A MAGYAR CSILLAGÁSZAT RÖVID TÖRTÉNETE
(In: Charles A. Whitney: A tejútrendszer felfedezése,
Gondolat, Bp., 1978., 243-259. o.)
A legtöbb szellemi irányzat a maga korában megértőkre talált hazánkban,
és mindig voltak olyanok, akik hozzájárultak itthoni elterjesztésükhöz. Így
volt ez a csillagászat terén is, ezért e tudomány hazai története
természetszerűen kapcsolódik a csillagászat egyetemes történetéhez.
Mielőtt sorra vennénk e tudomány hazai fejlődésének főbb állomásait,
szenteljünk néhány szót a honfoglaló magyarság csillagászati kultúrájának.
A vándorló törzseknek az égbolt megfigyeléséből elsősorban a helyes
útirányt kellett meghatározniuk. A mindentudó táltosok, akiket nagy
tisztelet övezett, figyelemmel kísérték a Hold fényváltozásait, az évszakról
évszakra változó csillagos eget és a fényesebb bolygók mozgását.
Az egyik ősmagyar táltosnak - Göncölnek - a nevét mindenki ismeri. A
Göncöl-szekér nevű csillagkép ugyanis az ő nevét viseli.
Honfoglaló elődeink ünnepei között nem egy csillagászati vonatkozású
volt, például a nyári napforduló ünnepe (ekkor a leghosszabb a nappal és
legrövidebb az éjszaka). Egyebek között ezt a pogány ünnepet is átvette
azután a keresztény vallás. Ekkor ez az ősi ünnep keresztény nevet kapott,
ma Szent Iván napjának ismerjük.
A keresztény vallás terjesztésére külföldről behívott papok, hittérítők
tevékenysége nyomán a kor tudományos ismeretei - így a csillagászat - is
eljutottak hozzánk. Elsősorban az évszakok váltakozására, a naptárra és az
időjárásra vonatkozó ismeretek terjedtek el - mivel írni csak nagyon kevesen
tudtak - főként jól megjegyezhető mondókák, versek formájában. E mondókák
szerepét később egyre inkább a kalendáriumok vették át. Ezek a
mezőgazdaságra, meteorológiára vonatkozó írások mellett szép számmal
tartalmaztak leírásokat a fogyatkozásokról, az új üstökösökről,
hullócsillagokról stb. A középkori egyetemeken a hét szabad művészet
felsőfokának, a quadriviumnak egyik tantárgya a számtan, mértan és zene
mellett a csillagászat volt. Középkori egyetemeinken tehát biztosan folyt
csillagászati oktatás is. Ez természetszerűen Ptolemaiosz rendszerének
ismertetését jelentette.
A csillagászat megfigyeléseket, méréseket igénylő tudomány. Ezért
felmerül a kérdés: hol és milyen körülmények között végeztek Magyarországon
csillagászati megfigyeléseket? Kik voltak azok, akik fontosnak tartották az
égitestek tulajdonságainak és mozgásának vizsgálatát?
Az első jelentősebb magyarországi csillagászati megfigyelőhely
kialakítása Vitéz János nevéhez fűződik az 1400-as évek közepén. Vitéz
nagyváradi püspöksége idején nagy buzgalommal látott hozzá egy
csillagvizsgáló felszereléséhez. Az elkészült nagyváradi csillagda eszközei
akkoriban elsőrangúak voltak, képzett csillagász azonban nem akadt. Vitéz
ezért megpróbálta a kor egyik leghíresebb csillagászát, Peurbachot Váradra
hívni, ő azonban ezt nem vállalta. Tanítványa, Regiomontanus viszont
elfogadta a meghívást és az akkor megnyílt pozsonyi egyetemen átvette a
matematika és a csillagászat katedráját. Csillagászati megfigyelésein kívül
több kötet alapvető matematikai és csillagászati táblázatot is
összeállított. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint Mátyás király 1200
aranytallérral jutalmazta azért a művéért, amely tartalmát tekintve a mai
csillagászati évkönyvek őse.
Sajnos nem maradt sokáig reneszánsz királyunk udvarában. A nagy tudós
észrevette, hogy a bolygók mozgásának megfigyelt sajátosságai nem támasztják
alá a geocentrikus elméletet, s mivel e problémát behatóbban akarta
tanulmányozni, elhagyta Magyarországot, ahová többé nem is tért vissza.
Tulajdonképpen az országban kiéleződött belviszonyok sem tették már lehetővé
a nyugodt kutatómunkát.
A mohácsi csatavesztést követő török uralom, majd a Habsburgok ellen
folytatott szabadságharc nem kedvezett a magyar csillagászat fejlődésének.
Több mint 200 évnek kellett eltelnie Regiomontanus korától addig, amíg végre
1753-ban elkezdhették Nagyszombatban egy új csillagvizsgáló építését. A
csillagda terveit Hell Miksa készítette. Az ő
irányításával épült csillagvizsgáló Gyulafehér-
várott és Egerben is.
Hell Miksa 1720-ban született Selmecbányán,
egy 23 gyerekes családban. Apja bányamester
volt. A bányászattal kapcsolatos technikai isme-
retek révén kedvelte meg a gyakorlati tudományo-
kat. 1738-ban Zsolnán a Jézus Társaság köteléké-
be lépett. Tanulmányai során logikával, fiziká-
val és más természettudományokkal ismerkedett
meg. A kiváló képességű fiatalember még
tanult, amikor elöljárói már oktatási feladato-
kat is rábíztak. Képességei elismeréséül pappá
szentelése után felkérték a nagyszombati csil-
lagvizsgáló építésének irányítására. E munkáját
''Hell Miksa, vardöi obszervatóriumábanď0
még be sem fejezte, s máris új feladat várta. Kolozsvárra szólították, ahol
szintén csillagvizsgálót kellett terveznie és építenie.
Hell Miksát 1755-ben bécsi udvari csillagásszá nevezték ki. Új
tisztségében a következő feladatok várták (*):
----------------------------------------------------------------------------
(*) Az idézet Pitzger Ferenc: Hell Miksa emlékezete című könyvéből
származik.
----------------------------------------------------------------------------
"Instructio
Hell Miksa S. I. cs. kir. csillagász részére
Először:
A csász. kir. csillagász a tanulmányaihoz tartozó teljes fölszerelésről
és ennek időközönként történendő javításáról és megőrzéséről fog
gondoskodni.
Másodszor:
Kötelességeihez tartozik, hogy a bolygók pályájának megfigyelését
végezze, és hogy ezáltal a megboldogult Marinoni [Hell elődje az udvari
csillagász tisztében] által megkezdett és sok éven át folytatott
Ephemerides Astronomicae-t tovább vezesse és mindent az arra rendelt
könyvekbe beiktasson.
Harmadszor:
A közönség a hold- és napfogyatkozások, csillagelfödések, üstökösök vagy
más rendkívüli csillagászati jelenségek megfigyelésére... a kapura
kifüggesztett táblákkal figyelmeztetendő és meghívandó.
...
Ötödször:
Rábízzuk,... hogy teljesen mellőzze mindazt, amit a régieknek és
köznépnek babonája és az alaptalan asztrológia... beszél.
1755. nov. 10."
Hell nevét a híres 1769-es Vénusz-átvonulás megfigyelése tette ismertté.
A Vénusz ugyanis a Földről nézve 243 évenként négyszer elvonul a Nap
korongja előtt. Ezek az átvonulások nem csupán érdekes csillagászati
eseményt jelentenek, hanem - mint arra fél évszázaddal Hell előtt Halley is
rámutatott - segítségével meghatározható a Nap-Föld középtávolság pontos
értéke. (*)
----------------------------------------------------------------------------
(*) A bolygómozgások ismert törvényei ugyanis csak a távolságarányokat adják
meg a Nap-Föld középtávolsághoz, vagyis a Csillagászati Egységhez
képest. Ahhoz tehát, hogy abszolút értékben is ismerjük a Naprendszer
tagjainak távolságát, pontosan tudni kell, mekkora a Csillagászati
Egység. A mérés lényege egyszerű. A Föld egymástól távol eső két
pontjáról meg kell figyelni, hol vonul át a Vénusz a Nap korongja előtt.
(Általában nem az átvonulás helyét, hanem a be- és kilépések időpontját
figyelik meg.) A mért adatokból kiszámítható az a szög, amely alatt a
Föld a Nap középpongából látszana. Ezt a szöget nevezzük a Nap
parallaxisának. A Föld átmérőjének pontos ismeretében az előbb említett
szögből egyszerű trigonometriai számítással meghatározható a
Csillagászati Egység.
----------------------------------------------------------------------------
Érthető lelkesedéssel készültek tehát a
csillagászok Európa-szerte e jelenség megfigye-
lésére.
VII. Keresztély dán király felkérte Hellt,
hogy ő vezesse a legészakabbra induló expedíciót
és Vardö szigetén figyelje meg az átvonulást.
Hell a megbízást elfogadta és 1768. április
28-án útnak indult Lappföldre. Kísérője és
munkatársa, a nyelvész és csillagász Sajnovics
János az indulást megelőzően Bécsben a királyi
párnál tett látogatásukról így írt naplójában:
''Az egri Specula (csillagásztorony) a XX. század
elejénď0
"... Mindketten elmenénk az udvarhoz. Hell mindenféléről
beszélt, végre megkérdeztetvén, hogy maga teszi-e meg a nagy utat,
azt felelé, hogy útitársa kint várakozik s csak Felséged engedelmét
várja, hogy lábaihoz borulhasson...
A császárné rövid beszélgetés után így szólt:
... De kedveseim ... nem fog-e megártani a nagy hideg, van-e jó
bundátok?..."
Hell és Sajnovics több hónapig tartó út után szerencsésen megérkezett
Vardöbe, ahol kis csillagvizsgálót építettek a megfigyelésekhez. Míg a nagy
napra vártak, Hell számos megfigyelést végzett a sarkkörön túli területek
éghajlatáról, a tengerről és a sarki fényről, Sajnovics pedig néprajzi és
nyelvészeti kutatásokat folytatott. Ez utóbbira Hell kérte fel, aki egy
Daans nevű lapp emberrel történt beszélgetés során vette észre a magyar és a
lapp nyelv rokon vonásait.
1769. július 3-án este 9 órakor következett be a várt esemény. A Vénusz a
Nap korongja elé ért, ahonnan csak másnap hajnali 3-kor távozott. (Az
éjszakai időpontok ne tévesszenek meg senkit, Vardön ugyanis májustól
augusztusig sohasem nyugszik le a Nap.) Az észlelés teljes sikerrel járt.
Hell a számítások elvégzése után a Nap parallaxisára 8,7 ívmásodpercet
kapott, amely nagyon közel áll a ma elfogadott 8,79 ívmásodperces értékhez.
Munkájáról először VII. Keresztély királynak számolt be, ezért kis
késedelemmel tette közzé eredményeit. Közben Lalande híres francia
csillagász türelmetlenségében kétségbevonta a kapott megfigyelési adatokat.
Hell válaszára azonban elismerte az adatok helyességét, és nyilvánosan
bocsánatot kért. Ezeket az eredményeket később még Newcomb, a parallaxis
kérdés jeles szakértője is tisztelettel méltatta.
Hazatérése után kitartó szorgalommal, nagy alapossággal és szerénységgel
dolgozott egészen 1792-ben bekövetkezett haláláig.
A XVIII. század második felében több magyar csillagvizsgáló épült Hell
tervei szerint. Sajnos legtöbbjük hosszabb-rövidebb idő után megszűnt.
A kolozsvári csillagvizsgáló 1798-ban egy tűzvész során elpusztult, de
később, főként oktatási célokra újjáépítették. Hell tervezte és levelezés
útján vezette az egri Specula építését. E csillagvizsgáló - elkészültekor -
modernnek számított, mert Hell és a vendégként itt dolgozó Maskelyne angol
csillagász a legkorszerűbb műszereket szerezte be. Megfelelő személyzet
híján azonban jelentős kutatási eredmények itt sem születtek. Az itt dolgozó
csillagászok közül a leghíresebb kutató Madarassy János és Tittel Pá1 volt.
Madarassy földrajzi helymeghatározást és Jupiter-megfigyeléseket végzett.
Távozása után a kutató nélkül maradt csillagvizsgáló lassan elavult, s
amikor Tittel 1809-ben Egerbe került, már szinte semmihez sem lehetett
kezdeni.
Megfelelő szakember hiánya miatt - Mártonffi Antal halála után - a
gyulafehérvári csillagdában is abbamaradt a munka.
E kisebb, többé-kevésbé epizódszerepet játszó csillagvizsgálók működése
idején a Nagyszombati Egyetemi Csillagvizsgáló 1777-ben történt Budára
telepítése volt jelentősebb esemény. A csillagvizsgáló a Várpalotában - elég
szerencsétlen helyen - kezdte meg működését. A beindulásnál tanácsaival és
terveivel Hell sokat segített. Az első igazgató Weisz Ferenc lett, aki az
elavult műszerekkel nem sokat törődve, meteorológiai észlelésekhez kezdett.
Utódja, Taucher Ferenc, a kor színvonalához képest is kezdetleges
megfigyeléseket végzett a Napról és a bolygókról.
Az igazgatást 1806-ban Pasquich János vette át, aki nagy buzgalommal
látott a csillagvizsgáló korszerűsítéséhez. Az elmaradott intézményből
1815-ben - a Gellért-hegy tetején - ismét európai szintű obszervatórium
lett. Az épület beosztása évtizedekig mintául szolgált a külföldi tervezők
számára. A rendszeres kutatásokat 1818-ban kezdték el, elsősorban szférikus
csillagászattal foglalkoztak. Sajnos, mint ez már korábban is oly sokszor
megtörtént, az obszervatóriumnak nem volt mindig megfelelő kutatója, a
megfigyelések ezért következetlenek voltak.
Pasquich mellett Kmeth Dánied közel 10 évet töltött észlelésekkel, de az
utánpótlás nehézségei nem csökkentek. Egy ideig Karl Littnow, aki később a
bécsi csillagvizsgáló igazgatója lett, is dolgozott a Gellérthegyen.
Pasguich nyugalomba vonulása után Egerből Tittel Pált hívták meg
igazgatónak.
Tittel csakhamar meghalt és ezután a gellérthegyi csillagvizsgáló
gyakorlatilag megszűnt. Egy ideig még folytak meteorológiai megfigyelések,
az 1849-ben bevonuló osztrák csapatok azonban rommá lőtték az épületet. A
műszerek és a könyvtár egy részét kalandos vállalkozásnak beillő módon
sikerült biztonságba helyezni Montedegói Albert Ferenc vezetésével.
A XIX. századi magyar csillagászat a hivatalos szervektől nem sok
támogatást kapott, s ez erősen rányomta bélyegét a kutatások színvonalára.
Úgy tűnik, ha nem lett volna néhány áldozatkész, a tudományokban jártas és
anyagi lehetőségeivel bánni tudó ember, akkor a csillagászati kutatások is
nagyon alacsony szintre süllyedtek volna.
Időrendben Nagy Károly volt az első, aki önerőből alapított csillagdát.
Gyógyszerésznek tanult, előbb Pozsonyban majd Bécsben. Bécsi tartózkodása
idején Littrow felismerte csillagászati tehetségét és 2 éven át segédként
alkalmazta obszervatóriumában.
Az 1830-as években hosszabb tanulmányutat tett, amelynek során még
Amerikába is eljutott. Útja során Angliában magyarra fordította Babbage
logaritmus táblázatát (A természetes számok logarithmái), hogy ezzel is
segítse a hazai tudomány haladását. Hazaérkezése után elsősorban
közművelődési kérdésekkel foglalkozott, de emellett több matematikai könyvet
is megjelentetett. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű feliratokkal
ellátott földgömb elkészítése is.
Elhatározta, hogy egy olyan intézetet létesít, amelyben matematikusokat
és csillagászokat képeznek. Erre a célra építette fel Pollack Mihály tervei
szerint 1839-45 között Bicskén csillagvizsgálóját.
A megvásárolt kiváló műszerek mellé képzett megfigyelőket óhajtott
alkalmazni, így saját költségén külföldi tanulmányútra küldte Neumann
Antalt, aki azonban nem sokkal hazatérése után meghalt.
Nagy Károly rokonszenvezett az 1848-as forradalom eszméivel és
résztvevőivel (gyakran vitatta meg nézeteit például Vörösmarty Mihállyal. A
szabadságharc vége felé az osztrákok elfogták és bebörtönözték.
Kiszabadulása után I. Ferenc Józsefnek "ajándékozta" vagyonát, és a
kielégítésként kapott pénzzel Párizsba távozott. Itt hunyt el 1869-ben.
A csillagda műszereit még 1862-ben felosztották néhány oktatási intézmény
között. A csillagvizsgáló épületei romosan ugyan, de még ma is állnak.
A kiegyezés után Magyarországon a csillagászat állami támogatást nem
kapott. Így írt erről Heller Ágost a Természettudományi Közlöny 1878-as
évfolyamában:
"Magyarországnak jelenleg országos csillagvizsgálója nincs, e
tekintetben csak múltunk van, és reméljük - jövőnk lesz. Egy
tudománykedvelő földbirtokos, aki tevékenységét az ég tudományának
szenteli és e célra nagy összegeket fordítani nem vonakodik,
továbbá egy nemeslelkű főpap, ki jelenleg csillagvizsgálót állít
fel; az ógyallai és a kalocsai csillagvizsgálók mentenek meg
bennünket attól a szégyentől, hogy 6000 négyszög mérföldnyi édes
honunk teljes sivatagot, ürességet nem képez az európai
csillagászati obszervatóriumok hálózatában."
Az szinte természetes, hogy egyetlen csillagda-alapító sem volt
szakcsillagász, a tudomány szeretete és az autodidakta igyekezet azonban
sokukat kiváló szakemberekké avatta.
A XIX. század végén Konkoly csillagvizsgálója volt a legszínvonalasabb
észlelőhely. E csillagvizsgáló sikeres tevékenysége és nagy nemzetközi
elismerése sokaknak jelentett biztatást. Így épült meg szinte egyidőben a
Szombathely melletti Herényben a Gothard fivérek, Erdőtagyoson Posztoczky
Károly és Kiskartalon Podmaniczky báró magáncsillagvizsgálója.
Konkoly-Thege Miklós 1842-ben született Budapesten. 22 éves korában
bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Érdeklődési körébe a fizikán és a
művészeteken kívül hamarosan a csillagászat is
bekerült. 1871-ben a Komárom melletti Ógyallán
(ma Hurbanovo) fekvő birtokán kis csillagdát
épített. Ez azonban csakhamar kicsinek bizonyult
és 3 év elteltével már egy komoly
csillagvizsgáló körvonalai bontakoztak ki a
kastély ősi parkjában. 1874 márciusában Konkoly
a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya előtt
tartott beszámolójában így írt erről:
''Konkoly (kezében könyvvel) és Hartmann vendég-
csillagász az ógyallai csillagvizsgáló legna-
gyobb távcsöve mellettď0
"Midőn 1871. év nyarán obszervatóriumomat felépítettem, nem volt
szándékomban benne rendes észleléseket tenni, célom főképp az vala,
hogy miután a csillagászat iránt különös vonzalmat éreztem, az e
téren tett felfedezéseket figyelemmel kísérve, azokat magam is
óhajtottam látni s egyszersmind gyönyörködni az univerzum
nagyszerűségében szép estvéken. Csakhamar belátva azonban, hogy
ezen újból épült kis csillagdámnak más célja is lehet, mint éppen
saját szenvedélyem kielégítése, hozzáfogtam a rendes észlelésekhez,
s eddigelé a fősúlyt a napfoltok és a hullócsillagok észlelésére
fordítottam, ámbár naplóm néhány spectroscopikus,... planéta
észleléssel is bír, azt még csekélynek tartom, hogy jelenleg egész
terjedelmében közöljem..."
A leírásban említett "csekély észlelések" váltak később Konkoly
obszervatóriumának fő profiljává. Jó érzékkel ismerte fel, hogy az
asztrofizika a csillagászatnak az az ága, amelyben sok hasznosat tehet.
Asztrofizikai vizsgálatai során színképkatalógust állított össze,
munkatársaival pedig a csillagok hőmérsékletét mérte. Obszervatóriumában
helyt adott sok, ké-
sőbb híressé vált tu-
dósnak, pl. Tass An-
talnak, aki a szabad-
ság-hegyi csillagvizs-
gáló igazgatója lett
és Kövesligethy Radó-
nak, aki egyetemi ka-
tedrát kapott. Munka-
társaival az asztrofi-
zikai vizsgálatokon
kívül Nap-, bolygó-,
üstökös- és meteorész-
''Az ógyallai csillag-
vizsgáló látképe egy
korabeli fényképfelvé-
telenď0
leléseket is végzett. Elsőként szervezte meg az
országos meteormegfigyelő hálózatot, amelyben
Ógyalla mellett Zágráb, Selmecbánya,
Szatmárnémeti, Hódmezővásárhely és Gyulafehérvár
megfigyelőhelyei vettek részt.
Konkolyt munkássága elismeréséül 1890-ben a
Magyar Királyi Meteorológiai és Földmágnességi
Intézet vezetésével bízták meg. Nagy
ügyszeretetével nemzetközi hírűvé tette ezt az
intézményt, és az elsők között szervezte meg az
országos előrejelző hálózatot.
''Gothard Jenő planetáris ködökről készített
színképfelvételei. A színképek közül a legfelső
a Lyra gyűrűsköd spektruma. A jobb szélső gyűrű
közepén jól látszik a köd centrális csillagának
képeď0
Az új megbízatás sok idejét lekö-
tötte, ezért 1899-ben az ógyallai
csillagvizsgálót az államnak adta.
Nagy hírnevére jellemző; hogy kéré-
sére az Astronomische Gesellschaft
1898-ban Magyarországon tartotta 17.
nemzetközi kongresszusát. Ógyalla
nevére még sok évtized múlva is
tisztelettel emlékezett a csilla-
gásztársadalom. Századunk 30-as
éveiben Reinmuth heidelbergi csilla-
gász az egyik általa felfedezett
kisbolygót Ógyallának nevezte el
(van Konkolya nevű kisbolygó is).
''Fényi Gyula protuberancia megfi-
gyeléseď0
Konkoly személyisége és csillagvizsgálójának
munkája több ember érdeklődését keltette fel a
csillagászat iránt. Közülük Gothard Jenő
munkássága komoly elismerést szerzett a magyar
tudománynak.
Gothard Jenő 1880-ban találkozott Konkollyal
és e találkozás hatására elhatározta, hogy
herényi birtokán csillagvizsgálót épít. Az
épületet Hauszmann Alajos, a kor híres építésze
tervezte. Gothard csillagvizsgálóját korszerű
műszerekkel szerelte fel, ezek egy részét maga
készítette saját vagy Konkolytól kapott tervek
alapján. Obszervatóriumában öccse, Gothard
Sándor bolygómegfigyeléseket végzett, ő maga
''A szabadság-hegyi csillagvizsgáló kupolája
(Kelemen János felvétele)ď0
pedig csillagászati fényképezéssel és spektroszkópiával foglalkozott.
Híres eredményeinek egyike, hogy lefényképezte a Lyra gyűrűs köd
középponti csillagát. Később, színképvizsgálatai során minden kétséget
kizáróan bebizonyította, hogy a lefényképezett csillag a ködhöz tartozik.
1893-ban az MTA Közleményeiben megjelent cikkében így írt erről:
"... [a köd] képe ... intenzív, mintha középpontjain a kis
csillag látható volna, melyet 1886-ban a gyűrűben a fotográfia
segélyével fedeztem fel...
... az a köd magja [mármint a csillag] s ugyanazon anyagból áll
s a köddel szorosan összefügg, nem pedig véletlenül odavetődött más
mélységben levő csillag."
Gothard fotografikus vizsgálatai során megörökített egy extragalaktikus
szupernóvát, amely az Andromeda-ködben tűnt fel. Az elsők között vette észre
a (á Lyrae nevű fedési kettőscsillag színképének periodikus változásait is.
Konkoly mellett Gothard is
kitörölhetetlenül beírta nevét az
asztrofizika történetébe.
Egész más területen, a napfi-
zikában tevékenykedett Fényi Gyu-
la kalocsai jezsuita páter, aki
az ottani Haynald Obszervatórium-
ban végzett napmegfigyeléseket.
Kezdetben napfolt-vizsgálatokkal
és meteorológiai megfigyelésekkel
foglalkozott, később, mihelyt
felszerelései lehetővé tették,
''A szabadság-hegyi csillagvizsgáló
főműszere a 60 cm tükörátmérőjű
Heyde-Zeiss reflektor
(Kelemen János felvétele)ď0
protuberancia megfigyelésekhez kezdett. 31 éven át szinte egyedülálló
szorgalommal és alapossággal kutatta át minden lehető alkalommal a Nap
peremét protuberanciák után. Feljegyzései - megbízhatóságuk és homogenitásuk
miatt - ma is felbecsülhetetlen tudományos értékűek.
A múlt század utolsó évtizedeiben több kisebb csillagda is született,
ezek azonban rövid életűek voltak. Aszód mellett Kis-Kartal pusztán
Podmaniczky Geiza, Konkoly tervei alapján épített csillagvizsgálót, és itt
Kövesligethy Radóval együtt színképelemzést, bolygó- és napmegfigyelést
végzett. Egyik érdekes eredményük, hogy 1885-ben az elsők között vettek
észre az Andromeda-ködben egy szupernóvát, amelynek fényesség- és
színváltozását is kimutatták.
Komáromtól nem messze, Erdőtagyoson Posztoczky Károly földbirtokos is
épített csillagvizsgálót.
Konkoly ógyallai csillagvizsgálója a századfordulón tovább fejlődött: új
kupolát építettek és új teleszkópot szereztek be. 1900-tól kezdve a
''A piszkéste-
tői megfigye-
lőállomás új
épülete az 1
m-es Ritchey-
Cretien táv-
cső kupolájá-
val
(Balázs Lajos
felvétele)ď0
csillagda profilja változott: a színképelemzés
helyett a csillagok fényességének mérése, a
fotometria lett az intézet fő kutatási területe.
Az első világháború azonban megállította a
fejlődést, és a trianoni békekötés után Ógyalla
csehszlovák területre került.
Hosszú szünet után, 1921-ben lépett előre
ismét a magyar csillagászat. Budapest vezetői
egy új csillagvizsgáló építésének céljaira 40000
négyzetméteres területet adományoztak a mai
Szabadság-hegy területén. Ezen a telken
állították fel - már 1922 végén - azokat a
távcsöveket, amelyeket Ógyalláról
''Magyarország legnagyobb távcsöve, az 1 méteres
RC teleszkóp
(Balázs Lajos felvétele)
áttelepítettek. A zavartalan kutatómunkához azonban laboratóriumokra,
dolgozószobákra, könyvtárra és lakásokra volt szükség. Ezek 1926-ra
készültek el. A Természettudományi Alap és a Székesfőváros adományaiból több
kupola épült. A ma is működő Heyde-Zeiss reflektort 1929-ben adták át a
kutatásnak. Ezzel a 60 cm-es tükörátmérőjű teleszkóppal kezdődtek el a ma is
tartó világszínvonalú változócsillag megfigyelések.
Napjainkban Magyarországon világszerte elismert csillagászati kutatás
folyik. A hagyományos változócsillag megfigyelési programon kívül az MTA
Csillagvizsgáló Intézetében, illetve ennek mátrai észlelőállomásán
sztellárstatisztikai, alkalmazott égimechanikai (ez utóbbi a bajai
szputnyikmegfigyelő állomáson) és elméleti tevékenységet folytatnak. A
napfizika szolgálatában áll az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriuma,
illetve ennek gyulai megfigyelő állomása. A fenti intézmények
tevékenységének bemutatása azonban már egy, a hazai csillagászat modern
korszakának történetéről szóló összefoglaló témája lenne.
Érthető lelkesedéssel készültek tehát a
csillagászok Európa-szerte e jelenség megfigye-
lésére.
VII. Keresztély dán király felkérte Hellt,
hogy ő vezesse a legészakabbra induló expedíciót
és Vardö szigetén figyelje meg az átvonulást.
Hell a megbízást elfogadta és 1768. április
28-án útnak indult Lappföldre. Kísérője és
munkatársa, a nyelvész és csillagász Sajnovics
János az indulást megelőzően Bécsben a királyi
párnál tett látogatásukról így írt naplójában:
''Az egri Specula (csillagásztorony) a XX. század
elejénď0
"... Mindketten elmenénk az udvarhoz. Hell mindenféléről
beszélt, végre megkérdeztetvén, hogy maga teszi-e meg a nagy utat,
azt felelé, hogy útitársa kint várakozik s csak Felséged engedelmét
várja, hogy lábaihoz borulhasson...
A császárné rövid beszélgetés után így szólt:
... De kedveseim ... nem fog-e megártani a nagy hideg, van-e jó
bundátok?..."
Hell és Sajnovics több hónapig tartó út után szerencsésen megérkezett
Vardöbe, ahol kis csillagvizsgálót építettek a megfigyelésekhez. Míg a nagy
napra vártak, Hell számos megfigyelést végzett a sarkkörön túli területek
éghajlatáról, a tengerről és a sarki fényről, Sajnovics pedig néprajzi és
nyelvészeti kutatásokat folytatott. Ez utóbbira Hell kérte fel, aki egy
Daans nevű lapp emberrel történt beszélgetés során vette észre a magyar és a
lapp nyelv rokon vonásait.
1769. július 3-án este 9 órakor következett be a várt esemény. A Vénusz a
Nap korongja elé ért, ahonnan csak másnap hajnali 3-kor távozott. (Az
éjszakai időpontok ne tévesszenek meg senkit, Vardön ugyanis májustól
augusztusig sohasem nyugszik le a Nap.) Az észlelés teljes sikerrel járt.
Hell a számítások elvégzése után a Nap parallaxisára 8,7 ívmásodpercet
kapott, amely nagyon közel áll a ma elfogadott 8,79 ívmásodperces értékhez.
Munkájáról először VII. Keresztély királynak számolt be, ezért kis
késedelemmel tette közzé eredményeit. Közben Lalande híres francia
csillagász türelmetlenségében kétségbevonta a kapott megfigyelési adatokat.
Hell válaszára azonban elismerte az adatok helyességét, és nyilvánosan
bocsánatot kért. Ezeket az eredményeket később még Newcomb, a parallaxis
kérdés jeles szakértője is tisztelettel méltatta.
Hazatérése után kitartó szorgalommal, nagy alapossággal és szerénységgel
dolgozott egészen 1792-ben bekövetkezett haláláig.
A XVIII. század második felében több magyar csillagvizsgáló épült Hell
tervei szerint. Sajnos legtöbbjük hosszabb-rövidebb idő után megszűnt.
A kolozsvári csillagvizsgáló 1798-ban egy tűzvész során elpusztult, de
később, főként oktatási célokra újjáépítették. Hell tervezte és levelezés
útján vezette az egri Specula építését. E csillagvizsgáló - elkészültekor -
modernnek számított, mert Hell és a vendégként itt dolgozó Maskelyne angol
csillagász a legkorszerűbb műszereket szerezte be. Megfelelő személyzet
híján azonban jelentős kutatási eredmények itt sem születtek. Az itt dolgozó
csillagászok közül a leghíresebb kutató Madarassy János és Tittel Pá1 volt.
Madarassy földrajzi helymeghatározást és Jupiter-megfigyeléseket végzett.
Távozása után a kutató nélkül maradt csillagvizsgáló lassan elavult, s
amikor Tittel 1809-ben Egerbe került, már szinte semmihez sem lehetett
kezdeni.
Megfelelő szakember hiánya miatt - Mártonffi Antal halála után - a
gyulafehérvári csillagdában is abbamaradt a munka.
E kisebb, többé-kevésbé epizódszerepet játszó csillagvizsgálók működése
idején a Nagyszombati Egyetemi Csillagvizsgáló 1777-ben történt Budára
telepítése volt jelentősebb esemény. A csillagvizsgáló a Várpalotában - elég
szerencsétlen helyen - kezdte meg működését. A beindulásnál tanácsaival és
terveivel Hell sokat segített. Az első igazgató Weisz Ferenc lett, aki az
elavult műszerekkel nem sokat törődve, meteorológiai észlelésekhez kezdett.
Utódja, Taucher Ferenc, a kor színvonalához képest is kezdetleges
megfigyeléseket végzett a Napról és a bolygókról.
Az igazgatást 1806-ban Pasquich János vette át, aki nagy buzgalommal
látott a csillagvizsgáló korszerűsítéséhez. Az elmaradott intézményből
1815-ben - a Gellért-hegy tetején - ismét európai szintű obszervatórium
lett. Az épület beosztása évtizedekig mintául szolgált a külföldi tervezők
számára. A rendszeres kutatásokat 1818-ban kezdték el, elsősorban szférikus
csillagászattal foglalkoztak. Sajnos, mint ez már korábban is oly sokszor
megtörtént, az obszervatóriumnak nem volt mindig megfelelő kutatója, a
megfigyelések ezért következetlenek voltak.
Pasquich mellett Kmeth Dánied közel 10 évet töltött észlelésekkel, de az
utánpótlás nehézségei nem csökkentek. Egy ideig Karl Littnow, aki később a
bécsi csillagvizsgáló igazgatója lett, is dolgozott a Gellérthegyen.
Pasguich nyugalomba vonulása után Egerből Tittel Pált hívták meg
igazgatónak.
Tittel csakhamar meghalt és ezután a gellérthegyi csillagvizsgáló
gyakorlatilag megszűnt. Egy ideig még folytak meteorológiai megfigyelések,
az 1849-ben bevonuló osztrák csapatok azonban rommá lőtték az épületet. A
műszerek és a könyvtár egy részét kalandos vállalkozásnak beillő módon
sikerült biztonságba helyezni Montedegói Albert Ferenc vezetésével.
A XIX. századi magyar csillagászat a hivatalos szervektől nem sok
támogatást kapott, s ez erősen rányomta bélyegét a kutatások színvonalára.
Úgy tűnik, ha nem lett volna néhány áldozatkész, a tudományokban jártas és
anyagi lehetőségeivel bánni tudó ember, akkor a csillagászati kutatások is
nagyon alacsony szintre süllyedtek volna.
Időrendben Nagy Károly volt az első, aki önerőből alapított csillagdát.
Gyógyszerésznek tanult, előbb Pozsonyban majd Bécsben. Bécsi tartózkodása
idején Littrow felismerte csillagászati tehetségét és 2 éven át segédként
alkalmazta obszervatóriumában.
Az 1830-as években hosszabb tanulmányutat tett, amelynek során még
Amerikába is eljutott. Útja során Angliában magyarra fordította Babbage
logaritmus táblázatát (A természetes számok logarithmái), hogy ezzel is
segítse a hazai tudomány haladását. Hazaérkezése után elsősorban
közművelődési kérdésekkel foglalkozott, de emellett több matematikai könyvet
is megjelentetett. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű feliratokkal
ellátott földgömb elkészítése is.
Elhatározta, hogy egy olyan intézetet létesít, amelyben matematikusokat
és csillagászokat képeznek. Erre a célra építette fel Pollack Mihály tervei
szerint 1839-45 között Bicskén csillagvizsgálóját.
A megvásárolt kiváló műszerek mellé képzett megfigyelőket óhajtott
alkalmazni, így saját költségén külföldi tanulmányútra küldte Neumann
Antalt, aki azonban nem sokkal hazatérése után meghalt.
Nagy Károly rokonszenvezett az 1848-as forradalom eszméivel és
résztvevőivel (gyakran vitatta meg nézeteit például Vörösmarty Mihállyal. A
szabadságharc vége felé az osztrákok elfogták és bebörtönözték.
Kiszabadulása után I. Ferenc Józsefnek "ajándékozta" vagyonát, és a
kielégítésként kapott pénzzel Párizsba távozott. Itt hunyt el 1869-ben.
A csillagda műszereit még 1862-ben felosztották néhány oktatási intézmény
között. A csillagvizsgáló épületei romosan ugyan, de még ma is állnak.
A kiegyezés után Magyarországon a csillagászat állami támogatást nem
kapott. Így írt erről Heller Ágost a Természettudományi Közlöny 1878-as
évfolyamában:
"Magyarországnak jelenleg országos csillagvizsgálója nincs, e
tekintetben csak múltunk van, és reméljük - jövőnk lesz. Egy
tudománykedvelő földbirtokos, aki tevékenységét az ég tudományának
szenteli és e célra nagy összegeket fordítani nem vonakodik,
továbbá egy nemeslelkű főpap, ki jelenleg csillagvizsgálót állít
fel; az ógyallai és a kalocsai csillagvizsgálók mentenek meg
bennünket attól a szégyentől, hogy 6000 négyszög mérföldnyi édes
honunk teljes sivatagot, ürességet nem képez az európai
csillagászati obszervatóriumok hálózatában."
Az szinte természetes, hogy egyetlen csillagda-alapító sem volt
szakcsillagász, a tudomány szeretete és az autodidakta igyekezet azonban
sokukat kiváló szakemberekké avatta.
A XIX. század végén Konkoly csillagvizsgálója volt a legszínvonalasabb
észlelőhely. E csillagvizsgáló sikeres tevékenysége és nagy nemzetközi
elismerése sokaknak jelentett biztatást. Így épült meg szinte egyidőben a
Szombathely melletti Herényben a Gothard fivérek, Erdőtagyoson Posztoczky
Károly és Kiskartalon Podmaniczky báró magáncsillagvizsgálója.
Konkoly-Thege Miklós 1842-ben született Budapesten. 22 éves korában
bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Érdeklődési körébe a fizikán és a
művészeteken kívül hamarosan a csillagászat is
bekerült. 1871-ben a Komárom melletti Ógyallán
(ma Hurbanovo) fekvő birtokán kis csillagdát
épített. Ez azonban csakhamar kicsinek bizonyult
és 3 év elteltével már egy komoly
csillagvizsgáló körvonalai bontakoztak ki a
kastély ősi parkjában. 1874 márciusában Konkoly
a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya előtt
tartott beszámolójában így írt erről:
''Konkoly (kezében könyvvel) és Hartmann vendég-
csillagász az ógyallai csillagvizsgáló legna-
gyobb távcsöve mellettď0
"Midőn 1871. év nyarán obszervatóriumomat felépítettem, nem volt
szándékomban benne rendes észleléseket tenni, célom főképp az vala,
hogy miután a csillagászat iránt különös vonzalmat éreztem, az e
téren tett felfedezéseket figyelemmel kísérve, azokat magam is
óhajtottam látni s egyszersmind gyönyörködni az univerzum
nagyszerűségében szép estvéken. Csakhamar belátva azonban, hogy
ezen újból épült kis csillagdámnak más célja is lehet, mint éppen
saját szenvedélyem kielégítése, hozzáfogtam a rendes észlelésekhez,
s eddigelé a fősúlyt a napfoltok és a hullócsillagok észlelésére
fordítottam, ámbár naplóm néhány spectroscopikus,... planéta
észleléssel is bír, azt még csekélynek tartom, hogy jelenleg egész
terjedelmében közöljem..."
A leírásban említett "csekély észlelések" váltak később Konkoly
obszervatóriumának fő profiljává. Jó érzékkel ismerte fel, hogy az
asztrofizika a csillagászatnak az az ága, amelyben sok hasznosat tehet.
Asztrofizikai vizsgálatai során színképkatalógust állított össze,
munkatársaival pedig a csillagok hőmérsékletét mérte. Obszervatóriumában
helyt adott sok, ké-
sőbb híressé vált tu-
dósnak, pl. Tass An-
talnak, aki a szabad-
ság-hegyi csillagvizs-
gáló igazgatója lett
és Kövesligethy Radó-
nak, aki egyetemi ka-
tedrát kapott. Munka-
társaival az asztrofi-
zikai vizsgálatokon
kívül Nap-, bolygó-,
üstökös- és meteorész-
''Az ógyallai csillag-
vizsgáló látképe egy
korabeli fényképfelvé-
telenď0
leléseket is végzett. Elsőként szervezte meg az
országos meteormegfigyelő hálózatot, amelyben
Ógyalla mellett Zágráb, Selmecbánya,
Szatmárnémeti, Hódmezővásárhely és Gyulafehérvár
megfigyelőhelyei vettek részt.
Konkolyt munkássága elismeréséül 1890-ben a
Magyar Királyi Meteorológiai és Földmágnességi
Intézet vezetésével bízták meg. Nagy
ügyszeretetével nemzetközi hírűvé tette ezt az
intézményt, és az elsők között szervezte meg az
országos előrejelző hálózatot.
''Gothard Jenő planetáris ködökről készített
színképfelvételei. A színképek közül a legfelső
a Lyra gyűrűsköd spektruma. A jobb szélső gyűrű
közepén jól látszik a köd centrális csillagának
képeď0
Az új megbízatás sok idejét lekö-
tötte, ezért 1899-ben az ógyallai
csillagvizsgálót az államnak adta.
Nagy hírnevére jellemző; hogy kéré-
sére az Astronomische Gesellschaft
1898-ban Magyarországon tartotta 17.
nemzetközi kongresszusát. Ógyalla
nevére még sok évtized múlva is
tisztelettel emlékezett a csilla-
gásztársadalom. Századunk 30-as
éveiben Reinmuth heidelbergi csilla-
gász az egyik általa felfedezett
kisbolygót Ógyallának nevezte el
(van Konkolya nevű kisbolygó is).
''Fényi Gyula protuberancia megfi-
gyeléseď0
Konkoly személyisége és csillagvizsgálójának
munkája több ember érdeklődését keltette fel a
csillagászat iránt. Közülük Gothard Jenő
munkássága komoly elismerést szerzett a magyar
tudománynak.
Gothard Jenő 1880-ban találkozott Konkollyal
és e találkozás hatására elhatározta, hogy
herényi birtokán csillagvizsgálót épít. Az
épületet Hauszmann Alajos, a kor híres építésze
tervezte. Gothard csillagvizsgálóját korszerű
műszerekkel szerelte fel, ezek egy részét maga
készítette saját vagy Konkolytól kapott tervek
alapján. Obszervatóriumában öccse, Gothard
Sándor bolygómegfigyeléseket végzett, ő maga
''A szabadság-hegyi csillagvizsgáló kupolája
(Kelemen János felvétele)ď0
pedig csillagászati fényképezéssel és spektroszkópiával foglalkozott.
Híres eredményeinek egyike, hogy lefényképezte a Lyra gyűrűs köd
középponti csillagát. Később, színképvizsgálatai során minden kétséget
kizáróan bebizonyította, hogy a lefényképezett csillag a ködhöz tartozik.
1893-ban az MTA Közleményeiben megjelent cikkében így írt erről:
"... [a köd] képe ... intenzív, mintha középpontjain a kis
csillag látható volna, melyet 1886-ban a gyűrűben a fotográfia
segélyével fedeztem fel...
... az a köd magja [mármint a csillag] s ugyanazon anyagból áll
s a köddel szorosan összefügg, nem pedig véletlenül odavetődött más
mélységben levő csillag."
Gothard fotografikus vizsgálatai során megörökített egy extragalaktikus
szupernóvát, amely az Andromeda-ködben tűnt fel. Az elsők között vette észre
a (á Lyrae nevű fedési kettőscsillag színképének periodikus változásait is.
Konkoly mellett Gothard is
kitörölhetetlenül beírta nevét az
asztrofizika történetébe.
Egész más területen, a napfi-
zikában tevékenykedett Fényi Gyu-
la kalocsai jezsuita páter, aki
az ottani Haynald Obszervatórium-
ban végzett napmegfigyeléseket.
Kezdetben napfolt-vizsgálatokkal
és meteorológiai megfigyelésekkel
foglalkozott, később, mihelyt
felszerelései lehetővé tették,
''A szabadság-hegyi csillagvizsgáló
főműszere a 60 cm tükörátmérőjű
Heyde-Zeiss reflektor
(Kelemen János felvétele)ď0
protuberancia megfigyelésekhez kezdett. 31 éven át szinte egyedülálló
szorgalommal és alapossággal kutatta át minden lehető alkalommal a Nap
peremét protuberanciák után. Feljegyzései - megbízhatóságuk és homogenitásuk
miatt - ma is felbecsülhetetlen tudományos értékűek.
A múlt század utolsó évtizedeiben több kisebb csillagda is született,
ezek azonban rövid életűek voltak. Aszód mellett Kis-Kartal pusztán
Podmaniczky Geiza, Konkoly tervei alapján épített csillagvizsgálót, és itt
Kövesligethy Radóval együtt színképelemzést, bolygó- és napmegfigyelést
végzett. Egyik érdekes eredményük, hogy 1885-ben az elsők között vettek
észre az Andromeda-ködben egy szupernóvát, amelynek fényesség- és
színváltozását is kimutatták.
Komáromtól nem messze, Erdőtagyoson Posztoczky Károly földbirtokos is
épített csillagvizsgálót.
Konkoly ógyallai csillagvizsgálója a századfordulón tovább fejlődött: új
kupolát építettek és új teleszkópot szereztek be. 1900-tól kezdve a
''A piszkéste-
tői megfigye-
lőállomás új
épülete az 1
m-es Ritchey-
Cretien táv-
cső kupolájá-
val
(Balázs Lajos
felvétele)ď0
csillagda profilja változott: a színképelemzés
helyett a csillagok fényességének mérése, a
fotometria lett az intézet fő kutatási területe.
Az első világháború azonban megállította a
fejlődést, és a trianoni békekötés után Ógyalla
csehszlovák területre került.
Hosszú szünet után, 1921-ben lépett előre
ismét a magyar csillagászat. Budapest vezetői
egy új csillagvizsgáló építésének céljaira 40000
négyzetméteres területet adományoztak a mai
Szabadság-hegy területén. Ezen a telken
állították fel - már 1922 végén - azokat a
távcsöveket, amelyeket Ógyalláról
''Magyarország legnagyobb távcsöve, az 1 méteres
RC teleszkóp
(Balázs Lajos felvétele)
áttelepítettek. A zavartalan kutatómunkához azonban laboratóriumokra,
dolgozószobákra, könyvtárra és lakásokra volt szükség. Ezek 1926-ra
készültek el. A Természettudományi Alap és a Székesfőváros adományaiból több
kupola épült. A ma is működő Heyde-Zeiss reflektort 1929-ben adták át a
kutatásnak. Ezzel a 60 cm-es tükörátmérőjű teleszkóppal kezdődtek el a ma is
tartó világszínvonalú változócsillag megfigyelések.
Napjainkban Magyarországon világszerte elismert csillagászati kutatás
folyik. A hagyományos változócsillag megfigyelési programon kívül az MTA
Csillagvizsgáló Intézetében, illetve ennek mátrai észlelőállomásán
sztellárstatisztikai, alkalmazott égimechanikai (ez utóbbi a bajai
szputnyikmegfigyelő állomáson) és elméleti tevékenységet folytatnak. A
napfizika szolgálatában áll az MTA Debreceni Napfizikai Obszervatóriuma,
illetve ennek gyulai megfigyelő állomása. A fenti intézmények
tevékenységének bemutatása azonban már egy, a hazai csillagászat modern
korszakának történetéről szóló összefoglaló témája lenne.