BEVEZETŐ
A kutató-szerző a Big-Bangkor az anyaggal azonos mennyiségben keletkezett
antianyag sorsát próbálta megfejteni, és magyarázatot keresett néhány
ismeretlen jelenségre is.
Ez a saját magának szabott feltétel azt eredményezte, hogy meg kellett
fejtenie az eddig nem ismert, a fizikatankönyvekben sem szereplő
antigavitációs tér törvényszerűségeit, amely matematikailag az Einstein
relativitáselméletét leíró képletekben szereplő relativisztikus
(négyzetgyökös) tag reciprokára vezetett. Mindez azt jelenti, hogy
antigravitációs térben az idő gyorsabban telik, a tömeg csökken stb.
A szerző rájött arra, hogy az anyagtestek nem csak sebességük
megnövelésével tehetnek meg gyorsan nagy utat, hanem akkor is, ha az idő
telik gyorsabban közelükben, és az ismert s = v * t képlet alapján a megtett
út így is nagy lehet.
Ez máris megcáfolja egyes fizikusok feltevését, hogy még a legközelebbi
csillagról sem jöhettek hozzánk értelmes lények, mert ehhez évmilliók
kellenek és annyi energia, mint amennyi a Naprendszerben sincs. A szerző
másik elmélete szerint ugyanis antigravitációs tér szupravezető tekerccsel
is előállítható mesterségesen, ez pedig kevés energiát fogyaszt. Tehát nem
hatalmas hajtóművek kellenek, hanem gyors időtelés.
A szerző antigravitációs elmélete segítségével vélte megtalálni a Big
Bang-kor keletkezett, de jelenleg nem látható antianyagot is. Szerinte ez
kb. 8000 milliárd fényévnyi távolságban táguló héjként veszi körül az
anyaguniverzumot, és ettől ered a csillagászok által a Földön mért
mikrohullámú háttérsugárzás. Kutatásai vezették el a fénysebesség és a
fizikai törvények időtelési sebességtől függő relativitásának elméletéhez
is, ami szerint a mért sebességek és fizikai mennyiségek attól függenek,
mekkora az idő telési sebessége a mérés helyén és mekkora a fizikai
mennyiség keletkezésének helyén. Ez az elmélet azonnal megmagyarázza, hogy
miért mérnek a csillagászok (nagy megrökönyödésükre) többszörös
fénysebességeket egyes csillagok esetében.