Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Dr. Kéri Katalin:
                             (  )

                           SZITA, SZITA PÉNTEK...
                                    avagy
         Milyen könyvekből tanultak az első magyarországi iskolások?

                (Napi Magyarország, 1998. január 31., 20. o.)

   Amikor  a  vándorló  magyarság  Európába  érkezett,  számos, kultúrájától
eltérő  jelenséggel  találkozott. A nomadizáló, kalandozó életmódot folytató
magyarok  az  írást  ugyan már régóta ismerték és használták akkor, amikor a
Kárpát-medencébe  érkeztek, ám könyvkultúrával nem rendelkeztek. Rovásírásuk
jeleit  fapálcákra  rótták,  amely módszer kiválóan alkalmas volt arra, hogy
állataikat  összeírják,  üzeneteket  ("leveleket")  továbbítsanak. Könyveket
azonban  nem  készítettek,  és  Csapodi  Csaba szerint nyugati kalandozásaik
során  a  kolostorokban  talált  kódexeket  érthetetlennek  és értéktelennek
találták.  A könyvkészítés, könyvgyűjtés és olvasás a letelepedett életvitel
velejárója.   A   magyarok,   miközben   egyik   szálláshelyről   a  másikra
költözködtek,  Keletről  Nyugatra  vándoroltak,  útjuk  során  csak a lehető
legkevesebb  használati  tárgyat  tudták  magukkal  vinni. Szellemi javaikat
szóban  őrízték,  gyermekeik  értelmi  nevelése során is a szóbeliség volt a
meghatározó  elem,  illetve  a  felnőttek  által  mutatott  példák.  A nomád
magyarság  kultúrája  tehát  magasszintű  kultúra  volt,  de  az  életmódból
következően  egészen  más  jellegű, mint az Európában talált népeké abban az
időben.   A   sajátos   viszonyokból  következően  a  X.  századot  megelőző
korszakokból  alig  vannak  írásos  emlékeink a magyarság nevelési szokásait
illetően.  Az  összehasonlító néprajz, a népköltészet és a régészet nyújthat
főként fogódzókat e téma vizsgálatához. 1996-ban tehát az első magyarországi
iskola  volt  1000  éves,  a magyar neveléstörténet fejezetei sokkal korábbi
századokban kezdődtek...

   Géza  fejedelem  és  István király államszervező munkája azonban jelentős
változásokat   hozott   a   nevelés   tekintetében  is,  jóllehet,  ezek  az
átalakulások  korántsem  érintették  a  magyarság egészét. Magyarországra az
első  latin  nyelvű  könyveket azok a Nyugat-Európából érkezett térítő papok
hozták  magukkal,  akik  a  keresztény  vallás terjesztőiként jöttek. István
királlyá koronázása után ők voltak az uralkodói szék legfontosabb támaszai a
régi   törzsszervezettel  szemben.  A  hittérítéshez  és  egyházszervezéshez
azonban   magyarul   is  beszélő  papokra  volt  szükség,  ezért  a  legelső
magyarországi  bencés  kolostorokban  a nyugati papok magyar ifjakat kezdtek
tanítani.  A  magyarság  ezen tagjai, az első magyarországi iskolások voltak
azok,  akik  bekapcsolódtak  az európai könyvkultúrába. Szent Márton hegyén,
Zalavár,  Pécsvárad, Bakonybél és más települések bencés kolostorainak falai
között,  a  káptalani  és székesegyházi iskolákban a tanulás és művelődés, a
hitélet  nélkülözhetetlen  kellékévé  vált  a  könyv.  Árpád-házi királyaink
uralkodása   alatt  csaknem  100  bencés  kolostor  szerveződött  az  ország
területén.   Ezek   mindegyikében  őríztek  az  egyházi  szertartásokhoz  és
szerzetesi élet kialakításához szükséges kódexeket, valamint - Szent Benedek
Reguláinak útmutatása szerint - olvasmányos anyagokat is.

   A  magyarországi iskolaügy kezdeti időszakában hazánkban is ugyanazokat a
tankönyveket  forgatták  a  diákok, mint Európa más részein. Mivel a tanítás
alapját  a  számvetés  mellett  a  latin olvasás, beszéd és írás jelentette,
elsősorban  latin  nyelvtankönyvek beszerzésére volt szükség. Mivel a kézzel
írott  könyvek  nagy  fáradtsággal,  lassan  készültek, nem lehetett nagyobb
tételben  vásárolni  belőlük. Alappéldányokat kellett venni vagy kölcsönözni
külföldi  kolostorok  másolóműhelyeiből, és a magyarországi kolostorokban is
meg kellett szervezni a kódexmásolást.

   Bonipert,  pécsi püspök a XI. század elején Fulbert, chartres-i püspöktől
ezért  azt kérte, hogy küldjön iskolája számára egy Priscianus kötetet, és a
forrás  szerint  kívánsága  teljesült is. Priscianusnak, a VI. században élt
konstantinápolyi tanárnak latin grammatikakönyvét évszázadokon át használták
úgy   hazánkban,  mint  Európa  más  országaiban.  Ókori  grammatikai  művek
mintájára  ebben  a  könyvben  is  a  nyolc  szófaj bemutatása jelentette az
alapot,  de  helyet  kapott  benne  a mondattan, a stilisztika és a retorika
összefoglalása  is.  Hartviknak  -  István  király  életrajzírójának - saját
bevallása  szerint "valamikor a kisujjában volt az egész Priscianus; később,
törődött korában azonban csak rémlett előtte".

   E latin nyelvkönyv mellett széles körben használatos volt a magyarországi
szerzetes-növendékek  között  is  a  IV.  században  élt  Donatus nevű római
grammatikus  nyelvtana.  1090 körül, amikor a pannonhalmi apátságban (akkori
nevén:  Szent  Márton  hegye)  vagyonleltárt  készítettek, 80 könyv címét is
feltüntették.  (A  valóságban  akár  e  kötetszám háromszorosa is lehetett a
bencés  kolostor  könyvtárában, lévén, hogy az akkori gyakorlat szerint több
könyvet   is   egybekötöttek.)   A  kódexek  között  volt  két  Donatus-féle
nyelvtankönyv  is. A római szerző "Ars minor" című könyvecskéje valószínűleg
azért  volt  nagyon  népszerű  évszázadokon  át, mert az ismereteket kérdés-
felelet  formájában  közölte.  Ez  ugyan  lehetővé tette a tananyag könnyebb
memorizálását,   viszont   -  mivel  a  könyv  eredetileg  latin  anyanyelvű
rómaiaknak  készült  -  valószínűleg  sok  nehéz  percet  szerzett  a magyar
diákoknak  is. Így számos segédkönyvet írtak a Donatus-féle könyvben foglalt
ismeretek jobb megértését segítendő, és gyakran vettek példákat a Priscianus
által  írott  könyvből.  (A  játékos,  gyermeki  tevékenységekhez közel álló
nyelvkönyvek   Európa-szerte   csak   a  reneszánsz  idején  jelentek  meg.)
Érdekesség,  hogy  már  régen  nem  a Donatus-féle nyelvkönyvet használták a
latin  tanításához,  amikor a XVII-XVIII. században még mindig donatistáknak
nevezték iskoláinkban a latin nyelv alapjaival ismerkedő kisdiákokat.

   A  nyelvtanulás magasabb szintjéhez azok a római korból származó szövegek
jelentették  a  kapaszkodót,  amelyek  olvasása,  fordítása  és  elemzése  a
középkori  magyar  iskolákban  is  folyt.  A  kiváló  rétor, Cicero írásait,
illetve  a  szigorú  erkölcsi  felfogásáról híres Cato életbölcsességeit sok
magyar  iskolás  lapozgatta.  Csakúgy,  mint  Sevillai Izidor enciklopédikus
művét,  az  Etymologiarum  libri-t, mely a latin nyelvtanulás mellett egyéb,
tudományos képzési célokat is szolgált.

   Ezeknek  a  műveknek  azonban  egyetlen,  a  XI.  századi  Magyarországon
használt  példánya sem maradt ránk, csupán címeik említésével találkozhatunk
a  forrásokban.  Esztergomban  őrzik  azt  a XII. századból való tankönyvet,
amely  hazánkban  a  legrégebbi  megőrzött  iskolai  mű, és amelynek legtöbb
fejezete szintén latin nyelvtanítás céljából íródott.

   Az   Árpád-kori   magyarországi  iskoláztatásnak  tehát  nélkülözhetetlen
eszközei  voltak  a  kódexek,  a  latin  nyelvkönyvek.  Az itthoni kolostori
iskolákban   nevelkedő   diákok   is   valószínűleg   átérezték  a  korabeli
tantermekben  széltében-hosszában szavalt latin versike tartalmát: "Szitával
merít vizet az, aki tankönyv nélkül akar tanulni". Ugyanakkor hangsúlyoznunk
kell,  hogy az akkori magyarság nagyobb része továbbra is szülei, testvérei,
szűkebb-tágabb  közössége példáján nevelkedett a XI. század után is. Latinul
nem  értett,  a keresztény vallás mellett régi hitét és szokásait is őrízte,
és  óriási  szakadék  választotta  el a latinul beszélő "literátus"-októl és
"deák"-októl.  A  magyarság  nagyobb része a szita szót vélhetőleg nem latin
verssorok     szimbólumaként    használta,    hanem    szerelmi    bájolások
varázsszavaként...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező