AZ OBSZERVATÓRIUM MŰSZEREI
A műszerek számbavételére az 1879. június 26-án Kovács György
érsekuradalmi főszámvevő által felvett - s egy hagyatéki ügy kapcsán
1983-ban előkerült - leltár igen jó lehetőséget adott.
Az igen precíz kimutatás szerint a Csillagda létesítésének összes
költsége 28.594,80 forintot tett ki, azaz kb. 100 hold föld akkori árát.
Igen tekintélyes összeg volt ez!
Sajnos, a kezdeti nagy fellendülést nem követte további, így az intézmény
fejlődése - társulva ezekhez több más ok is - megtorpant.
Az Obszervatórium fő műszere a 7 hüvelykes (17.8 cm) refraktor. Optikáját
a müncheni Merz-cég szállította, a többi részt, az állványt, az óragépet a
Browning cégtől, Angliából vették. A távcső ekvatoriális felszerelésű, két
tengely körül forgatható. A rektaszcenzió tengely a Föld tengelyével
párhuzamos, a deklinació tengelyen beállítható az égitest elhajlása. A
távcső optikai teljesítőképességét Braun rosszabbnak tartja, mint a kisebb
távcsőét, amit a kis (f = 220 cm) fókusztávolságnak tulajdonít. A távcső
pontos beállítását Braun új, általa kidolgozott módszer szerint végezte. Itt
is a végtelenségig precíz volt, mindig jobb, pontosabb megoldást keresett.
A másik, kisebb, 4 hüvelykes (10,2 cm) nyiiású retraktort szintén a Merz-
cég készítette. Ez állt - és áll ma is - a kisebb kupolában, elsősorban a
Nap megfigyelésére, később oktatási, demonstrációs célokra használták. A
passage (átmeneti) távcsövet a T. Cooke yorki cég szállította, 2.000
márkáért. Braun a minőségével nagyon elégedett volt. Nyílása 58 mm,
fókusztávolsága 60 mm. Ezt a készüléket is tovább tökéletesítette, javította
a távcső fókuszálását, új vízszintbeállítást készített hozzá, ehhez először
Cooke-tól, majd a bécsi Reinisch-től rendelt új libellát. Használatát
nehezítette, hogy az oszlop, amin állt, a márványborítás ellenére, csak egy
"csúnyán falazott oszlop".
A passage távcső legfontosabb kiegészítője a jó óra. Mivel akkor még nem
létezett központi, rádión vehető időjel, ezért ez az egyik legalapvetőbb
berendezési tárgy. Alapműszerként erre a célra a Cooke által szállított,
higanyos kompenzációval ellátott ingaóra szolgált. Ára 800 márka volt.
Természetesen Braun ezen az órán is eszközölt néhány apróbb változtatást, az
anker acélalkatrészeit kvarcra cserélte, galvanikus kontaktussal látta el.
Egy ingaóra a meridián szobában állt. Ez higanyos kontaktussal volt ellátva,
az inga végén lévő platina lemezke minden lengésnél higanyba merült és zárt
egy áramkört. Ez az óra később a fizikai szertárba került. Helyette a
budapesti Hoser Viktor órásmester 1905-ben, új kompenzált ingájú óráját
használták. A harmadik ingaóra ingája csak olajjal átitatott fából készült,
pontossága mégis felülmúlta a második számú óra pontosságát.
A harmadik órához Konkoly egy Haussen-féle kapcsolószerkezetet
ajándékozott a Csillagdának. Az ingaórák mellett az Obszervatórium
felszereléséhez tartozott még egy kronométer, amelyet a W. Bröchking cég
szállított Hamburgból, igazán borsos árért, 650 márkáért. Mint Braun írja,
sok időt töltött el pontos beállításával.
Az időmérő készülékek utolsó tagja egy másodpercszámláló volt, amelyet
Braun elsősorban azért kedvelt, mivel
"nagyothallásom miatt az ingaóra ütését nem hallom".
Az időjelek rögzítésére szolgált a kronográf, vagy ahogy ma mondanánk x-
t-író. Ezt a készüléket Bécsből, a Mayer und Wolf cégtől szerezték be. A
választás nagyon jó volt, ez akkor egy korszerű műszernek számított. A
papírcsíkot, amelybe egy acéltű másodpercenként egy lyukat szúrt,
villanymotor (!) hajtotta, így lehetőség volt arra, hogy a szerkezet
folyamatosan működjön. Ez nagy előny volt a felhúzással, vagy a súly által
működtetett készülékekkel szemben! A készülékhez több áramváltó, kapcsoló,
morzekészülék tartozott.
A Csillagda szögmérésekre használt legpontosabb műszerét az universalét a
kasseli Breithaupt-cég szállította, ára 2300 K volt. Igen pontos műszer
volt, ennek ellenére Braun ezen is több módosítást eszközölt.
Ugyanez a cég szállított egy Pister-féle prizmakört is. Vele Braun nem
volt megelégedve, helyette inkább sextánst rendelt volna.
Mivel a Csillagda alaptevékenységét a Nap-kutatás képezte, így fontos
szerepük volt a különbözö spektroszkópoknak. Erre a célra szolgált egy
Vogel-féle kis spektroszkóp, amelyet a berlini H„ntsch-cég készített.
Egészen egyszerű készülék, pontosabb mérésekre nem volt alkalmas. Egy másik
kis spektroszkópot a távcsöveket szállító Merz ajándékozott az
Obszervatóriumnak. Pontos mérésekre ez sem volt alkalmas.
A Browning cégtől szintén vásároltak egy spektroszkópot, amely elvben
alkalmas volt precíz mérések elvégzésére. Ez azonban nem volt megbízható,
könnyen kezelhető műszer. Legnagyobb hátránya, hogy nem volt összehasonlító
prizmája, így a földi etalon spektrumát nem lehetett összehasonlítani az
égitestekről érkező fény spektrumával.
A végleges megoldást az jelentette, hogy Haynald Braun kérésére lehetővé
tette egy nagy diszperziójú spektroszkóp beszerzését a híres londoni Hilger
cégtől, 1400 márkáért (kb. 1800 korona). Ez a készülék felerősíthető volt a
nagy távcsőre, jól használható, megbízható műszer volt. Konstrukciója
különösen alkalmassá tette a protuberancia-vizsgálatokra. Természetesen ezen
a műszeren is Braun töbh módosítást eszközölt.
A spektroszkópos mérésekhez szükséges összehasonlító spektrumok
gerjesztésére a Hauck-cégtől vásároltak szikrainduktort, a Geissler-féle
csöveket az Alt-Eberhart cégtől, Ilmenauból szerezték be.
Szintén a Hauck-cég szállította az obszervatóriumon használt Zöllner-féle
asztrofotométert, amely a csillagok fényének egy referencia jellel való
összehasonlítására szolgált. Braun ezt is tökéletesítette. Ugyanez a cég
szállított egy Glan- és Vogel-rendszerű asztrofotométert, amely két
fényforrás, például a napkorong két pontja - fényességének
összehasonlítására szolgál. Sajnos, a készülék túl súlyos volt, így a
tubusra közvetlenül nem volt felcsavarható.
Haynald 1883. március 2-án újabb bővítést engedélyez. Ennek keretében -
többek között - beszereznek egy üstököskeresőt (nyílása 88 mm,
fókusztávolság 810 mm, ára 1120 korona) különböző mikrométereket,
collimátort. Az ekkor elvégzett bővítés kb. 2400 koronát emésztett fel. A
távcsőre szerelhető fotográfiai kamera - egyszerű fényképezőgép - is az
obszervatórium akkori leltárában szerepelt. Számottevő fotográfiai munkát
azonban nem tudtak végezni, mert hiányzott a megfelelő 1/1000 s másodperces
expozíciót is lehetővé tevő zárszerkezet. (A hazai asztrofotográfia
megteremtői a Gothárd-fivérek voltak.)
Drága felszerelési tárgynak számított még a Zeiss-féle stereokomparátor,
amelyet 3330 korona értékben szereztek be. Az égitestekről jövő sugárzás
mérésére szolgált a precíziós ampermérővel ellátott Angström-féle
pyrheliometer.
Fontos műszernek számított - különösen kezdetben a csillagászati
helymeghatározásnál - a távíró. Bevezetését Konkoly is feltétlenül
szükségesnek tartotta.
Braun 1881. május 8-án levélben fordul Haynaldhoz ebben az ügyben. Itt az
összeköttetést egy évre kéri csak, Kalocsa-Bécs, Kalocsa-Pola közötti
kapcsolatra lenne szükség. Kéri a díjmentes vonalhasználatot, ha ezt nem
sikerül elintézni akkor a helymeghatározáshoz szükséges távíróhasználati
díjat 70 Ft-ra becsüli.
Az érsek a kérést továbbította, melyre a Vallás- és Közoktatásügyi Mi-
nisztérium 26.460. sz. iratában választ is kapott. Ennek alapján 23.636 sz.
alatt engedélyezi a miniszter
"egyetértésben az osztrák cs.kir. kereskedelemügyi
minisztériummal földrajzi délkörök megállapítására és csillagászati
megfigyelésekre, kizárólag tudományos célokra az észleletek napján
3 óra tartamára egy-egy távíróvezeték" használatát.
A kiépítés költségét - amelyet az érsek vállalt - 150 Ft-ra becsülik. A
becslés pontosnak bizonyult, mert az 1881. november 18-i levélben megküldött
számla - ma is megvan -139.83 Ft-ról szól. A kéthuzalú távíró kiépült,
azonban a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt az első méréseket csak 1881.
november 19-én tudták elvégezni, amikor is 100 időjelet forgal- maztak.
Ebből meg is határozták a Csillagda földrajzi helyzetét, a távíróvonalat
azonban a későbbiekben nem nagyon használhatták. Erre utal az M. kir. Posta
és Távírda Igazgatóság 1897. február 20-i levele, melyben kérdezik, hogy
szükség van-e a távíróra, mert az 1882 óta nem használják. Fényi mégis kéri,
hogy a távíróvonalat ne szereljék le. A kérést Császka György érsek
továbbította, melyre május 7-én meg is kapta a választ, miszerint,
"A kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úr Önagyméltósága f.é.
április hó 24-én 16567. sz. hozzám intézett rendeletével megengedi
a további fenntartást, 3 Ft félévi átalány utólagos fizetése
mellett".
Fényi a feltételeket elfogadta. Ezt az ügyet sikerült egyszerűen, gyorsan
elintézni. Többszöri próbálkozással sem sikerült azonban az Obszervatórium
részére portómentességet szerezni, szinte érthetetlen, miért. A
portómentességet 1865. október 2-án kelt törvény szabályozta, melyhez később
számtalan kiegészítést hoztak. Így az 1870. szeptember 29-én kelt 20123/3752
sz. miniszteri rendelet alapján az állami tudományos intézetek - így a
Meterológiai is - portómentességet élveztek. Ezt azonban a Csillagdának nem
sikerült megszereznie. Így elutasították Váradi L. Árpád kalocsai érsek
1917. október 17-én kelt felterjesztését is, nem adtak az Obszeratórium
munkatársainak féláru vasúti igazolványt, sem portómentességet.
Angehrn - a Csillagda akkori igazgatója - elsősorban a budapesti,
kolozsvári, szegedi és zágrabi földrengésjelző intézetekkel kívánt élénkebb
kapcsolatba lépni, ez azonban meghiúsult.
Talán a tárgy szempontjából egy kicsit hosszúnak tűnik ez a fejezet.
Azért hangsúlyozzuk azonban ezt az egész kérdéskört, mert az Obszervatórium
munkatársai számára egyrészt létfontosságú volt a kommunikáció lehetősége a
más intézetekben, országban dolgozó kollégáikkal, másrészt a távközlési
eszközök egyre szélesebb alkalmazást nyertek a csillagászati mérésekben. A
helymeghatározáshoz használt távíróról már volt szó. Úttörő, hasonló célú
kísérleteket végeztek hazánkban telefonnal is, érdekes levél maradt fenn a
telefon használatáról a pontos időleadására. E levél szerint:
"Petheö János kir. tanácsos, m. kir. posta és távírda főigazgató
úrnak, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr engedélye alapján
tett azon intézkedése, hogy a 2210/1903 sz. rendeletével
elrendelte, hogy a vasúti, posta- és távírdahivataloknak déli 12
órakor adatni szokott jelzés naponta telefon útján az
Obszervatóriumnak is leadassék, és megéngedte, hogy az időjárási
helyzet és a zivatarok vonulási irányának kipuhatolása végett a
temesvári központi telefonhivatalba összefutó összes megyei és
interurbán vonalakat hivatalból, még az éjjeli órákban is, minden
megszorítás nélkül használhassa."
Feltehetően ez a gyakorlat nem lehetett általános, mert a kalocsai
intézmény később a jénai Zeiss-cégtől szerzett be időjel-vételre alkalmas
rádiókészüléket.
Befejezésül megemlítjük még, hogy érthetetlen okokból Konkolynak a
földrajzi hosszkülönbségek meghatározási módszereiről és a Magyarországon
végzett meghatározásokról írt nagy összefoglaló munkájából a kalocsai
kísérletek kimaradtak.
Ez azért is érdekes, mert e mérések eredményeiről több publikáció is
született.
Tárgyunk szempontjából meg kell még vizsgálni a fizikai szertár helyzetét
is. Az ott lévő eszközök u. i. szintén a Csillagda munkatársainak
rendelkezésére álltak. A fizikai szertár állapotáról, fejlődéséről Hegyi
Lajos írt részletes munkát. Ő idézi Hómann Ottó tankerületi főigazgató
véleményét, miszerint a kalocsai szertár az ország egyik leggazdagabb
középiskolai gyűjteményével bírt. Köszönhető ez a szaktanároknak is, aki a
kor színvonalán adták elő a tárgyat, bőséges kísérleti anyaggal szemléltetve
azt. Ki kell emelni Riegl Sándor ilyen irányú tevékenységét, aki már a
kilencszázas évek elején a drót nélküli telegráffal kísérletezett, egyik
elindítója volt a légelektromos megfigyeléseknek. Az Obszervatórium
munkatársainak a viharjelző fejlesztésében elért nagyszerű eredményei nem
jöhettek volna létre a fizikai szertár remek felszerelése és az oktatók
korszerű felkészültsége nélkül.