iqdepo // Minden fordítva van (Dimenzió #20)

                             MINDEN FORDITVA VAN

   A  kedves  olvasó  már  megismerte az idővel kapcsolatos gondolatmenetet,
vagyis,  hogy  az  antigravitációs térben - már magának az antigravitációnak
tudományos  definíciója  alapján is - az időnek gyorsabban kell telnie, mint
gravitációs  térben.  Az  Einstein által is használt Lorentz-transzformációt
megvizsgálva  arra  a  megállapításra  jutottam, amit a kézenfekvő logika is
sugall,  hogy  az  antigravitációs  tér  fizikai  törvényeinek leírásakor az
Einstein   általános   relativitáselméletét   leíró  egyenletekben  szereplő
relativisztikus  (négyzetgyökös) kifejezésnek nemcsak az idő képleténél kell
reciprokát  venni,  hanem  a többi mennyiség esetén is. Mi következik ebből?
Az, hogy az antigravitációs térben a sebesség növekedésével csökken a tömeg,
megnőnek a test méretei stb. Erre a következtetésre juthatunk az anyag és az
energia  ekvivalenciáját leíró E = m * cý egyenlet alapján is. Ugyanis mivel
a  fénysebesség értéke is relatíve megnő, hogy az egyenlőség fennmaradjon, a
tömegnek csökkennie kell.

   Egy  korábbi  könyvemben  már részletesen kifejtettem, hogy az előzőekben
leírtak  milyen  fizikai  következményekkel  jártak már a Big Bang-et követő
pillanatokban  is.  Az  antigravitációs  tér  időgyorsító  hatása  miatt  az
antianyag az anyaghoz képest relatíve gyorsabban haladt már kezdetben is, és
mivel  az  antianyag nyugalmi tömege ekkor volt a legnagyobb, az időgyorsító
hatás  is ekkor érvényesült a legjobban. Ha a Big Bang-et követő eseményeket
vizuálisan  akarjuk elképzelni, akkor a következő képet rajzolhatjuk fel: az
anyag  repedezett, villanásokkal tarkított, hatalmas, izzó golyóként jelenik
meg,  és az antianyag gyorsan táguló gömbhéjként veszi körül. Metszetileg és
egyszerűsítve   úgy   képzelhetjük  el  ezt,  mintha  a  Szaturnusz  bolygót
körülvevő,  gyorsan  növekvő  méretű  gyűrű  jelképezné  az  antianyagot. Az
ősrobbanás  helyének  közelében levő villanások oka az anyag és az antianyag
találkozásakor   bekövetkező   megsemmisülések   és  az  ezek  következtében
felszabaduló energia megjelenése.

   A  Big Bang-et követő pillanatokban azonnal megmutatkozott tehát az anyag
és  az  antianyag  közötti  lényeges  fizikai  különbség,  vagyis  az  anyag
közelében,  és  főleg  sok anyag közelében lassan telik az idő, az antianyag
közelében  kilépő  sok energia közelében gyorsan. Az antianyagnak a korábban
felvázolt  reciprocitáselméletem következményeként ugyanis hatalmas energiát
kell   leadnia,  hiszen  ennek  az  elméletnek  az  értelmében  tömegének  a
relativisztikus tag által meghatározott mértékben csökkennie kell. Az anyag-
energia   megmaradás  elve  értelmében  tehát  a  Big  Bang-kor  keletkezett
antianyag  tömege  energia  formájában  (fotonok,  elektromágneses rezgések,
elemi részecskék) szétsugárzódik.

   A  szerző  előző  tétele  egy  új  fizikai törvény alapja lehet: ahol sok
energia  szabadul  fel,  ott gyorsabban telik az idő, és ez fodítva is igaz,
ami  már  viszont  Einstein  által  is bizonyított törvény, vagyis sok anyag
közelében  lassan telik az idő. Mivel a természetben minden kiegyenlítődésre
és  stabil  állapotra  törekszik,  az  általam  az energiára és az időtelési
sebességre  megfogalmazott  összefüggés  igaznak látszik, hiszen a természet
célja,   hogy  ez  a  kiegyenlítődés  és  nyugalmi  állapot  minél  hamarabb
bekövetkezzen.

   Az  antianyag  szétsugárzódása  még  ma  is tart, ez lehet a csillagászok
által  mért 2,73 Kelvin-fokos háttérsugárzás oka. Bizonyítékot a COBE műhold
mérései  szolgáltattak,  ezek szerint a háttérsugárzásnak dipol jellege van,
ami  azt  jelenti,  hogy  az  égbolt  egy  meghatározott irányában maximumot
mérnek, vagyis néhány ezred Kelvin-fokkal magasabbat, azzal éppen ellentétes
irányban  pedig kevesebbet. Ennek oka ma még rejtély a csillagászok számára,
kivéve  talán azokat, akik már elolvasták Új Univerzum-kép... című könyvemet
(Robottechnika  Kft.  Kiadó,  1996.), mert ebből megismerhették elméletemet,
amelynek lényege: ha közelebb ülünk a kályhához, ott melegebb van!

   Ennek alapján akár már az általános iskolában a tizenkét éves gyerekeknek
tanított   aránypár   segítségével   is   kiszámítható  az  antianyaggömbhéj
távolsága.

   Tehát  nem mindig szükségesek drága berendezések, a józan ész és a logika
is  eredményre  vezethet!  A  téma  iránt  érdeklődő  kedves olvasók e könyv
későbbi  fejezeteiben,  vagy  a szerző már hivatkozott könyvében olvashatnak
bővebben az antianyagról.
Dimenzió #20

Csillagnézők

(csillagászattörténet, csillagászat, űrkutatás, fizika, asztrofizika)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
