MAGYARORSZÁG A XIV-XVI. századi magyar tör- ténelem forrásai kevés információt tudnak nyújtani a mindennapi élet- ről. Csupán néhány részletből kö- vetkeztethető a gyermeknevelés, családi élet szokásaira. [47] Nap- lók, önéletrajzok, levelek segít- hetnek, esetleg feljegyzések gyer- mekszületésekről. Inkább csak ki- rályi, illetve nemesi gyermekekről maradtak fenn adatok. A többi tár- sadalmi csoport gyermekeiről alig. [48] 40. képA középkorban a trónörökös születése fontos dolog volt, tehát a fiúkat jobban várták. Örültek egy leány születésének is, de bíztak abban, hogy a következő újszülött fiú lesz. Egy XV. századi táblaképen (40. sz. kép) Jézus születését láthatjuk, de valószínűleg ebben a korban hasonlóan zajlott minden szülés. A megmosdatott, bebugyolált kicsit az anya mellé helyezik egy kis teknő féle "ágy"-ba. Szent István születését ábrázolja egy XIV. századi kép (41. sz. kép). A királynőnek udvarhölgyei segédkeznek, az udvar izgatottan vár az ajtó mögött. A gyermekhalandóság nagyon magas volt az uralkodói családokban. Valószínűleg a szegényebb rétegeket ez a probléma komolyabban sújtotta, hiszen a királyi család 41. képgyermekeire jónéhány ember gondosan vigyázott, mégis kevesen élték meg a felnőttkort. [49] A keresztelés a születésnél is jelentősebb napnak számított. Egy keresztelési jelenet látható a 42. sz. képen. Keresztszülőnek a királyi család főleg külföldi uralkodókat, királyi rokonokat választott. A szertartást hatalmas népünnepély kísérte. A kicsiket dédelgették, babusgatták, de nekik is részt kellett venniük az udvar állandó 42. kép43. kép utazgatásaiban egy bölcsőben fekve. A kicsi számára a legfontosabb személy a dajka volt, aki szoptatta, etette, fürdette, tisztába tette. Már kiskorában saját udvar és udvari tisztségviselők illették meg. [50] A játékos középkorból kevés gyermekjátékot ismerünk. A csecsemők még nem kaptak külön játékokat, csupán különféle használati tárgyakat, ami nemegyszer komoly sérülést okozhatott nekik (például kanalat vagy tojáshéjat). [51] A kisgyermekek játékai közé agyagból égetett, fából faragott baba, edények tartoztak, illetve a fiúk számára vesszőparipa. Néhány látható a 43. sz. képen. Agyag játékállatok, illetve élők is szórakoztatták őket. Marionetteket készítettek nekik, a nagyobbak labdajátékokat játszottak, karikáztak, bújócskáztak, körtáncot jártak. A lányok gyöngyöt fűztek, kézimunkáztak. Királyi körökben gyakoriak voltak a gyermekházasságok, ami évszázadokigszokás maradt, sőt ha szükséges volt, a csecsemőt is odaígérték - akár felnőttnek is. [52] Szent Erzsébet kézfogója látható a 44. sz. képen. A leány gyermekvoltát a nagy méretkülönbséggel jelölte a művész. A XVI-XVII. század előkelő családjaiban örültek a gyermeknek, várták őket. A nők igen különböző életkorokban szültek, hisz többször is férjhez mentek. A szülés veszélyességével tisztában voltak. A családi gazdaság, név szempontjából jobban várták a fiúkat, de a lányok se szenvedtek hátrányos megkülönböztetéstől. Az asszonyok a szoptatást többnyire dadára bízták, az elválasztás kb. egyéves korban történt. [53] A kicsiket csak 44. képenyhe testi fenyítésben részesítették, inkább kényeztették. Sokféle játékot játszottak e korban is, ez természetes időtöltésük volt. (Például labdával, parittyával, tekéztek, versenyt futottak...) Az újkorra is magas gyermekhalandóság volt jellemző. Az újszülöttek kb. 25%-a egyéves kora előtt meghalt, és a kicsik kb. fele érte csupán meg a felnőttkort. [54] A család fennmaradásának biztosításához átlagosan 4-5 gyermek szülésére volt szükség emiatt. [55] A gyermek elvesztését súlyos csapásként élte meg a család. Nagyon sok árva is élt az újkorban, hisz rengeteg nő belehalt a szülésbe, illetve a férfiak átlagéletkora se volt magas. Evvel 45. képkapcsolatosan, a gyámsági problémák miatt, különböző életkori szakaszokat különítettek el: 1-12 éves korig nem törvényes korú a gyermek, miután betöltötte a 12-t serdültté vált. Látható, hogy itt se a gyermekkori sajátosságokat vették figyelembe. A levelezésekből az derül ki, hogy sokat foglalkoztatta a szülőket gyermekük egészségi állapota. Úgy tűnik mindent megtettek a beteg gyermek meggyógyításáért - tehát tisztában voltak avval, milyen fontos a megfelelő gondozás. Emellett a kicsik ruházata is komoly problémát jelentett. Kisgyermekkorban a fiúk és a lányok nevelése 46. képnem különült el. Később a fiúk többnyire kikerültek a szülői udvarból, a lányok zömmel otthon maradtak és anyjuk nevelte őket. [56] Az újkori Magyarországon a nagycsalád a meghatározó, ami munkaszervezési egység volt, illetve létbiztonságot nyújtott a munkaképtelen tagok számára. A "család" illetve "cseléd" szó egy gyökérről ered, a szláv cseljad szóból. Jelentésük ebben a korban még nem különült el, a megkülönböztetés Vörösmarty nevéhez fűződik (1831). A családhoz tartozott a vérrokon háznép (sógorok, unokatestvérek is akár), a szolgálók. (A szegényebb rétegekben minél több gyerek volt, annál hatékonyabban tudott gazdálkodni a család.) [57] 47. képA társadalom minden rétegére jellemző volt ez. A kisgyermekeket az anyán kívül rokon asszonyok, szolgaasszonyok is nevelték. A szülő-gyermek kapcsolat lazább volt, nem alakulhatott ki bensőséges viszony köztük. A gyermekek élete nem különült el a felnőttekétől, részt vettek a családi eseményeken, láttak, hallottak olyasmiket is, amiktől ma tiltanák őket. Tehát spontán szocializációról volt szó. A nevelésben az egykorú gyermekek társasága is szerepet kapott. Az apa korlátlan hatalommal rendelkezett szülöttei felett, megfenyíthette, bezárhatta, akár túszul is adhatta őket. 48. képA XVII. századot megelőző időkből nem ismerünk valóságos gyermekábrázolásokat, csupán gyermek Jézus, angyalok, szentek jelentek meg egyházművészeti alkotásokon. [58] Erre példa Báthory András Madonnája (45. sz. kép). A dombormű olyan, mintha Mária egy ablakpárkányra állítaná kisfiát, a pufók, göndör hajú kis Jézust. (*) A 46. sz. kép bibliai témájú, de egyszerű csecsemőket látni rajta. Egy anya épp szoptatja gyermekét. Itt igazán a csöppségeké a főszerep. ----------------------------------------------- (*) Az olasz reneszánsz stílusában készítették, ez a Mária-típus firenzei eredetű. ----------------------------------------------- 49. kép A világi ábrázolások közül nagyon sok elveszett. A levelezésekből kiderül, hogy közkedvelt szokás volt a gyermekek portréit levélben postára adni. Sajnos ezekből nem maradt fenn, de az valószínű, hogy nagy érzelmi értékük volt. [59] Láthatóan nálunk is divat volt a gyermek portréjának elkészítése halála után, ahogy ezt a 47. sz. kép is bizonyítja. A 48. sz. kép pedig díszes pólyában egy halott csecsemőt ábrázol. Gyermekportrékra példaként Esterházy Mária és Pál szerepel a 49. sz. képen. A kisfiú épp egy rózsát nyújt húgának. A fiúcska frizurája mai szemmel nézve igen különcnek tűnik, de több képen is hasonló látható.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?
stag weekends in Budapest
