Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               Szívós Andrea:

                 A LÁNYOK TESTI NEVELÉSE AZ 1880-AS ÉVEKBEN

   A  nyilvános,  állami nőnevelés a XIX. század masodik felében lendült fel
Magyarországon.  Ezt bizonyítják az egymás után alapított leányiskolák, és a
nőneveléssel  foglalkozó  munkák  és  újságcikkek  megszaporodása. A leányok
nevelésének  részletes kidolgozásában fontos szerepet kapott a testi nevelés
is.

   Hazánkban   a   testi  nevelés  eszméje  a  XIX.  század  huszas  éveiben
bontakozott  ki,  akkor,  amikor  a  Nemzeti Vívó Intézet megnyílt. Igazából
azonban  csak  a  század  második  felében teljesedett ki. Az egész nemzetre
kiható  jelentőségű  volt  az  a  cikk,  amely 1861-ben az Orvosi Hetilapban
jelent   meg  Országos  Testgyakorlat  címmel,  s  amely  "felébresztette  a
közfigyelmet  a  tornázás  ügye  iránt".  [1]  A tanulmány hatására 1865-ben
megalakult  a  Pesti  Tornaegylet.  Matolay  Eleknek  köszönhetően  1868-tól
megindult  a  tornatanárok  képzése. Eötvös József minisztersége alatt pedig
kötelező középiskolai tantárggyá vált.

   A lányok testi nevelése is ekkor került a viták középpontjába. A nő testi
nevelése  egyrészt  azért  volt  fontos  a  kor  felfogása  szerint, mert az
egészséges  nők  egészségesebb  gyermekeket  szülnek (arról nem is beszélve,
hogy  "az  edzett  nő,  ha  anyává  lesz,  a  szülési fájdalmat is csendesen
kiállja...") [2], másrészt azért kellett ápolni és nevelni testileg a nőket,
hogy    a    "műveltségi    viszonyoknak    minél    tökélyesebb   részesévé
válhassanak". [3]

   Az  egészség  fenntartása  végett  tehát edzeni kellett a testet, de hogy
miképpen,   annak  kidolgozására  sorra  születtek  tanulmányok.  Az  akkori
szakirodalmak  nagy  része  megegyezett abban, hogy a lányok ilyen szempontú
képzése más kell hogy legyen, mint a fiúké. Csak dr. Richmann Mór vélte úgy,
hogy  hétéves  korig  a  két  nem  testi  nevelése közt ne legyen különbség.
Természetesen az iskolás kor előtt a szülőknek kellett gondoskodniuk erről:

   "A  fejlődő  leánykát huzamosabb szobaéletre ne kárhoztassuk. Mozgás az ő
eleme,  a  játék  oly szükséges neki, mint a jó házi kenyér. Van öröm, ének,
jókedv,  ha  kis  barátnéival  kisétálhat a szabadba... E mellett a kis házi
kertben  ás,  vet, öntöz, plántál, csinosit, csak az eszközök feleljenek meg
testi erejének." [4]

   Dirner  Gusztáv  szerint  a  lányoknak a "szabadban, testi erőfeszítéssel
járó,  lélekjelenlétet követelő játékokban" [5] kellett keresniük a pihenést
és  felüdülést.  Ilyen  játéknak  számított  a labdázás, a "farkas és bárány
játéka", a versenyfutás vagy sétálás.

   Az   iskolában   a  játékokon  kívül  a  rendszeres  tornagyakorlatok  is
szükségesek voltak. Ezeket a gyakorlatokat három csoportba osztották:

   1.  szabadgyakorlatok  ("...  azon  egyszerü  vagy  összetett testmozgás,
       alakzat, melyeket a tornásznők a puszta földön, minden szer nélkül és
       tömegben, vezénylet szerint végeznek.") [6]

   2.  rendgyakorlatok (melyeket sorokba rendeződve végeztek)

   3.  szergyakorlatok  (melyeket  eszközök segítségével hajtottak végre: "A
       gyűrűhinta,  a  létra,  a  nyujtó  és  korlát,  sőt  az ugrószerek is
       egyaránt használhatóak.") [7]

   A lányok testi nevelésének tananyagát Tarjay László dolgozta ki 1885-ben.
A  gyakorlatok  részletes  leírása mellett Tarjay fontosnak tartotta a torna
során használt ruha ismertetését is:

   "...  ha  közönséges  ruházatuk  annyira  kényelmes,  hogy  azok  által a
tornászati   gyakorlatok   kivitelében   nem  akadályoztatnak,  gymnasztikai
zubbonyon kivül másra szükségök nincs." [8]

   A fűző, magassarkú szűk cipő, szoros kalap és harisnyakötő használatát az
egészség szempontjából károsnak vélték.

   A  mozgás,  test  edzése  során  elengedhetetlennek  tekintették  a friss
levegőt:

   "Jó  és  elegendő  levegőt nyujtson az iskola a növendékeknek, ez az első
feltétele a testi nevelésnek a leányiskoláink körében is." [9]

   Varga  Mihály szerint csakúgy mint a többi órán, itt is tanítónőknek kell
oktatni a lányokat:

   "Őket,  ha  csak  lehet, nő oktassa; ez legjobban ismeri természetüket és
legjobban bírja megítélni, hogy mi való nekik és mi nem?" [10]

   És hogy mi valósult meg az iskolában? Arról Szuppán Vilmos a következőket
írta:

   "Az  úgynevezett felső leánynevelő intézetek legtöbbjében a testi nevelés
abban  kulminál,  hogy  a növendékek krokodilszerü menetben merev tartással,
kimért lépésekkel, fél vagy egész órai sétát tesznek." [11]

   Kiváló ellenpéldának mutatkozott azonban a budapesti felsőbb leányiskola,
amelynek testnevelő óráiról az 1880-as Nemzeti Nőnevelésben olvashatunk. Itt
a leányok hetenként kétszer tornáztak. Sötétkék flanell nadrágot és zubbonyt
viseltek,   a   magassarkú  cipő  és  fűző  tilos  volt.  Az  iskola  számos
tornaszerrel   rendelkezett   (gyűrűhinta,   ugródeszka,   lengőkötél,  rúd,
labdakosár,  stb.)  és  mivel  külön tornatermük nem volt, béreltek egyet. A
megfelelő  friss,  oxigéndús  levegő  biztosítására  "porlasztógéppel", azaz
porelszívó géppel takarítottak. [12]

   Az  iskola  utáni  rendszeres  mozgást  a  szakértők  főleg a sétálásban,
táncban,  korcsolyázásban  és  kerékpározásban látták. Az utóbbi kettő akkor
jött divatba és bár kezdetben veszélyesnek tűnt, mégis hasznosnak találták:

   "A korcsolyázás megbecsülhetetlen testgyakorlat azon leányok számára, kik
bizonyos korba jutván, tornagyakorlatokban már nem vehetnek részt..." [13]

   A  kerékpározásról szóló munkájában Wohl Janka kifejezetten ajánlotta ezt
a  szórakozást  nőknek  is  és örömmel újságolta, hogy "már nálunk is vannak
hölgyek,  különösen  az  arisztokráczia  soraiban,  kik valóságos tökélylyel
kezelik a kerékpárt". [14]

   A  XIX.  század második felében, de leginkább az 1880-as években lehetünk
tanúi  annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen meghonosodott hazánkban
a  leányok  oktatásában  a  testnevelés,  és  amelyről  a  kor  egyik kiváló
szakembere a következőket írta:

   "Mi a testedző játékok és gyakorlatoknak a nemzet vérébe átmenetelét csak
később  remélhetjük,  akkor  midőn az iskolában megvetettük annak alapját és
egy  új  nemzedéket  hozzászoktattunk ahhoz, hogy a testi mozgást és játékot
életszükségletnek ismerje és űzését nélkülözhetetlennek érezze." [15]


                                  JEGYZETEK

 [1]  Székely  Ilona: A testi nevelés kérdése a XIX. században, Pécs, Taizs,
      1937. 21. o.

 [2]  Zámolyi Varga Mihály: A házi nevelés példákban előadva, Bp., Franklin,
      1882. 258. o.

 [3]  Tarjay László: Nőnevelő tornászat szülék, tanitók és tanárnők számára,
      Bp., Nagel, 1882. 33. o.

 [4]  Zámolyi Varga Mihály i. m. 357. o.

 [5]  Dirner  Gusztáv:  A  lányok  testi  neveléséről,  Bp., Franklin, 1885.
      15. o.

 [6]  Tarjay László i. m. 95. o.

 [7]  Dirner Gusztáv i. m. 16. o.

 [8]  Tarjay László i. m. 108. o.

 [9]  Péterfy  Sándor:  A  testi nevelés ügye leányiskoláinkban, In: Nemzeti
      Nőnevelés, 1881. 234-259. o.

[10]  Zámolyi Varga Mihály i. m. 229. o.

[11]  Dollinger  Gyula  -  Szuppán  Vilmos: Az ifjúság testi neveléséről két
      jelentés, Bp., Eggenberger, 1891. 140. o.

[12]  Erre  vonatkozóan  lásd:  Matolay  Elek:  Tornázás  a budapesti állami
      felsőbb leányiskolában, In: Nemzeti Nőnevelés, 1880. 448-450. o.

[13]  Dollinger - Szuppán i. m. 151. o.

[14]  Wohl Janka: A kerékpárról, Bp., Athenaeum, 1898. 11. o.

[15]  Dollinger - Szuppán i. m. 152. o.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező