VII. Keresztély dán király felkérte Hellt, hogy ő vezesse a legészakabbra induló expedíciót és Vardö szigetén figyelje meg az átvonulást. Hell a megbízást elfogadta és 1768. április 28-án útnak indult Lappföldre. Kísérője és munkatársa, a nyelvész és csillagász Sajnovics János az indulást megelőzően Bécsben a királyi párnál tett látogatásukról így írt naplójában:
Az egri Specula (csillagásztorony) a XX. század elején "... Mindketten elmenénk az udvarhoz. Hell mindenféléről beszélt, végre megkérdeztetvén, hogy maga teszi-e meg a nagy utat, azt felelé, hogy útitársa kint várakozik s csak Felséged engedelmét várja, hogy lábaihoz borulhasson... A császárné rövid beszélgetés után így szólt: ... De kedveseim ... nem fog-e megártani a nagy hideg, van-e jó bundátok?..." Hell és Sajnovics több hónapig tartó út után szerencsésen megérkezett Vardöbe, ahol kis csillagvizsgálót építettek a megfigyelésekhez. Míg a nagy napra vártak, Hell számos megfigyelést végzett a sarkkörön túli területek éghajlatáról, a tengerről és a sarki fényről, Sajnovics pedig néprajzi és nyelvészeti kutatásokat folytatott. Ez utóbbira Hell kérte fel, aki egy Daans nevű lapp emberrel történt beszélgetés során vette észre a magyar és a lapp nyelv rokon vonásait. 1769. július 3-án este 9 órakor következett be a várt esemény. A Vénusz a Nap korongja elé ért, ahonnan csak másnap hajnali 3-kor távozott. (Az éjszakai időpontok ne tévesszenek meg senkit, Vardön ugyanis májustól augusztusig sohasem nyugszik le a Nap.) Az észlelés teljes sikerrel járt. Hell a számítások elvégzése után a Nap parallaxisára 8,7 ívmásodpercet kapott, amely nagyon közel áll a ma elfogadott 8,79 ívmásodperces értékhez. Munkájáról először VII. Keresztély királynak számolt be, ezért kis késedelemmel tette közzé eredményeit. Közben Lalande híres francia csillagász türelmetlenségében kétségbevonta a kapott megfigyelési adatokat. Hell válaszára azonban elismerte az adatok helyességét, és nyilvánosan bocsánatot kért. Ezeket az eredményeket később még Newcomb, a parallaxis kérdés jeles szakértője is tisztelettel méltatta. Hazatérése után kitartó szorgalommal, nagy alapossággal és szerénységgel dolgozott egészen 1792-ben bekövetkezett haláláig. A XVIII. század második felében több magyar csillagvizsgáló épült Hell tervei szerint. Sajnos legtöbbjük hosszabb-rövidebb idő után megszűnt. A kolozsvári csillagvizsgáló 1798-ban egy tűzvész során elpusztult, de később, főként oktatási célokra újjáépítették. Hell tervezte és levelezés útján vezette az egri Specula építését. E csillagvizsgáló - elkészültekor - modernnek számított, mert Hell és a vendégként itt dolgozó Maskelyne angol csillagász a legkorszerűbb műszereket szerezte be. Megfelelő személyzet híján azonban jelentős kutatási eredmények itt sem születtek. Az itt dolgozó csillagászok közül a leghíresebb kutató Madarassy János és Tittel Pá1 volt. Madarassy földrajzi helymeghatározást és Jupiter-megfigyeléseket végzett. Távozása után a kutató nélkül maradt csillagvizsgáló lassan elavult, s amikor Tittel 1809-ben Egerbe került, már szinte semmihez sem lehetett kezdeni. Megfelelő szakember hiánya miatt - Mártonffi Antal halála után - a gyulafehérvári csillagdában is abbamaradt a munka. E kisebb, többé-kevésbé epizódszerepet játszó csillagvizsgálók működése idején a Nagyszombati Egyetemi Csillagvizsgáló 1777-ben történt Budára telepítése volt jelentősebb esemény. A csillagvizsgáló a Várpalotában - elég szerencsétlen helyen - kezdte meg működését. A beindulásnál tanácsaival és terveivel Hell sokat segített. Az első igazgató Weisz Ferenc lett, aki az elavult műszerekkel nem sokat törődve, meteorológiai észlelésekhez kezdett. Utódja, Taucher Ferenc, a kor színvonalához képest is kezdetleges megfigyeléseket végzett a Napról és a bolygókról. Az igazgatást 1806-ban Pasquich János vette át, aki nagy buzgalommal látott a csillagvizsgáló korszerűsítéséhez. Az elmaradott intézményből 1815-ben - a Gellért-hegy tetején - ismét európai szintű obszervatórium lett. Az épület beosztása évtizedekig mintául szolgált a külföldi tervezők számára. A rendszeres kutatásokat 1818-ban kezdték el, elsősorban szférikus csillagászattal foglalkoztak. Sajnos, mint ez már korábban is oly sokszor megtörtént, az obszervatóriumnak nem volt mindig megfelelő kutatója, a megfigyelések ezért következetlenek voltak. Pasquich mellett Kmeth Dánied közel 10 évet töltött észlelésekkel, de az utánpótlás nehézségei nem csökkentek. Egy ideig Karl Littnow, aki később a bécsi csillagvizsgáló igazgatója lett, is dolgozott a Gellérthegyen. Pasguich nyugalomba vonulása után Egerből Tittel Pált hívták meg igazgatónak. Tittel csakhamar meghalt és ezután a gellérthegyi csillagvizsgáló gyakorlatilag megszűnt. Egy ideig még folytak meteorológiai megfigyelések, az 1849-ben bevonuló osztrák csapatok azonban rommá lőtték az épületet. A műszerek és a könyvtár egy részét kalandos vállalkozásnak beillő módon sikerült biztonságba helyezni Montedegói Albert Ferenc vezetésével. A XIX. századi magyar csillagászat a hivatalos szervektől nem sok támogatást kapott, s ez erősen rányomta bélyegét a kutatások színvonalára. Úgy tűnik, ha nem lett volna néhány áldozatkész, a tudományokban jártas és anyagi lehetőségeivel bánni tudó ember, akkor a csillagászati kutatások is nagyon alacsony szintre süllyedtek volna. Időrendben Nagy Károly volt az első, aki önerőből alapított csillagdát. Gyógyszerésznek tanult, előbb Pozsonyban majd Bécsben. Bécsi tartózkodása idején Littrow felismerte csillagászati tehetségét és 2 éven át segédként alkalmazta obszervatóriumában. Az 1830-as években hosszabb tanulmányutat tett, amelynek során még Amerikába is eljutott. Útja során Angliában magyarra fordította Babbage logaritmus táblázatát (A természetes számok logarithmái), hogy ezzel is segítse a hazai tudomány haladását. Hazaérkezése után elsősorban közművelődési kérdésekkel foglalkozott, de emellett több matematikai könyvet is megjelentetett. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű feliratokkal ellátott földgömb elkészítése is. Elhatározta, hogy egy olyan intézetet létesít, amelyben matematikusokat és csillagászokat képeznek. Erre a célra építette fel Pollack Mihály tervei szerint 1839-45 között Bicskén csillagvizsgálóját. A megvásárolt kiváló műszerek mellé képzett megfigyelőket óhajtott alkalmazni, így saját költségén külföldi tanulmányútra küldte Neumann Antalt, aki azonban nem sokkal hazatérése után meghalt. Nagy Károly rokonszenvezett az 1848-as forradalom eszméivel és résztvevőivel (gyakran vitatta meg nézeteit például Vörösmarty Mihállyal. A szabadságharc vége felé az osztrákok elfogták és bebörtönözték. Kiszabadulása után I. Ferenc Józsefnek "ajándékozta" vagyonát, és a kielégítésként kapott pénzzel Párizsba távozott. Itt hunyt el 1869-ben. A csillagda műszereit még 1862-ben felosztották néhány oktatási intézmény között. A csillagvizsgáló épületei romosan ugyan, de még ma is állnak. A kiegyezés után Magyarországon a csillagászat állami támogatást nem kapott. Így írt erről Heller Ágost a Természettudományi Közlöny 1878-as évfolyamában: "Magyarországnak jelenleg országos csillagvizsgálója nincs, e tekintetben csak múltunk van, és reméljük - jövőnk lesz. Egy tudománykedvelő földbirtokos, aki tevékenységét az ég tudományának szenteli és e célra nagy összegeket fordítani nem vonakodik, továbbá egy nemeslelkű főpap, ki jelenleg csillagvizsgálót állít fel; az ógyallai és a kalocsai csillagvizsgálók mentenek meg bennünket attól a szégyentől, hogy 6000 négyszög mérföldnyi édes honunk teljes sivatagot, ürességet nem képez az európai csillagászati obszervatóriumok hálózatában." Az szinte természetes, hogy egyetlen csillagda-alapító sem volt szakcsillagász, a tudomány szeretete és az autodidakta igyekezet azonban sokukat kiváló szakemberekké avatta. A XIX. század végén Konkoly csillagvizsgálója volt a legszínvonalasabb észlelőhely. E csillagvizsgáló sikeres tevékenysége és nagy nemzetközi elismerése sokaknak jelentett biztatást. Így épült meg szinte egyidőben a Szombathely melletti Herényben a Gothard fivérek, Erdőtagyoson Posztoczky Károly és Kiskartalon Podmaniczky báró magáncsillagvizsgálója. Konkoly-Thege Miklós 1842-ben született Budapesten. 22 éves korában bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Érdeklődési körébe a fizikán és a
művészeteken kívül hamarosan a csillagászat is bekerült. 1871-ben a Komárom melletti Ógyallán (ma Hurbanovo) fekvő birtokán kis csillagdát épített. Ez azonban csakhamar kicsinek bizonyult és 3 év elteltével már egy komoly csillagvizsgáló körvonalai bontakoztak ki a kastély ősi parkjában. 1874 márciusában Konkoly a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya előtt tartott beszámolójában így írt erről:
Konkoly (kezében könyvvel) és Hartmann vendég- csillagász az ógyallai csillagvizsgáló legna- gyobb távcsöve mellett "Midőn 1871. év nyarán obszervatóriumomat felépítettem, nem volt szándékomban benne rendes észleléseket tenni, célom főképp az vala, hogy miután a csillagászat iránt különös vonzalmat éreztem, az e téren tett felfedezéseket figyelemmel kísérve, azokat magam is óhajtottam látni s egyszersmind gyönyörködni az univerzum nagyszerűségében szép estvéken. Csakhamar belátva azonban, hogy ezen újból épült kis csillagdámnak más célja is lehet, mint éppen saját szenvedélyem kielégítése, hozzáfogtam a rendes észlelésekhez, s eddigelé a fősúlyt a napfoltok és a hullócsillagok észlelésére fordítottam, ámbár naplóm néhány spectroscopikus,... planéta észleléssel is bír, azt még csekélynek tartom, hogy jelenleg egész terjedelmében közöljem..." A leírásban említett "csekély észlelések" váltak később Konkoly obszervatóriumának fő profiljává. Jó érzékkel ismerte fel, hogy az asztrofizika a csillagászatnak az az ága, amelyben sok hasznosat tehet. Asztrofizikai vizsgálatai során színképkatalógust állított össze, munkatársaival pedig a csillagok hőmérsékletét mérte. Obszervatóriumában
helyt adott sok, ké- sőbb híressé vált tu- dósnak, pl. Tass An- talnak, aki a szabad- ság-hegyi csillagvizs- gáló igazgatója lett és Kövesligethy Radó- nak, aki egyetemi ka- tedrát kapott. Munka- társaival az asztrofi- zikai vizsgálatokon kívül Nap-, bolygó-, üstökös- és meteorész-
Az ógyallai csillag- vizsgáló látképe egy korabeli fényképfelvé- telen
leléseket is végzett. Elsőként szervezte meg az országos meteormegfigyelő hálózatot, amelyben Ógyalla mellett Zágráb, Selmecbánya, Szatmárnémeti, Hódmezővásárhely és Gyulafehérvár megfigyelőhelyei vettek részt. Konkolyt munkássága elismeréséül 1890-ben a Magyar Királyi Meteorológiai és Földmágnességi Intézet vezetésével bízták meg. Nagy ügyszeretetével nemzetközi hírűvé tette ezt az intézményt, és az elsők között szervezte meg az országos előrejelző hálózatot.
Gothard Jenő planetáris ködökről készített színképfelvételei. A színképek közül a legfelső a Lyra gyűrűsköd spektruma. A jobb szélső gyűrű közepén jól látszik a köd centrális csillagának képe
Az új megbízatás sok idejét lekö- tötte, ezért 1899-ben az ógyallai csillagvizsgálót az államnak adta. Nagy hírnevére jellemző; hogy kéré- sére az Astronomische Gesellschaft 1898-ban Magyarországon tartotta 17. nemzetközi kongresszusát. Ógyalla nevére még sok évtized múlva is tisztelettel emlékezett a csilla- gásztársadalom. Századunk 30-as éveiben Reinmuth heidelbergi csilla- gász az egyik általa felfedezett kisbolygót Ógyallának nevezte el (van Konkolya nevű kisbolygó is).
Fényi Gyula protuberancia megfi- gyelése
Konkoly személyisége és csillagvizsgálójának munkája több ember érdeklődését keltette fel a csillagászat iránt. Közülük Gothard Jenő munkássága komoly elismerést szerzett a magyar tudománynak. Gothard Jenő 1880-ban találkozott Konkollyal és e találkozás hatására elhatározta, hogy herényi birtokán csillagvizsgálót épít. Az épületet Hauszmann Alajos, a kor híres építésze tervezte. Gothard csillagvizsgálóját korszerű műszerekkel szerelte fel, ezek egy részét maga készítette saját vagy Konkolytól kapott tervek alapján. Obszervatóriumában öccse, Gothard Sándor bolygómegfigyeléseket végzett, ő maga
A szabadság-hegyi csillagvizsgáló kupolája (Kelemen János felvétele) pedig csillagászati fényképezéssel és spektroszkópiával foglalkozott. Híres eredményeinek egyike, hogy lefényképezte a Lyra gyűrűs köd középponti csillagát. Később, színképvizsgálatai során minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a lefényképezett csillag a ködhöz tartozik. 1893-ban az MTA Közleményeiben megjelent cikkében így írt erről: "... [a köd] képe ... intenzív, mintha középpontjain a kis csillag látható volna, melyet 1886-ban a gyűrűben a fotográfia segélyével fedeztem fel... ... az a köd magja [mármint a csillag] s ugyanazon anyagból áll s a köddel szorosan összefügg, nem pedig véletlenül odavetődött más mélységben levő csillag." Gothard fotografikus vizsgálatai során megörökített egy extragalaktikus szupernóvát, amely az Andromeda-ködben tűnt fel. Az elsők között vette észre a (á Lyrae nevű fedési kettőscsillag színképének periodikus változásait is.
Konkoly mellett Gothard is kitörölhetetlenül beírta nevét az asztrofizika történetébe. Egész más területen, a napfi- zikában tevékenykedett Fényi Gyu- la kalocsai jezsuita páter, aki az ottani Haynald Obszervatórium- ban végzett napmegfigyeléseket. Kezdetben napfolt-vizsgálatokkal és meteorológiai megfigyelésekkel foglalkozott, később, mihelyt felszerelései lehetővé tették,
A szabadság-hegyi csillagvizsgáló főműszere a 60 cm tükörátmérőjű Heyde-Zeiss reflektor (Kelemen János felvétele) protuberancia megfigyelésekhez kezdett. 31 éven át szinte egyedülálló szorgalommal és alapossággal kutatta át minden lehető alkalommal a Nap peremét protuberanciák után. Feljegyzései - megbízhatóságuk és homogenitásuk miatt - ma is felbecsülhetetlen tudományos értékűek. A múlt század utolsó évtizedeiben több kisebb csillagda is született, ezek azonban rövid életűek voltak. Aszód mellett Kis-Kartal pusztán Podmaniczky Geiza, Konkoly tervei alapján épített csillagvizsgálót, és itt Kövesligethy Radóval együtt színképelemzést, bolygó- és napmegfigyelést végzett. Egyik érdekes eredményük, hogy 1885-ben az elsők között vettek észre az Andromeda-ködben egy szupernóvát, amelynek fényesség- és színváltozását is kimutatták. Komáromtól nem messze, Erdőtagyoson Posztoczky Károly földbirtokos is épített csillagvizsgálót. Konkoly ógyallai csillagvizsgálója a századfordulón tovább fejlődött: új kupolát építettek és új teleszkópot szereztek be. 1900-tól kezdve a
A piszkéste- tői megfigye- lőállomás új épülete az 1 m-es Ritchey- Cretien táv- cső kupolájá- val (Balázs Lajos felvétele)
csillagda profilja változott: a színképelemzés helyett a csillagok fényességének mérése, a fotometria lett az intézet fő kutatási területe. Az első világháború azonban megállította a fejlődést, és a trianoni békekötés után Ógyalla csehszlovák területre került. Hosszú szünet után, 1921-ben lépett előre ismét a magyar csillagászat. Budapest vezetői egy új csillagvizsgáló építésének céljaira 40000 négyzetméteres területet adományoztak a mai Szabadság-hegy területén. Ezen a telken állították fel - már 1922 végén - azokat a távcsöveket, amelyeket Ógyalláról
Magyarország legnagyobb távcsöve, az 1 méteres RC teleszkóp (Balázs Lajos felvétele) áttelepítettek. A zavartalan kutatómunkához azonban laboratóriumokra, dolgozószobákra, könyvtárra és lakásokra volt szükség. Ezek 1926-ra készültek el. A Természettudományi Alap és a Székesfőváros adományaiból több kupola épült. A ma is működő Heyde-Zeiss reflektort 1929-ben adták át a kutatásnak. Ezzel a 60 cm-es tükörátmérőjű teleszkóppal kezdődtek el a ma is tartó világszínvonalú változócsillag megfigyelések. Napjainkban Magyarországon világszerte elismert csillagászati kutatás folyik. A hagyományos változócsillag megfigyelési programon kívül az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, illetve ennek mátrai észlelőállomásán sztellárstatisztikai, alkalmazott égimechanikai (ez utóbbi a bajai szputnyikmegfigyelő állomáson) és elméleti tevékenységet folytatnak. A napfizika szolgálatában áll az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriuma, illetve ennek gyulai megfigyelő állomása. A fenti intézmények tevékenységének bemutatása azonban már egy, a hazai csillagászat modern korszakának történetéről szóló összefoglaló témája lenne.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező