iqdepo // Az újvilág élre tör (Dimenzió #20)

                              Vargha Domokosné:

                             AZ ÚJVILÁG ÉLRE TÖR

  (Forrás: Élet és Tudomány, 1993. szeptember 24., 39. szám, 1234-1236. o.)


       "...Európának,   ennek   az   Amerikához   viszonyítva   kicsiny
    földrésznek  130 csillagvizsgáló állomása van, míg Amerikában egyet
    sem   találunk.   ...   Az  elmúlt  négy  évszázadban,  az  európai
    obszervatóriumoknak   köszönhetően,  képünk  teljesen  átalakult  a
    minket körülvevő világ fizikai felépítéséről... Velünk, Amerikában,
    csillagvizsgálók és csillagászok nélkül, kutató szemek híján, vakon
    forog a Föld."
                         (Részlet  John Quincy Adamsnek, az Egyesült Államok
                          elnökének 1825. december 6-án mondott beszédéből.)


   1838  előtt mindössze két magán csillagvizsgáló (a Hopkins Observatory of
Williams  College  Williamstownban,  illetőleg  a  Western  Reserve  Academy
Hudsonben) és egy kicsiny állami csillagda működött az amerikai kontinensen.
Az  1830-ban  létesült Naval Obseroatory az amerikai Tengerészeti Hivatalhoz
tartozott. Vezetőit a haditengerészet tisztjei közül jelölték ki, és eleinte
csak katonai ranggal rendelkezők tölthették be ezt a tisztséget.


                      A Hajózási Hivatal szolgálatában

   Kezdetben kicsi és rosszul felszerelt csillagvizsgáló állt a Tengerészeti
Hivatal  rendelkezésére,  amelynek  feladata  a  tengerészek  térképekkel és
kisebb  csillagászati  műszerekkel való ellátása volt. Műszerezettsége ebben
az  időben  éppoly  szerény,  mint  Amerika  két magán csillagdájáé. A Naval
Observatory   csillagászati   megfigyelésekre   is   alkalmas  épülete  csak
1843-1844-ben,  az  intézmény  vezetőjének,  James  A.  Gillis kapitánynak a
tervei  alapján  készült  el.  Gillis  Európát  járva az akkoriban divatos T
alaprajzú  megoldást  találta megfelelőnek a leendő csillagvizsgáló számára.
(Ezt  a  formát  választották  egyebek  közt  -  az  1839-ben felépült bonni
obszervatórium számára is.)

   A hely kiválasztása nem bizonyult szerencsésnek. A csillagvizsgáló messze
esett   a  lakóépületektől,  s  ezért  a  csillagászoknak,  ha  történetesen
derültéjszaka  volt,  félórát  kellett  a  sötétben gyalogolniuk ahhoz, hogy
megfigyeléseket végezhessenek. Simon Newcomb írja visszaemlékezéseiben, hogy
bizony,  gyakorta  megesett,  hogy  mire  a  szerencsétlen,  álmából felvert
csillagász  megérkezett  a kupolába, már borult volt az égbolt. Ám még ennél
is  nagyobb  baj  volt,  hogy  a  csillagda  maláriával  ferrőzött területen
létesült,  s  így  a  csillagászokat  állandóan  fenyegette  ez  a veszélyes
betegség.


                             A Newcomb Katalógus

   Az  1861-es  esztendő  jelentős  állomás  az obszervatórium történetében.
Ebben  az  évben  került a csillagvizsgálóba, majd később az intézmény élére
                              Simon  Newcomb  (1835-1909), a kor legkiválóbb
                              amerikai  csillagásza.  Newcomb igen sokoklalú
                              tehetséggel    megáldott   tudós   volt.   Már
                              gyermekkorában     elkápráztatott    mindenkit
                              különleges  matematikai  tehetségével, amelyet
                              hosszú      évek     szorgalmas     munkájával
                              gyümölcsöztetett a csillagászat hasznára, mint
                              az  égimechanikai számítások mestere. Elméleti
                              tudásánál,    szorgalmánál    és    elképesztő
                              munkabírásánál  talán csak szervezői talentuma
                              volt   nagyobb.   Számos   jelentős   amerikai
                              csillagvizsgáló születésénél bábáskodott.


                              A világ eddigi legnagyobb lencsés  távcsöve  a
                              Yerkes-refraktor egy chicagoi kiállításon. Ezt
                              is   Alvan   Clark   és   fiainak   műhelyében
                              készítették
Igazgatósága  alatt a washingtoni Naval Observatory - hasonlóan a greenwichi
és  a  párizsi  királyi  csillagvizsgálókhoz  -  már számos országos jellegű
feladatot  látott  el,  ezek  közül  a  legfontosabbak  voltak: a pontos idő
folyamatos  jelzése és az amerikai kontinens földrajzi koordinátáinak pontos
meghatározása  megbízható  munkaprogramjához  tartozott  még  a Tengerészeti
Hivatal  által  rendszeresen  leadott  évkönyvekhez  szükséges csillagászati
megfigyelések végzése is. Természetesen ezeken a hivatalos feladatokon kívül
az intézményben még számos más jellegű csillagászati tevékenység is folyt.

   Newcomb  jól  tudta,  hogy a Naval Observatory fejlődése elképzelhetetlen
korszerű,  nagy teljesítményű távcső nélkül, ezért minden követ megmozgatott
annak  érdekében,  hogy  obszervatóriuma ilyen új műszerhez jusson. 1873-ban
különálló  kupolában  állították  fel  az  Alvan  Clark  által  készített 66
centiméteres  refraktort,  korának  legnagyobb  "lencsés"  távcsövét. Néhány
évvel  később,  1877-ben  ezzel  a  távcsővel  fedezte fel Asaph Hall a Mars
bolygó két holdját, a Phobost és a Deimost.

   A  Naval  Observatory növekvö tekintélye új épület létesítését követelte.
                                               Az  építkezések  1887 és 1893
                                               között  folytak,  Richard  M.
                                               Hunt  építész tervei alapján.
                                               Nemes,   tiszta  klasszicista
                                               stílus  jellemzi  a valójában
                                               hosszú épületsorból álló épü-
                                               letet,  melynek  egyik  végén
                                               egy   észlelésre  használatos
                                               kupolával   ellátott  torony,
                                               másik végén egy könyvtár cél-
                                               jait szolgáló rotunda helyez-
                                               kedik el.

                                                  A megújított obszervatóri-
                                               umban  a  legjobb európai in-

                                               A washingtoni Naval  Observa-
                                               tory (légifelvétel)
tézmények     munkájához     méltó    csillagászati    tevékenység    folyt;
legjelentősebbnek   talán  a  Newcomb  által  vezetett  észlelési  programot
nevezhetnénk,  mely  a  Nap,  a  Hold  és  a  bolygók pályájának a lehetőség
szerinti legpontosabb meghatározását tűzte ki célul. A munka eredménye nyolc
hatalmas  kötet  lett:  az  1888 és 1898 között az obszervatórium kiadásában
megjelent Newcomb Katalógus.

   A  Naval  Observatory mai munkatársai - tekintettel Washington fényeire -
megfigyeléseik  jelentős  részét  az  arizonai  Flagsaff  városka  közelében
felállított 1,5 méteres tükrös távcsővel végzik. A különlegesen szép parkkal
övezett  régi  épületben  a  hagyományos  munkák  folytatódnak. Évkönyveket,
katalógusokat   szerkesztenek,   elméleti  munkákon  dolgoznak.  Az  intézet
könyvtára jelenleg a legnagyobb csillagászati könyvgyűjtemény a világon.


                            A távcsőkészítő Clark

   A   Clark   család  Cambridge-ben  (Massachusetts)  működő  távcsőkészítő
műhelyének  kiemelkedő  szerep  jutott  az amerikai csillagászat múlt század
végi  robbanásszerű  fejlődésében.  A  műhelyalapító Alvan Clark (1804-1887)
fiai,   George   Clark   (1827-1891)   és  Alvan  Graham  Clark  (1832-1897)
segítségével  olyan  magas  színvonalra juttatta a távcsőkészítő mesterséget
Amerikában,  hogy az Újvilág többé nem szorult európai mesterek munkájára. A
Clark  család  öt  ízben  készített olyan refraktort, amely a maga korában a
legnagyobbnak  számított a világon. Ám nemcsak távcsövek készítésében, hanem
csillagászati megfigyelésekben is jártasak voltak; Alvan Clark fiával, Alvan
Graham  Clarkkal  1862.  január  31-én  távcsőtesztelés  közben felfedezte a
Sírius kísérő csillagát.

   Simon  Newcombnak és a Clark famíliának tevékeny része van abban is, hogy
1888-ban  a  Mount Hamiltonon felépült Amerika első hegyi csillagvizsgálója.
Nevét  egy  gazdag kaliforniai milliomosról, James Lickről kapta. Főműszere,
az  Alvan  Clark-féle műhely egyik leghíresebb alkotása, a 91,5 centiméteres
refraktor, jelenleg is a második legnagyobb lencsés távcső a világon.

   Különleges  gondossággal  választották  ki  az új csillagvizsgáló helyét.
Sherburne  W.  Burnham (1838-1921), a kettős csillagok hírneves vadásza, már
az  építkezés  előtt  mrendszeres  csillagászati  megfigyeléseket végzett az
obszervatórium  létesítésére  kijelölt  helyen,  hogy  a légköri viszonyokat
idejében,   az   építkezések  megkezdése  előtt  megvizsgálja.  Csak  ezután
kezdődött el az új csillagda építkezése. Ez azonban már egy új történet.
Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
