Dimenzió #19

Gyermekszemlélet

(művészettörténet-neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                 NÉMETALFÖLD

   A  gyermek  "felfedezése",  a  gyermeki világ elkülönülése a XVII. század
folyamán  határozottabb  jelleget  öltött. Tovább fejlődött az a gyermekkép,
melynek  kialakulása  a  reneszánszban  kezdődött.  A  táplálkozás javult, a
járványokat  nagyjából  visszaszorították, így csökkent a csecsemőhalandóság
is.  Emiatt  és a polgárosodás hatására a gyermekkor egyre önállóbb jelleget
kapott.  A  család  már  nem  termelési  egység  volt,  így nagyobb szerepet
kaphatott  benne  a  gyermeknevelés.  A  kicsik  nem vettek részt már minden
munkában  -  külön  kellett  megtanítani  őket rá. Egyre jobban elkülönült a
gyerekek és a felnőttek világa. [60]

   Felmerült  az  a  gondolat,  hogy a gyermek hosszabb ideig igényel szülői
gondoskodást,  ez  kiemelte  a kicsik esendőségét, gyengeségét. Megjelent az
előrelátó  gondoskodás.  Kettős  morális magatartás alakul ki velük szemben:
megvédeni mindentől, illetve minél előbb megtanítani az önállóságra. Megnőtt
az  érdeklődés  a gyermeki sajátosságok felé, a nevelési problémák szélesebb
néptömegeket  érdekeltek  - egyre több könyv jelent meg a gyermeknevelésről.
Külön személyiséget tulajdonítottak a gyermeknek - ez elvezetett ahhoz a változáshoz, hogy a XVI, XVII. szá- zadban megjelent a felnőttekétől eltérő gyermekruha is, a gyermekiro- dalom is felvirágzott. A XVII. szá- zad Európájában sok helyen gyártanak illetve exportálnak játéktárgyakat. (A XVI. századig csak a kicsik játé- kai különültek el a felnőttekétől.) [61] A gyermek felé fordulás, gyermeki jellemzők megismerése, személyiségé- nek tisztelete együtt járt avval, hogy életét szigorúbb kontroll alá 50. kép
helyezték. A gyermekszemlélet alakulásában nagy szerepe volt a protestantizmus megjelenésének is. [62] A művészetben helyet kapott a gyermeki személyiség is. A XVII. században jelent meg a gyermek külön, önmagában való ábrázolása. A portréfestészet kedvelt témájává váltak a kicsik. Leendő uralkodókat, főurak, gazdag polgárok gyermekeit vagy szegény gyermekeket ábrázoltak. A családi képeken is a gyermek került középpontba. A zsánerjelenetekben is kiváltságos szerepet kaptak. A század második felében jelentőssé válik a meztelenség 51. kép
ábrázolása. A puttók újra előjöttek. [63] A gyermekfej, gyermekcsoport mint külön téma megjelenése volt jellemző erre az időszakra. Tehát ez az az időszak, mikor mindennapossá válnak a csak gyermekeket ábrázoló portrék. A gyermek felfedezése a XIII. században veszi kezdetét, de igazán gyakori és jellegzetes megjelenése csak a XVI. század végére, XVII. század elejére tehető. [64] A XVI., XVII. századi Németalföld művészeti életében nagyon sok gyermekábrázolás található. Éppen ezért kiemelt helyen foglalkoznék evvel a területtel. 52. kép Németalföld (az Egyesült Tartományok) kiemelkedő szerepet töltött be a XVI, XVII. században Európában, mind gazdasági, mind szellemi téren. A kereskedelem Világhatalommá tette, hajói a Föld legtávolabbi pontjaira is elértek, ez az apró birodalom aktívan részt vett a gyarmatosításban. Mivel kevés természeti kinccsel rendelkezett, a feldolgozóipar terén tudott leginkább piacokat szerezni. (Posztó- gyártásuk sokfele ismert volt.) Politikai szempontból sajnos a XVI. század folyamán ketté szakadt ez a terület. A déli tartományok (a mai Belgium vidékéről van szó) spanyol uralom alatt maradtak, a katolikus vallás a meghatározó. Az északi tartományok viszont kivívták függetlenségüket. Ott a Holland nevű vidék tett szert hatalmas előnyre a többivel szemben. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Az északi részt a délről jött emigránsok is sokban segítették. ---------------------------------------------------------------------------- Társadalmi, gazdasági kiegyensúlyozottság jellemezte. Az északi
köztársaságban a polgárság igen komoly szerephez jutott. Az életet, a szellemiséget teljesen áthatotta a protestantizmus eszméje. A család fontos szerepet töltött be életükben, melynek középpontjában a feleség, a családanya állt. A holland nő életében a legfontosabb a ház rendben tartása volt, legtöbb idejét otthonának szentelte. Talán a gyermek- nevelésnél is fontosabb volt a háztartás gondjainak megoldása, a tisztaság megőrzése, mely utóbbi állítólag szinte szenvedélye volt a nőknek. [66] Otthonuk meghitt volt, de elég egyszerű. A városi polgárság már többszintes, többszobás házakban élt. A különböző életfunkciók (munka, 53. kép alvás...) külön teret kaptak. A bútorzat legfontosabb elemei az asztal, szék, szekrény volt. Az ágyak is amolyan "alvószekrények" voltak, melyek alsó részében fiók volt, oda fektették a kisgyerekeket. Ha túl nagy volt a család, a gyerekek egy része a padláson aludt. [67] A holland ember számára nagyon fontos volt otthona. Házának berendezése az egyetlen megengedhető fényűzés volt. A ház a család tartózkodási helye, temploma is volt. A család alkotta a társadalmi lét központját. A társadalmi élet többnyire a családra korlátozódott. A városi polgárok házaik előtt töltötték koraestéjüket. A kisgyerekek szaladgáltak, fapapucsot úsztattak a csatorna vizén. Az anya a kapu elé vitte a bölcsőben alvó legkisebbet. Vallásosságuk családi jellegű volt, a vallási élet természetes keretét a család jelentette. Az anya tanította gyermekét az imákra, a vallás elemeire. [68] A következőkben egy kicsit részletesebben bemutatnám, hogyan várták a hollandok gyermeküket, hogyan zajlott le a szülés ill. miként bántak a kicsivel. Az észak-németalföldiek úgy állapították meg, hogy egy asszony
terhes-e, hogy az orra előtt meggyújtottak egy zsinórt. Ha a nő elájult, akkor ez a kez- dődő terhesség biztos jele volt. A leendő anya a hetedik hónaptól hat héten át böj- tölt. A szülőszobában előké- szítették a díványt, melyen a nő szülni fog, az ágy mellé a csecsemő holmijait, a bárka formájú, félmennyezetes böl- csőt. Az első fájások megje- lenésekor bábaasszonyért sza- ladtak, illetve pontos sor- rend szerint értesítették a rokonokat és meghívták őket a 54. kép szülést követő ünnepségre. A kicsi világrajött, amit követően a bába meleg gyolcsba burkolta, és bemutatta a nagyanyjának vagy keresztanyjának. (Borravalót kapott ekkor.) Ezek után ellátta a gyermekágyas nőt, felöltöztette a csecsemőt és apja kezébe helyezte hagyományos szavak kíséretében. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) "Íme a gyermeke. A mi Urunk adjon önnek általa sok boldogságot, vagy hamarosan szólítsa vissza magához." (Zumthor: Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában 111. o.) ---------------------------------------------------------------------------- Az újszülött a társadalom tagja lett. Az apa tollakkal tűzdelt szaténsapkát tett a fejére, ami azt jelezte, hogy gyermekágyas asszony a felesége. Az ünnepség emelkedett hangulatban fejeződött be. Ezeket a lakomákat az egyház egy idő után betiltatta, de azért a szomszédok gyermekeinek megmutatták az újszülöttet. Ha fiú volt, akkor azt mesélték,
55. kép hogy egy pálmafa alatt vagy egy káposztafejben találták, ha lány, akkor egy rozmaringbokorban lelték. Ha az anya belehalt a szülésbe, halottvirrasztás lett az ünneplésből. Az elhunytat kiterítették az ágyon és a karjába helyezték gyermekét. Néhány városban ezután csipkés, piros selyemmel bevont fatáblát akasztottak a ház kapujára. A falvakban ezt a kapu kilincsére kötött ágacska helyettesítette. A szülés napján a bába uralkodott a család felett, aki elemi orvostudományi ismereteket, illetve paraszti hagyományokat is ismert. Társadalmilag jelentős kiváltságai voltak, néhol hatóságilag is alkalmazták, rendszeres fizetést, ingyen lakást kapott. (Külön cégérük is volt: kereszt, közepén ájtatos jelmondattal övezett, fekvő kisbaba.) Az egyház előírta, hogy minél előbb kereszteljék meg a gyermeket. A szegényebbeknél ez teljesült is, de a gazdagok megvárták míg az anya elhagyhatta a házat. A szertartás a templomban zajlott, szükséges tanúként az apának és a gyermek testvéreinek is jelen kellett lenniük. A kisgyermeket
jelképes tartozékokkal kiegészített díszruhába öltöztették. Hogy a kicsi ne sírjon, tejbe mártott cukorrudat szopogathatott. Az apa megáldotta gyermekét, lakomát ültek és a vendégek megajándékozták a kicsit. Egy keresztelést mutat be az 50. sz. kép. A gazdag családokban is többnyire az anya foglalkozott gyermekével. Egy anya épp gyermekét szoptatja Hendrik Bary képén (51. sz. kép). Legfeljebb egészségügyi okokból alkalmaztak szoptatós dajkát, aki az elválasztást követően azonnal elment a házból. Az idősebb gyerekeket egy- egy öregasszony gondozta: öltöztette, mosdatta, altatódalokat énekelt, történeteket mesélt. 56. kép
Az újszülöttet a külső levegőtől mindenféle módon óvták. Szorosan bepólyázták, hogy a kicsiny lábait ne mozgathassa, fejére főkötőt kötöttek, alsóingbe, kötött kabátkába, gyapjúruhába bugyolálták. Csukott ablakú szobában feküdt a baba, a bölcső takarója alá még melegvizes palackokat is tettek, előfordult, hogy altató orvosságokat is adtak neki. Amikor a gyermek lábra állt, csonka gúla formájú, a felsőtestet szilárdan tartó, vastag kerekekre szerelt farudakból készült görgős székbe helyezték. A járókában magas támla tartotta állva a kicsit. Mikor járni tanították, szíjat, zsinórt, illetve járószalagot erősítettek testére. Kicsit nagyobbacskaként megkapta első 57. kép
igazi játékát: faragott, festett falovacskát. Ameddig még nem tanult meg tökéletesen járni, vastagon öltöztették. Emellett a sérülésektől, csonttorzulásoktól bőrsapka, vas- és ólomdarabokkal merevített, szűk halcsontos fűző is védte. Idősebb korban rögtön felnőtt ruhát kapott. A kisfiú harisnyát, térdnadrágot, zekét és a kislány kabátkát, ingvállat és hosszú ruhát húzott. A gyerek korának megfelelően nem módosították egyetlen ruhadarabját sem. (Néhány faluban a kisfiúk hatéves korukig női ruhát viseltek.) A csöppség iskolás koráig az utcán játszott leginkább. Ennek több oka is lehetett: ne piszkítsa be a házat, vagy a kevés hely miatt ne 58. kép legyen útban. Ennek következtében az utcákon reggeltől estig nyüzsögtek és rosszalkodtak a gyerekek. Ez a "szabadtéri" nevelés egyedülálló jelenség volt az akkori Európában. A probléma okaként a szülők és gyermekek közti viszonyt jelölték meg. A családfő, egyéb rokonok felé kötelezően megnyilvánuló figyelmesség nem alapult valódi tekintélyen. Az imádott gyerekeket teljesen elkényeztették, és teljesen szabadjára engedték. A túlzott gyengédség kórós engedékenységgé fajult. A gyerekek viselkedése kezelhetetlenné vált. [69] A Miklós nap a gyermekeké volt. Énekeltek, táncoltak, ettek-ittak a felvonulásokon. (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) Már a XI. században ünneppé nyilvánították a Karácsonyt és a Miklós napot, és elkezdődött a gyermekek megajándékozása. ---------------------------------------------------------------------------- Az árvákról, akiket a rokonok nem tudtak vállalni, a városi hatóságok
gondoskodtak. Becsületesnek gondolt polgárokra bízták őket, vagy menhelyeken helyezték el őket a talált gyerekekkel együtt. Ezek az intézmények nem voltak kellemes helyek. A gyerekeket háromtól hatéves korukig óvodába is járathatták a szülők, de ezek se voltak túlságosan fejlesztőek. [70] Kiemelkedő helyet foglalt el a hollandok életében a ház csinosítgatása, díszítése. A társadalom több rétege is szívesen 59. kép aggatott házának falaira festményeket. Az emberek számára a kép bútor volt. A festmény csupán egy árucikk a többi között. Sokan ezt tekintették a legkedvezőbb befektetésnek. Éppen ezért hatalmas igény volt a festményekre, melyeket a hazai művészek bőven kielégítettek, sőt jelentős túltermelés volt jellemző erre a korra e téren, így rengeteg képet exportáltak. A XVII. századi holland életet erősen tükrözik a kor festészeti alkotásai. A polgárság alakította a közízlést, és piacot teremtett a festők számára. A közönség képsorsolásokon, árveréseken, országos vásárokon ismerkedhetett meg az alkotásokkal. Ennek következtében kialakult a festményleltárak, árverési katalógusok műfaja. A művészi pálya polgári foglalkozásokhoz kapcsolódott. A festészet nagyon népszerű és elterjedt művészeti ág volt. Külön céhük is megalakult. Megjelent a specializálódás is, egyes festők meghatározott műfajú, meghatározott témakörű műveket alkottak. [71]
A festményeket erősen befolyásolta a piac igénye. Valósághűség, a mindennapi élet jelent meg a képeken. (Csupán egy szűk kör igényelt mitologikus műveket.) A polgárság élete a fő téma. Az emberek szívesen látták környezetüket, önmagukat a képeken. Mivel az alkotásokat többnyire lakószobák falára helyezték, ennek megfelelően kis méretűek voltak, pontos, finom kidolgozást igényeltek. [72] A vallási témák háttérbe 60. kép
szorultak. Az életkép, portré, tájábrázolás élte fénykorát. Mielőtt rátérnék a XVII. szá- zadi németalföldi festészet né- hány alkotásának bemutatására, először a kor jellegzetességei- nek, műalkotásainak sajátossá- gait kiemelően kontrasztként felvázolnám milyen gyermekábrá- zolások jelentek meg ezen a vi- déken a XIV-XV. században. Ebben az időszakban a közép- kori hagyományok folytatásaként a vallási témák még meghatározó- 61. kép ak voltak. Viszont a bibliai téma világi környezetet kapott, egyre jobban profanizálódott. Fontossá vált a világ leghitelesebb visszaadása. Egyre nagyobb szerepet kapott a környezet részleteinek aprólékos kidolgozása. Az olajfestés technikájának tökéletesítésével mindez könnyedén ment. A gyermek még többnyire kis Jézusként jelent meg. A madonna-ábrázolások között találni a hagyományokat valamennyire megőrző alkotásokat is, például Michael Sittow: Mária gyermekével. (52. sz. kép) (*) A képen a bájos kis Jézus lábujjával játszik, és egy almáért nyúl. ---------------------------------------------------------------------------- (*) Itáliából került Németalföldre a félalakos Madonna képek típusa. ---------------------------------------------------------------------------- J. van Cleve-nek tulajdonítják az 53. sz. képet, mely Mária alvó gyermekével címet viseli. Az olasz quattrocento kedvelt témája volt az alvó gyermekkel ábrázolt Mária. (*) Újítás, hogy a kompozíció a természetbe lett kihelyezve. ---------------------------------------------------------------------------- (*) Az alvó Jézus szimbolikusan a Megváltó eljövendő halálára való utalás. ---------------------------------------------------------------------------- Jan van Eyck Rollin-Madonnáján (54. sz. kép) a vallásos érzés mellett a portréműfaj alakulása is feltűnik. Az áldást osztó kis Jézus arca elég meggyötörtnek látszik, kicsit koravénnek tűnik. A szereplők merevek. A részletek pontos kidolgozása fontos szerepet töltött be az alkotó munka során. A XVI. század közepére a németalföldi festészet legfontosabb területei a portré, a tájkép illetve a különböző életképek lettek. A terület kettéválása miatt élesen elkülönül a déli és északi rész festészete is. A déli oldalra a monarchikus, egyházi művészet volt jellemző, ezért belga barokkról beszélhetünk, melynek kiemelkedő alakja Rubens. [73] A festő képei közül háromról tennék említést. A Gyümölcsfüzér (55. sz. kép)
című kompozíción bájos kisgyermekek láthatók. Göndör fürtök, hurkás testek - biztos hatás. Ezekről az apróságokról senki se tudna rosszat gondolni. Az 56. sz. képen egy asszony ölében kisfia ül, kinek egyetlen öltözéke kalapja. Kedves kis arca, védtelen meztelensége megindító. Önálló gyermekportréja ránk mosolyog (57. sz. kép). Egyértelműen az érzéseinkre akar hatni a művész. Rubens iskolájának tehetséges tagja volt van Dyck. Tőle egy anya - gyermekével portré látható a 58. sz. képen. Az előkelő nő ölében egy igen elegánsan felöltöztetett "baba" van. Láthatóan fontos szerepet tölt be édesanyja életében. 62. kép
Cornelis de Vos képe szintén csa- ládi portré (59. sz. kép). Az arisz- tokrata család legkisebb gyermeke a kép elülső részében magára vonja a figyelmet. Németalföld északi részén a pol- gárság befolyása jellemezte a festés- zetet. A XVII. század első felében a paraszti-kispolgári otthonok, kocs- mák, piacok, parasztmulatságok megje- lenítéséé a főszerep. A század vége felé az előkelő társaságok, mulatozá- sok kerülnek előtérbe. A gyermekek szüleik társaságában, játék közben, az élet különböző mozzanataiban 63. kép
ábrázolódtak. Bájos arcok, önfeledt pillanatok lettek megörökítve. Egyértelműen látszik, hogy fontosak. A holland pillanatfelvételek közül íme néhány. Rembrandt családi képén (60. sz. kép) vidám kislányokat látni. Könnyen észrevehető, hogy fontos szerepük van a családban. Szent család (61. sz. kép) című alkotásán a bibliai téma egy szegény család mindennapi életéből kiragadott jelenetben ábrázolódik. Az anya gyengéden, óvón vonja magához gyermekét. Szeretet és megértés sugárzik 64. kép
mozdulataiból. Pieter de Hooch képén (62. sz. kép) egy holland polgári ház tárul elénk belülről. Látszik a híres tisztaság, rend. Egy szol- ga épp inni ad a csinos kislánynak. A paraszti élet minden- napjait is sokszor megörö- kítették. Adrien van Ost- ade képén (63. sz. kép) egy, a polgáritól teljesen eltérő környezet látható. 65. kép De a kisgyermeket etető asszonyon látszik, hogy örömmel teszi amit épp csinál. A mulatozást, ünneplést mutatja Jan Mieuse Molenaer képe (64. sz. kép). A gyermekek is részt vesznek mindebben. A 65. számú képen két csöppség mosolyog a nézőre kis állatok társaságában. Önállóan szerepelnek, világuk végleg elvállt a felnőttekétől. Tehát a festményeken is látható, hogy a gyermekek egyre jobban előtérbe kerültek. Külsejük megörökítése fontossá vált. Önálló szerepet kaptak az ábrázolásokon. A holland polgárság igényei nagy mértékben befolyásolták, mint említettem, azt, hogy milyen témát ábrázoljon a művész. Így ha rengeteg képen találkozunk az apróságokkal, az egyértelműen jelzi, hogy változás történt a gyermekek megítélésében.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező