Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                   AMERIKAI CSILLAGÁSZNŐK A XIX. SZÁZADBAN

   A  XIX.  század közepétől az Amerikai Egyesült Államokban is megkezdték a
leányoktatás  intézményrendszerének  teljes  kiépítését.  Az 1860-as évektől
kezdődően  megépültek  azok  a  nagyhírű  középiskolák,  amelyek  az európai
iskolák  szervezésénél  is  példaként  szolgáltak  később,  a századvégen. A
Vassar  College,  a  Radcliffe,  a Wellesley és más intézmények falai között
hírneves  tudósok  és  kiváló  tanárok  tanították  a lányokat. A Vassar-ról
például, melyet 1861-ben kezdtek építeni, azt írták a korabeli újságok, hogy
az  egész  világon  nincs  párja. Az európai utazók leírásai szerint ezek az
iskolák  a  természettudományos  képzésre  is nagy hangsúlyt fektettek, több
ilyen intézményhez építettek csillagvizsgáló obszervatóriumot is. Ezekből az
iskolákból  kikerülve  több  leány  folytatta  tanulmányait,  és  tudós vagy
középiskolai  tanár  lett.  Néhány  nő utat talált a csillagászati kutatások
irányába  is,  a  Harvard  Obszervatórium  krónikái  1839  és 1927 között 71
csillagásznőről tesznek említést. [56]



                  
Vassar kollégium Maria Mitchell (1818-1889) egyike volt annak a számos amerikai csillagásznőnek, akik kutatásaikkal hírnevet szereztek a tudományos életben. [57] Mariát kísérletező és felfedező kedvű édesapja indította el karrierje felé, és pályája során állandóan bizonyítania kellett, hogy nő létére is kiváló természettudós. Maria a család 10 gyermeke közül harmadikként született, és már kislányként apjának, Williamnek jobbkeze volt, aki időmérőszerkezeteket állított össze bálnavadász hajók számára. [58] Maria apja 1831-ben, a gyűrűs napfogyatkozás idején 12 éves kislányával együtt olyan időméréseket végzett, amelyek segítségével meghatározta lakóhelyének, a Massachusetts-ben lévő Nantucket városkának földrajzi hosszúságát. A település a bálnavadászok legnagyobb kikötője volt, ezért itt különös jelentősége volt az ég vizsgálatának. Mikor a csillagásznőt később arról kérdezték, mi vezette el a csillagászat műveléséhez, akkor ő elsősorban apja példáját emelte ki, és ezt mondta: "Nantucketben az emberek körében eléggé elterjedt szokás az, hogy vizsgálják az eget, és a szextánst [59] szinte minden házban meg lehet találni." [60] Mariát már 18 évesen kinevezték a város Atheneumába könyvtárosnak, és 24 éven át töltötte be ezt a posztot. Valószínűleg olvasta Lagrange, Laplace, Gauss és mások műveit, és estéinek nagy részét apjával együtt a Pacific Bank tetején felállított csillagvizsgálóban töltötte. Itt rendszeresen végzett csillagászati megfigyeléseket, és 1847. október 1-én távcsövén keresztül felfedezett egy új üstököst. Ez a felfedezés aztán meghozta számára az elismerést és hírnevet, melynek eredményeként Dánia királya aranyéremmel tüntette ki, és 1848-ban ő volt az első nő, akit az Amerikai Tudományos Akadémia tagjává választottak (1943-ig az egyetlen is!). [61] Ezenkívül tagja volt több fontos társaságnak is. Többek között az Amerikai Filozófiai Társaság és a Nők Haladásáért nevű amerikai egyesület munkájában is részt vett. (Ennek az utóbbi egyesületnek 1870-től elnöki tisztjét is betöltötte, és ő elnökölt a "Nők a természettudományban" című konferencián.) 1849-től az USA Hajózási Almanach Hivatala alkalmazta Mariát, akinek az volt a feladata, hogy számításokat végezzen a Vénusz bolygó változásairól. [62] 1865-ben nyílott meg a Vassar leányintézet, az ott folyó oktatást hírneves tudósok vezették és felügyelték, köztük volt Maria Mitchell is, aki egész életében küzdött azért, hogy Amerikában mindenütt elismerjék a nők tanuláshoz való jogát. Tanítványait a állandó megfigyelésekre buzdította, felhívta figyelmüket a kételkedés fontosságára a tudományos kutatások szempontjából. 1868-ban leköszönt korábbi állásáról, s mint a csillagászat tanára és az iskola csillagvizsgálójának igazgatója foglalta el új posztját. Mindez nagy port kavart, és újra Maria került a tudományos élet érdeklődésének központjába. Tanári munkája és közéleti tevékenysége mellett élete során mindvégig folytatta tudományos kutatásait, fotókat készített a napkitörésekről, és számos megfigyelést a Jupiterről és a Szaturnuszról. Európába is ellátogatott, megtekintette például a legnagyobb orosz csillagdát Pulkovóban. Számos tudós nő indult el az ő nyomdokain, és tartotta magát Mitchell követőjének. Ilyen hölgy volt például az a Mary Watson Whitney (1847-1921), aki Mitchell tanítványául szegődött a Vassarban, mivel a matematikában tehetséges lányt elkápráztatták a csillagászati kutatások. [63] Bár a fiatal hölgy apja és fivére halála miatt kénytelen volt tanítói állást vállalni, hogy megélhetését biztosítsa, álmairól nem mondott le. Egyre növekvő csillagászati érdeklődése visszavezette Mitchellhez, és tagja lett annak a csoportnak, mely a Nap-pályát vizsgálta. Meghívást kapott, hogy csatlakozzon Benjamin Peirce professzor kurzusához, jóllehet, a Harvardra hivatalosan nem vettek fel női hallgatókat. [64] Mary tehetségének elismerése volt tehát az, hogy részt vehetett egy, az égi mechanikáról tartott posztgraduális kurzuson. Miután megszerezte a Vassar Kollégium Master fokozatát, és 3 évet Zürichben is töltött [65] (mely város kétségkívül a nőoktatás egyik fellegvára volt abban az időben), Mitchell asszisztense lett 1881-ben. 7 évvel később, szeretett tanítómestere és kolléganője halála után átvette annak helyét a csillagvizsgáló igazgatói posztján, és a csillagászat tanára is ő lett a Vassarban. Kutatási programja több területre is irányult, megfigyeléseket végzett a kettős csillagokkal kapcsolatosan, de érdekelték az aszteroidák és az üstökösök is. 1910 után betegsége miatt visszavonult. Élete végéig kitartott azon elképzelése mellett, amely egész életében vezérelte, hogy a leányok számára is biztosítani kell a tanulás lehetőségét. Ő is egyike volt azon amerikai nőknek, akik kénytelenek voltak megküzdeni az előítéletekkel, és környezetük véleménye ellenére természettudományokkal kezdtek foglalkozni. Halála előtt azt mondta: "Remélem, ha majd a menyországba érek, nem azt találom, hogy a nők ott is másodhegedűsök." [66] Whitney-vel azonos évben született New Yerseyben Sarah Whiting (1847-1927), aki szintén apja ösztönzésére kezdett kísérletezni, és a természettudományokkal foglalkozni. [67] Az Ingham Egyetemre járt, majd 1876-ban az újonnan nyílt Wellesley College leányiskola fizika professzorává nevezték ki. 1880-ban bevezette az intézményben az "alkalmazott fizikát", amely fogalom a csillagászatot takarta. Ez indokolttá tette egy obszervatórium megépítését is, mely 1900-ban készült el, egy 12 inches [68] teleszkóppal és egy színképelemző laboratóriummal [69] felszerelve. Sarah a csillagászat tanáraként sokkal inkább kiemelkedett, mint kutatóként. 1916-ig dolgozott, akkor visszavonult, és átadta a Within Obszervatórium igazgatásával járó gondokat utódjának. Arra is akadt példa a csillagászat történetében, hogy valaki azért kezdett el csillagászattal foglalkozni, mert kénytelen volt valamilyen munkát elvállalni hogy magát és családját eltartsa. Így volt ez például Williamina Fleming (Paton Stevens) (1857-1911) esetében, aki skót származású volt, Dundee-ben született, egy kézműves lányaként. 14 éves korától kezdve tanítónőként dolgozott szülővárosában. [70] 20 évesen ment férjhez James Orr Fleminghez, és 1 év múlva kivándoroltak Bostonba. Hamarosan felbomlott ez a házasság, és Williaminának egyedül kellett eltartania magát és kisgyermekét. Először - a hagyományos női szerepekhez igazodva - házvezetőnői munkát vállalt Edward Pickeringnél, aki a Harvard College Observatory igazgatója volt. (Pickering és munkatársai abban az időben csillagászati fénymérésekkel foglalkoztak. Nevéhez fűződik a közvetlen becslésen alapuló módszer. Abban az időben csillagvizsgálójában a Draper-féle asztrográffal [71] dolgoztak, és úttörő munkát végeztek a színképosztályozással kapcsolatosan. 6 év leforgása alatt 225.300 csillagszínképet tartalmazó katalógust készítettek.) Később azonban a hölgy a csillagvizsgálóba is "bemerészkedett", és hamarosan az igazgató munkatársává vált. (Ő sem volt természetesen - képzettségét tekintve - csillagász, csakúgy, mint az Observatory több más dolgozója sem.) Több, mint 200 különböző csillag színképét írta le, leghíresebb munkájában 10.351 csillagot kategorizált. E 17 kategóriát 1890-ben tették közzé, a "Draper Catalogue of Stellar Spectra" című kiadványban. 1898-ban a skót származású nőt kinevezték a Csillagászati Fényképészet kurátorává, és egy olyan csoport munkáját felügyelte, melynek 12 nő volt a tagja. [72] (Ez a tény is mutatja a nők nagyarányú munkábaállását.) Williamina korának vezető csillagásznőjévé vált, és 1906-ban tiszteletbeli tagja lett a Királyi Csillagászati Társaságnak. Több - igazgatója nevéhez fűződő - mű és kutatás valószínűleg az ő munkáján is alapul. Henrietta Swan Leavitt (1868-1921) szintén amerikai csillagásznő volt, aki a századforduló táján ugyancsak jelentős hírnévre tett szert. Tanulmányait a Radcliffe College-ben végezte, ő is az égbolt fényképezésére specializálódott. Ugyanott dolgozott, mint Fleming, a Harvard Obszervatórium asszisztensnőjeként a déli égbolton lévő Kis Magellán-felhő változócsillagait vizsgálta, [73] 2400-at írt le ezekből, melyeknek közel fele nem is volt még ismert akkoriban. [74] (Munkáját segítette, hogy a Harvardnak volt egy Peruban felállított távcsöve is abban az időben.) [75] Tulajdonképpen Leavitt 1908-as felfedezése volt a kulcs a ködök titkainak megfejtéséhez. Mérhetővé vált így a galaxisok távolsága. 1912-ben fogalmazta meg hosszas kutatásai és tapasztalatai alapján azt az összefüggést, hogy minél fényesebbek a csillagok, annál hosszabbak a fényváltozás periódusidői, vagyis hogy a fényesség a periódus növekedésével növekszik. [76] Kutatásai kiindulópontként szolgáltak Hertzsprungnak, Shapleynek és más csillagászoknak. [77] Kutatási feljegyzései megtalálhatók a Harvard College Obszervatóriumának évkönyveiben. Leavitt munkáját többen is folytatták, a Harvard obszervatóriuma több nőnek is a tudományos kibontakozás lehetőségét jelentette. Annie Jump Cannon (1863-1941) Delaware-ban született, ahol apja szenártori posztot töltött be. [78] Ő is a Wellesley és a Radcliffe College-ban végezte tanulmányait a fentiekben említett nőtársaihoz hasonlóan. Tanára volt Sarah Whiting, és ő keltette fel a fiatal lány érdeklődését a csillagászat iránt. 1896-ban csatlakozott Pickering munkacsoportjához, és eleinte a kettős csillagok megfigyelésével majd színképelemzéssel foglalkozott. [79] A szabadidejében utazási és fényképezési szenvedélyének hódoló hölgy (Spanyolországról készített fotói nagy elismertséget hoztak számára) a csillagászati megfigyelések során is alkalmazta a fényképészeti eszközöket. [80] 1911-től ő lett a Harvardon a csillagászati fényképezés kurátora. Számos elismerést és kitüntetést mondhatott magáénak ez az alapos és pontos munkájáról valamint szépségéről híres nő. Az Oxfordi Egyetemen elnyerte a tiszteletbeli doktori címet, tiszteletbeli tagja volt a Királyi Csillagászati Társaságnak. Egy 1932-ben elnyert kitüntetésével járó pénzt arra használta fel, hogy csillagásznők számára díjat alapítson. A barátságos, csillagászat iránt rajongó, nagy tudású nő rendkívül keresett előadó volt, számos helyre hívták meg, hogy tudományát népszerűsítse. Antonia Maury (született Caetana de Paiva Pereira; 1866-1952) Pickering munkacsoprtjának másik kiemelkedő tagja Cannon tehetséges munkatársnője volt. Nagyapja és nagybátyja szintén csillagászattal foglalkoztak, így nem volt nehéz számára a pályakezdés. A Vassar College elvégzése után a Harvard Obszervatóriumban kezdett dolgozni, és a fotótechnika segítségével csillagok periódusidejével kapcsolatos számításokat végzett. [81] Munkatársnőjével, Cannonnal együtt ő is részt vett a csillagok katalogizálásában, [82] és Annieval együtt pontosította a Fleming által közzétett Draper Katalógus adatait. [83] 1935-ben visszavonult munkájától, és néhány évig mint a Draper Park Museum kurátora tevékenykedett.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező