Dimenzió #19

Gyermekszemlélet

(művészettörténet-neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

MAGYARORSZÁG A XIV-XVI. századi magyar tör- ténelem forrásai kevés információt tudnak nyújtani a mindennapi élet- ről. Csupán néhány részletből kö- vetkeztethető a gyermeknevelés, családi élet szokásaira. [47] Nap- lók, önéletrajzok, levelek segít- hetnek, esetleg feljegyzések gyer- mekszületésekről. Inkább csak ki- rályi, illetve nemesi gyermekekről maradtak fenn adatok. A többi tár- sadalmi csoport gyermekeiről alig. [48] 40. kép
A középkorban a trónörökös születése fontos dolog volt, tehát a fiúkat jobban várták. Örültek egy leány születésének is, de bíztak abban, hogy a következő újszülött fiú lesz. Egy XV. századi táblaképen (40. sz. kép) Jézus születését láthatjuk, de valószínűleg ebben a korban hasonlóan zajlott minden szülés. A megmosdatott, bebugyolált kicsit az anya mellé helyezik egy kis teknő féle "ágy"-ba. Szent István születését ábrázolja egy XIV. századi kép (41. sz. kép). A királynőnek udvarhölgyei segédkeznek, az udvar izgatottan vár az ajtó mögött. A gyermekhalandóság nagyon magas volt az uralkodói családokban. Valószínűleg a szegényebb rétegeket ez a probléma komolyabban sújtotta, hiszen a királyi család 41. kép
gyermekeire jónéhány ember gondosan vigyázott, mégis kevesen élték meg a felnőttkort. [49] A keresztelés a születésnél is jelentősebb napnak számított. Egy keresztelési jelenet látható a 42. sz. képen. Keresztszülőnek a királyi család főleg külföldi uralkodókat, királyi rokonokat választott. A szertartást hatalmas népünnepély kísérte. A kicsiket dédelgették, babusgatták, de nekik is részt kellett venniük az udvar állandó 42. kép
43. kép utazgatásaiban egy bölcsőben fekve. A kicsi számára a legfontosabb személy a dajka volt, aki szoptatta, etette, fürdette, tisztába tette. Már kiskorában saját udvar és udvari tisztségviselők illették meg. [50] A játékos középkorból kevés gyermekjátékot ismerünk. A csecsemők még nem kaptak külön játékokat, csupán különféle használati tárgyakat, ami nemegyszer komoly sérülést okozhatott nekik (például kanalat vagy tojáshéjat). [51] A kisgyermekek játékai közé agyagból égetett, fából faragott baba, edények tartoztak, illetve a fiúk számára vesszőparipa. Néhány látható a 43. sz. képen. Agyag játékállatok, illetve élők is szórakoztatták őket. Marionetteket készítettek nekik, a nagyobbak labdajátékokat játszottak, karikáztak, bújócskáztak, körtáncot jártak. A lányok gyöngyöt fűztek, kézimunkáztak. Királyi körökben gyakoriak voltak a gyermekházasságok, ami évszázadokig
szokás maradt, sőt ha szükséges volt, a csecsemőt is odaígérték - akár felnőttnek is. [52] Szent Erzsébet kézfogója látható a 44. sz. képen. A leány gyermekvoltát a nagy méretkülönbséggel jelölte a művész. A XVI-XVII. század előkelő családjaiban örültek a gyermeknek, várták őket. A nők igen különböző életkorokban szültek, hisz többször is férjhez mentek. A szülés veszélyességével tisztában voltak. A családi gazdaság, név szempontjából jobban várták a fiúkat, de a lányok se szenvedtek hátrányos megkülönböztetéstől. Az asszonyok a szoptatást többnyire dadára bízták, az elválasztás kb. egyéves korban történt. [53] A kicsiket csak 44. kép
enyhe testi fenyítésben részesítették, inkább kényeztették. Sokféle játékot játszottak e korban is, ez természetes időtöltésük volt. (Például labdával, parittyával, tekéztek, versenyt futottak...) Az újkorra is magas gyermekhalandóság volt jellemző. Az újszülöttek kb. 25%-a egyéves kora előtt meghalt, és a kicsik kb. fele érte csupán meg a felnőttkort. [54] A család fennmaradásának biztosításához átlagosan 4-5 gyermek szülésére volt szükség emiatt. [55] A gyermek elvesztését súlyos csapásként élte meg a család. Nagyon sok árva is élt az újkorban, hisz rengeteg nő belehalt a szülésbe, illetve a férfiak átlagéletkora se volt magas. Evvel 45. kép
kapcsolatosan, a gyámsági problémák miatt, különböző életkori szakaszokat különítettek el: 1-12 éves korig nem törvényes korú a gyermek, miután betöltötte a 12-t serdültté vált. Látható, hogy itt se a gyermekkori sajátosságokat vették figyelembe. A levelezésekből az derül ki, hogy sokat foglalkoztatta a szülőket gyermekük egészségi állapota. Úgy tűnik mindent megtettek a beteg gyermek meggyógyításáért - tehát tisztában voltak avval, milyen fontos a megfelelő gondozás. Emellett a kicsik ruházata is komoly problémát jelentett. Kisgyermekkorban a fiúk és a lányok nevelése 46. kép
nem különült el. Később a fiúk többnyire kikerültek a szülői udvarból, a lányok zömmel otthon maradtak és anyjuk nevelte őket. [56] Az újkori Magyarországon a nagycsalád a meghatározó, ami munkaszervezési egység volt, illetve létbiztonságot nyújtott a munkaképtelen tagok számára. A "család" illetve "cseléd" szó egy gyökérről ered, a szláv cseljad szóból. Jelentésük ebben a korban még nem különült el, a megkülönböztetés Vörösmarty nevéhez fűződik (1831). A családhoz tartozott a vérrokon háznép (sógorok, unokatestvérek is akár), a szolgálók. (A szegényebb rétegekben minél több gyerek volt, annál hatékonyabban tudott gazdálkodni a család.) [57] 47. kép
A társadalom minden rétegére jellemző volt ez. A kisgyermekeket az anyán kívül rokon asszonyok, szolgaasszonyok is nevelték. A szülő-gyermek kapcsolat lazább volt, nem alakulhatott ki bensőséges viszony köztük. A gyermekek élete nem különült el a felnőttekétől, részt vettek a családi eseményeken, láttak, hallottak olyasmiket is, amiktől ma tiltanák őket. Tehát spontán szocializációról volt szó. A nevelésben az egykorú gyermekek társasága is szerepet kapott. Az apa korlátlan hatalommal rendelkezett szülöttei felett, megfenyíthette, bezárhatta, akár túszul is adhatta őket. 48. kép
A XVII. századot megelőző időkből nem ismerünk valóságos gyermekábrázolásokat, csupán gyermek Jézus, angyalok, szentek jelentek meg egyházművészeti alkotásokon. [58] Erre példa Báthory András Madonnája (45. sz. kép). A dombormű olyan, mintha Mária egy ablakpárkányra állítaná kisfiát, a pufók, göndör hajú kis Jézust. (*) A 46. sz. kép bibliai témájú, de egyszerű csecsemőket látni rajta. Egy anya épp szoptatja gyermekét. Itt igazán a csöppségeké a főszerep. ----------------------------------------------- (*) Az olasz reneszánsz stílusában készítették, ez a Mária-típus firenzei eredetű. ----------------------------------------------- 49. kép A világi ábrázolások közül nagyon sok elveszett. A levelezésekből kiderül, hogy közkedvelt szokás volt a gyermekek portréit levélben postára adni. Sajnos ezekből nem maradt fenn, de az valószínű, hogy nagy érzelmi értékük volt. [59] Láthatóan nálunk is divat volt a gyermek portréjának elkészítése halála után, ahogy ezt a 47. sz. kép is bizonyítja. A 48. sz. kép pedig díszes pólyában egy halott csecsemőt ábrázol. Gyermekportrékra példaként Esterházy Mária és Pál szerepel a 49. sz. képen. A kisfiú épp egy rózsát nyújt húgának. A fiúcska frizurája mai szemmel nézve igen különcnek tűnik, de több képen is hasonló látható.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező