Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                Zsiga Csaba:

             A LÉGOLTALOM ÉS A LÉGOLTALMI OKTATÁS ÚJJÁSZERVEZÉSE
                                 (1949-1962)

   A  II.  világháború  végére  a  Magyar  Királyi Honvédség és a légoltalom
szervezete   is   szétesett.   A   honvédség   újjászervezése  még  1944-ben
megkezdődött.

   A  légoltalom  szervezeteinek  újjáalakítása ebben az időszakban nem volt
napirenden.  Magyarország  már  nem állt ellenséges viszonyban a szövetséges
hatalmakkal, így részükről nem fenyegetett légitámadás veszélye. Németország
légiereje  pedig  már  az  egyre csökkenő területű birodalom megvédésére sem
volt képes.

   A  légoltalom  hivatásos  és  sorállományú  tagjai  - amennyiben harcolni
kívántak   a  fasizmus  ellen  -  az  újonnan  szerveződő  Magyar  Honvédség
alakulatainál  kaphattak  beosztást.  Ebben  az  időben nem folyt szervezett
katonai,  és  így  légoltalmi  képzés sem. A légoltalmat hivatalosan sohasem
szűntették  meg,  1945.  nyarán  feloldották  a  légoltalmi készültséget, és
engedélyezték  a  légoltalom anyagainak és eszközeinek "egyéb célra" történő
felhasználását, ami egyenlő volt a szervezet felbomlasztásával.

   Az  1947.  február  10-én  aláírt  békeszerződés megteremtette a hadsereg
fenntartásának  nemzetközi jogi alapját. A hadseregfejlesztés a szerződésnek
megfelelően megkezdődött, azonban ezzel együtt folytatódott, sőt erősödött a
hivatásos  állomány  körében  folyó  politikai tisztogatás, amely jelentősen
hozzájárult   a  szakmai  színvonal  csökkenéséhez,  és  a  krónikussá  váló
tiszthiány kialakulásához.

   Az  1948.  június 12-i pártegyesülést követően a helyzet csak romlott, az
MDP nyílt harcot hirdetett a régi hadsereg tagjai ellen.

   Mindezek  oda  vezettek,  hogy amikor szükségessé vált volna a légoltalom
újjászervezése,  tapasztalt  szakemberek  híján  szinte  a  semmiből kellett
kiindulni.

   Az  1948-as  év  egyik  legjelentősebb  nemzetközi  politikai  eseménye a
KOMINFORM  június  29-i  közleménye  volt,  amelyben  a Jugoszláv Kommunista
Pártot   a   marxizmustól   való   eltéréssel,   a  Szovjetunióval  szembeni
barátságtalan  politikával  és  az  osztályharc  elméletétől való eltéréssel
vádolták.

   Ezzel  Jugoszlávia  vált  a fő ellenséggé, és napirendre került a háborús
felkészülés,  amelyben Magyarországnak is jelentős szerep jutott. A korabeli
haditervek   szerint   Albánia,  Bulgária,  Magyarország  és  Románia  saját
területéről indított volna támadást Jugoszlávia ellen.

   Ebben az időben merült fel az igény a légoltalom újjászervezésére, hiszen
egy  esetleges  háborúban  az  ország  területét  ismét súlyos légitámadások
érhették  volna.  A  csaknem  fél  évtizede  széthullott  szervezet ismételt
felállítása jelentős nehézségekbe ütközött. A hivatásos állomány nagy részét
eltávolították  a  demokratikus  hadseregből,  a kiképzett állomány nem volt
fellelhető,  az  eszközök,  felszerelések  elpusztultak  vagy elkallódtak, a
védőlétesítmények tönkrementek.

   A  légoltalom  megszervezésére  Zöld Sándor BM államtitkár előterjesztése
alapján került sor.

   Ennek  jogi  alapját  az  1939. évi II. t. c. alkotta. A szovjet befolyás
erősödését  jelzi,  hogy a légoltalmat a magyar hagyományoktól eltérően, nem
az   1949-ben   Magyar  Néphadsereg  névre  keresztelt  honvédség,  hanem  a
Belügyminisztérium alárendeltségébe utalták.

   A  légoltalmi szervezetek állományának felkészítése céljából hozták létre
1950.  márciusában  a BM Műszaki Tanfolyamot, bentlakásos formában, a képzés
időtartama  3  hét  volt.  Az  első  tanfolyamok  tananyaga  jórészt  a  II.
világháborús   tapasztalatokra   és   a   háborús  szabályzatokra  épült.  A
feldolgozott  témák  között  szerepeltek  a lakóházi önvédelem-, a különböző
szolgálatok  feladatai  és  működése,  a  légitámadások és vegyi harcanyagok
hatásának  felszámolása.  Az  oktatást  2  fő állandó előadó és a Légoltalom
Országos   Parancsnokságának,   a   különböző   minisztériumok,   illetve  a
Vöröskereszt és más szervezetek felkért előadói végezték.

   A   hallgatók   az  előadásokon  készített  jegyzetek  alapján  tanultak,
szabályzat  vagy  tankönyv  ugyanis  nem  állt  rendelkezésre,  a  képzés fő
módszere  az  előadás  volt.  A felkészítés eléggé feszítet ütemű volt, napi
12-14   tanóra   kötelező  elfoglaltságot  jelentett.  Az  oktatási  anyagot
politikai  ismeretek, kiképzésmódszertan, vegyivédelmi és műszaki ismeretek,
riasztási és elsötétítési ismeretek, tűzvédelmi ismeretek, és alaki kiképzés
tantárgyakra tagolták.

   A   légoltalom   kiépítésével  járó  megnövekedett  szakemberigény  miatt
alapították  meg  1950-ben,  az  Üzemgazdasági  Tanács  határozata alapján a
Központi  Légoltalmi  Iskolát.  Az  intézmény 1951. március 19-én kezdte meg
működését  a  XIV.  kerület Szent Domonkos (ma Cházár András) úti volt zárda
épületében, a korábbi műszaki tanfolyam bázisán utódjaként.

   Az  iskola  törzsállománya  16  fő  volt,  az  épületben  50  fő egyidejű
oktatására   és   elhelyezésére   volt   lehetőség,  a  tanfolyamok  ugyanis
bentlakásosak voltak, még a budapestieknek sem engedélyezték a bejárást.

   Az  iskolán  a  szakmai  ismeretnyújtás mellett egyfajta felnőttoktatásra
való  felkészítés  történt.  Ez  sokban  különbözött  a felnőttoktatás egyéb
formáitól.  A  legjelentősebb eltérések egyike, hogy a dolgozók az oktatáson
nem önként vettek részt, így aktivitásuk is csekély volt. A másik sajátosság
az  volt,  hogy  mivel  a  több  százezer  dolgozónak  nem tudtak tankönyvet
biztosítani,   ezért  minden  szükséges,  vagy  annak  tartott  ismeretet  a
foglalkozások  során kellett elsajátítani. Az oktatás tartalmát, formáját és
célját  nagyrészt  az  abban  az időben megjelent szovjet fordítások alapján
határozták meg.

   Az  iskolán  folyó oktatás feltételei lényegesen javultak azáltal, hogy a
BM  VI.  főosztály 1952. végéig 29 szabályzatot adott ki. Sajnálatos módon a
főosztály  kevés gondot fordított a képzés módszereinek korszerűsítésére. Az
alkalmazott  eljárás  sajátos  ötvözetét  képezte  a  polgári  iskolai  és a
felnőttoktatásnak, illetve a katonai kiképzésnek.

   A  tanfolyam hallgatóinak előmenetelét, az elsajátítás fokát rendszeresen
-   foglalkozásonként   -   ellenőrizték,  és  számszerűen,  osztályzatokkal
értékelték,  ami  főleg  az  általános és középiskolai oktatásra jellemző. A
tanfolyam sikeres elvégzésének feltétele a vizsgán való eredményes szereplés
volt,  hasonlóan  a  felsőoktatáshoz, illetve a felnőttoktatáshoz. A katonai
képzés   sajátosságaként   nagy  fontosságot  tulajdonítottak  az  ismeretek
azonnali, még a tanórán - foglalkozásokon - történő elsajátításának, részben
azért  mert  a feszített ütemű felkészítés során viszonylag kevés idő jutott
az egyéni tanulásra.

   A  8 hónapos tiszti tanfolyam hallgatói megismerték a hagyományos kárhely
felszámolásának rendjét, és a végrehajtók munkájának vezetését, irányítását.

   1952.  végére  a  tanfolyamra  kötelezettek  68%-a  elvégezte a 3 hónapos
légoltalmi  tanfolyamot, a légoltalom katonai törzsének, a BM VI. Főosztálya
dolgozóinak,  és  a  főváros,  valamint a nagyvárosok légoltalmi dolgozóinak
100%-a  vett  részt  valamilyen  szintű  tanfolyamon. A légoltalom célját az
Üzemgazdasági  Tanács  a  következőképen  határozta  meg:  "Az állampolgárok
előkészítése  az  emberi  élet,  a  nemzeti vagyon oltalmazására, valamint a
légitámadások  és egyéb támadófegyverek által okozott károk csökkentésére és
felszámolására".

   Ez  döntően háborús feladatrendszer, amelyet a feszült nemzetközi helyzet
indokolt.  Annak  ellenére, hogy az atomfegyver már 1945. óta létezett - sőt
be   is   vetették   Japán  ellen  -  a  légoltalom  feladatait  hagyományos
fegyverekkel  vívott  háború  esetére dolgozták ki és nem tartalmazták sem a
vegyi, sem a biológiai, sem az atomfegyverek hatásai elleni védekezésre való
felkészülést.

   A NATO 1949. április 4-én történt megalakítása óta Jugoszlávia helyett ez
a  szervezet  lett a fő ellenség. Bár a kormányok békevágyukat hangoztatták,
mindkét táborban folyt a háborús készülődés. Ezen intézkedések egyikeként az
Üzemgazdasági  Tanács 1952-ben az üzemi törzsparancsnokok képzési idejét hat
hétről  egységesen  három hónapra növelte. Jelentős javulást eredményezett a
hallgatók  életében,  hogy  az  új  rendszerben  már  "csak"  napi 10 tanóra
kötelező elfoglaltság volt.

   A  nyolchónapos  tiszti  tanfolyam  hallgatóinak programjában szerepelt a
hagyományos  kárhelyen  (hagyományos fegyverekkel okozott pusztítás hatására
kialakult  rombolódás  körülményei  között)  végzendő  kárfelszámolás  és  a
végrehajtók   tevékenységének   irányítása.   Az   üzemi   törzsparancsnokok
tanfolyamán  a  résztvevők  elsajátították  az  üzemi  önvédelmi szervezetek
megalakításával,   működésével   és   ezek   tevékenységének   irányításával
kapcsolatos ismereteket.

   A  munkáját Honvédelmi Tanács néven folytató egykori Üzemgazdasági Tanács
a   légoltalmi   tisztképzés   idejét  1953-ban  a  BM  Légoltalom  Országos
Parancsnokság  (LOP)  javaslatára  tíz  hónapra  módosította. Ebben az évben
szerepelt  először  az  éves  továbbképzés programjában a nukleáris fegyver,
annak alkalmazási módja, hatásai és az ellene való védekezés lehetőségei.

   Az  1950-es  évek  elején  elégségesnek  tartották  a  helyi védelmet. Ez
alapján  az  egyes  települések  légoltalmi  erői  képesek  voltak  a  saját
területükön   okozott   károk   felszámolására,  sőt  az  egyes  lakóházakat
(háztömböket)  is önálló védekezésre készítették fel. Az évtized közepére ez
az  elképzelés  egyre  inkább  tarthatatlanná  vált.  Az  új  szervezési- és
alkalmazási  alapelvek  kidolgozása már az 1955-ös év végén megkezdődött. Az
iskola  könyvtára  újabb  szabályzatokkal  bővült,  amelyek a Szovjetunióban
folyó  felgyorsított  ütemű  kísérletek  eredményei  alapján készültek. Ez a
tapasztalatszerzés   hihetetlen   összegeket   emésztett   fel,   hiszen   a
valósághűség érdekében egész városokat építettek fel a sivatagban, amelyeket
azután egy-egy atomcsapással elpusztítottak. Különböző technikai eszközöket,
gépeket,  járműveket és állatokat tettek ki az atomfegyver hatásainak. Egyes
források  szerint  élő  embereket  (katonákat)  is  alkalmaztak a kísérletek
során, akik közül sokan meghaltak, mások súlyos, gyógyíthatatlan betegségben
szenvednek.  A  tömegpusztító fegyverek elleni védekezés növekvő fontosságát
jelzi,  hogy  a  Honvéd  Kossuth  Akadémián megalakították az Atom- és Vegyi
Kiképzési Tanszéket.

   Az  1956-os  forradalom  idején  a  Központi Légoltalmi Iskola hallgatóit
együtt tartották és felkészültek az objektum védelmére, a hivatásos állomány
a   Budai  Karhatalmi  Ezredben  teljesített  szolgálatot.  1957.  májusától
augusztusáig  az intézet törzse megkezdte az új iskola megszervezését, amely
önálló  elhelyezésben  a  XI. kerület Karolina úti objektumba települt át és
kiegészült  az  ellátó  (hadtáp) részleggel. Az új iskolában 120 fő egyidejű
oktatására és elhelyezésére volt lehetőség.

   Az  oktatás  1957. szeptemberében indult meg ismét egy háromhónapos üzemi
törzsparancsnoki  tanfolyammal. Az oktatási anyagban a hagyományos fegyverek
hatására kialakult kárterület felszámolása mellett az atomfegyverek pusztító
hatásai elleni védekezés, illetve szervezési kérdések szerepeltek.

   Ebben  az  időben  a  védekezés  még  a  helyi  védelmen  alapul,  de már
elkezdődött  a  légoltalom  szervezeti  korszerűsítésének  és a védekezés új
elveinek kidolgozása, amelyben az iskola tanárai is részt vettek.

   A   változtatást   a  nemzetközi  politikai  és  katonapolitikai  helyzet
alakulása, illetve a haditechnikában végbement, fejlődés indokolta.

   A  politikai  tényezők  mellett a haditechnikában létrejött változások is
hozzájárultak a két rendszer ellenséges viszonyának fokozódásához.

   A   Szovjetunió   1957.   augusztus   26-án   sikeresen  kipróbálta  első
interkontinentális rakétáját, október 4-én pedig földkörüli pályára juttatta
az első mesterséges holdat. Ezzel gyakorlatilag megszűnt az Egyesült Államok
területének  sérthetetlensége. 1958. február 1-én fellőtték az első amerikai
műholdat, az "Expolorer" azonban csak 14 kilogramm hasznos terhet volt képes
szállítani,   így   semmiképpen   sem   volt   alkalmas   nukleáris   eszköz
célbajuttatására.  Ezek  az  események  új  lendületet adtak a fegyverkezési
versenynek.

   1955-56-tól BGS (bomba, gáz, és szilánk elleni védelmet nyújtó) óvóhelyek
helyett BGA típusú (bomba, gáz és atomfegyver hatása elleni védelmet nyújtó)
életvédelmi  létesítményeket  kellett  építeni,  a  meglévőket  pedig  az új
követelményeknek megfelelően át kellett alakítani.

   Az iskola 1957. őszén átköltözött a Pálffy laktanya épületébe, eközben az
oktatás  zavartalanul  folyt.  1958-tól  általános  irányítás  és tanulmányi
felügyelet  szempontjából  a  BM Tanulmányi Főosztály irányítása alá került,
míg a szakmai irányítást a Légoltalom Országos Törzsparancsnoksága látta el.
A kettős irányítás bizonyos fokú nehézséget okozott.

   Az  iskola  ebben az időben főleg az üzemi törzsparancsnokok háromhónapos
tanfolyamai   hallgatóinak   képzésével   foglalkozott,  amelynek  tananyaga
kiegészült a tömegpusztító fegyverek hatásai elleni védelem kérdéskörével.

   1958.  szeptemberétől tartalékos tisztképző tanfolyam indult háromhónapos
időtartamban   a   légoltalmi   zászlóaljtól   tartalékállományba  helyezett
tisztesek, tiszthelyettesek számára.

   Az  üzemi  törzsparancsnoki  képzés  mellett  megindult a háromhónapos és
egyéves  hatósági  tanfolyam  is.  A  tanfolyam résztvevői a polgári életben
valamelyik   minisztérium   alárendeltségébe  dolgozva  láttak  el  hatósági
légoltalmi feladatokkal kapcsolatos beosztást.

   1959. tavaszán indult az első levelező tanfolyam, háromhónapos és egyéves
időtartamban  a  Légoltalom  Országos  Törzsparancsnokság  tisztjei részére.
Mivel   ekkorra   már   megfelelő  mennyiségű  szabályzat  és  tankönyv  áll
rendelkezésre,  lehetővé  vált  a hallgatók egyéni felkészülése. A tanfolyam
során  elsajátítandó  tananyag  mennyisége és tartalma megegyezett a nappali
képzésével csak a feldolgozás módjában volt különbség.

   1959-ben  a  Légoltalmi Tiszti Iskola ismét áttette székhelyét, ezúttal a
Honvéd  Kossuth  Akadémia  épületébe.  Itt  először  légoltalmi  tagozatként
működött.  Az  oktatás  feltételei  javultak,  elkészült  az első légoltalmi
oktatófilm,  és  megkezdődött  a  szemléltető eszközök, metszetek, makettek,
tablók készítése.

   Az  új  elvek szellemében átalakították a kiképzést is és a tömegpusztító
fegyverek elleni védekezés került előtérbe.

   A  Légoltalmi Tiszti Iskolán az 1960-as évben is folytatódott az oktatás,
január elején három hónapos üzemi törzsparancsnoki tanfolyamokat indítottak.

   1961-től  bővült  az iskola képzési formáinak köre, megszervezték az első
egyéves  tiszti  átképző  tanfolyamot  a  honvédségtől  újonnan  áthelyezett
tisztek,   illetve  azok  számára,  akik  már  a  Iégoltalom  szervezeteinél
dolgoztak,  de  még nem részesültek szakkiképzésben. Ennek a tanfolyamnak az
anyaga  már részletesen tartalmazta a tömegpusztító fegyverek elleni védelem
kérdéseit,  különös  tekintettel  a nukleáris kárterületen kialakult helyzet
értékelésére, a mentő és mentesítő munkák irányításának rendjére.

   1961-ben  az  átképző  tanfolyamon  kívül kétéves levelező tanfolyamot is
szerveztek 67 fős hallgatói létszámmal.

   Az  oktatás  feltételein  sokat javított, hogy az akadémia pincéjében egy
gyakorló   vezetési  pontot  építettek  ki,  amely  tökéletes  mása  volt  a
valóságosnak.

   Minden  műszer,  eszköz,  híradó-berendezés  megtalálható volt benne, ami
szükséges   volt  ahhoz,  hogy  a  hallgatók  életszerű  körülmények  között
gyakorolhassák leendő beosztásukból adódó háborús feladataikat.

   A  politika,  amely  meghatározta és meghatározza a légoltalom és polgári
védelem  tevékenységét,  ezúttal  is  jelentős  változásokat  idézett  elő a
szervezet  és  az iskola életében. A két világrendszer fokozódó ellentéte, a
politika  és katonapolitika átértékelésére késztették a politikai és katonai
vezetőket.

   Az  amerikai  és  szovjet  elképzelés megegyezett abban, hogy mindkét fél
tömegesen   kívánt   atomfegyvert  alkalmazni  egymás  nagyvárosai,  illetve
jelentős ipari objektumai ellen.

   A  hátország  védelme  ilyen  körülmények között össztársadalmi feladattá
vált.  Ennek  megfelelően 1961. júliusában a szovjet légoltalom neve polgári
védelemre változott és a hadsereg alárendeltségébe került.

   A  polgári védelem jelentőségének növekedését nyugaton is felismerték, az
1964-től   meglévő   NATO   katonai   felfogás  szerint  nem  össztársadalmi
feladatnak,   hanem  katonai  erő  mellett  az  összvédelem  másik  elemének
tekintették.

   Ezek a körülmények és a szovjet példa követésének - valószínű - kényszere
késztette  a Honvédelmi Bizottságot arra, hogy 1962. december 31-i hatállyal
a polgári védelmet a Magyar Néphadsereg alárendeltségébe utalja.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2018
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező