Dimenzió #19

Gyermekszemlélet

(művészettörténet-neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                  KÖZÉPKOR

   A középkorra a gyermekfelfogás ellentmondásossága volt jellemző. Egyrészt
a   testiség,  nemiség,  a  gyermekáldásnak  késő-hellenisztikus  megvetése,
másrészt  a  termékeny  házasság  ószövetségi dicsérete ütközött össze. [17]
Illetve  a  teológiai  viták  közé  tartozott az is, vajon az újszülött Ádám
bűnével terhelve jön a világra, vagy ártatlan és csak az elkövetett bűnökért
felelős?  Augustinus  nyomán  az  elsőt  fogadták el. Mindez a keresztséggel
megszüntethető,  de  a  bűnre  való  hajlam  megtalálható  a  gyermekben. Az
ártatlanság-romlottság  kettőse kísérte a középkor gyermekfelfogását. [18] A
Biblia  tanítása  szerint  fontosak  a  gyermekek  és  szeretni kell őket. A
keresztény  egyház  halálos  bűnné  nyilvánította  a gyermekgyilkosságot, de
sajnos  a  széles  nép-tömegekre  még  nagyon  sokáig  jellemző  marad  ez a
cselekedet.  [19]  A  gazdasági  problémák  miatt továbbra is teher volt egy
újszülött,  és  "balesetként"  előfordultak  gyilkosságok.  Mindez  főleg  a
lányokat   sújtotta.  [20]  A  legtöbb  kultúrában  a  fiúgyermek  számított
értéknek.  A  család  gazdaságának, nevének továbbvitele függött tőlük. A nő
értékét  is  csupán  egy fiúgyermek adhatta. Az uralkodó családnál közügynek
számított egy fiúgyermek. Mindenki várta a trónörökös világrajöttét. A társadalom alapegysége a háztartás volt, a család szó (latin) eredeti jelentése: közös gazdaság. [21] Az intimitás, a privát élet fogalma még nem létezett. A gyermekek a felnőtt világ minden mozzanatánál jelen voltak, részt vettek benne. De szüleikkel keveset találkoztak, hisz hamar elkerültek otthonról, aminek 16. kép következtében szoros érzelmi kapcsolat se alakulhatott ki köztük. [22] Ennek megfelelően a nevelést egy közösségi szokásrend szabályozta. Felnőttcentrikus világ volt ez, melyben nem létezett a gyermekek védett világa. [23] A gyermekkort nem tekintették még az emberi fejlődés autonóm szakaszának. Ahogy a kicsi édesanyja nélkül meg tudott élni, a felnőtt társadalom részévé vált. [24] Ebben az időszakban is sokat szenvedett a szülő nő. A nőgyógyászat nagyon fejletlen volt. Az imákon, szent tárgyakon, amuletteken kívül nem sok mindennel tudtak segíteni a vajúdásban. Egyébként a keresztények nem is nagyon látták szükségét annak, hogy enyhítsenek egy szülő nő fájdalmán, hisz a Biblia szerint ezeket a fájdalmakat a nő büntetésül kapta. Nagyon sok nő halt még mindig bele a szülésbe vagy a gyermekágyi lázba. [25] Az első fontos dolog volt a szülés után: megállapítani a gyermek nemét, és hírül adni a fontos eseményt a rokonoknak, barátoknak. A kicsit ezután meleg vízben megfürösztötték (akadtak különleges, művészi fürösztőteknők is), puha, meleg takarókba burkolták, bölcsőbe fektették. A 16. sz. kép: Mária születése, bemutatja egy városi asszony szülőszobáját. Jónéhány nő
serénykedik itt, egyikőjük éppen átnyújtja az újszülöttet a meggyötört anyának. A képaláíráson kívül nem jelzi semmi, hogy bibliai jelenetet látunk - köznapi formában. A 17. számú képen egy szegény asszony áll, aki előtt ott fekszik gyermeke a bölcsőben. A kicsi épp anyjára néz, de azt leköti a munka. Szülés után az előkelő hölgyek több mint egy hétig ágyban maradhattak, de a szegény asszonyoknak sokszor szinte a gyermek világrajötte után közvetlenül dolgozniuk kellet újra. Az ifjú anyuka negyven nappal a szülés után mehetett először templomba, ünnepélyes keretek között zajlott mindez. Többnyire ekkor történt a kicsi megkeresztelése is. Ebben az időben nagyon fontosnak tartották, 17. kép hogy ez ne maradjon el, így a bábák feladatai közé tartozhatott ez is. Ha a kicsi túl gyengének tűnt, rögtön a szülést követően megkeresztelték őt, illetve egyes kockázatos esetekben már a méhben megtették ezt speciálisan erre tervezett hosszú csőrű kannával. [26] Amúgy is nagyon magas volt a gyermekhalandóság. (*) A gyermekek elvesztése érzelmileg mélyen érintette a szülőket, de nem különleges tragédiaként élték meg hiszen sajnos nagyon gyakran megtapasztalhatták. Életük részét alkotta. [27] ---------------------------------------------------------------------------- (*) Igazi sorscsapásnak számított, ha a gyermek keresztelés nélkül halt meg. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a kicsit elvittek egy templomba vagy valamilyen zarándokhelyre, ahol vártak valamilyen "életjelet" tőle. Ez meg is történhetett: a gyertyák fényénél a kicsi arca "kipirult", "megizzadt". Ezután megkeresztelték és eltemették. ---------------------------------------------------------------------------- A szülő nő tisztátalan volt, ha még az egyházba való visszavétel előtt halt meg, nem lehetett szent földbe temetni. A szülő nőt testileg, lelkileg megrázta gyermeke világrahozatala. [28] (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) A szülés és a hozzá kapcsolódó dolgok ijesztőek és visszataszítóak voltak egy keresztény férfi számára. ---------------------------------------------------------------------------- Fontos volt a megfelelő keresztszülők ill. a név és az azzal összefüggő védőszent kiválasztása. Egy előkelő hölgy nem szoptatta gyermekét, hanem dadához adta. (*) A dajkaság szokását nem lehet egyértelműen elítélni, az anya ridegségének tekinteni, hiszen abban az időben nemigen ismertek az anyatejen kívül megfelelő táplálékot a kicsiknek, így ez esélyt adhatott az újszülöttnek az életbenmaradásra, egészséges fejlődésre. [29] Ha a család nagyon szegény volt, akkor átfúrt tehénszarvból tehéntejjel táplálták az újszülöttet. Ez persze nem egyenértékű a szoptatással. Körülbelül kétéves korban történt az elválasztás, de többnyire ezután is a dajka (vagy dajkák) felügyelete alatt állt a kicsi. Az első lépéseit megünnepelték, megjutalmazták. Az apa kb. hétéves koráig nem is nagyon látta gyermekét. A kicsik játékai között babák (katonababák), labda, golyó, vesszőparipa, cserép-fazekacska, bábjáték is megtalálható volt. Ismerték a karikázást, gyűrűdobálást, a hintát. ---------------------------------------------------------------------------- (*) A dadának minél előkelőbbnek kellet lennie, nehogy egy közönséges nő teje megrontsa a gyermeket. ---------------------------------------------------------------------------- Fogócskáztak, homokból, földből házat, várat építettek, babakocsi elé egereket fogtak, a madarakra parittyával vagy csövön át kaviccsal céloztak. A birkózás, úszás, hógolyózás, jégen csúszkálás is kedvelt játékuk volt. [30] (*) ---------------------------------------------------------------------------- (*) A középkorban még nem különültek el a gyerekek és a felnőttek játékai. Mivel az emberek átlagéletkora nagyon alacsony volt, fiatalokról lévén szó a játék a mindennapok szerves részét képezte. ---------------------------------------------------------------------------- A középkor művészetében csak néhány ábrázolás jeleníti meg a gyermekek játékát. Egy időre el is tűnik a gyermek mint téma a képzőművészetből. Ebben a világban nincs helyük. Persze a festészet ebben a korban még szigorú szabályoknak volt alárendelve. A művész nem törekedett (nem törekedhetett) a természethű ábrázolásra, hiszen meghatározott módon, meghatározott eszközökkel kellet a meghatározott témát megjelenítenie. A testiség a kereszténység által erősen uralt századokban háttérbe szorult, negatív megítélést kapott. Így a művész nem foglalkozott az anatómia törvényeivel, csupán a kifejezés intenzitása érdekelte. A belső élet volt a fontos. A témakör is igen szűk körű volt. A fő szerepet a bibliai témák töltötték be. Az egyházi művészeti alkotásokon kívül kevés mű maradt fenn. Így elég nehéz (és nem is igen lehet) pontos képet alkotni a középkor gyermekfelfogásáról ezek alapján. (*) Ezen időszak legfőbb gyermektípusa a kis Jézus (édesanyjával) volt. Emellett megjelent a többi szent gyermek is.
-------------------------------------------------- (*) Abban az időben a művészet a mindennapi élet szerves részét képezte, gyakorlati célt töl- tött be többnyire. -------------------------------------------------- A VI. század környékéről maradt ránk egy gyermekábrázolás. (18. sz. kép) Madonna szentekkel a címe ennek a bizánci ikonnak. Merev szimmetria és nem túl finom kidolgozás jellemzi. A kép középpontjában helyet foglaló kis Jézus arca gyermeki. Nem tekinthető szerintem "miniatürizált felnőtt"-nek, ahogy ez a későbbi koraközépkori gyermekábrázolásokra többnyire jellemző, amikor is 18. kép
a kicsik nemigazán rendelkeztek gyermeki vonásokkal, hanem sokszor "torz" testtel - felnőtt izomzattal. A gyermeki vonások elutasításában visszatérés tapasztalható a hellenizmus előtti archaikus korokhoz. A XIII. század végéig ún. kicsinyített férfiak találhatók, a valódiaktól csak méretben tértek el. Például a Trónoló Madonna a gyermek Jézussal, melyet 1200 körül festettek, valószínűleg Konstanti-nápolyban. (19. sz. kép) A gyermek arcát, nyakát szemlélve azonnal látható, hogy egyáltalán nem egy kisgyermeké. Merevség, az érzelmek hűvössége jellemzi a képet. Hasonlóan mini felnőtt a Szent Jeromos Izajás kommentárjában megtalálható gyermek Jézus is a XII. századból. (20. sz. kép) Az egyik legszebb ikon - a Vlagyimiri Istenanya - kb. 1131 körül keletkezett. (21. sz. kép) Ezen is a 19. kép
hagyományoknak megfelelően a Madonna a kis Jézusra mutat, aki nem túl sok gyermeki vonást visel külsején. De nagy fokú gyengédség, anyai szeretet sugárzik a két arc összeérintéséből. Mindez nem a művészek tudatlanságát, ügyetlenségét mutatja. A felnőttként való megjelenítés Jézus isteni származására is utal, illetve arról van szó, hogy ebben a korban az emberek a gyermekkort nem tekintették igazán fontosnak. A közgondolkodás nem fogadta el, hogy a gyermek magában hord egy teljes embert. A magas gyermekhalandóság egy kissé közömbössé tette őket. Mindemellett a gyermekkort csupán szükséges átmenetnek tartották, melyre nem fontos emlékezni. A gyermekeket rövid otthoni tartózkodás után idegenek házába küldték, így nem alakulhatott ki túl szoros érzelmi kötelék. Ez a szokás a társadalom valamennyi rétegében megfigyelhető volt. A család 20. kép
elsősorban gazdaságilag és társadalmilag volt meghatározott, nem érzelmileg. A gyermekeket a család gazdasági és társadalmi érdekeinek rendelték alá. A nevelés sem intézményes keretek között zajlott többnyire. Így sokáig nem különült el élesen a gyermekek és felnőttek közege. [31] A középkori család nagycsalád volt. A családfő korlátlan hatalma itt is megtalálható, a gyermekek még mindig teljesen kiszolgáltatottak voltak neki. A XIII. században már több érzelemmel ábrázolták a gyermekeket, de mindez nem tért el az előbbitől lényegében. Már gyakoribb volt a gyermekábrázolás, de a felnőttektől való megkülönböztetés még főleg a méretekben látható. Példa erre a gótikus Madonnaeszményre az amiousi Vierge Dorée (az "Aranyos Szűz", 22. sz. kép). Már nem 21. kép
oly torz kis felnőtt itt Jézus. Mária gyengéden mosolyog gyermekére, szoros, intim kapcsolat látszik kettőjük között. A XIII. századtól található újabb gyermektípus, az angyal, aki fiatal férfi, ill. serdülő ifjúként látható. Ez a serdülő angyal a XIV. századtól gyakorivá válik. [32] Megjelenik egy realistább, érzelemgazdagabb ábrázolásmód. A társadalmi, gazdasági változások (a pénzhasználat, a piacgazdaság terjedése) megváltoztatták a család szerepét és azon keresztül hatottak a gyermekfelfogásra is. A X. században már megtalálhatók a nukleáris (szülők és gyermekek) család nyomai. Megjelenik a 22. kép
gyermekkel való intenzívebb foglalkozás. [33] A gyermek már nem kicsinyített felnőtt. A XIV. században Joan d'Evreux által készített szobor, Szűz Mária a kis Jézussal, már egy földi anyát mutat be, aki valódi gyermeket tart karjában. (23. sz. kép) Bár a kompozíció szerkezete még hagyományos. A XIV. század folyamán a Madonnaábrázolások mozgalmasabbakká, nyugtalanabbakká váltak. Az egyszerű, bensőséges érzés is megváltozott. A modorosság jelei jelentkezhettek. Majd a XV. században világi jelleget kapott ez az ábrázolásmód. Elvétve a középkorban is ábrázoltak játszó gyermekeket. Az ikonok illetve a kódexek miniatúrái segítenek ennek alátámasztásában. Például a lovagi életre készülő fiatal fiúkat is megörökítették. A 24. sz. képen egy lovagoló és sárkányt eregető kisfiú 23. kép
látható. Kis felnőtt ő is. A valóságos arányok nem jelennek meg. A gyermek meztelenségének megjelenése is ekkor történik, bár a kis Jézus csak a középkor végén mutatkozik így. Fokozatosan vetkőztetik le. [34] (*) ----------------------------------------------- (*) Általánosan elfogadott volt a középkorban, hogy a lelket meztelen gyermekként ábrázolták. ----------------------------------------------- Tehát még nemigazán került a gyermek előtérbe. Mindez főleg avval magyarázható, hogy 24. kép a gyermekhalandóság nagyon nagy volt egészen a XVIII., XIX. századig sok helyen. A gyermek nem jelenhetett meg értékként, hiszen kicsi esélye volt a felnőttéválásra. Egyébként a kicsiket sokáig amolyan átmenetnek tekintették állat és ember között, amíg meg nem tanult járni, beszélni. Nem tartották önálló emberi lénynek. [35] Nem alakult (nem alakulhatott) ki érzelmi kötődés szülő és gyermek között. Az anyák (ha túlélték a szülést) korán munkába álltak illetve dajkához adták gyermeküket. Később szolgálatba kerültek más családokhoz. A közegészségügy rossz állapota is nagy befolyással volt a lakosság számra. A gazdaság fejlettsége, a rendelkezésre álló élelemmennyiség szerepe is meghatározó volt. Azokon a helyeken, ahol csupán néhány ember ellátására elegendő élelmiszermennyiség van, a gyermekgyilkosság gyakori. Amúgy a csecsemőkkel való bánásmód sem volt éppen megfelelő. Amíg éhínség uralkodott, a gyermek nem számíthatott fontosnak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező