KONKOLY CSILLAGÁSZATI MEGFIGYELÉSEI
A fizikai csillagászat első, "úttörő" nemzedékének legfontosabb feladata
a műszerek és a módszerek kidolgozása mellett a lehetőleg mennél nagyobb
mennyiségű észlelési adat gyűjtése, összeállítása és rendszerezése volt.
Ezek az adathalmazok alapozták meg a következő "asztrofizikus generáció"
tapasztalati, majd elméleti következtetéseit. A 19. század utolsó
harmadában, illetve századunk elején készültek az első nagy
csillagfényesség-katalógusok (Müller és Kempf: Potsdamer Durchmusterung
[14199 csillagról], 1886-1907. Pickering: Göttinger Actinometrie
[fotografikusan 3689 csillagról], 1910) és az első színképosztályzási
rendszerek, illetve az ezeken alapuló jegyzékek (Vogel és Müller potsdami
csillagszínkép katalógusa 1874-től 1893-ig Potsdamban, Fleming cambridge-i
jegyzéke 1890-ben készült). [20]
Ugyancsak rendszeres és terjedelmes munkát jelentett a Nap felszínének,
majd 1869-től a spektroszkopikusan észlelhető protuberanciáknak folyamatos
megfigyelése. Miután R. Wolf és mások az 1850-as években kimutatták a
naptevékenység periódusainak jelentkezését egyes földi jelenségekben
(sarkifény, mágneses viharok), a folyamatos napészlelés világszerte fontos
feladattá vált. A bolygókon észlelhető változások (Jupiter felhőzete stb.),
a belső bolygók "térképezése" V. Schiaparelli, C. Flammarion, W. Dening, O.
Lohse és mások - gyakran az ügyes műkedvelők - munkája nyomán vált érdekessé
az 1870-es években.
Konkoly Thege Miklós is az adatgyűjtő nemzedékhez tartozott, ógyallai
obszervatóriumában maga is a folyamatos napészlelést, utóbb a bolygók
rendszeres megfigyelését, csillagszínképek tanulmányozását és
katalogizálását, legfőként azonban az üstökös színképek vizsgálatát tűzte ki
célul. Megfigyeléseiről (és munkatársainak tevékenységéről) először a Magyar
Tudományos Akadémia III. osztályának kiadványában ("Értekezések a
mathematikai tudományok köréből"), 1874-ben számolt be, és 1886-ig számos
közleménye jelent meg itt. A részletes beszámolókat 1879-től a saját
kiadásában megjelentetett német (utóbb kétnyelvű) évi beszámolókban tette
közzé. A "Beobachtungen angestelt am Astrophysikalischen Observatorium in O-
Gyalla in Ungarn" 16 kötete, a hozzá csatlakozó 2 újabb sorozatú kötettel az
egész világon ismertté tette az Ó-
Gyallai Astrophysikai Observatorium
működését. Utóbb, a már állami keze-
lésben működő Magyar Királyi Konkoly-
alapítványú O-Gyallai Astrophysikai
Obszervatórium két vaskos kötetben és
12 "kisebb kiadvány"-ban közölte a
megfigyeléseket (ugyancsak magyar és
német nyelven).
Nap megfigyelések. Ógyallán 1872
májusától kezdődött el a rendszeres
napészlelés. A kivetített napképet
lerajzolták, és a napfelületen látha-
tó foltokat a lehető legpontosabban
kimérték. A rajzról egyúttal a nap-
folcsoportok felülete is meghatároz-
''Napfolt rajz 1872-bőlď0 ható volt, de ugyancsak megállapítot-
ták a Wolf-féle napfolt relatívszámokat is. Konkoly már 1896-tól
foglalkozott a napfelület rendszeres fényképezésével is. 1908-tól pedig a
fotografikus napfolt-regisztrálásra tért át.
Ógyalla egyike volt az első obszervatóriumoknak, ahol folyamatosan
foglalkoztak napmegfigyeléssel. (Catania, Greenwich, Potsdam és Zürich
mellett). Az 1918-ig terjedő napészlelési sorozat nemzetközi viszonylatban
máig is nagyon nagy jelentőségű. A század elején ezért is választották
Konkolyt a Nemzetközi Nap-bizottság (International Solar Committee) tagjává.
Meteorok és meteoritek. A másik, már igen korán megkezdett munka Ógyallán
a meteorok vizuális és spektroszkopikus észlelése volt. Konkoly egyike volt
az első észlelőknek, akiknek sikerült több meteor színképét megfigyelni. Az
angol Alexander Herschel vizsgálataival párhuzamosan megállapította, hogy a
meteorok magja izzó, szilárd anyag, amely fémeket és emellett nátriumot is
tartalmaz; a fénylés nagyobb része pedig a magot övező gázburokból ered. Még
érdekesebb az a megállapítása, amely szerint a légkör magasabb rétegei maguk
is nátriumot tartalmaznak:
"A nátrium vonala a hulló csillagok spektrumából csak igen
ritkán hiányzik... az izzó meteor a maga előtt hajtott és
összesűrített levegőben a benne levő nátriumot megizzitsa és az a
spektrumban mutatkozzék". [21]
Ezt a megállapítást először Konkoly közölte a szakirodalomban is.
Az 1869-as években, V. G. Schiaparelli és az osztrák Edmund Weiss
megfigyelései alapján merült fel először a meteorrajok kérdése (a
hullócsillag-záporok eredete kapcsán). Konkoly, valószínűleg az 1872.
november 27-i meteorzápor benyomására kezdte meg - Nagy Tamás észlelővel - a
meteorrajok megfigyelését. A M. kir. Természettudományi Társulat
támogatásával sikerült 1875-től, egy évtizeden át működő országos meteor
hálózatot szerveznie, amelynek központja Ógyalla volt. A 4-5 vidéki állomás
önkéntes (amatőr) észlelői úgynevezett meteoroszkóppal határozták meg a
fényesebb hullócsillagok feltűnési és eltűnési koordinátáit. Ezekből
(elsősorban Kövesligethy Radó munkájaként) számos hulló-raj radiánspontja és
a rajok térbeli mozgása is meghatározható volt. [22]
Az első hazai meteorészlelő hálózat 1886 után feloszlott, de a
századfordulón Konkoly a budapesti egyetem hallgatóinak nyári gyakorlata
során felélesztette a hullócsillagok megfigyelését. Ekkor Ógyalla és a
légvonalban 36 kilométerre délebbre felvő Nagytagyos között történtek
párhuzamos észlelések, amelyeknek eredményként számos meteor magasságát
sikerült kiszámítani.
Érdekes, bár következtetéseiben némileg téves eredményeket ért el Konkoly
az izzított kő meteoritok színképeinek tanulmányozása terén. E vizsgálatai
már átvezettek az üstökösök kutatásához.
Üstökös vizsgálatok. Konkoly Thege Miklós egyike volt a 19. század
legszorgosabb üstökösészlelőinek. Mint éles szemű megfigyelő, az igen
halvány kibocsátási vonalakat és néha a még gyengébben jelentkező elnyelési
vonalak jelenlétét is érzékelte. Először 1874-ben figyelt meg
üstökösszínképet (a Coggia 1874. III. üstökösét), és 1910-ig 40 üstököst
észlelt, ezek közül 23-nak a színképét
is kimérte. (Haláláig még további hét
üstökösspektrumot tanulmányozott.)
Először az olasz Donatinak sikerült
üstökösspektrumot észlelnie. 1864-ben
az angol Huggins, az orosz N.
Bregyihin és a német H. C. Vogel
végzett alapos vizsgálatokat. Ezekhez
csatlakozott Konkoly, ma már
klasszikusnak számító megfigyelési
sorozata. Vizsgálatai nemcsak az
üstökösspektrum fő vonásaira, hanem
azoknak változásaira is kiterjedt. Az
üstökösök színképét azután
''Coggia 1874 III.
Konkoly üstökösrajza, 1874.ď0
''Konkoly rajzai a Marsról és Jupiterről a 16 cm-es távcsövel, 1879.
összehasonlította a különféle nyomású szénhidrogéngáz vegyületekkel.
Eredményeit összegezve meghatározott egy "normál" üstökös spektrumot,
amelyben három fő- és három mellékvonalat tüntetett fel [23].
Üstökösszínképeit még jóval később is felhasználták összehasonlítási
anyagként. [24]
Konkoly egyike volt az elsőknek, akik az 1881. évi fényes üstökös
magjának színképében sötét elnyelési (Fraunhoffer) vonalakat, és a nátrium
fénylő emisszióját észrevette. Ezt a jelenséget később Huggins (London) és
Vogel (Potsdam) is igazolták.
Bolygó megfigyelések. A bolygók felszíni jelenségeinek rendszeres
észlelése és rajzolása csak a múlt század utolsó negyedében vált
rendszeresebb programmá a nagyobb csillagvizsgálókban. Főként a Jupiter
sávjainak változásai, és a Nagy Vörös Folt jelentkezése, valamint a Mars-
térképek szerkesztése keltette fel néhány csillagász érdeklődését.
Konkoly 1877 őszén, a 10,5 hüvelykes reflektorral kezdte meg a Mars
rajzolását, a következő esztendőben pedig a rendszeres Jupiter-észlelések is
megindultak. Elsősorban igen jó, megbízható rajzaival tűnik ki a
megfigyelési sorozat: mentesek a képzelet szülte részletektől. A Mars
megfigyelését azért kezdte meg, hogy meggyőződjön arról, mennyire hitelt
érdemlők az akkoriban elterjedt bolygótérképek. Hamarosan megállapította,
hogy a legtöbb marstérkép részletei minden alapot nélkülöznek.
"...lehet ugyan Angliában hasonló Mars-térképeket rajzolni, de
nem a Merz mesteri kezei által készült greenwichi
refractoron!". [25]
Mai szemmel is érdekesebbek a Jupiterről készült rajzai, amelyek 1879-től
1892-ig terjednek. Az észlelések, amelyek részben a 10,5 hüvelykes, később
főleg a 6 hüvelykes (16 cm-es) refraktorral készültek, zömmel Konkolytól
származnak, ezért az adatsorozat meglehetősen homogénnak tekinthető.
Megfigyelte 1879-ben a Nagy Vörös Foltot is, amelynek forgási időtartamát
később H. Kobold határozta meg, igen nagy pontossággal Ógyallán.
Csillag-színképelemzés. Az 1870-80-as években igen jelentős tevékenység
folyt Ógyallán a csillagok spektrumának tanulmányozása terén. Konkoly talán
a vizuális színképészlelés legtehetségesebb európai szakértője volt, az
általa leírt, regisztrált csillagspektrumokat csak a fényképezés eredményei
múlták felül. Két területen végzett a maga korában jelentős munkát: a
"normálistól" eltérő csillagszínképek vizsgálatában, és a színképtípusok
szerinti katalógusszerkesztésben. A csillag-színképtípusok leírására Konkoly
azt az osztályozási rendszert alkalmazta, amelyet barátja, H. C. Vogel
dolgozott ki: a színképvonalok jellege és erőssége szerint három
főcsoportba, és főcsoportonként két-két alosztályba sorolta az égitesteket.
Vogel javaslatára már 1875-ben egy nemzetközi együttműködés alakult az
északi égbolt csillagainak színképtípus szerinti katalogizálására. (A
tervezett együttműködésben H. C. Vogel (Bothkamp, majd Potsdam), Konkoly
(Ógyalla), H. L. D'Arrest (Koppenhága) és J. Schmidt (Athén) vettek volna
részt, de D'Arrest halála és Schmidt más elfoglaltságai miatt a munka
félbeszakadt.) (Ez volt Ógyalla első részvétele nemzetközi programban.) A
munkát végül is csak Konkoly és maga Vogel kezdte meg. A tervezett katalógus
azonban kitűnő alapot szolgáltatott a további munkához. Konkoly egy jó
csillagspektroszkópot is épített e munka céljaira. [26] Lényegesen nagyobb
szabású volt az a katalógus, amelyet a potsdami színképjegyzék
folytatásaként, az égi egyenlítőtől a -15 fokos deklinációs körig terjedő
övezetben, a 7,5 fényrendnél fényesebb csillagok összeállításával végeztek.
[27] Az 1883-1886 között végrehajtott katalogizálás - amelynek legfőbb
kivitelezője a fiatal Kövesligethy Radó volt - 2095 csillag színképtípusát
sorolja fel. Ezeket a katalógusokat a színkép-fényképeken alapuló, sokkal
pontosabb jegyzékek szorították ki az 1890-es években, de nagy szerepük volt
a modern színképtípus osztályozás kialakításában.
Igen értékes megfigyeléseket végzett Konkoly néhány különleges színképi
jellegű csillag vizsgálata terén. Így a gamma Cassiopeiae és a béta Lyrae
spektrumában elsők között észlelt változást, és behatóan tanulmányozta a
nóvák színképének változásait is.
Konkoly ösztönözte és támogatta az ifjú Kövesligethy Radó tanulmányait a
színkép-fotometria terén, majd a spektrumok elméletének kidolgozásában.
Közreműködött Gothard Jenő (1856-1909) nagy jelentőségű színkép-fényképező
munkájában is.
Igen sokféle egyéb megfigyelés fűződik Konkoly nevéhez. Így az 1877. évi
teljes holdfogyatkozás alkalmával spektroszkopikus úton megállapította, hogy
a holdkorong vörös színe a földárnyékban nem a protuberanciák fényétől
származik; észlelte a Vénusz napkorong előtti átvonulásának egy szakaszát
1874-ben stb. A klasszikus csillagászati munkákkal keveset foglalkozott, de
az 1880-as évek elejétől a MÁV és Dunagőzhajózás számára Ógyalla adta a
pontos időt. Még jelentősebb azonban, hogy Konkoly végzett először telefon
segítségével földrajzi hosszúság-különbség mérést 1891. október 22-én, és
sikerült ily módon a pontosságot kétszeresére növelni. [28]
Az 1890-es években a nagy műszerekkel felszerelt külföldi
obszervatóriumok számának gyarapodásával - és az USA-beli óriás műszerek
felszerelésével - az ógyallai csillagvizsgáló spektroszkopikus
munkaprogramjának jelentősége egyre inkább háttérbe szorult: az akkor már
inkább a közepesnél kisebbnek számító eszközök nem vehették fel a versenyt a
nagy intézményekkel. Ezért az állami kezelésbe vételt követően, elsősorban
Dr. Harkányi Béla obszervátor (1869-1932) javaslatára az obszervatórium
főmunkaterülete - a napészlelés és a meteor megfigyelés folytatása mellett -
a csillagászati fénymérés lett. Ebben a munkában Konkoly már kevésbé vett
részt, de műszertechnikai készségével, gyakorlati tapasztalataival
nagymértékben előmozdította a fotometrikus vizsgálatokat. Utolsó,
befejezetlen vizsgálata, kedves munkatársával, Terkán Lajossal a holdfelszín
színkép-fotometriájára vonatkozott.
észlelt, ezek közül 23-nak a színképét
is kimérte. (Haláláig még további hét
üstökösspektrumot tanulmányozott.)
Először az olasz Donatinak sikerült
üstökösspektrumot észlelnie. 1864-ben
az angol Huggins, az orosz N.
Bregyihin és a német H. C. Vogel
végzett alapos vizsgálatokat. Ezekhez
csatlakozott Konkoly, ma már
klasszikusnak számító megfigyelési
sorozata. Vizsgálatai nemcsak az
üstökösspektrum fő vonásaira, hanem
azoknak változásaira is kiterjedt. Az
üstökösök színképét azután
''Coggia 1874 III.
Konkoly üstökösrajza, 1874.ď0
''Konkoly rajzai a Marsról és Jupiterről a 16 cm-es távcsövel, 1879.
összehasonlította a különféle nyomású szénhidrogéngáz vegyületekkel.
Eredményeit összegezve meghatározott egy "normál" üstökös spektrumot,
amelyben három fő- és három mellékvonalat tüntetett fel [23].
Üstökösszínképeit még jóval később is felhasználták összehasonlítási
anyagként. [24]
Konkoly egyike volt az elsőknek, akik az 1881. évi fényes üstökös
magjának színképében sötét elnyelési (Fraunhoffer) vonalakat, és a nátrium
fénylő emisszióját észrevette. Ezt a jelenséget később Huggins (London) és
Vogel (Potsdam) is igazolták.
Bolygó megfigyelések. A bolygók felszíni jelenségeinek rendszeres
észlelése és rajzolása csak a múlt század utolsó negyedében vált
rendszeresebb programmá a nagyobb csillagvizsgálókban. Főként a Jupiter
sávjainak változásai, és a Nagy Vörös Folt jelentkezése, valamint a Mars-
térképek szerkesztése keltette fel néhány csillagász érdeklődését.
Konkoly 1877 őszén, a 10,5 hüvelykes reflektorral kezdte meg a Mars
rajzolását, a következő esztendőben pedig a rendszeres Jupiter-észlelések is
megindultak. Elsősorban igen jó, megbízható rajzaival tűnik ki a
megfigyelési sorozat: mentesek a képzelet szülte részletektől. A Mars
megfigyelését azért kezdte meg, hogy meggyőződjön arról, mennyire hitelt
érdemlők az akkoriban elterjedt bolygótérképek. Hamarosan megállapította,
hogy a legtöbb marstérkép részletei minden alapot nélkülöznek.
"...lehet ugyan Angliában hasonló Mars-térképeket rajzolni, de
nem a Merz mesteri kezei által készült greenwichi
refractoron!". [25]
Mai szemmel is érdekesebbek a Jupiterről készült rajzai, amelyek 1879-től
1892-ig terjednek. Az észlelések, amelyek részben a 10,5 hüvelykes, később
főleg a 6 hüvelykes (16 cm-es) refraktorral készültek, zömmel Konkolytól
származnak, ezért az adatsorozat meglehetősen homogénnak tekinthető.
Megfigyelte 1879-ben a Nagy Vörös Foltot is, amelynek forgási időtartamát
később H. Kobold határozta meg, igen nagy pontossággal Ógyallán.
Csillag-színképelemzés. Az 1870-80-as években igen jelentős tevékenység
folyt Ógyallán a csillagok spektrumának tanulmányozása terén. Konkoly talán
a vizuális színképészlelés legtehetségesebb európai szakértője volt, az
általa leírt, regisztrált csillagspektrumokat csak a fényképezés eredményei
múlták felül. Két területen végzett a maga korában jelentős munkát: a
"normálistól" eltérő csillagszínképek vizsgálatában, és a színképtípusok
szerinti katalógusszerkesztésben. A csillag-színképtípusok leírására Konkoly
azt az osztályozási rendszert alkalmazta, amelyet barátja, H. C. Vogel
dolgozott ki: a színképvonalok jellege és erőssége szerint három
főcsoportba, és főcsoportonként két-két alosztályba sorolta az égitesteket.
Vogel javaslatára már 1875-ben egy nemzetközi együttműködés alakult az
északi égbolt csillagainak színképtípus szerinti katalogizálására. (A
tervezett együttműködésben H. C. Vogel (Bothkamp, majd Potsdam), Konkoly
(Ógyalla), H. L. D'Arrest (Koppenhága) és J. Schmidt (Athén) vettek volna
részt, de D'Arrest halála és Schmidt más elfoglaltságai miatt a munka
félbeszakadt.) (Ez volt Ógyalla első részvétele nemzetközi programban.) A
munkát végül is csak Konkoly és maga Vogel kezdte meg. A tervezett katalógus
azonban kitűnő alapot szolgáltatott a további munkához. Konkoly egy jó
csillagspektroszkópot is épített e munka céljaira. [26] Lényegesen nagyobb
szabású volt az a katalógus, amelyet a potsdami színképjegyzék
folytatásaként, az égi egyenlítőtől a -15 fokos deklinációs körig terjedő
övezetben, a 7,5 fényrendnél fényesebb csillagok összeállításával végeztek.
[27] Az 1883-1886 között végrehajtott katalogizálás - amelynek legfőbb
kivitelezője a fiatal Kövesligethy Radó volt - 2095 csillag színképtípusát
sorolja fel. Ezeket a katalógusokat a színkép-fényképeken alapuló, sokkal
pontosabb jegyzékek szorították ki az 1890-es években, de nagy szerepük volt
a modern színképtípus osztályozás kialakításában.
Igen értékes megfigyeléseket végzett Konkoly néhány különleges színképi
jellegű csillag vizsgálata terén. Így a gamma Cassiopeiae és a béta Lyrae
spektrumában elsők között észlelt változást, és behatóan tanulmányozta a
nóvák színképének változásait is.
Konkoly ösztönözte és támogatta az ifjú Kövesligethy Radó tanulmányait a
színkép-fotometria terén, majd a spektrumok elméletének kidolgozásában.
Közreműködött Gothard Jenő (1856-1909) nagy jelentőségű színkép-fényképező
munkájában is.
Igen sokféle egyéb megfigyelés fűződik Konkoly nevéhez. Így az 1877. évi
teljes holdfogyatkozás alkalmával spektroszkopikus úton megállapította, hogy
a holdkorong vörös színe a földárnyékban nem a protuberanciák fényétől
származik; észlelte a Vénusz napkorong előtti átvonulásának egy szakaszát
1874-ben stb. A klasszikus csillagászati munkákkal keveset foglalkozott, de
az 1880-as évek elejétől a MÁV és Dunagőzhajózás számára Ógyalla adta a
pontos időt. Még jelentősebb azonban, hogy Konkoly végzett először telefon
segítségével földrajzi hosszúság-különbség mérést 1891. október 22-én, és
sikerült ily módon a pontosságot kétszeresére növelni. [28]
Az 1890-es években a nagy műszerekkel felszerelt külföldi
obszervatóriumok számának gyarapodásával - és az USA-beli óriás műszerek
felszerelésével - az ógyallai csillagvizsgáló spektroszkopikus
munkaprogramjának jelentősége egyre inkább háttérbe szorult: az akkor már
inkább a közepesnél kisebbnek számító eszközök nem vehették fel a versenyt a
nagy intézményekkel. Ezért az állami kezelésbe vételt követően, elsősorban
Dr. Harkányi Béla obszervátor (1869-1932) javaslatára az obszervatórium
főmunkaterülete - a napészlelés és a meteor megfigyelés folytatása mellett -
a csillagászati fénymérés lett. Ebben a munkában Konkoly már kevésbé vett
részt, de műszertechnikai készségével, gyakorlati tapasztalataival
nagymértékben előmozdította a fotometrikus vizsgálatokat. Utolsó,
befejezetlen vizsgálata, kedves munkatársával, Terkán Lajossal a holdfelszín
színkép-fotometriájára vonatkozott.