Dimenzió #19

Gyermekszemlélet

(művészettörténet-neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                           KORAÚJKOR - RENESZÁNSZ

   A   reneszánsz   korában  megkezdődött  a  gyermek  "felfedezése",  de  a
gyermekkor  még  nem  jelentett  sajátos  értékekkel rendelkező periódust. A
kicsinyek  életének  értékét  még  mindig  nem  becsülték túl nagyra, hisz a
gyermekhalandóság magas volt.

   A  XV.  századig  - a szegényebbek körében tovább is - a gyermekkor rövid
időszakot  (6-7  évet)  jelentett.  A kicsi kb. 7 éves koráig nem számított,
akkor  viszont  szinte  minden átmenet nélkül a felnőttek világába került. A
humanizmus hívei azt hangsúlyozták, hogy a gyermekkor az ártatlanság kora. A
kicsi  védelemre  szorul.  A nevelés az ismeretek átadásán kívül erkölcsi is
legyen.  [36]  Megváltozott  a  gyermekekkel  szembeni  magatartás is. Olyan
emberi  lényként kezdték őket kezelni, akiknek sajátos igényeik vannak, amit
figyelembe  kell  venni,  akit  babusgatni, dédelgetni lehet. (Az újkorban a
babusgatást  néha túlzásba vitték, divatos játékszerként kezelték a kicsit.)
Korábban  a  kor  nevelési  szokásai szerint a gyermek nem kaphatta meg azt,
amit  kívánt,  szükségleteit  nem  elégítették ki. A gyermek betörését kb. 9
hónapos korában kezdték, amikor kiszabadult a pólyából. Saját akaratát veszélyes önfejűségnek tekintették, így amit kívánt az rossz volt, tehát nem teljesülhetett. A gyermek önbecsülését, önbizalmát ijesztgetéssel, bántalmazással semmisítették meg. A "nevelés" súlyos károkat okozhatott a kicsinek, akár a halálát is. (*) Szokás volt a gyermekek részvétele a nyilvános kivégzéseken, ez a gyakorlat még a XVI. század elején is élt. Ez látható a 25. sz. képen. Egy idő után szegényke kezdett hinni a világ gonosz voltában, a bizalmatlanságban, reménytelenségben. Sajnos a gyermekek verése, kínzása sokáig fennmaradt. Az önbizalmától, önbecsülésétől megfosztott felnőtt saját gyermekeit ugyanúgy kínozta, ahogy vele tették szülei. [37] A szexuális kizsákmányolás az ókortól elfogadott és szokásos dolog volt(?). 25. kép
--------------------------------------------------- (*) Egy éven aluli gyermekeket is ütöttek, megé- gettek, megnyomorítottak. --------------------------------------------------- A felnőttek felelősnek kezdték érezni magukat gyermekeikért. Sokkal többet számítottak már a kicsik. Nagyobb érdeklődést váltottak ki. A gyermek naivsága, kedvessége felüdülés forrásává vált. [38] A XV. században Nürnbergben megkezdődött a játéktárgyak iparszerű készítése is. [39] A legtöbb házasságban rengeteg gyermek született, de a kicsik közül sokan meghaltak már csecsemőkorban. (Oda temették őket ahová épp lehetett.) A szülés, az anyaság itt is a nők 26. kép
életének fontos részét képez- te. Sajnos ez még mindig ko- moly veszéllyel járt. Bábák segédkeztek, kiknek mestersé- gét nem tartották sokra ebben az időben. Tudatlanok, iszá- kosak voltak. (*) Nem rendel- keztek orvosi ismeretekkel, csupán a különböző babonákat alkalmazták. [40] Illetve ezen kívül kereszteléseket is végeztek. Segített még egy- két tapasztalt szomszéd, il- letve fürdős. Orvoshoz nemi- gen fordultak, legfeljebb néha a fejedelmi udvarokban. 27. kép
Férfi nem lehetett jelen. Megszületé- sét követően megfürösztötték a ki- csit, bepólyázták, majd bölcsőbe fek- tették. (**) A csillagjós elkészítet- te a gyermek horoszkópját. A kor fon- tos társadalmi előírása volt a gyer- mekágyas nők meglátogatása. ------------------------------------- (*) Akkor nőtt meg e mesterség be- csülete, amikor a francia férfi bábák képesek voltak a magzatot megfordítani a méhben, amelynek következtében a kicsi farral jöhetett a világra, így megmen- tették az anya életét. Egyéb- 28. kép
ként először a XVII. sz. elején végeztek császármetszést szülés során. (Korábban csak halott asszonyokon folytattak le ilyet.) De sajnos evvel mindenképpen halálra volt ítélve a nő még sokáig. (**) A fürdővízbe az anya néhány első csepp tejét, egy friss tojást vagy egy ezüstpénzt helyeztek. ----------------------------------------- A szülésről, szülőszobai szokásokról számos képről tájékozódhatunk. [41] Ezt mutatja például két kép, melyek címe 29. kép
egyaránt Mária születése. Az 1500 körül keletkezett mű (26. sz. kép) még egyértelműen jelzi, hogy bibliai témáról van szó. De csupán a két glóriával. Ezt nem véve figyelembe egy átlagos polgári szobának tekinthetjük a bemutatott teret, melyben hétköznapi nők épp megfürdetni készülnek az újszülöttet. A Domenico Ghirlandaio által festett alkotáson (27. sz. kép) már nem vehető észre első pillantásra, hogy vallási témáról van szó. Polgári lakásbelső, divatosan berendezett, előkelő firenzei szoba. A látogatók az akkori előkelő társaság hölgyei. A dajkaság intézménye e korban is 30. kép
létezett. Ez azt is elősegítette, hogy a szülők megmeneküljenek attól, hogy gyermekük szemük láttára hal meg - aminek nagyon nagy volt még a valószínűsége. A kicsi "élősködőnek" is számított, aki az anyja rovására nőtt. Emellett a szoptatás idejére a férj meg volt fosztva egy fontos jogától: nem folytathatott testi kapcsolatot nejével. Az orvostudomány és az egyház is tiltotta ezt, tehát meg kellet szabadulni a vetélytárstól. A szüleitől elszakított gyermek a több éves távollét után meg se ismerte szüleit, amit azok a kicsi bűnének tekintettek. [42] A szoptatós dajkát értéktelennek tartották, aki semmilyen vonzalmat nem érez a gondozandó gyermek iránt. (Gyakran bűnbaknak nyilvánították.) F. 31. kép
Clonet képén (28. sz. kép) élesen elkülönül az anya és a dada: a szépséges anya hófehér, üde bőre ellentétben áll az öreges dada ráncos, barna bőrével. Persze a szegényebb családoknál az anya feladata maradt a szoptatás. (A legszegényebbek vállaltak bérdajkaságot, így sokszor saját gyermeküket már képtelenek voltak megfelelően táplálni.) A kisgyermek csúszó-mászó viselkedése visszataszító volt számukra. A pólyázással tartották őket mozdulatlanságban - ami a vérkeringés elszorításával jóval több alvásra is kényszerítette szegényeket. Mindennek előnye, hogy könnyen "eltehették az útból" - felakasztható volt egy szögre -, illetve nem 32. kép
sértette meg magát a gyermek, melegített is. Használtak a gyermek fejlődése során egyéb "segédeszközöket" is. Kötőfékkel korlátozták mozgását, "járószékbe" erőltették (ez egy lyukas szék volt, melyben egy tüske kényszerítette a kicsit az állva maradásra). Emellett fiúknál, lányoknál egyaránt használatos volt a fűző, ami sok esetben okozta a gyermek halálát. A tisztaságra nevelés se jelent még meg. Fontos volt, hogy a kicsi ne piszkítsa be a közös ágyat, így különböző beöntésekkel szabályozták bélműködését. [43] Mindemellett a család zártabb közösséggé vált, intimebb világgá, ahol szorosabb, érzelmesebb kapcsolatok születtek. Ezt a család funkcióinak csökkenésével magyarázzák, melyeket különböző állami 33. kép
hivatalok, szervezetek vettek át. A nők később (15-18 helyett 23-27 éves koruk körül) mentek férjhez, ami születésszabályozóként is funkcionált. A fiatal pár külön háztartást vezetett. A föld már a családfő tulajdona volt, nem az egész nemzetségé, így szabadon eladhatóvá, örökíthetővé vált. [44] A reneszánsz korában a gyermek iránti figyelem megnövekedését a képzőművészet is tükrözi. Láthatóan ismerték a gyermek anatómiai sajátosságait, újra megjelent az emberi test valósághűbb ábrázolása. A belső mellett a külső is fontosabb szerepet kapott. Az egyházi megrendelések mellett a megerősödött polgárság is igényt tartott képekre, szobrokra 34. kép
lakóhelyének díszítése végett. A kora reneszánsz festészetében a "gyermek imádása" téma önálló műfajjá fejlődött, a polgárság számára új jelentőséget nyerő családi élet szerves megfelelőjeként. A különböző kívánalmaknak megfelelően nagyobb szerepet kaptak a világi témák, illetve a vallásos tartalmú képek is a mindennapi élet formáját vették fel. Ez látható a különböző Madonna- ábrázolásokon. Donatello domborművén (29. sz. kép) meghitt anya-gyermek kapcsolat található. Leonardo da Vinci egy anyát mutat be (30. sz. kép), ki épp gyermekét szoptatja. Nem igen látszik, hogy vallási témájú képet 35. kép
36. kép
látunk. A Madonna a Bambinóval című alkotáson (31. sz. kép) a kis Jézus saját pólyázó szalagjával van elfoglalva. Egy átlagos családi jelenet lehetne, de itt még több dolog is utal a bibliai témára. A kis Jézus meztelensége ebben a korban már általánosan elterjedt motívum. Az ókori kis Erószok újra felfedezett alakja a puttó. [45] A XVI. századtól kezdődően terjed el ez a kövérkés, meztelen angyalka. Őket látni Raffaello Santi egy mitologikus témát feldolgozó festményén is (32. sz. kép). Vagy Giovanni Antonio Omodeo Játszó gyermekek című domborműrészletén is (33. sz. kép). Már szárnyuk sincs, eleven, 37. kép
hús-vér apróságok lettek a római Amorok. A XV-XVI. században világi témák is megjelennek. Zsáner-jelenetek, anekdoták szereplőivé válnak a gyermekek. De még csupán mellékszereplők. Szüleik, tanáraik síremlékein, halottan ábrázolták őket. A világi témák között egyre nagyobb szerepet kap a portré. Önálló gyermekportrékat csupán a XVI. sz. végétől találhatunk. [46] Ilyen például az Ifj. Frans Pourbus képe is (34. sz. kép). A festményen lévő gyermeket láthatóan feszélyezi a ruha, nem természetes szármára ez a pózolás. Bronzino képén a gyermek édesanyja társaságában látható (35 sz. kép). A világi témák közé tartozott a szegényebb 38. kép
rétegek mindennapjainak megörökítése is. A 36. sz. képen parasztok láthatóak. Két anya bepólyált kisgyermekével két férfi társaságában van. A kicsik szinte olyanok, mint két csomag, de látszik, hogy óvatosan bánnak velük. Egy egyszerű parasztcsalád idilljébe pillanthatunk be Vincenzo Campi képén (37. sz. kép). Mindenki vidám, önfeledt. Az anya könnyedén tartja ölében kisgyermekét, akin látszik, hogy jól érzi magát. Masaccio alkotásán (38. sz. kép) egy asszony karján tartja kisgyermekét az utcán. Egy rövid időre állhattak le valamiért. A meztelen popsijú kicsi elmerül valaminek a szemlélésében és 39. kép önfeledten nyúl fejéhez. Mantegna képén (39. sz. kép) a gyermekek is részt vesznek egy felnőtt rendezvényen. Szüleik védelmében helyet kapnak a tömegben. Összességében nézve látható, hogy sokat változott a reneszánsz során a gyermekek ábrázolása mind a tematikai, mind pedig a formai jegyeket vizsgálva. Tehát a reneszánszban jelenítik meg a gyermeket életkori sajátosságainak megfelelően. Ezenfelül vonzónak, kedvesnek is. (Csökkent a születések száma, hiszen kitolódott a nők férjhezmenetelének időszaka. A korábbi nagycsalád felbomlott, a kiscsalád vette át helyét, mely a szülőkre, gyermekekre korlátozódik. Így a gyermek egyre nagyobb kincsnek számított.)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező