ÓKOR
Az ókori poliszokban a családi életet meghittség jellemezte. Nevezetes
eseménynek számított egy gyermek világrajövetele. (*) A nő fontos feladatai:
a családi gazdaság rendben tartása illetve az utódszülés voltak. Az
asszonyok majdnem minden évben, de legalább két-három évenként szültek. Az
apa illetve a felnőtt társadalom dönthetett az újszülött sorsa felől. Ha nem
akarták megtartani a kicsit, agyagedénybe helyezték és magára hagyták vagy
kitették egy elhagyatott helyre, bepólyálva, valamilyen ismertetőjeggyel
ellátva. [2] (**) A gyermekgyilkosság még általánosan elfogadott tett volt,
a születésszabályozás bevett módjának számított. De általában nem
elhamarkodott döntés volt ez, hanem megfontolás eredménye. (***) A csecsemők
kitevéséből eredő rossz közérzet is megtalálható volt. A kisdedek
tehetetlensége kiváltotta a felnőttek együttérzését, de senki se tett semmit
a gyermekgyilkosságok általános gyakorlata ellen. [3] (****) Bár megtörtént
az is, hogy egy meddő asszony egy kitett csecsemőt lopatott maga mellé, hogy
férje ne váljon el tőle. [4] (*****) Ha befogadták a kicsit, akkor
biztonságát már nem fenyegette semmi. Az öröm forrásának tartották,
1. kép
szerették. [5]
----------------------------------------------------------------------------
(*) Néhány rituálé is kapcsolódott hozzá: ha fiú született,
olajkoszorút helyeztek az ajtó elé, ha lány, gyapjúcsomót. Ez is
jelölte a két nem eltérő szerepét.
(**) Ez, ha felnőtt a gyermek megakadályozhatta pl. a testvérházasságot.
(***) Megtörtént, hogy beteges illetve törvénytelen fiúkat is
felneveltek.
(****) Előfordult, hogy a kicsiket néhány évesen eladták rabszolgának.
Mindezt anyagi okokkal magyarázták.
(*****) Egyébként bármelyik fél hibájából is mondták ki a válást, a
gyermekek mindig a férjnél maradtak.
----------------------------------------------------------------------------
A szülésnél bábaasszonyok segédkeztek, akik általában orvosi ismeretekkel
is rendelkeztek. A szülést tisztátalan dolognak tartották a görögök, ezért
az ötödik napon tisztító szertartást végeztek: a gyermeket futva vitték a
tűzhely körül. Nevet csupán a hetedik
vagy tizedik napon kapott az újszülött,
aminek okát a nagy számú haláleset
magyarázza. (*) (Sajnos elég sokszor
előfordult, hogy az anya belehalt a
szülésbe.) A kisbabát pólyázták, és
vagy az édesanyja vagy pedig egy dajka
szoptatta. De használtak terrakottából
készített szoptatóedényt is, illetve
"karosszék-bilit". [6] Ezek láthatók az
1. és 2. képen. A görögök érzékelték a
kisgyermekek speciális szükségleteit
is. Felismerték, hogy szükségük van
játékokra. [7] A kicsiknek sokféle
játékuk volt. Állatok fából, cserépből,
2. kép
babák - akár mozgatható végtagúak is (3. sz. kép) - labda,
karika, hinta, gyűrűjáték. A nagyobb, ügyesebb gyermekek
maguk által elkészített játékokkal játszottak: pl.
versenyszekér-kézikocsi féle járművel. Hároméves korukra
kinőttek a csecsemőkorból, amit egy virágkoszorús
szertartással ünnepeltek meg (anthesztéria). A vagyonosabb
családoknál a dajka feladata volt a nevelés. A lányok és
fiúk nevelése élesen elkülönült. (Ez még nagyon sokáig így
volt.) A lányokat az anya nevelte, bár ez nem nevezhető
komoly nevelésnek, hisz maga sem rendelkezett magas szintű
műveltséggel. E tevékenység a háztartás illetve a szövés
feladatait foglalta magába. Csak ritka esetekben mehetett
iskolába, pl. papi iskolába illetve kb. a VI. században
Lesbos szigetén működött egy leányiskola Szappho
vezetésével. (**) A fiúk is anyjuk szárnya alatt éltek
hat- hét éves korukig. Ezután az iskolázással beléptek a
3. kép
közösségi életbe. Az előbbiek inkább csak az athéni szokásokra jellemzőek.
----------------------------------------------------------------------------
(*) A görögöknek csak egy nevük volt, hivatalosan megemlíthették apjuk
ill. szülővárosuk nevét.
(**) Itt irodalmat, zenét, filozófiát, táncot is tanulhattak a házimunka
mellet. Megtalálható volt a szerelemre oktatás is.
----------------------------------------------------------------------------
Ezektől élesen elütött a spártai nevelés, legfőképpen az ottani
leánynevelés. Spártában a nevelés közügynek számított mindkét nemre nézve,
az állam érdekeinek rendelték alá. Az újszülött felett az apa nem
rendelkezhetett, hanem a törzs vénei határozták meg, felnőhet-e a pici vagy
pedig a Taygetos hegy melletti Apotheai nevű barlangba kerül, mivel sem a
gyermekre, sem az államra nézve nem tartották előnyösnek egy fogyatékos ill.
gyenge csecsemő felnevelését. [8] (*) Pólyázás nélkül nevelték a kicsiket,
hogy tagjaikat hajlékonnyá tegyék. Megpróbálták elérni, hogy ne féljenek
semmitől. (Egyébként az ókorban ill. a középkorban is általános volt a
kisgyermekeket különféle rémtörténetekkel riogatni.)
----------------------------------------------------------
(*) Azért is fürdették inkább borban, mint vízben, hogy
próbára tegyék kicsiny testüket.
----------------------------------------------------------
A korai görög ábrázolásokra az archaikus kori
civilizációk többségét jellemző vonás érvényes: a gyermek
még nem rendelkezik igazán gyermeki vonásokkal. Amolyan
"miniatürizált felnőtt", ahogy ez a 4. sz. képen látható.
Az anya (vagy dada) kezében lévő gyermek teste inkább egy
érett férfira emlékeztet. A felsőtest arányaiban kicsit
elnagyoltnak tűnik.
Kevés festmény maradt az utókor számára, így többnyire
4. kép
szobrok, domborművek (sokszor római másolataik)
vizsgálatai lehetségesek.
A legtöbb kép mely a palotákat, templomokat,
házakat díszítette, mára sajnos elpusztult, de
elég sok festett agyagedény maradt ránk. (*)
Többnyire a görög mondavilág alakjait,
jeleneteit ábrázolják, de fennmaradtak a
mindennapi élet jeleneteit - pl. gyermekek
vidám játékát - bemutatók is. [9]
-----------------------------------------------
(*) Szerencsére az akkori szokások szerint ha
egy gazdag ember elhunyt, mellé temették
használati tárgyait is.
-----------------------------------------------
5. kép
Az itt látható (5. sz. kép) kb. 2300 éves és
két kisfiú játszik rajta, valószínűleg maguk
készítette játékkal. A gyermekek a felnőtteket
próbálták utánozni mozdulataikkal. Az egyik
fiúcska kocsiján boroskancsó látható, kezében
szőlőfürt. A másik fejét koszorú díszíti.
Alacsony, tömzsi testek, nem egyértelműen
gyermeki izomzat, testfelépítés jellemzi itt a
gyermekeket.
A görögök gyakran ábrázolták a mindennapi
életet, játszó gyermekeket. A kisgyermekek képe
kedvenc témája volt a hellenisztikus művészetnek.
Szenvedélyesebb, mozgalmasabb ennek a kornak a
művészete. Nagyobb az igény a valósághűségre. A
műalkotásokon látható gyermekek már nem csupán
6. kép
méretben különböznek a felnőttektől,
gyermeki izomzat, arányos testfelépítés
látható. Példa erre a khalkhédoni
Boéthosz libával birkózó kisfiút
ábrázoló bronzszobra, mely az i. e. II.
században keletkezett (6. sz. kép) (*).
(Ennek római kori márvány másolata
látható itt.) Megmosolyogtató a
kisgyermek erőlködése. Látszanak hurkás
lábain a megfeszülő "izmok", jóllakott,
kerek pocakján a nagy köldök.
Gyanítható, hogy "komoly" ellenfelével
szemben nem adja fel könnyen a harcot.
Bájossága egyértelműen jelzi, fontos
szerepet tölt be a felnőttek életében.
7. kép
--------------------------------
(*) A csoport szerkezete ugyan-
azt a gúlás, spirális szer-
kezetet képviseli, mint a-
mely az i. e. II. sz. eleji
heroikus csoportokat jel-
lemzi.
--------------------------------
Az embernek kiemelkedő helye
volt a görögök művészetében. Az
emberi arányok helyes megjelení-
tése, életszerűség jellemezte
őket. Kihívást jelentett a mozgó
testek ábrázolása is. A görögök
(főleg a spártaiak) nagy súlyt
8. kép
helyeztek az ifjúság testi nevelésére is. Előkelő
helyet foglalt el ebben a lovaglás. Egy lóversenyen
részt vevő fiút mutat be a 7. sz. kép.
Nagy számban jelentek meg a hellenisztikus
kisművészetekben, síremlékeken, mitológiai
ábrázolásokon a gyermekek.
A kicsik világának mitikus reprezentánsa a kis
Erósz gyakran feltűnik a képzőművészeti alkotásokon.
[10] Példaként erre kettő is látható dolgozatomban.
A bájosan alvó (8. sz. kép) és a hangszerén vidáman
játszó kisgyermek (9. sz. kép).
A görög képzőművészet alkotásait szemlélve, ahol
a gyermek felnőtt(ek) társaságában található, ott a
9. kép
szeretet, gondoskodás jelei láthatók. Az anya (vagy dada)
segítségét felkínálva nyújtja kezét a kicsi felé, vagy
óvatosan gyengéden magához öleli őt. Látható, hogy fontos
számára szülötte. Például a 10. sz. képen, illetve a 2.
képen.
A római család szigorúbb közösség, szilárd egységbe
foglalt szervezet volt. A házasság szentsége és
felbonthatatlansága jellemezte. A nők helyzete valamivel
kedvezőbb volt. Itt is az apa joga volt, hogy felemelve
jelölje: elfogadta gyermekét, vagy a kitevés sorsa jut a
csecsemőnek. Sajnos erre az időszakra is jellemző volt a
gyermekgyilkosság. [11] Csak 374-ben nyilvánította a
törvény emberölésnek e cselekedetet. [12] A születést és
névadást szintén ünnepélyes szertartás kísérte. [13] (*) A
dajkaság intézménye itt is megtalálható volt, kötöttek ún.
10. kép
dajkaszerződéseket is. Ez tartal-
mazta a vállalt kötelezettségeket
ill. a juttatásokat. [14] (**) Ők
is felismerték, hogy a kisgyerme-
kekre különböző életkori sajátos-
ságok jellemzők. A görögök és a
rómaiak is tabula rasaként kezel-
ték a gyermekek elméjét. A gyer-
mek alakítható, tanítható az el-
várásoknak megfelelően. Felismer-
ték a gyermekek egyéni különböző-
ségét is. [15]
11. kép
----------------------------------------------
(*) Létezett egy római istennő is, a kis-
gyermekek felnevelője, akit Rumilia-nak
hívtak.
(**) Például ha a gondozott rabszolgagyermek
volt és meghalt, akkor a gondozónak a
szerződés lejártával egy másik gyerme-
ket kellett átadnia.
----------------------------------------------
A rómaiak gyermekszeretetét is bizonyítja,
hogy gyakran ábrázolták őket. A mindennapi
élet megjelenítése náluk is helyet kapott.
Ezt mutatja egy dombormű is (11. sz. kép):
ünnepi menetben a császári család. A felnőttek
12. kép
13. kép
társaságában a gyermekek is részt vesznek rajta. Intim kapcsolat, szoros
összetartozás olvasható le a mozdulatokból.
Sokszor játék közben örökítették meg a kicsiket. Ez látható például egy
pompeji falfestményen is. (12. sz. kép) De itt a mondavilág egy jelenetének
részeként jelennek meg. (*) Egy régóta ismert játékot, a kockázást mutatják
be a gyerekek. (Sajnos a
kép elég rossz minősége
miatt ez nemigen látszik.
Egyébként a kockákat
borjú-, kecske-, ill.
birkacsontból
készítették.) [16] Két
majdnem meztelen fiúcska,
kicsit nyújtott testtel.
Látszólag idilli a kép,
ha nem vesszük figyelembe
a tőrt az anya kezében.
14. kép
----------------------------
(*) Médeia kezében tőrrel
épp gyermekei megölésére
készül.
----------------------------
Megtalálhatóak kis Amorok
is e korszak gyermekábrázo-
lásain. Az itt látható képen
(13. sz. kép) szárnyas Amo-
rok játsszák el a valóságos
élet jeleneteit. A kicsiny
pufók testű gyermekek teljes
természetességgel utánozzák
a felnőtteket.
15. kép
Síremlékeken is megjelentek gyermekábrázolások, például temetési
szertartás kísérőiként. Vagy allegorikus ábrázolásokon: például egy
domborművön, mely a gyermekeit tápláló Anyaföldet, Itáliát mutatja be.
14. sz. kép) Az anya gyengéden tartja két gyermekét kezében, akik feltétlen
bizalommal bújnak hozzá. Itt is "valódi" gyermekeket látni.
Még alapítványt is létrehoztak a szegény gyermekek megsegítésére, mely
Traianus nevéhez fűződik és egy domborművön meg is örökítették. (15. sz.
kép)Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?
stag weekends in Budapest
