'Kéri Katalin':
( carry@iqdepo.hu )
A FELNŐTTEK NAGYÍTOTT GYERMEKEK?
- Neveléstörténeti szemléletváltás és gyerekkortörténeti kutatások -
1. Szemléletváltás a neveléstörténetben
Pedagógiai tanácskozásokon, szakmai vagy baráti beszélgetéseken gyakorta
hangzik el az a kijelentés, hogy jó a neveléstörténészeknek, hiszen az ő
tárgyuk "szilárd", kialakultak már a körvonalai, e tudományág művelői
elsődleges és másodlagos források tömegére építhetik tanóráikat és
kutatásaikat. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.
A neveléstörténet napjainkban is formálódó, helyét és tárgyát kereső
diszciplína, hazánkban éppúgy, mint máshol a világban. A neveléstörténet
művelése esetében (is) merőben új szemléletmódra van szükség ahhoz, hogy a
3. évezred óvodáiba és iskoláiba sokoldalú, kreatív, a világot egységében is
látni akaró pedagógusok kerüljenek.
A neveléstörténet - a tudományág múlt század elejétől kezdődő
kibontakozása óta - hagyományosan vizsgálja
1./ az intézményes nevelés, az oktatáspolitika történetét;
2./ a nevelésfilozófiai, pedagógiai kérdésekkel foglalkozó műveket,
melyek az elmúlt korokban keletkeztek.
Hangsúlyozva, hogy minderre a továbbiakban is szükség van,
elodázhatatlanná vált a neveléstörténet tágabb értelmű megközelítése. [1]
Eszerint a neveléstörténet a művelődéstörténet keretei között értelmezett
diszciplína, és a neveléstörténész a nevelés és oktatás valamennyi
színterével és típusával foglalkozik, minden formális és informális
jelenséggel kapcsolatosan végez kutatásokat. Jellemző továbbá az, hogy a
neveléstörténeti vizsgálódások az újabb időkben kiterjednek valamennyi
ország és korszak vizsgálatára. [2] Bár szerte a világon nyilvánvalóan
fontos minden pedagógusjelölt számára az, hogy saját hazájának
neveléstörténetét megismerje, emellett fontos cél az is az új szemléletű
neveléstörténet kutatása és tanítása kapcsán, hogy az "egyetemes"
vizsgálódás valóban egyetemessé váljon. [3] A teljesség kifejezésére való
törekvés, [4] a neveléstörténeti múlt minél alaposabb és szélesebb körű
megismerése ugyanis számos tanulsággal szolgál. A nevelés lényegének
megértése, a korszakok önmagában való értelmének felismerése, a
rendszerszerű gondolkodás, a világ sokoldalú szemlélete ugyanis
elengedhetetlenül fontos azok számára, akik mások nevelésére vállalkoznak. A
neveléstörténet ilyenfajta művelése természetesen rendkívülien nehéz.
Egyrészt azért, mert sok megkövesedett kijelentést kell kritika alá vetni
ahhoz, hogy gondolataink szabad utat kapjanak. A kutatások megkezdéséhez
sokoldalú felkészültség, nagyfokú kreativitás és mérhetetlen türelem kell. A
feltárandó források mennyisége, a megvizsgálandó problémák, jelenségek száma
olyan hatalmas, hogy csakis egymással kapcsolatban álló munkacsoportok
összehangolt munkája, tudományközi együttműködések és kontinensek, népek
közötti párbeszéd hozhat eredményeket. [5]
2. Gyermekkor-történet mint a neveléstörténet tárgya
Fentiek mellett lényeges tárgya a neveléstörténetnek a gyermekkor-
történet, a gyerekszemlélet változásának vizsgálata, amely az utóbbi időben
a magyarországi történészek és neveléstörténészek kutatásaiban is egyre
nagyobb teret nyer. Mivel vitathatatlan, hogy a gyerekkor a jellemformálódás
szempontjából döntő időszak az ember életében, a neveléstörténet legfőbb
"szereplője" maga a gyermek. Éppen most, a tágabb értelemben vett
neveléstörténet előtérbe kerülése kapcsán vált kiemelkedően fontossá annak
vizsgálata, hogy egyes korszakokban hogyan éltek a gyerekek, milyen
kapcsolatuk volt a társadalom felnőtt tagjaival, és hogyan hatottak ők maguk
a felnőttek világára. [6]
Ezen kérdések megválaszolása nélkül ugyanis tapodtat sem jutunk előbbre a
nevelés és oktatás múltjának megismerésében. Mégpedig azért nem, mert ha nem
közelítjük meg - interdiszciplináris módon - egyes korszakok és kultúrák
valódi múltját, akkor nehéz lesz értékelni azon sokat hangoztatott
kijelentések igazságtartalmát, melyek szerint a gyermekeket régen
kicsinyített felnőttként kezelték, a múltban nem szerették annyira, mint
napjainkban, és kevésbé törődtek vele. A múlt megítélésével kapcsolatosan
számtalan teória és megközelítési mód létezett és létezik, de nem
felejtkezhetünk meg arról, hogy a (töretlen) fejlődésbe vetett hit - melyen
a neveléstörténeti kutatások sokasága alapul - ezek közül csupán egy!
3. A gyermekkor-történet kutatása és forrásai
Az 1960-as években bombaként robbant a francia Ariès "Siècles de
l'enfance" (A gyermekkor évszázadai) című könyve. Ebben jelent meg
"tézisszerűen" a gyermekség modern kor előtti elhanyagoltságának, a
gyerekekkel szembeni múltbeli közönynek a koncepciója. [7] A gyermekkor-
történeti kutatások mára már számos olyan eredményt hoztak felszínre, melyek
Ariès (és mások) kijelentéseit megkérdőjelezik vagy megdöntik, de ezek a
nézetek sokszor csak kevésbé széles körben tudnak elterjedni. (A középkori
gyermekkor-történet egyik legismertebb kutatója, Sulamith Shahar - a
középkori nőtörténet vizsgálata során - maga is Ariès kijelentésein
megütközve kezdett gyermekkor-történeti kutatásokba.) [8]
Péter Katalin történész egy írásában úgy fogalmazott, hogy a gyerekkor-
történettel kapcsolatosan számos közhely kutatások nélkül került be a
köztudatba. Szerinte ezek - a fentebb is említett - nézetek
"azért terjedhettek akadálytalanul a történetírásban, mert a
történészek között nem nagyon voltak anyák. Nehéz elképzelni
ugyanis valakit, aki a születéstől a kamaszkoron át végiggondozva a
gyermekeit ne érzékelné a felnőttekétől eltérő sajátságaikat, vagy
ne támadna az a sejtése, miszerint a gyermekeivel megélt sok öröm
és aggodalom - minden civilizávciós eltérés ellenére, és egyéni
kivételeket megengedve - általános emberi élmény." [9]
Bár a történésznő szavaiban kétségkívül sok igazság rejlik, érzésünk
szerint a gyermekkor-történet kapcsán folytatott kutatások esetében annál
sokkal többről van szó, mint hogy a kutató nő-e, anya-e. A tapasztalatok,
átélt emberi érzések mellett ugyanis a legkülönbözőbb tudományok eredményei
is a kutató segítségére sietnek. A pszichológia (pszichohistória), a
szociológia, a mentalitás- és családtörténet, a humánetológia és a
kultúrantropológia, a néprajz, a művészettörténet, az irodalomtudomány és a
nyelvészet, a demográfia és a statisztika felsorolásával is csak töredékét
érintettük a gyerekkor-történet (és általában a neveléstörténet) kutatása
során felhasználható tudományágaknak.
Az interdiszciplináris vizsgálódások nem csupán módszertani értelemben
vett sokszínűséget kínálnak (és kívánnak...), hanem az értelmezett
forrásbázis is meglehetősen széles és tarka. Mielőtt összefoglalnánk a
felhasználható források főbb csoportjait, röviden szólnunk kell azokról a
nehézségekről is, melyek a gyerekkor-történet kutatója előtt tornyosulnak.
Miként Valerie French is írja, a történelmi korszakokban az írásos források
és képzőművészeti alkotások nagy részét férfiak hozták létre, ezért az ezen
forrásokból tükröződő gyermekszemlélet nem (feltétlenül) tekinthető
tipikusnak a korabeli társadalom egészét nézve. A nők (anyák) nézőpontja
ugyanis aligha derül ki ezekből a forrásokból, sőt, a férfiak közül is csak
az uralkodói/értelmiségi elit tagjai fejezték ki érzéseiket ezekben. French
arra is figyelmeztet, hogy a gyerekek képi megjelenítésével is óvatosan kell
bánni, ha életmódjukra, felnőttekkel való kapcsolataikra vonatkozó
következtetéseket akarunk levonni, hiszen az ábrázoláson elsősorban a kor
stílusformái, konvenciói, technikai tudása tükröződik vissza, nem
feltétlenül a valóság. [10] Szólnunk kell továbbá arról is a
forrásértelmezés kapcsán, hogy milyen félrevezető lehet egyes múltbéli
dolgok jelenre vonatkoztatása illetve mostani jelenségek (fogalmak) múltba
vetítése. [11] (A múlt ránk maradt és feltárt forrásainak mozaikdarabkáit
ugyan kedvünkre rendezgethetjük meggyőződésünk, teóriánk, tudásunk stb.
függvényében, de nem felejtkezhetünk meg arról, hogy e mozaikdarabkák valaha
teljes képet alkottak; egy, a mai elméleteinktől függetlenül létezett
valóságot.)
A gyermekkor-történet feltárását - a buktatók és nehézségek ellenére -
meg kell kísérelni, a ránk maradt írásos, tárgyi és szóbeli emlékek
segítségével. A hagyományosan feldolgozott és bemutatott korabeli
dokumentumok mellett több, elsődleges és másodlagos forrás áll
rendelkezésünkre, ha az évezredek forgatagában a gyermeket keressük.
A jogtörténet egyes forrásai alkotják az egyik ilyen csoportot. A sumer
törvényektől a napjainkban keletkezett jogi szövegekig hosszú a sor, számos
vizsgálandó szöveg akad. Ékesen szólnak egy-egy korszak, nép
gyermekszemléletéről a gyermek védelméről, a szülők kötelességeiről íródott
törvények, sőt az is sokat mond, ha az efféle törvények hiányoznak.
Az ókori népek esetében különösen, de a későbbi korok vonatkozásában is
sokat elárulnak gyerekekről, gyereknevelésről a mitológiai történetek,
legendák. Egy-egy mitikus vagy isteni személy felnövekedése - eltekintve a
csodás elemektől - az adott kor gyermeknevelési szokásait vetíti elénk. A
gyermeket (magzatot) védelmező isteni, félisteni személyek léte vagy hiánya
is sokat elárul a gyermekszemléletről. Egyes népek vallásos iratai is
haszonnal forgathatóak: a Bhagavad Gita, a Biblia, a Talmud, a Korán és más
gyűjteményes munkák több, neveléstörténeti szempontból fontos részletet
tartalmaznak.
Nem pusztán kultúrtörténeti adalék a nevek vizsgálata. A néprajzi,
nyelvészeti kutatások eredményei - egy-egy korszak bemutatása tükrében -
szintén vallomást tehetnek a kor gyermekképéről. Kinek lehet kérdéses, hogy
abban a sumer közösségben, ahol a gyermek neve "Apja a tetőig ugrott"
(mármint örömében, hogy utódja született...) vagy "Napisten kedveltje", a
gyereket szeretettel várták? A sort ez esetben is hosszan folytathatnánk,
felhasználva a magyar nép története során létezett névadási szokásokról
szóló kutatások eredményeit is.
A neveléstörténet forrásai között nagy haszonnal forgathatóak az
önéletrajzi ihletésű művek, naplók is, elég utalnunk Augustinus, Erasmus
vagy Ibn Khaldún különböző írásaira, melyekben gyerekkorukra is
visszaemlékeztek. Eddig nemigen estek vizsgálódás alá azok a levelek sem,
melyek gyerekkorról, iskolarendszerről sokat mondanak, a sumer városállamok
idejétől fogva századunkig.
Az írott források között fontos adalékokat rejtenek még az útleírások,
valamint az orvosi szakkönyvek és kisgyerekápolási munkák.
A neveléstörténész irodalmi alkotások között is rábukkanhat keresett
tárgyára. Itt nem csupán a széles körben forgatott és idézett művekre
gondolunk, mint például Rabelais, Montaigne művei, és nem is az úgynevezett
"nevelési regényekre" (mint pl. Keller Zöld Henrikje), hanem versekre,
novellákra is, melyek agyagtáblákon, papirusztekercseken, kőre vagy papírra
írva maradtak ránk. Csak válogatni kell, a választék szinte beláthatatlan
mennyiségű!
Forrásként jöhet számításba a gyerekkor-történet vizsgálata kapcsán a
művészettörténet számos alkotása. Számos egyéb, tárgyi emlék is vall a
korabeli gyerekek életéről, neveléséről. Így például a divattörténet
kutatási eredményei, az egykori ábrázolások és a ránk maradt ruhadarabok.
Másrészt a gyermekjátékok, az egyiptomi mozgatható állkapcsú krokodiltól a
magyar népéletben is ismert "zúgattyúig". A gyerekjátékokról írásos források
is szólnak, pl.: Pollux i. sz. 2. században keletkezett, etimológiai tárgyú
műve [12] vagy Vives latin nyelvkönyvének részletei. [13] A néprajzi és
régészeti kutatások segíthetnek feltárni azt is, hogy milyen
gyerekbútorokat, gyerekápolással és neveléssel összefüggő tárgyakat
használtak régebbi korok emberei.
A szóbeli források is jelentős csoportot alkotnak a gyerekkortörténet
vizsgálata során. Gyerekjátékokról, gyereknyelvről, etetési, nevelési,
gondozási szokásokról, felnőtt (anya)-gyermek kapcsolatról, a gyermekek
féltéséről, gyermekszeretetről hoznak hírt ezek a sokszor nagyon régi
emlékek: mondókák, bölcsődalok, csúfolók, mesék, varázsló formulák és
egyebek.
Látható tehát, hogy bőséges forrásanyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy
a neveléstörténet tanítását új ismeretekkel bővítsük. Első lépésként
elvégzendő feladat ezen források számbavétele, szemelvénygyűjtemények
összeállítása. [14] Ez amiatt is szükséges, hogy vizsgálódásaink
középpontjába valóban a gyermeket helyezzük. A gyermeket, akit még annyira
sem jogos kicsinyített felnőttnek tekinteni, mint a felnőtteket "nagyított
gyermeknek". Az olvasó talán megütközött a címben szereplő nyakatekert
kifejezés olvasásakor. Jó volna tudni, mire gondolt közben. Talán arra, hogy
a felnőttek - jobb esetben sokat megőríznek magukban gyermeki énjükből,
például a kreativitást, a világ dolgaira rácsodálkozás képességét. Ám arra
is gondolhatott, hogy bizonyos felnőttek nagyra nőtt gyerekek maradtak abban
az értelemben, hogy mindent gondolkodás nélkül elhisznek, amit másoktól
hallanak.
Ahhoz, hogy a neveléstörténet művelését és tanítását megújult
szemlélettel végezzük, hogy a gyermekek történetét a maga valóságában minél
inkább megismerjük, alkotókedvre, sokoldalúságra van szükség és a
hagyományok őrzése mellett a megkövesedett kijelentések felülvizsgálatára.
JEGYZETEK
[1] Ennek megfogalmazását lásd pl.: Brickman, W. W.: Theoretical and
critical perspectives on educational history. Paedagogica Historica,
1978/1. 42-83. o.
[2] Lásd pl.: Larroyo: Historia general de la pedagogia. Ed. Porrúa,
Mexico, 1982.; Mialaret, G. - Vial, J.: Histoire mondiale de
l'éducation I-IV. Presses Universitaires de France, Paris, 1981.
[3] E törekvés szellemében jelent meg a közelmúltban egy másodlagos
források alapján összeállított szövegválogatás Európán kívüli népek
neveléstörténetéről: Távoli tájak, ismeretlen gyerekek. Szerk.,
magyarázatokkal ellátta: Kéri Katalin; JPTE TKI, Pécs, 1997.
[4] L. erről pl. az alábbi műveket: Lefebvre, G.: La naissance de
l'historiographie moderne. Flammarion, Paris, 1971.; Faire de
l'histoire I-III. Ed.: Le Goff, J. - Nora, P., Paris, 1974.
[5] A feladatok számbavételével, neveléstörténészek felkészültségével
kapcsolatosan lásd: Kéri Katalin: Mi a neveléstörténet? JPTE -TKI,
Pécs, 1997.
[6] Ez utóbbi ponttal kapcsolatosan lásd: French, V.: A gyermek hatásának
története: ókori mediterrán civilizációk című, Interneten át elérhető
írását. (http://www.mek.iif.hu)
[7] Péter Katalin: Gyermek a történetírásban. História, 1996/1. 34. o.
[8] Shahar, S.: Childhood in the Middle Ages. Routledge, London and New
York, 1990. 1. o.
[9] Péter K. i. m.
[10] French i. m.
[11] Erről lásd többek között: Catarsi, E.: La historia de la infancia en
Italia. Problemas y perspectivas. In: Historia de la Educación, Num.
10. Salamanca, 1991. 25. o.
[12] Idézi: Ritoók Zsigmond: Mit játszottak a görög gyerekek? c. írásában.
História, 1979/2.
[13] Vives, Juan Luis: Latin gyakorlatok - Dialógusok. In: Obras completas
II., M. Aguilar, Madrid, 1947.
[14] Lásd pl.: Becchi, Egle: I bambini nella storia. Ed. Laterza, Roma-
Bari, 1994., A tudás kapui. Szerk.: Kéri Katalin; Tárogató, Bp., 1995.
Ajánlott irodalom
Ariès, Ph.: Gyermek, család, halál. Gondolat, Bp., 1987.
Csukovits Enikő: Királyi gyermekek, gyermek királyok. Móra, Bp., 1993.
Gyermek a történelemben - História 1997/5-6. tematikus szám
Gyermekek a kora újkori Magyarországon. Szerk.: Péter Katalin; MTA-
Történettudományi Intézet, Bp., 1996.
Kulcsár Zsuzsanna: Így éltek a lovagkorban. Gondolat, Bp., 1967.
Makkai László: A gyermek a középkorban. In: História, 1979/1.
Szabolcs Éva: A család- és gyermekkortörténeti kutatások újabb fejleményei.
In: Magyar Pedagógia, 1990/3-4.
Szabolcs Éva: Fejezetek a gyermekkép történeti alakulásából. ELTE, Bp.,
1995.
Delasselle, C.: Les enfants abandonnés … Paris au XVIIIe siècle. In:
Annales, 1975/1. 187-217. o.
Golden, M.: Children and Childhood in Classical Athens. The Johns Hopkins
University Press, Baltomore-London, 1989.
Hewitt, M. - Pinchbeck, I.: Children in English Society I-II. Routledge-
Univ. of Toronto Press, London-Toronto, 1969.
Historia de la familia I-II. Dir.: Burguière, A. - Klapisch-Zuber, Ch. -
Segalen, M. - Zonabend, F.; Alianza, Madrid, 1988.
Lloyd de Mause (ed.): The history of childhood. The Psychohistory Press, New
York, 1974.
Morel, M. - F.: Ville et campagne dans le discours médical sur la petite
enfance au XVIIIe siècle. In: Annales, 1977/5. 1007-1224. o.
Néraudau, J. P.: Etre enfant … Rome. Les Belles Lettres, Paris, 1984.
Rawson, B. (ed.): Marriage, Divorce and Children in Ancient Rome (HRC-
Clarendon Press, Canberra-Oxford, 1991.)
The Family in History - Interdisciplinary Essays. Ed.: Rabb, T. K. -
Rotberg, R. I., Octagon Books, New York, 1976.
Voltes, M. J. y P.: Madres y ni¤os en la historia de Espa¤a. Planeta,
Barcelona, 1989.
Olvasmányok, bibliográfiák az Interneten:
Mozaikok az egyetemes és magyar nevelés történetéből.
Szerk., írta: Kéri Katalin. Dimenzió 12. szám
ftp://nostromo.pte.hu/pub/iqdepo
Szövegek a középkori gyermeknevelésről, gyermekéletről és nőtörténetről
http://www.millersv.edu/~english/homepage/duncan/medfem
Egyetemes neveléstörténeti site (forrásgyűjtemények, egyes országok anyaga)
http://www.socsci.kun.nl/ped/whp/histeduc
Fejezetek egy készülő gyermekkortörténeti antológiából
(Szerk.: Pukánszky Béla)
http://www.jate.u-szeged.hu/~comenius
Blackwell Neveléstörténeti Múzeum
http://www.niu.edu/acad/leps/blackw1.html