Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

                               Pásztor Emília:
                              ARCHEOASZTRONÓMIA

                            (Párhuzamos kősorok)

            (Forrás: Andromeda, 1993., I. évf., 3. szám, 21. o.)

   A   franciaországi  Bretagne-félsziget  megalitikus  kőemlékeiről  túlzás
nélkül  állíthatjuk, hogy világhírűek. Ezek a dolmenek, menhirek, halomsírok
közel  3000 éven át szolgálták és jelképezték a legelső földművelők vallásos
hitét.   És   máig  is  élő  bizonyítékai  csillagászati  ismereteinknek.  A
legkorábbi  lelet  egy halommal borított kamrasír, Kercado mellett található
és  az  i.  e.  5.  évezredre  datálható,  ha hihetünk a C 14-es módszernek.
Bejárata szinte pontosan a téli napforduló napfelkeltéjének irányába mutat.

   A  legismertebbek és talán a legváltozatosabbak azonban a több ezer kőből
álló,  párhuzamosan  futó  kősorok  Carnac  körzetében,  melyek  a  116 m-es
szélességet és az 5 km-es hossszúságot is elérhetik. Az álló kövek magassága
érdekes  módon  fokozatosan csökken 3,5 méterről 50-60 cm-re A kősorok végét
egy-egy  olyan  kőkör  zárja  le,  amely dolment vagy halmot ölel körül. Már
1755-ben  a  napkultusszal  hozták  kapcsolatba,  mivel  kimutatták,  hogy a
kősorok  a  napkelte  irányába  mutatnak. Három szép csoportosulást tartanak
számon Le Menec, Karmario és Kerlescau néven.

   A  Carnac-i  kősorok  rejtélyét A. Thom igyekezett megoldani. 1970-től öt
éven  át  dolgozott  itt.  Elmélete  szerint ezek az álló kősorozatok "finom
műszerként"   segítették  a  fogyatkozások  előrejelzését.  A  fogyatkozások
problémája  váltja  azonban  ki a legtöbb vitát a régészek és a csillagászok
között.  Vajon  képes  volt-e  az  őskor  embere  a  hold-, de legfőképpen a
napfogyatkozásokat  előre  megjósolni?  Szükséges  volt-e  egyáltalán erre a
tudásra?  Ha  igen, hogyan rögzítette az adatokat az írás ismerete nélkül? A
fogyatkozások  "megjósolása"  fejlett matematikai tudást és az égbolt hosszú
időn  át  való  megfigyelését  kívánja,  valamint  a Hold igencsak bonyolult
mozgásának számontartását.

   A. Thom feltételezte, hogy a legyezőszerűen elrendezett kövek sorozatának

          
''A. Thom vizsgálatai szerint a bretag- ne-i rendszerben a kövek megfelelő i- rányokból nézve a megalitikus yard e- gész számú többszö- röseinek megfelelő távolságokban he- lyezkednek el. legfőbb célja a fogyatkozáaok előrejelzése volt. Szerinte a kősorozat egy része olyan, mint egy milliméterpapír, melyen cölöpökkel rögzítették a Hold helyzetét nyugtakor. Állítása szerint az így kapott "görbe" akkor is folytatható volt, ha a Hold nem volt látható. A Hold, illetve a Nap mozgásának nyomonkövetésében segítenek a kősorozatokhoz nem tartozó magányos kőóriások, a menhirek, melyek közül a legfigyelemreméltóbbak a Manio Menhir és a Nagy Menhir. A Nagy Menhir 18, 5 méteres magasságával környezetének igen szembetűnő darabja volt. A. Thom kiszámította azt is, hogy több mint száz éven keresztül kellett volna összegyűjteni és megőrizni a pontos megfigyeléseket ahhoz, hogy az általa feltételezett gigantikus méretű szabadtéri "obszervatóriumot" megszerkesszék. Hogyan tudta volna ezt a nagy mennyiségű információt összegyűjteni és megőrizni ily hosszú időn át egy írástudatlan nép? A kérdés még valószínű, hogy sokáig megválaszolatlan marad, ha egyáltalán feltehető. A kősorok szakrális funkcióját tekintve csak találgathatunk. A kövekkel körülzárt szentély lehetett az, ahol a szertartások és ünnepek zajlottak. A kővekkel szegélyezett út, utak talán az ünnepi fölvonulást szolgálták, vagy méltó utat ajánlottak az égi istenek számára, hogy szertartásaikban részt vegyenek. Ki tudja?
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.