A GRAVITÁCIÓ TITKAI Ebben a fejezetben nem a tudomány által már meglehetősen jól ismert gravitációtörvényekkel kívánunk foglalkozni, csak akkor hivatkozunk rájuk, amikor a szerző elméletének megvilágítása érdekében szükséges. Ezúttal annak az eddig megoldatlan rejtélynek próbálunk a végére járni a kedves olvasóval együtt, hogy mi is okozza a gravitáció jelenségét, vagyis azt, hogy az anyagatomok vonzóerőt fejtenek ki, lehetővé téve nagyobb anyagcsoportok, így az égitestek kialakulását is. Ha nem lenne gravitáció, akkor nem jöhetett volna létre a mai formájú élet és az értelem, amelyet anyagból felépülő lények, mint az ember is, hordoznak. Már most előrebocsátjuk, hogy egy későbbi fejezetben foglalkozunk annak lehetőségével, hogy magasan szervezett energiából is létrejöhettek esetleg értelmes lények, de ennek tárgyalásáig kérjük a kedves olvasó türelmét. A gravitáció természetét nagyon sok kísérleti és elméleti módszerrel próbálták már megfejteni. Ilyen volt például Weber alumíniumhengerekkel végzett kísérlete, amellyel a feltételezett gravitációs hullámokat akarta detektálni. Feltételezte, hogy nagy tömegű égitestek, például szupernovák összeomlásakor a bekövetkező hatalmas tömegváltozás gravitációs hullámokat kelt. Kísérletei azonban nem vezettek igazán meggyőző eredményre. A szerző azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az atom belsejébe hatolva próbálja megoldani a gravitáció keletkezésének rejtélyét, és megígéri, hogy mindezt e könyv olvasói számára is közérthető módon teszi. Húzza tehát össze magát kicsire a kedves olvasó, hogy a szerzővel együtt elférjen az atom belsejében. Induljunk el tehát újabb expedíciós utunkra! Megérkezve az atommag felszínére, nézzünk alaposan körül. Azt látjuk, hogy a felszín domborzatos, egy pozitív töltésű dombról, vagyis egy proton tetejéről lesétálhatunk a völgybe, és onnan továbbmenve egy semleges töltésű neutronra kapaszkodhatunk fel. Továbbsétálva ismét egy völgybe érünk, ahonnan ismét egy pozitív töltésű protonra juthatunk. Sétánk során tehát váltakozva következnek a pozitív töltésű és a semleges töltésű részecskék. Lábunk alatt azonban a "talaj" kissé rezeg, mert a protonok és a neutront alkotó proton, elektron és antineutrinó állandó kombináció-rekombináció folyamatokat végez. Ha ezután feltekintünk az "égre", azon cikázó, kis égitesteket látunk. Amint azt már bizonyára kitalálták, ezek az elektronok. A korábbi atommodellek is hasonlóan képzelték el az atomot, ezek azonban az elektronokról azt tételezték fel, hogy a bolygókhoz hasonló kör- vagy elliptikus pályákon keringenek. Ma már azonban tudjuk, hogy az elektronok nem ilyen pályákon haladnak, hanem nagyon gyorsan mozogva, az atommag körül rezegve mindenütt ott vannak, mintegy felhőt alkotnak. Csak bámulni lehet az elektronok szervezettségét, hogy ebben a nagy és látszólag rendezetlen cikázásban nem ütköznek össze, de a fizikában valóban rend van! Ha a kedves olvasó nem szédült el e nagyon is rendezett cikázás láttán, és tud figyelni saját magára, akkor újabb furcsa, vibráló érzést fog érezni, feltéve, hogy sok milliárd herzes rezgések detektálására is képes. Mivel a szerző képzeletben már többször is járt az atomok belsejében, most az Ön segítségére siet, hogy megmagyarázza, mi is ez az érzés: az atommag pozitív töltésű protonjai és az éppen felettük elhaladó elektron között sztatikus erőtér alakul ki egy villanásnyi időtartamra. Az elektron közeledtekor ez az egymás közötti sztatikus erő egyre nő, eléri csúcspontját, majd amikor az elektron továbbhalad, a sztatikus erő csökken. Ekkor az atommagban levő proton töltése árnyékolásmentesen kifelé hat, az atomon kívülre. Ezután jön a következő elektron, amely hasonló módon először növekvő, majd csökkenő sztatikus erőteret hoz létre önmaga és a között a proton között, amin éppen a kedves olvasó és a szerző álldogál. Figyelembe kell venni, hogy nemcsak fölöttünk, hanem oldalirányban, távolabb is haladnak el elektronok, amelyek a nagyobb távolság miatt ugyan kisebb, de szintén érzékelhető sztatikus erőteret hoznak létre. A "dobogóként" szolgáló protonunk és az elektronok között tehát sohasem szűnik meg a sztatikus erőhatás, de ennek az erőtérnek a nagysága az elektronok mozgása miatt egy igen nagy frekvenciájú modulációval rendelkezik. Akkor, amikor nincs a közelben elektron, az atommagban levő protonok pozitív töltése távolabb hat, és vonzóerőt fejt ki az ellentétes előjelű töltésekre. Ez a kifelé ható elektrosztatikus vonzóerő is az atom saját elektronjainak és a szomszéd atomok elektronjainak hatásával bonyolultan modulált térerő. A gravitáció rejtett titkát tehát elméleti alapon már meg is fejtettük, vagy hogy korrektebben fogalmazzunk: használható elméletet állítottunk fel, és ezzel megteremtettük a további vizsgálatok alapját. Kibújva tehát az atomból és újra kiegyenesedve a kedves olvasó és a szerző bátran továbbléphet.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?
stag weekends in Budapest
