Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                Kéri Katalin:
                             (  )

                      A FELNŐTTEK NAGYÍTOTT GYERMEKEK?

    - Neveléstörténeti szemléletváltás és gyerekkortörténeti kutatások -


                   1. Szemléletváltás a neveléstörténetben

   Pedagógiai  tanácskozásokon, szakmai vagy baráti beszélgetéseken gyakorta
hangzik  el  az  a  kijelentés, hogy jó a neveléstörténészeknek, hiszen az ő
tárgyuk  "szilárd",  kialakultak  már  a  körvonalai,  e  tudományág művelői
elsődleges   és   másodlagos   források  tömegére  építhetik  tanóráikat  és
kutatásaikat. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.

   A  neveléstörténet  napjainkban  is  formálódó,  helyét és tárgyát kereső
diszciplína,  hazánkban  éppúgy,  mint  máshol a világban. A neveléstörténet
művelése  esetében  (is) merőben új szemléletmódra van szükség ahhoz, hogy a
3. évezred óvodáiba és iskoláiba sokoldalú, kreatív, a világot egységében is
látni akaró pedagógusok kerüljenek.

   A   neveléstörténet   -   a   tudományág  múlt  század  elejétől  kezdődő
kibontakozása óta - hagyományosan vizsgálja

   1./  az intézményes nevelés, az oktatáspolitika történetét;
   2./  a  nevelésfilozófiai,  pedagógiai  kérdésekkel  foglalkozó  műveket,
        melyek az elmúlt korokban keletkeztek.

   Hangsúlyozva,    hogy   minderre   a   továbbiakban   is   szükség   van,
elodázhatatlanná  vált  a  neveléstörténet tágabb értelmű megközelítése. [1]
Eszerint  a  neveléstörténet  a művelődéstörténet keretei között értelmezett
diszciplína,   és   a  neveléstörténész  a  nevelés  és  oktatás  valamennyi
színterével   és   típusával  foglalkozik,  minden  formális  és  informális
jelenséggel  kapcsolatosan  végez  kutatásokat.  Jellemző továbbá az, hogy a
neveléstörténeti  vizsgálódások  az  újabb  időkben  kiterjednek  valamennyi
ország  és  korszak  vizsgálatára.  [2]  Bár  szerte a világon nyilvánvalóan
fontos   minden   pedagógusjelölt   számára   az,   hogy   saját   hazájának
neveléstörténetét  megismerje,  emellett  fontos  cél az is az új szemléletű
neveléstörténet   kutatása   és   tanítása   kapcsán,  hogy  az  "egyetemes"
vizsgálódás  valóban  egyetemessé  váljon. [3] A teljesség kifejezésére való
törekvés,  [4]  a  neveléstörténeti  múlt  minél alaposabb és szélesebb körű
megismerése   ugyanis  számos  tanulsággal  szolgál.  A  nevelés  lényegének
megértése,   a   korszakok   önmagában   való   értelmének   felismerése,  a
rendszerszerű    gondolkodás,   a   világ   sokoldalú   szemlélete   ugyanis
elengedhetetlenül fontos azok számára, akik mások nevelésére vállalkoznak. A
neveléstörténet   ilyenfajta   művelése  természetesen  rendkívülien  nehéz.
Egyrészt  azért,  mert  sok megkövesedett kijelentést kell kritika alá vetni
ahhoz,  hogy  gondolataink  szabad  utat kapjanak. A kutatások megkezdéséhez
sokoldalú felkészültség, nagyfokú kreativitás és mérhetetlen türelem kell. A
feltárandó források mennyisége, a megvizsgálandó problémák, jelenségek száma
olyan  hatalmas,  hogy  csakis  egymással  kapcsolatban  álló munkacsoportok
összehangolt  munkája,  tudományközi  együttműködések  és kontinensek, népek
közötti párbeszéd hozhat eredményeket. [5]


            2. Gyermekkor-történet mint a neveléstörténet tárgya

   Fentiek  mellett  lényeges  tárgya  a  neveléstörténetnek  a  gyermekkor-
történet,  a gyerekszemlélet változásának vizsgálata, amely az utóbbi időben
a  magyarországi  történészek  és  neveléstörténészek  kutatásaiban is egyre
nagyobb teret nyer. Mivel vitathatatlan, hogy a gyerekkor a jellemformálódás
szempontjából  döntő  időszak  az  ember életében, a neveléstörténet legfőbb
"szereplője"   maga   a  gyermek.  Éppen  most,  a  tágabb  értelemben  vett
neveléstörténet  előtérbe  kerülése kapcsán vált kiemelkedően fontossá annak
vizsgálata,   hogy  egyes  korszakokban  hogyan  éltek  a  gyerekek,  milyen
kapcsolatuk volt a társadalom felnőtt tagjaival, és hogyan hatottak ők maguk
a felnőttek világára. [6]

   Ezen kérdések megválaszolása nélkül ugyanis tapodtat sem jutunk előbbre a
nevelés és oktatás múltjának megismerésében. Mégpedig azért nem, mert ha nem
közelítjük  meg  -  interdiszciplináris  módon - egyes korszakok és kultúrák
valódi   múltját,   akkor  nehéz  lesz  értékelni  azon  sokat  hangoztatott
kijelentések   igazságtartalmát,   melyek   szerint   a   gyermekeket  régen
kicsinyített  felnőttként  kezelték,  a  múltban nem szerették annyira, mint
napjainkban,  és  kevésbé  törődtek vele. A múlt megítélésével kapcsolatosan
számtalan   teória   és  megközelítési  mód  létezett  és  létezik,  de  nem
felejtkezhetünk  meg arról, hogy a (töretlen) fejlődésbe vetett hit - melyen
a neveléstörténeti kutatások sokasága alapul - ezek közül csupán egy!


                3. A gyermekkor-történet kutatása és forrásai

   Az  1960-as  években  bombaként  robbant  a  francia  Ariès  "Siècles  de
l'enfance"   (A   gyermekkor  évszázadai)  című  könyve.  Ebben  jelent  meg
"tézisszerűen"   a   gyermekség  modern  kor  előtti  elhanyagoltságának,  a
gyerekekkel  szembeni  múltbeli  közönynek  a koncepciója. [7] A gyermekkor-
történeti kutatások mára már számos olyan eredményt hoztak felszínre, melyek
Ariès  (és  mások)  kijelentéseit  megkérdőjelezik vagy megdöntik, de ezek a
nézetek  sokszor  csak kevésbé széles körben tudnak elterjedni. (A középkori
gyermekkor-történet   egyik  legismertebb  kutatója,  Sulamith  Shahar  -  a
középkori   nőtörténet  vizsgálata  során  -  maga  is  Ariès  kijelentésein
megütközve kezdett gyermekkor-történeti kutatásokba.) [8]

   Péter  Katalin  történész egy írásában úgy fogalmazott, hogy a gyerekkor-
történettel  kapcsolatosan  számos  közhely  kutatások  nélkül  került  be a
köztudatba. Szerinte ezek - a fentebb is említett - nézetek

        "azért  terjedhettek  akadálytalanul  a  történetírásban, mert a
     történészek  között  nem  nagyon  voltak  anyák.  Nehéz  elképzelni
     ugyanis valakit, aki a születéstől a kamaszkoron át végiggondozva a
     gyermekeit  ne érzékelné a felnőttekétől eltérő sajátságaikat, vagy
     ne  támadna  az a sejtése, miszerint a gyermekeivel megélt sok öröm
     és  aggodalom  -  minden  civilizávciós eltérés ellenére, és egyéni
     kivételeket megengedve - általános emberi élmény." [9]

   Bár  a  történésznő  szavaiban  kétségkívül  sok igazság rejlik, érzésünk
szerint  a  gyermekkor-történet  kapcsán folytatott kutatások esetében annál
sokkal  többről  van  szó, mint hogy a kutató nő-e, anya-e. A tapasztalatok,
átélt  emberi érzések mellett ugyanis a legkülönbözőbb tudományok eredményei
is  a  kutató  segítségére  sietnek.  A  pszichológia  (pszichohistória),  a
szociológia,   a   mentalitás-  és  családtörténet,  a  humánetológia  és  a
kultúrantropológia,  a néprajz, a művészettörténet, az irodalomtudomány és a
nyelvészet,  a  demográfia és a statisztika felsorolásával is csak töredékét
érintettük  a  gyerekkor-történet  (és általában a neveléstörténet) kutatása
során felhasználható tudományágaknak.

   Az  interdiszciplináris  vizsgálódások  nem csupán módszertani értelemben
vett   sokszínűséget   kínálnak   (és  kívánnak...),  hanem  az  értelmezett
forrásbázis  is  meglehetősen  széles  és  tarka.  Mielőtt összefoglalnánk a
felhasználható  források  főbb  csoportjait, röviden szólnunk kell azokról a
nehézségekről  is,  melyek a gyerekkor-történet kutatója előtt tornyosulnak.
Miként  Valerie French is írja, a történelmi korszakokban az írásos források
és  képzőművészeti alkotások nagy részét férfiak hozták létre, ezért az ezen
forrásokból   tükröződő   gyermekszemlélet   nem   (feltétlenül)  tekinthető
tipikusnak  a  korabeli  társadalom  egészét nézve. A nők (anyák) nézőpontja
ugyanis  aligha derül ki ezekből a forrásokból, sőt, a férfiak közül is csak
az  uralkodói/értelmiségi elit tagjai fejezték ki érzéseiket ezekben. French
arra is figyelmeztet, hogy a gyerekek képi megjelenítésével is óvatosan kell
bánni,   ha   életmódjukra,   felnőttekkel   való  kapcsolataikra  vonatkozó
következtetéseket  akarunk  levonni,  hiszen az ábrázoláson elsősorban a kor
stílusformái,   konvenciói,   technikai   tudása   tükröződik   vissza,  nem
feltétlenül   a   valóság.   [10]   Szólnunk   kell   továbbá   arról  is  a
forrásértelmezés  kapcsán,  hogy  milyen  félrevezető  lehet  egyes múltbéli
dolgok  jelenre  vonatkoztatása illetve mostani jelenségek (fogalmak) múltba
vetítése.  [11]  (A  múlt ránk maradt és feltárt forrásainak mozaikdarabkáit
ugyan  kedvünkre  rendezgethetjük  meggyőződésünk,  teóriánk,  tudásunk stb.
függvényében, de nem felejtkezhetünk meg arról, hogy e mozaikdarabkák valaha
teljes  képet  alkottak;  egy,  a  mai  elméleteinktől  függetlenül létezett
valóságot.)

   A  gyermekkor-történet  feltárását  - a buktatók és nehézségek ellenére -
meg  kell  kísérelni,  a  ránk  maradt  írásos,  tárgyi  és  szóbeli emlékek
segítségével.   A   hagyományosan   feldolgozott   és   bemutatott  korabeli
dokumentumok   mellett   több,   elsődleges   és   másodlagos   forrás   áll
rendelkezésünkre, ha az évezredek forgatagában a gyermeket keressük.

   A  jogtörténet  egyes forrásai alkotják az egyik ilyen csoportot. A sumer
törvényektől  a napjainkban keletkezett jogi szövegekig hosszú a sor, számos
vizsgálandó    szöveg    akad.   Ékesen   szólnak   egy-egy   korszak,   nép
gyermekszemléletéről  a gyermek védelméről, a szülők kötelességeiről íródott
törvények, sőt az is sokat mond, ha az efféle törvények hiányoznak.

   Az  ókori  népek esetében különösen, de a későbbi korok vonatkozásában is
sokat  elárulnak  gyerekekről,  gyereknevelésről  a  mitológiai  történetek,
legendák.  Egy-egy  mitikus vagy isteni személy felnövekedése - eltekintve a
csodás  elemektől  -  az adott kor gyermeknevelési szokásait vetíti elénk. A
gyermeket  (magzatot) védelmező isteni, félisteni személyek léte vagy hiánya
is  sokat  elárul  a  gyermekszemléletről.  Egyes  népek  vallásos iratai is
haszonnal  forgathatóak: a Bhagavad Gita, a Biblia, a Talmud, a Korán és más
gyűjteményes  munkák  több,  neveléstörténeti  szempontból  fontos részletet
tartalmaznak.

   Nem  pusztán  kultúrtörténeti  adalék  a  nevek  vizsgálata.  A néprajzi,
nyelvészeti  kutatások  eredményei  -  egy-egy korszak bemutatása tükrében -
szintén  vallomást tehetnek a kor gyermekképéről. Kinek lehet kérdéses, hogy
abban  a  sumer  közösségben,  ahol  a  gyermek  neve "Apja a tetőig ugrott"
(mármint  örömében,  hogy  utódja született...) vagy "Napisten kedveltje", a
gyereket  szeretettel  várták?  A sort ez esetben is hosszan folytathatnánk,
felhasználva  a  magyar  nép  története  során létezett névadási szokásokról
szóló kutatások eredményeit is.

   A   neveléstörténet   forrásai  között  nagy  haszonnal  forgathatóak  az
önéletrajzi  ihletésű  művek,  naplók  is, elég utalnunk Augustinus, Erasmus
vagy   Ibn   Khaldún   különböző   írásaira,   melyekben   gyerekkorukra  is
visszaemlékeztek.  Eddig  nemigen  estek vizsgálódás alá azok a levelek sem,
melyek  gyerekkorról, iskolarendszerről sokat mondanak, a sumer városállamok
idejétől fogva századunkig.

   Az  írott  források  között fontos adalékokat rejtenek még az útleírások,
valamint az orvosi szakkönyvek és kisgyerekápolási munkák.

   A  neveléstörténész  irodalmi  alkotások  között  is rábukkanhat keresett
tárgyára.  Itt  nem  csupán  a  széles  körben  forgatott és idézett művekre
gondolunk,  mint például Rabelais, Montaigne művei, és nem is az úgynevezett
"nevelési  regényekre"  (mint  pl.  Keller  Zöld  Henrikje), hanem versekre,
novellákra  is, melyek agyagtáblákon, papirusztekercseken, kőre vagy papírra
írva  maradtak  ránk.  Csak válogatni kell, a választék szinte beláthatatlan
mennyiségű!

   Forrásként  jöhet  számításba  a  gyerekkor-történet vizsgálata kapcsán a
művészettörténet  számos  alkotása.  Számos  egyéb,  tárgyi  emlék is vall a
korabeli   gyerekek  életéről,  neveléséről.  Így  például  a  divattörténet
kutatási  eredményei,  az  egykori ábrázolások és a ránk maradt ruhadarabok.
Másrészt  a  gyermekjátékok, az egyiptomi mozgatható állkapcsú krokodiltól a
magyar népéletben is ismert "zúgattyúig". A gyerekjátékokról írásos források
is  szólnak, pl.: Pollux i. sz. 2. században keletkezett, etimológiai tárgyú
műve  [12]  vagy  Vives  latin  nyelvkönyvének részletei. [13] A néprajzi és
régészeti    kutatások    segíthetnek   feltárni   azt   is,   hogy   milyen
gyerekbútorokat,   gyerekápolással   és   neveléssel   összefüggő  tárgyakat
használtak régebbi korok emberei.

   A  szóbeli  források  is  jelentős csoportot alkotnak a gyerekkortörténet
vizsgálata   során.  Gyerekjátékokról,  gyereknyelvről,  etetési,  nevelési,
gondozási  szokásokról,  felnőtt  (anya)-gyermek  kapcsolatról,  a gyermekek
féltéséről,  gyermekszeretetről  hoznak  hírt  ezek  a  sokszor  nagyon régi
emlékek:  mondókák,  bölcsődalok,  csúfolók,  mesék,  varázsló  formulák  és
egyebek.

   Látható  tehát, hogy bőséges forrásanyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy
a   neveléstörténet  tanítását  új  ismeretekkel  bővítsük.  Első  lépésként
elvégzendő   feladat   ezen  források  számbavétele,  szemelvénygyűjtemények
összeállítása.   [14]   Ez   amiatt   is   szükséges,  hogy  vizsgálódásaink
középpontjába  valóban  a gyermeket helyezzük. A gyermeket, akit még annyira
sem  jogos  kicsinyített felnőttnek tekinteni, mint a felnőtteket "nagyított
gyermeknek".  Az  olvasó  talán  megütközött  a  címben szereplő nyakatekert
kifejezés olvasásakor. Jó volna tudni, mire gondolt közben. Talán arra, hogy
a  felnőttek  -  jobb  esetben  sokat megőríznek magukban gyermeki énjükből,
például  a  kreativitást, a világ dolgaira rácsodálkozás képességét. Ám arra
is gondolhatott, hogy bizonyos felnőttek nagyra nőtt gyerekek maradtak abban
az  értelemben,  hogy  mindent  gondolkodás  nélkül elhisznek, amit másoktól
hallanak.

   Ahhoz,   hogy   a   neveléstörténet   művelését   és  tanítását  megújult
szemlélettel  végezzük, hogy a gyermekek történetét a maga valóságában minél
inkább   megismerjük,   alkotókedvre,   sokoldalúságra   van  szükség  és  a
hagyományok őrzése mellett a megkövesedett kijelentések felülvizsgálatára.


                                  JEGYZETEK

 [1]  Ennek  megfogalmazását  lásd  pl.:  Brickman,  W.  W.: Theoretical and
      critical  perspectives  on educational history. Paedagogica Historica,
      1978/1. 42-83. o.

 [2]  Lásd  pl.:  Larroyo:  Historia  general  de  la pedagogia. Ed. Porrúa,
      Mexico,   1982.;  Mialaret,  G.  -  Vial,  J.:  Histoire  mondiale  de
      l'éducation I-IV. Presses Universitaires de France, Paris, 1981.

 [3]  E  törekvés  szellemében  jelent  meg  a  közelmúltban  egy másodlagos
      források  alapján  összeállított  szövegválogatás Európán kívüli népek
      neveléstörténetéről:   Távoli   tájak,  ismeretlen  gyerekek.  Szerk.,
      magyarázatokkal ellátta: Kéri Katalin; JPTE TKI, Pécs, 1997.

 [4]  L.  erről  pl.  az  alábbi  műveket:  Lefebvre,  G.:  La  naissance de
      l'historiographie   moderne.   Flammarion,   Paris,  1971.;  Faire  de
      l'histoire I-III. Ed.: Le Goff, J. - Nora, P., Paris, 1974.

 [5]  A  feladatok  számbavételével,  neveléstörténészek   felkészültségével
      kapcsolatosan  lásd:  Kéri  Katalin:  Mi a neveléstörténet? JPTE -TKI,
      Pécs, 1997.

 [6]  Ez  utóbbi ponttal kapcsolatosan lásd: French, V.: A gyermek hatásának
      története:  ókori mediterrán civilizációk című, Interneten át elérhető
      írását. (http://www.mek.iif.hu)

 [7]  Péter Katalin: Gyermek a történetírásban. História, 1996/1. 34. o.

 [8]  Shahar,  S.:  Childhood  in the Middle Ages. Routledge, London and New
      York, 1990. 1. o.

 [9]  Péter K. i. m.

[10]  French i. m.

[11]  Erről  lásd  többek között: Catarsi, E.: La historia de la infancia en
      Italia.  Problemas  y perspectivas. In: Historia de la Educación, Num.
      10. Salamanca, 1991. 25. o.

[12]  Idézi:  Ritoók Zsigmond: Mit játszottak a görög gyerekek? c. írásában.
      História, 1979/2.

[13]  Vives,  Juan Luis: Latin gyakorlatok - Dialógusok. In: Obras completas
      II., M. Aguilar, Madrid, 1947.

[14]  Lásd pl.: Becchi, Egle:  I  bambini  nella  storia. Ed. Laterza, Roma-
      Bari, 1994., A tudás kapui. Szerk.: Kéri Katalin; Tárogató, Bp., 1995.


                             Ajánlott irodalom

Ariès, Ph.: Gyermek, család, halál. Gondolat, Bp., 1987.

Csukovits Enikő: Királyi gyermekek, gyermek királyok. Móra, Bp., 1993.

Gyermek a történelemben - História 1997/5-6. tematikus szám

Gyermekek   a  kora  újkori  Magyarországon.  Szerk.:  Péter  Katalin;  MTA-
   Történettudományi Intézet, Bp., 1996.

Kulcsár Zsuzsanna: Így éltek a lovagkorban. Gondolat, Bp., 1967.

Makkai László: A gyermek a középkorban. In: História, 1979/1.

Szabolcs  Éva: A család- és gyermekkortörténeti kutatások újabb fejleményei.
   In: Magyar Pedagógia, 1990/3-4.

Szabolcs  Éva:  Fejezetek  a  gyermekkép  történeti alakulásából. ELTE, Bp.,
   1995.

Delasselle,  C.:  Les  enfants  abandonnés  …  Paris  au  XVIIIe siècle. In:
   Annales, 1975/1. 187-217. o.

Golden,  M.:  Children  and Childhood in Classical Athens. The Johns Hopkins
   University Press, Baltomore-London, 1989.

Hewitt,  M.  -  Pinchbeck,  I.: Children in English Society I-II. Routledge-
   Univ. of Toronto Press, London-Toronto, 1969.

Historia  de  la  familia  I-II. Dir.: Burguière, A. - Klapisch-Zuber, Ch. -
   Segalen, M. - Zonabend, F.; Alianza, Madrid, 1988.

Lloyd de Mause (ed.): The history of childhood. The Psychohistory Press, New
   York, 1974.

Morel,  M.  -  F.:  Ville et campagne dans le discours médical sur la petite
   enfance au XVIIIe siècle. In: Annales, 1977/5. 1007-1224. o.

Néraudau, J. P.: Etre enfant … Rome. Les Belles Lettres, Paris, 1984.

Rawson,  B.  (ed.):  Marriage,  Divorce  and  Children in Ancient Rome (HRC-
   Clarendon Press, Canberra-Oxford, 1991.)

The  Family  in  History  -  Interdisciplinary  Essays.  Ed.:  Rabb, T. K. -
   Rotberg, R. I., Octagon Books, New York, 1976.

Voltes,  M.  J.  y  P.:  Madres  y  ni¤os en la historia de Espa¤a. Planeta,
   Barcelona, 1989.


                  Olvasmányok, bibliográfiák az Interneten:

            Mozaikok az egyetemes és magyar nevelés történetéből.
                Szerk., írta: Kéri Katalin. Dimenzió 12. szám
                     ftp://nostromo.pte.hu/pub/iqdepo

   Szövegek a középkori gyermeknevelésről, gyermekéletről és nőtörténetről
           http://www.millersv.edu/~english/homepage/duncan/medfem

 Egyetemes neveléstörténeti site (forrásgyűjtemények, egyes országok anyaga)
                 http://www.socsci.kun.nl/ped/whp/histeduc

           Fejezetek egy készülő gyermekkortörténeti antológiából
                          (Szerk.: Pukánszky Béla)
                    http://www.jate.u-szeged.hu/~comenius

                      Blackwell Neveléstörténeti Múzeum
                  http://www.niu.edu/acad/leps/blackw1.html
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező