TERKÁN LAJOS CSILLAGÁSZATI MUNKÁSSÁGA
Konkoly-Thege Miklós 1871-ben saját vagyonából ógyallai birtokán
csillagvizsgálót létesített, amely az évek során nemzetközi tekintélyt
vívott ki magának. Az obszervatórium fenntartása, de főleg a kor - rohamosan
fejlődő - tudományos szintjén való tartása már olyan tekintélyes anyagi
áldozatokat kívánt, amelyek meghaladták Konkoly áldozó-képességét. Mivel
attól félt, hogy csillagvizsgálója előbb-utóbb a bicskei [4], vagy az egri
csillagda sorsára jut, felajánlotta azt az államnak. Az államosítás végül is
1899-ben megtörtént, és első igazgatónak az alapítót nevezték ki. Az
aligazgató Kövesligethy Radó, a főobszervátor báró Harkányi Béla lett.
Konkoly, hogy az obszervatóriumában folyó asztrofizikai kutatásokhoz új
munkatársakkal bővítse intézetét, 1900-ban felkereste az egyetemet.
Elsősorban jó matematikusokat keresett. Így került Ógyallára Tass Antal és -
Kövesligethy ajánlására - az abban az évben diplomázott Terkán Lajos.
A szakmailag elsőrendű alapokkal rendelkező Terkán nagy lendülettel
kapcsolódott be az intézet munkájába. Az első feladatok egyike az újonnan
beszerzett Toepfer-féle ékfotométer ékállandójának meghatározása volt. A
méréseket Harkányi, Tass és Terkán végezte, 1900. szeptember 19. és 1901.
február 23. között. A hitelesítéshez alkalmas csillagpárokat egyrészt a
"Potsdami Fénycatalogus" addig megjelent I. és II. kötetéből (25 pár, 61
megfigyelés), másrészt Müller és Kempf a Plejádokra vonatkozó fénymérési
eredményeiből (22 pár, 59 megfigyelés) válogatták ki.
Az összesen 120 megfigyelésből 56-ot Terkán végzett el (a 61-ből 31-et,
az 59-ből 25-öt). Az ékállandóra, vagyis hogy mennyi az ék fénygyengítése
mm-enként, K=0M,1714 +-0,00130 értéket kapott, mintegy 0,005-del nagyobbat,
mint másik két megfigyelőtársa. Méréseinek hibakorlátja viszont a
többiekének csak mintegy a fele volt. Az ezután megindult megfigyelő munka
során a 425 megfigyelésből 175 az ő nevéhez fűződik.
Eleinte idejének jó részét a fotometriai megfigyelések és az azokkal
kapcsolatos elméleti kérdések kötötték le. Az 1901-ben megjelent első
dolgozata a refrakció és az extinkció elméletét tárgyalta, majd 1903-ban a
koloriméter elméletét ismertette Kövesligethy spektrálegyenlete és
levezetései alapján. Kövesligethy eredményeit összevetette Planck
elméletével, és megmutatta, hogy a fotometriai mérések alkalmat adnak a
csillagok hőmérsékletének meghatározására.
Az ékfotométerrel végzett munka mellett 1902-től az intézetben
megkezdődtek a Zöllner-féle asztrofotométerrel a próba-, majd a tényleges
változómegfigyelések, melyekbe Terkán 1903-tól kapcsolódott be. Az 1913-ig
tartó megfigyeléssorozat 1870 méréséből 504-et ő végzett el. Az
összehasonlítók és a 129 változó azonosítására a Hagen-féle térképek
szolgáltak.
A változómegfigyelések közben sem hanyagolta el saját kutatási
programját: a csillagok sugárzásmérését és hőmérsékletének marghatározását
sem. Ez volt a témája a doktori disszertációjának is 1904-ben, amely két
nyelven, magyarul és németül jelent meg a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú
Astrophysikai Observatórium kisebb kiadványai 6. számában. Dolgozatában
ismertette a kolorimetriás mérések elméletét. Planck spektrálegyenletének
felhasználásával levezette, hogyan nyerhető ezekből az adatokból a csillagok
hőmérséklete.
A levegő és a távcső (hullámhosszfüggő) extinkciójának
figyelembevételével végül 20 csillag hőmérsékletét határozta meg, saját
mérései alapján. Mai szemmel nézve az alacsony és közepes hőmérsékletű
csillagok esetében a jelenleg elfogadott effektív hőmérsékletekhez közel
álló értékeket kapott, míg a forró, kék színű csillagok hőmérsékletét nagyon
alábecsülte. Századunk első évtizedében azonban ezek az értékek
világviszonylatban is a legjobbak közé tartoztak.
Részben saját fénymérései, részben a pulkovói csillagda színképfelvételei
alapján 1905-1906 folyamán meghatározta a b Lyrae pályaelemeit. Máig is
helytálló értékeket nyert ezen fedési kettős tagjainak tömegére, távolságára
és sebességére.
Kevésbé volt sikeres a d Cephei és az h Aquilae különböző színekben
történő fényességingadozásaira való következtetése 1914-ben. Bár mérési
módszere szellemes és újszerű volt, korának téves felfogása a csillagok
fényváltozásának okáról tévútra vezette.
Konkoly 1905-ben kísérletképpen felelevenítette az egyidejű (szimultán)
meteormegfigyeléseket. Az egyik állomás Ógyalla, a másik a tőle 35 km-re
levő Nagytagyos volt. Az észlelések néhány évig folytak. Az 1906-os év
megfigyeléseinek értékelésekor mintegy 12% azonos meteort találtak. Terkán a
meteorészlelésekből is kivette a részét. A radiánsok és meteormagasságok
kiszámítását is ő végezte.
1907-től az intézet új mérési programjában vett részt: az összes 0o és
-10o deklináció közötti, 6m-nál fényesebb csillag fényességének
megmérésében. Közben meghatározta az 1905 c jelű üstökös pályáját és
foglalkozott a kisbolygók szekuláris pályaháborgásával is.
A Halley 1910-es ittjártakor elsőként pillantotta meg szabad szemmel az
üstököst, melyről több felvételt is készített. Szülővárosában,
Székesfehérváron, a Katolikus Kör rendezésében tartott nagysikerű
ismeretterjesztő előadását saját készítésű felvételeivel is illusztrálta.
Sokat járt külföldön is. Nyaranta sorra felkereste a németországi
obszervatóriumokat (Heidelberg, Potsdam). A fentieken kívül egyszer a
vatikáni csillagvizsgálóba is eljutott. Latinul kiválóan beszélt és írt. Így
jelenhetett meg Rómában, latin nyelven egy cikke a kéttestproblémáról,
változó tömegek esetén (1909).
"A tudományos asztrofotometria és jelentősége" című művét Az Időjárás
1911 júniusi számától 1912 áprilisáig több részletben, majd 1912-ben egy
kötetben jelentette meg. Ez alapján, valamint addigi munkássága
elismeréseként 1912-ben elnyerte az egyetemi magántanári címet. Az egyetemen
jól és felkészülten adott elő, bár a táblára kissé nehézkesen rajzolt.
Kövesligethy halála (1934) után pályázott a megüresedett tanszékvezetői
posztra, de azt a nála idősebb, s akkor már Debrecenben a fizika tanszéken
nyilvános rendes tanár, Wodetzky József nyerte el.
A háború után néhány évig még Ógyallán dolgozott, majd 1921-től a
svábhegyi új intézet létrehozásán munkálkodott. Az obszervatórium
felépítése, a műszerek felállítása azonban hosszú időbe tellett (1925-28),
ami bizony a tudományos munkát lehetetlenné tette. Elsőként a passzázs-
műszert állították üzembe, amellyel Terkán meghatározta az új obszervatórium
földrajzi szélességét. Később ezzel a műszerrel pólusingadozást mért.
A nagykupola felépülése után kisbolygókutatással is foglalkozott. Sok
felvételpárt készített 6x9-es üveglemezekre, mintegy fél vagy egy órányi
időkülönbséggel. Ezalatt az idő alatt a kisbolygó - ha egyáltalán a
felvételre került - már észrevehető mértékben elmozdult. Mivel az intézetnek
sem sztereo-, sem blink-komparátora nem volt, kiértékelő műszer híján a
lemezek egymásra helyezésével próbálta Terkán a kettős nyomokat felfedezni.
Erőfeszítéseit egy ízben siker koronázta; 1934-ben felfedezte az 1934 BB
jelű kisbolygót. A csillagda műszerei a külföldi csillagvizsgálókhoz képest
lassan elveszítették értéküket, így magas színvonalú, versenyképes
tudományos munkára nemigen maradt lehetősége. Összesen 58 ciket írt, melyből
45 az 1900. és 1914. közötti időszakban jelent meg. A háború utáni időkben a
lehetőségei nagyon beszűkültek. Terkán működése azonban mégis jelentős a
hazai csillagászat történetében. Írói tevékenységéről már Szinnyei József:
Magyar írók élete és munkássága, (XIV. kötet, Bp.) 1914-ben megjelent
könyvében olvashatjuk [5] a következőket:
"Terkán Lajos, bölcseleti doktor, okleveles középiskolai tanár,
a m. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai Obszervatorium I.
adjunctusa Ó-Gyallán. - Napunk tengerforgási idejének
meghatározása. Bpest, 1906. (Különnyomat az Időjárásból)."
Haláláról több helyen megemlékeztek, így pl. a Pesti Hírlap 1940. márc.
28-i száma is (6. o). Az Időjárás, melynek 1907-1909 között társszerkesztője
volt, nekrológját az 1940. jan.-febr.-i számában közölte.
A "Magyarok a természettudomány és technika történetében" című könyvben
születési dátuma tévesen szerepel (1877. április 28.). Terkán Lajos rövid
életrajzát megtalálhatjuk a "Magyar életrajzi lexikon"-ban is (Akadémiai
kiadó, Bp. 1982.):
"Terkán Lajos (Székesfehérvár, 1877. ápr. 26. - Bp. 1940. márc.
26.) csillagász. A bp.-i tudományegyetemen matematika-fizika szakos
tanári diplomát, majd doktori oklevelet szerzett. 1900-ban
kalkulátor a bp.-i tudományegyetemen, de még ez évben az ógyallai
csillagvizsgáló adjunktusa, 1912-től pedig obszervátora volt.
Ugyanebben az évben szerzett m. tanári képesítést is. 1921-től a
svábhegyi csillagvizsgálóban működött. 1935-ben, mint főobszervátor
vonult nyugalomba. A csillagászat több ágát művelte (a Nap mozgása,
a csillagok hőmérséklete); tanulmányozta a változó fényű
csillagokat; működésének utolsó éveiben kisbolygókat fényképezett.
Fő működési területe az asztrofotometria volt. Jelentős
megfigyelési anyagot tett közzé. - Irod. T. L.(Csillagászati L.
1940. I. sz.)"