AZ IDŐ
A gravitációnak és az antigravitációnak az idő telési sebességére
gyakorolt hatását megmagyarázó fizikai elmélettel sem maradok adósa a kedves
olvasónak. A nagyfrekvenciával modulált sztatikus tér moduláló
frekvenciájától és a sztatikus tér irányától is függ az időtelés sebessége -
ez az előzőekben leírtakból látható.
Az időkutatásban mindenesetre új utat jelenthetnek leírt elméleti
feltételezéseim. Látható, hogy nulla gravitációnál/antigravitációnál, vagyis
a nagyfrekvenciával modulált elektrosztatikus tér megszűnésekor is telik az
idő valamilyen sebességgel, és ennek oka az lehet, hogy az atomon belül is
megvan mindkét tér, tehát a gravitációs tér mellett ott a több
nagyságrenddel kisebb antigravitációs tér is, tehát az atom saját maga
számára előállítja az időt akkor is, ha az rajta kívüli térben nem lenne az
időt előállító külső gravitáció/antigravitáció. Anyag nélkül tehát nincs
idő, de ahol anyag/antianyag van, ott idő is van. Az idő telési iránya nem
változik meg a tér előjelének megváltoztatásakor. Ne adjuk azonban fel a
reményt, hogy egyszer majd visszafelé is utazhatunk az időben.
Az, hogy a müon rövid élettartama ellenére leér a földfelszínre,
magyarázható Einstein általános relativitáselméletével, hogy idődilatációt
ill. hosszkontrakciót szenved. Felfogható azonban úgy is, hogy a müon
részecske a levegőmolekulákkal "elemi szál"-szerű atomot alkot, vagyis a
pozitív müon kölcsön veszi az elektronokat, így kelt időlassító, erős
gravitációs teret a maga számára. A negatív müon protonokat kölcsönöz.
Mozgási energia hozzáadásakor megnő a test tömege és gravitációs terének
ereje, mert az anyagatommagban a pozitív töltésű protonok mellett azonos
számban semleges töltésű, de protonból, elektronból és antineutrinóból álló
neutronok is vannak. Gyorsításkor ezek tömege is nő, tehát az elektron és az
atommag közötti tömegarány eltolódik az atommag javára, az elektronok emiatt
gyorsabb keringésre kényszerülnek, hogy ne "zuhanjanak" az atommag
felszínére. Gyorsabb keringésük pedig magasabb frekvenciával modulálja az
elektrosztatikus teret.
De Einstein általános relativitáselmélete szerint is a nagy sebességgel
mozgó test mérete csökken, "összenyomódik", a gravitáció megnövekedése ennek
alapján is érthető, mint azt már az előzőekben leírtuk.
Az idő feltehetően a gravitációs/antigravitációs rezgés vertikális
komponense.
Az idő telési sebessége, a gravitáció/antigravitáció az anyag/antianyag
atomok pozitív töltésű részecskéinek mozgási sebességével (rezgési
frekvenciájával és amplitúdójával) arányos, és fordítottan arányos a negatív
részecskék mozgási sebességével, és lehet, hogy a részecskék mágneses
hatása.
Mivel az anyag és az antianyag gravitációs/antigravitációs tere hat ez
idő telési sebességére, feltételezhetjük, hogy az idő anyag és antianyag
nélkül nem létezik, hanem ezektől eredő rezgések eredője a tér minden
pontján.
Ami ennek a tételnek a filozófiai tanulsága: örök élet csak energia
formájában létezhet, ahol az idő nem telik!
Az idő feltehetően nem más, mint az anyagnak a gravitációval és az
antigravitációval rokon egyik fizikai megnyilvánulása.
A gravitáció pozitív elektrosztatikus tere nagyfrekvenciás "villámokként"
hat kifelé, és vonzza más anyagatomok, anyagtestek elektronhéját, és
feltehetőleg mindez kozmikus méretű szinkronizációban történik.