Dimenzió #19

Gyermekszemlélet

(művészettörténet-neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                    ÓKOR

   Az  ókori  poliszokban  a családi életet meghittség jellemezte. Nevezetes
eseménynek számított egy gyermek világrajövetele. (*) A nő fontos feladatai:
a  családi  gazdaság  rendben  tartása  illetve  az  utódszülés  voltak.  Az
asszonyok  majdnem  minden évben, de legalább két-három évenként szültek. Az
apa illetve a felnőtt társadalom dönthetett az újszülött sorsa felől. Ha nem
akarták  megtartani  a kicsit, agyagedénybe helyezték és magára hagyták vagy
kitették  egy  elhagyatott  helyre,  bepólyálva, valamilyen ismertetőjeggyel
ellátva.  [2] (**) A gyermekgyilkosság még általánosan elfogadott tett volt,
a   születésszabályozás   bevett   módjának   számított.  De  általában  nem
elhamarkodott döntés volt ez, hanem megfontolás eredménye. (***) A csecsemők
kitevéséből   eredő   rossz   közérzet  is  megtalálható  volt.  A  kisdedek
tehetetlensége kiváltotta a felnőttek együttérzését, de senki se tett semmit
a  gyermekgyilkosságok általános gyakorlata ellen. [3] (****) Bár megtörtént
az is, hogy egy meddő asszony egy kitett csecsemőt lopatott maga mellé, hogy
férje  ne  váljon  el  tőle.  [4]  (*****)  Ha  befogadták  a  kicsit, akkor
biztonságát   már  nem  fenyegette  semmi.  Az  öröm  forrásának  tartották,
          
1. kép szerették. [5] ---------------------------------------------------------------------------- (*) Néhány rituálé is kapcsolódott hozzá: ha fiú született, olajkoszorút helyeztek az ajtó elé, ha lány, gyapjúcsomót. Ez is jelölte a két nem eltérő szerepét. (**) Ez, ha felnőtt a gyermek megakadályozhatta pl. a testvérházasságot. (***) Megtörtént, hogy beteges illetve törvénytelen fiúkat is felneveltek. (****) Előfordult, hogy a kicsiket néhány évesen eladták rabszolgának. Mindezt anyagi okokkal magyarázták. (*****) Egyébként bármelyik fél hibájából is mondták ki a válást, a gyermekek mindig a férjnél maradtak. ---------------------------------------------------------------------------- A szülésnél bábaasszonyok segédkeztek, akik általában orvosi ismeretekkel is rendelkeztek. A szülést tisztátalan dolognak tartották a görögök, ezért az ötödik napon tisztító szertartást végeztek: a gyermeket futva vitték a
tűzhely körül. Nevet csupán a hetedik vagy tizedik napon kapott az újszülött, aminek okát a nagy számú haláleset magyarázza. (*) (Sajnos elég sokszor előfordult, hogy az anya belehalt a szülésbe.) A kisbabát pólyázták, és vagy az édesanyja vagy pedig egy dajka szoptatta. De használtak terrakottából készített szoptatóedényt is, illetve "karosszék-bilit". [6] Ezek láthatók az 1. és 2. képen. A görögök érzékelték a kisgyermekek speciális szükségleteit is. Felismerték, hogy szükségük van játékokra. [7] A kicsiknek sokféle játékuk volt. Állatok fából, cserépből, 2. kép
babák - akár mozgatható végtagúak is (3. sz. kép) - labda, karika, hinta, gyűrűjáték. A nagyobb, ügyesebb gyermekek maguk által elkészített játékokkal játszottak: pl. versenyszekér-kézikocsi féle járművel. Hároméves korukra kinőttek a csecsemőkorból, amit egy virágkoszorús szertartással ünnepeltek meg (anthesztéria). A vagyonosabb családoknál a dajka feladata volt a nevelés. A lányok és fiúk nevelése élesen elkülönült. (Ez még nagyon sokáig így volt.) A lányokat az anya nevelte, bár ez nem nevezhető komoly nevelésnek, hisz maga sem rendelkezett magas szintű műveltséggel. E tevékenység a háztartás illetve a szövés feladatait foglalta magába. Csak ritka esetekben mehetett iskolába, pl. papi iskolába illetve kb. a VI. században Lesbos szigetén működött egy leányiskola Szappho vezetésével. (**) A fiúk is anyjuk szárnya alatt éltek hat- hét éves korukig. Ezután az iskolázással beléptek a 3. kép közösségi életbe. Az előbbiek inkább csak az athéni szokásokra jellemzőek. ---------------------------------------------------------------------------- (*) A görögöknek csak egy nevük volt, hivatalosan megemlíthették apjuk ill. szülővárosuk nevét. (**) Itt irodalmat, zenét, filozófiát, táncot is tanulhattak a házimunka mellet. Megtalálható volt a szerelemre oktatás is. ---------------------------------------------------------------------------- Ezektől élesen elütött a spártai nevelés, legfőképpen az ottani leánynevelés. Spártában a nevelés közügynek számított mindkét nemre nézve, az állam érdekeinek rendelték alá. Az újszülött felett az apa nem rendelkezhetett, hanem a törzs vénei határozták meg, felnőhet-e a pici vagy pedig a Taygetos hegy melletti Apotheai nevű barlangba kerül, mivel sem a gyermekre, sem az államra nézve nem tartották előnyösnek egy fogyatékos ill. gyenge csecsemő felnevelését. [8] (*) Pólyázás nélkül nevelték a kicsiket, hogy tagjaikat hajlékonnyá tegyék. Megpróbálták elérni, hogy ne féljenek semmitől. (Egyébként az ókorban ill. a középkorban is általános volt a
kisgyermekeket különféle rémtörténetekkel riogatni.) ---------------------------------------------------------- (*) Azért is fürdették inkább borban, mint vízben, hogy próbára tegyék kicsiny testüket. ---------------------------------------------------------- A korai görög ábrázolásokra az archaikus kori civilizációk többségét jellemző vonás érvényes: a gyermek még nem rendelkezik igazán gyermeki vonásokkal. Amolyan "miniatürizált felnőtt", ahogy ez a 4. sz. képen látható. Az anya (vagy dada) kezében lévő gyermek teste inkább egy érett férfira emlékeztet. A felsőtest arányaiban kicsit elnagyoltnak tűnik. Kevés festmény maradt az utókor számára, így többnyire 4. kép
szobrok, domborművek (sokszor római másolataik) vizsgálatai lehetségesek. A legtöbb kép mely a palotákat, templomokat, házakat díszítette, mára sajnos elpusztult, de elég sok festett agyagedény maradt ránk. (*) Többnyire a görög mondavilág alakjait, jeleneteit ábrázolják, de fennmaradtak a mindennapi élet jeleneteit - pl. gyermekek vidám játékát - bemutatók is. [9] ----------------------------------------------- (*) Szerencsére az akkori szokások szerint ha egy gazdag ember elhunyt, mellé temették használati tárgyait is. ----------------------------------------------- 5. kép
Az itt látható (5. sz. kép) kb. 2300 éves és két kisfiú játszik rajta, valószínűleg maguk készítette játékkal. A gyermekek a felnőtteket próbálták utánozni mozdulataikkal. Az egyik fiúcska kocsiján boroskancsó látható, kezében szőlőfürt. A másik fejét koszorú díszíti. Alacsony, tömzsi testek, nem egyértelműen gyermeki izomzat, testfelépítés jellemzi itt a gyermekeket. A görögök gyakran ábrázolták a mindennapi életet, játszó gyermekeket. A kisgyermekek képe kedvenc témája volt a hellenisztikus művészetnek. Szenvedélyesebb, mozgalmasabb ennek a kornak a művészete. Nagyobb az igény a valósághűségre. A műalkotásokon látható gyermekek már nem csupán 6. kép
méretben különböznek a felnőttektől, gyermeki izomzat, arányos testfelépítés látható. Példa erre a khalkhédoni Boéthosz libával birkózó kisfiút ábrázoló bronzszobra, mely az i. e. II. században keletkezett (6. sz. kép) (*). (Ennek római kori márvány másolata látható itt.) Megmosolyogtató a kisgyermek erőlködése. Látszanak hurkás lábain a megfeszülő "izmok", jóllakott, kerek pocakján a nagy köldök. Gyanítható, hogy "komoly" ellenfelével szemben nem adja fel könnyen a harcot. Bájossága egyértelműen jelzi, fontos szerepet tölt be a felnőttek életében. 7. kép
-------------------------------- (*) A csoport szerkezete ugyan- azt a gúlás, spirális szer- kezetet képviseli, mint a- mely az i. e. II. sz. eleji heroikus csoportokat jel- lemzi. -------------------------------- Az embernek kiemelkedő helye volt a görögök művészetében. Az emberi arányok helyes megjelení- tése, életszerűség jellemezte őket. Kihívást jelentett a mozgó testek ábrázolása is. A görögök (főleg a spártaiak) nagy súlyt 8. kép
helyeztek az ifjúság testi nevelésére is. Előkelő helyet foglalt el ebben a lovaglás. Egy lóversenyen részt vevő fiút mutat be a 7. sz. kép. Nagy számban jelentek meg a hellenisztikus kisművészetekben, síremlékeken, mitológiai ábrázolásokon a gyermekek. A kicsik világának mitikus reprezentánsa a kis Erósz gyakran feltűnik a képzőművészeti alkotásokon. [10] Példaként erre kettő is látható dolgozatomban. A bájosan alvó (8. sz. kép) és a hangszerén vidáman játszó kisgyermek (9. sz. kép). A görög képzőművészet alkotásait szemlélve, ahol a gyermek felnőtt(ek) társaságában található, ott a 9. kép
szeretet, gondoskodás jelei láthatók. Az anya (vagy dada) segítségét felkínálva nyújtja kezét a kicsi felé, vagy óvatosan gyengéden magához öleli őt. Látható, hogy fontos számára szülötte. Például a 10. sz. képen, illetve a 2. képen. A római család szigorúbb közösség, szilárd egységbe foglalt szervezet volt. A házasság szentsége és felbonthatatlansága jellemezte. A nők helyzete valamivel kedvezőbb volt. Itt is az apa joga volt, hogy felemelve jelölje: elfogadta gyermekét, vagy a kitevés sorsa jut a csecsemőnek. Sajnos erre az időszakra is jellemző volt a gyermekgyilkosság. [11] Csak 374-ben nyilvánította a törvény emberölésnek e cselekedetet. [12] A születést és névadást szintén ünnepélyes szertartás kísérte. [13] (*) A dajkaság intézménye itt is megtalálható volt, kötöttek ún. 10. kép
dajkaszerződéseket is. Ez tartal- mazta a vállalt kötelezettségeket ill. a juttatásokat. [14] (**) Ők is felismerték, hogy a kisgyerme- kekre különböző életkori sajátos- ságok jellemzők. A görögök és a rómaiak is tabula rasaként kezel- ték a gyermekek elméjét. A gyer- mek alakítható, tanítható az el- várásoknak megfelelően. Felismer- ték a gyermekek egyéni különböző- ségét is. [15] 11. kép
---------------------------------------------- (*) Létezett egy római istennő is, a kis- gyermekek felnevelője, akit Rumilia-nak hívtak. (**) Például ha a gondozott rabszolgagyermek volt és meghalt, akkor a gondozónak a szerződés lejártával egy másik gyerme- ket kellett átadnia. ---------------------------------------------- A rómaiak gyermekszeretetét is bizonyítja, hogy gyakran ábrázolták őket. A mindennapi élet megjelenítése náluk is helyet kapott. Ezt mutatja egy dombormű is (11. sz. kép): ünnepi menetben a császári család. A felnőttek 12. kép
13. kép társaságában a gyermekek is részt vesznek rajta. Intim kapcsolat, szoros összetartozás olvasható le a mozdulatokból. Sokszor játék közben örökítették meg a kicsiket. Ez látható például egy pompeji falfestményen is. (12. sz. kép) De itt a mondavilág egy jelenetének részeként jelennek meg. (*) Egy régóta ismert játékot, a kockázást mutatják
be a gyerekek. (Sajnos a kép elég rossz minősége miatt ez nemigen látszik. Egyébként a kockákat borjú-, kecske-, ill. birkacsontból készítették.) [16] Két majdnem meztelen fiúcska, kicsit nyújtott testtel. Látszólag idilli a kép, ha nem vesszük figyelembe a tőrt az anya kezében. 14. kép
---------------------------- (*) Médeia kezében tőrrel épp gyermekei megölésére készül. ---------------------------- Megtalálhatóak kis Amorok is e korszak gyermekábrázo- lásain. Az itt látható képen (13. sz. kép) szárnyas Amo- rok játsszák el a valóságos élet jeleneteit. A kicsiny pufók testű gyermekek teljes természetességgel utánozzák a felnőtteket. 15. kép Síremlékeken is megjelentek gyermekábrázolások, például temetési szertartás kísérőiként. Vagy allegorikus ábrázolásokon: például egy domborművön, mely a gyermekeit tápláló Anyaföldet, Itáliát mutatja be. 14. sz. kép) Az anya gyengéden tartja két gyermekét kezében, akik feltétlen bizalommal bújnak hozzá. Itt is "valódi" gyermekeket látni. Még alapítványt is létrehoztak a szegény gyermekek megsegítésére, mely Traianus nevéhez fűződik és egy domborművön meg is örökítették. (15. sz. kép)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező