A GRAVITÁCIÓ ÉS AZ ANTIGRAVITÁCIÓ KOZMOLÓGIAI TÖRVÉNYE
Elméleti kutatásaim során arra a megállapításra jutottam, és ezt az eddig
leírtak is alátámasztják, hogy nem a gravitáció hat közvetlenül a fény
sebességére (ami kozmológiai állandó) és frekvenciájára, hanem a gravitáció
az időre hat, az idő telik más sebességgel, és ennek közvetlen következménye
a gravitációs vonzóerő kivételével minden olyan fizikai hatás, amelyet eddig
közvetlenül a gravitációnak tulajdonítottak.
Gravitációelméletem szerint a gravitáció/antigravitáció növelése nemcsak
az anyag vagy az antianyag tömegének növelésével érhető el, hanem az atomot
alkotó részecskék tömegarányának megváltoztatásával is. Tehát az idő
lassításához vagy gyorsításához sem elsősorban anyag/antianyag kell, hanem
gravitációs/antigravitációs tér.
Ennek az elméletemnek messzeható következményei lesznek. Például a nagy
tömegű testek közelében Einstein elmélete alapján is mérhető fényelhajlás
magyarázatánál, de erről majd a csillagászat kérdéseivel foglalkozó
fejezetben olvashatunk bővebben. A fenti felismerésre a fénysebesség
abszolút voltára vonatkozó posztulátum vezette a szerzőt, és most ennek
alapján indokolja elméletét az alábbiakban.
Egy adott erejű gravitációs térből egy más erejű gravitációs térbe
átnézve és "átmérve" a mért, időtől függő fizikai mennyiségek értékei a
szerző korábbi, fent hivatkozott elmélete alapján a mért térben levő és a
mérés helyén levő idő telési sebességek arányától is függenek.
Egy hatalmas tömegű anyagtest nagyon nagy gravitációs teréből induló
fényhullámokat a Földön levő műszereinkkel c-nél kisebb sebességűnek és
alacsonyabb frekvenciájúnak mérjük, a fekete lyukakból pedig nem mérhető
fény. Egyes égitesteknél fénysebességnél nagyobb sebességet mérünk.
Mindezek a jelenlegi, akadémiai fizikai ismeretekkel nem magyarázhatók
meg.
A fénysebességnél nagyobb értéket elvileg lehetetlen mérni, kisebb
értékeket pedig eddig csak anyagban haladó fény esetén mértek.
Einstein összefüggése szerint a U gravitációs potenciáltól is függ a
fénysebesség v = c (1 + U/cý).
Einstein tehát azt állítja, hogy a fénysebesség potenciálfüggő.
Igen, de azt is Einstein elmélete mondja, hogy az idő sebessége is függ a
gravitációs térerőtől (ikerparadoxon).
Einstein példáinál maradva, a végtelenhez közeli sebességgel haladó
űrhajóból a Földre tekintve gyorsan zajlónak látszanak az események. A földi
fénysebességet mekkorának mérnék, ha a Földön például ezerszer gyorsabban
telik az idő az űrhajóból nézve? A szerző szerint ezerszer gyorsabbnak, de
az általa felállított, e fejezet elején hivatkozott, de előző könyvében is
ismertetett elmélete alapján való számítással mégis c adódna. Amennyiben a
fénysebesség Einstein elmélete szerint abszolút módon csökkenne a közel
végtelen tömegű űrhajón, ott a zseblámpájából elindult fény lassú,
milliméterenkénti előrehaladását az űrhajós szemmel tudná követni, ha látná,
de nem fogja látni, mert a fény frekvenciája is lecsökkenne. Sérülne tehát a
fénysebességre vonatkozó posztulátum, de nem sérül, mert Einstein elmélete
szerint az idő telési sebessége is lelassul az űrhajóban az erős
gravitációban, persze csak a Földről nézve.
Tehát az erős gravitáció ugyan csökkenti a fény sebességét Einstein fent
közölt összefüggése szerint, de a relativisztikus összefüggés szerint az idő
telési sebessége is csökken:
ahol a négyzetgyökös kifejezés 1-nél kisebb szám.
A fénysebesség akkor marad c, ha a két hatás kiegyenlíti egymást az
űrhajón, és ez így is történik.
A Földről nézve azonban valóban ilyen lassúnak látszana a fény haladása,
de csak az ottani idő telési sebessége miatt, mert Einstein szerint ez a
sebesen haladó űrhajóban lelassul.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a gravitációnak nem a fizikai mennyiségre,
jelen esetben a sebességre gyakorolt hatása játszik szerepet, hanem az időre
gyakorolt hatása. Ugyanis a fentiek alapján felületesen azt mondhatnánk,
hogy az űrhajóból nézve gyenge gravitációs térben, vagyis a Földön c-nél
nagyobb a fénysebesség (ilyen hibába esnek ma a csillagászok egyes égitestek
mérésekor), a Földről nézve az űrhajóban pedig kisebb.
Einstein szerint azonban az idő telési sebessége is lelassul erős
gravitációnál, és ha a gravitáció maga is csökkentené a fénysebességet,
akkor kétszeres hatás jelentkezne. A fénynyalábon belül (bármilyen erősségű)
gravitációs térben vaksötét lenne, ha együtt haladnánk vele, tehát Einstein
nem láthatta volna a "megfagyott" fényhullámokat, mert nem juthattak volna a
szemébe.
Az előző könyvemben tárgyalt antigravitációs nevelőotthonba sem a
gravitációs különbség miatt kell sok energiát és anyagot bevezetni, hanem az
eltérő időtelési sebességek miatt! Tehát az időtelési sebesség a lényeg az
észlelt fizikai hatások esetében. Az idő talán úgy is felfogható, mint a
nagyfrekvenciás elektrosztatikus horizontális gravitációs hullámokat
transzverzálissá tevő vertikális elektromágneses komponens.
Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy a vízszintes síkban terjedő
elektrosztatikus hullámokra ráül egy függőleges irányú hullám, az idő. De az
idő a gravitáció/antigravitáció velejárója is lehet, de feltételezésem
szerint mindenképpen az anyag- és antianyag atomok, azok részecskéi
generálják (keletkeztetik).
ahol a négyzetgyökös kifejezés 1-nél kisebb szám.
A fénysebesség akkor marad c, ha a két hatás kiegyenlíti egymást az
űrhajón, és ez így is történik.
A Földről nézve azonban valóban ilyen lassúnak látszana a fény haladása,
de csak az ottani idő telési sebessége miatt, mert Einstein szerint ez a
sebesen haladó űrhajóban lelassul.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a gravitációnak nem a fizikai mennyiségre,
jelen esetben a sebességre gyakorolt hatása játszik szerepet, hanem az időre
gyakorolt hatása. Ugyanis a fentiek alapján felületesen azt mondhatnánk,
hogy az űrhajóból nézve gyenge gravitációs térben, vagyis a Földön c-nél
nagyobb a fénysebesség (ilyen hibába esnek ma a csillagászok egyes égitestek
mérésekor), a Földről nézve az űrhajóban pedig kisebb.
Einstein szerint azonban az idő telési sebessége is lelassul erős
gravitációnál, és ha a gravitáció maga is csökkentené a fénysebességet,
akkor kétszeres hatás jelentkezne. A fénynyalábon belül (bármilyen erősségű)
gravitációs térben vaksötét lenne, ha együtt haladnánk vele, tehát Einstein
nem láthatta volna a "megfagyott" fényhullámokat, mert nem juthattak volna a
szemébe.
Az előző könyvemben tárgyalt antigravitációs nevelőotthonba sem a
gravitációs különbség miatt kell sok energiát és anyagot bevezetni, hanem az
eltérő időtelési sebességek miatt! Tehát az időtelési sebesség a lényeg az
észlelt fizikai hatások esetében. Az idő talán úgy is felfogható, mint a
nagyfrekvenciás elektrosztatikus horizontális gravitációs hullámokat
transzverzálissá tevő vertikális elektromágneses komponens.
Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy a vízszintes síkban terjedő
elektrosztatikus hullámokra ráül egy függőleges irányú hullám, az idő. De az
idő a gravitáció/antigravitáció velejárója is lehet, de feltételezésem
szerint mindenképpen az anyag- és antianyag atomok, azok részecskéi
generálják (keletkeztetik).