A GRAVITÁCIÓ ÉS AZ ANTIGRAVITÁCIÓ KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT HATÁSAI,
VALAMINT AZ IDŐRE GYAKOROLT HATÁSUK
Látszólag közismert fizikai tételekre is utalhatna a cím, ám valójában új
feltételezésekről lesz szó. A szerző itt ismertetett elmélete szerint a
gravitáció és az antigravitáció közvetlenül csak vonzást/taszítást okoz és
csak az idő telési sebességére hat, és a nekik tulajdonított minden egyéb
hatás már a megváltozott időtelési sebesség következménye.
A szerző korábban megfogalmazott elmélete szerint - amely a fénysebesség
és a fizikai törvények relativitását mondja ki -, minden időtől függő
fizikai és egyéb mennyiség mérésénél, összefüggések alapján való
meghatározásánál figyelembe kell venni a mért, meghatározni kívánt mennyiség
keletkezési helyének gravitációs/antigravitációs terében lévő időtelési
sebességet és a mérőeszköz, illetve a vonatkoztatási hely
gravitációs/antigravitációs terében lévő időtelési sebességet.
A fénysebességre vonatkozóan leírva ezt:
ahol
c1, c2 = fénysebesség az egyes gravitációs/antigravitációs terekben,
vt1, vt2 = időtelési sebesség az egyes gravitációs/antigravitációs terekben,
co, vo = fénysebesség és időtelési sebesség gravitációs/antigravitációs
potenciáloktól mentes térben.
A szerző szerint a fenti törvényszerűség érvényes analóg módon a
gravitációs/antigravitációs terek között áramló energiára, anyagra és azok
minden időtől függő fizikai mennyiségére, jellemzőjére.
A fizika ma a gravitáció közvetlen hatásának tulajdonítja például az erős
gravitációs térrel rendelkező anyagtestekről eredő fény vöröseltolódását,
frekvenciájának csökkenését, a fény elhajlását e testek felé.
A fenti elmélet ma is sérthetetlen igazságnak tűnik, de a szerző a
csillagászat legújabb eredményei alapján cáfolja ezt itt ismertetett új
elméletével, amely a fenti, a fénysebesség és a fizikai törvények időtelési
sebességétől függő relativitását leíró elméletből fakad.
Erre a korábbi elméletére olyan, a mai fizikai ismeretekkel
megmagyarázhatatlan mérési eredmények alapján jutott a szerző, mint például
fénysebességnél gyorsabb források észlelése, a Big Bang koránál idősebb
égitestek felfedezése.
ahol
c1, c2 = fénysebesség az egyes gravitációs/antigravitációs terekben,
vt1, vt2 = időtelési sebesség az egyes gravitációs/antigravitációs terekben,
co, vo = fénysebesség és időtelési sebesség gravitációs/antigravitációs
potenciáloktól mentes térben.
A szerző szerint a fenti törvényszerűség érvényes analóg módon a
gravitációs/antigravitációs terek között áramló energiára, anyagra és azok
minden időtől függő fizikai mennyiségére, jellemzőjére.
A fizika ma a gravitáció közvetlen hatásának tulajdonítja például az erős
gravitációs térrel rendelkező anyagtestekről eredő fény vöröseltolódását,
frekvenciájának csökkenését, a fény elhajlását e testek felé.
A fenti elmélet ma is sérthetetlen igazságnak tűnik, de a szerző a
csillagászat legújabb eredményei alapján cáfolja ezt itt ismertetett új
elméletével, amely a fenti, a fénysebesség és a fizikai törvények időtelési
sebességétől függő relativitását leíró elméletből fakad.
Erre a korábbi elméletére olyan, a mai fizikai ismeretekkel
megmagyarázhatatlan mérési eredmények alapján jutott a szerző, mint például
fénysebességnél gyorsabb források észlelése, a Big Bang koránál idősebb
égitestek felfedezése.