'Fericsán Kálmán':
A DUALIZMUS-KORI IPAROKTATÁS TÖRTÉNETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA
I.
Az iskolatörténeti szakdolgozatom egy részletét szeretném ismertetni.
Ebben a fejezetben az egyes európai országok iparoktatását hasonlítottam
össze. A korszak a kiegyezéstől az első világháborúig tart, azaz a dualizmus
időszaka. Bizonyítani szeretném, hogy hazánk Európa része volt. A
legfontosabb eszmeáramlatok nemcsak hatottak, hanem formálói is voltunk
ezeknek. Az iparoktatás területén abban az időben meg is előztük a nyugati
országokat.
II.
Berend T. Iván és Ránki György Bairochra hivatkozik, amikor három
csoportba sorolják Európa országait az iparosodás szempontjából. Ezek a
következőek voltak:
1./ A "centrum" országai. Ide tartoztak a gazdaságilag fejlett,
iparosodott államok. /Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Svájc és
megkésve ide csatlakozott Németország./
2./ A "periféria" országai, amelyek a centrumhoz képest elmaradottak, és
az iparosodás hiányát mutatták. /Oroszország, Románia, Bulgária, stb./
3./ A két csoportba nem sorolható többi államok, amelyek a
protoiparosítás különböző fokán voltak.
Ezt a csoportosítást Bairoch számításokkal is alátámasztotta.
Végeredményként az egy főre jutó bruttó nemzeti terméket alapul véve a
következő sorrendet állította fel:
1800-ban 1860-ban
Nagy - Britannia 100 100
Korán iparosodottak:
Franciaország
Belgium 61 81
Hollandia
Svájc
Skandináv országok:
Dánia
Svédország 56 49
Norvégia
Finnország
Mediterrán országok:
Görögország
Olaszország 59 55
Portugália
Spanyolország
Kelet - európai országok:
Oroszország
Románia 50 32
Bulgária
Szerbia
Osztrák - Magyar
Monarchia 55 51
A táblázat szemléletesen mutatja az angol adatokat 100 - 100-nak
meghatározva, a többi országok - ehhez képest - relatív fejlettségét. Az
egyes csoportok átlagait viszonyították egymáshoz. Természetesen a két
vizsgált év között az angol termelés is jelentősen fejlődött, de ezt ez az
összehasonlítás nem mutathatja.
III.
A komparatív pedagógia módszereinek felhasználásával természetesen
kimutathatóak egyes dimenziók és mutatók, feltehetők kérdések, amelyek
megválaszolása közelebb vihet a fenti országok iparoktatásának
megismeréséhez, majd ezek összehasonlításához.
Azonban a módszer kérdésénél feltétlenül meg kellett említenem az adatok
gyűjtésének problémáit. Voltak olyan országok, ahol több eltérő felfogású
szerző járt, nagyjából ugyanabban az időpontban, és megegyező véleményt
alakítottak ki ezen országok iparoktatásáról. Ez a legkedvezőbb eset az
összehasonlítást végző számára. Az eltérő, sőt ellentétes megállapítások
esetében más szempontok figyelembevételével alakítottam ki a véleményemet.
Végül olyan cikkeket is fel kellett használnom, amelyeket a szerzőjük
bevallottan más szerző cikkének fordítása alapján írt meg, de ő maga nem is
járt a szóbanforgó országban. Mindezek nagyon megnehezítették az
összehasonlítást. Fentiek alapján igyekeztem sokoldalú adatokat gyűjteni az
egyes országokról. Az alábbi következtetéseim levonásához felhasználtam más
- ide vonatkozó - ismereteimet is.
Ezek a következtetések az alábbi pontokba foglalhatók:
I. A számszerű adatok alapján:
1./ Az iskolák és a bennük oktatásban részt vett tanulók száma alapján
egyértelműen látszik az egyes országok, régiók eltérő fejlettségi szintje. A
"centrum" országai közül Angliában, Svájcban, Franciaországban, majd
Németországban az összehasonlítás tárgyát képező iskolák, tanfolyamok száma
többszáz, vagy ezres nagyságrendű volt. Az ezekben képzett tanulók száma
több ezertől akár százezer fölé is emelkedett, ami az ipar fejlettségét
döntően befolyásolta és egyben magában hordozta a változtatás, emelkedés
lehetőségét is. A "periféria" országaiban /Oroszország, Románia, Bulgária/
néhány ilyen iskolában néhány, esetleg pár száz tanuló tanult egynémely
szakmákat. Ezen országok további infrastrukturális fejlődése is lassú volt.
A kettő csoport között helyezhetők el a Monarchia országai, amelyeket
egyenként eltérő fejlettség jellemzett. Inkább fogalmazhatunk úgy, - mint
arra Trefort Ágoston egyik parlamenti beszédében utalt, - hogy az iparosodás
vonta maga után az iparoktatás fejlődését, de az iparoktatás
kezdetlegességét önmagában nem okolhatjuk az iparosodás lassúságáért, vagy
részleges hiányáért. Azt is látni kell azonban, hogy kialakulásuktól kezdve
ezek az iskolák nagy befolyást gyakoroltak egyes országok gazdasági
fejlődésére.
2./ Kézenfekvőnek tűnt, hogy az oktatási törvényből adódik a
magyarázat a különbségekre, azonban ez nem így van. Dánia a XVIII. század
végén, Norvégia 1827-ben, Svédország 1842-ben, Finnország 1866-ban,
Magyarország 1868-ban, Anglia csak 1870-ben, Olaszország csak 1871-ben,
Franciaország pedig csak 1872-ben alkotta meg és vezettette be a kötelező
általános oktatást. Döntő volt az az állapot amikor bevezették a törvényt,
vagyis az adott ország történelméből ismert előző oktatási rendszerek által
elért eredmények.
II. Az emberi tényező alapján:
1./ Az emberi tényezők számbavételekor az első pont lehet az
analfabéták számának összehasonlítása. Ezeket az adatokat nagyon óvatosan
kell kezelni, mert különböző évek adatairól van szó, mert különböző módon
gyűjtötték őket, de természetesen mind ebből az időszakból - a kiegyezés
körüli évekből - valók. Angliában a népességből 33%, Franciaországban 40 -
45%, Belgiumban /a századfordulón/ 20%, Görögországban 83%, Olaszországban
75 - 80%, Spanyolországban 75% , Szerbiában 79%, Dániáb an 30%,
Svédországban 10%, Finnországban 30%, Oroszországban 90 - 95%, Romániában
78%, Bulgáriában 72%, Osztrák - Magyar Monarchiában 75% - 68% - és 40 - 45%
/országonként változó/ volt az írástudatlanok aránya. Ebből a történelmi
Magyarország területén 68% volt az átlag. Ebben az időszakban Norvégiában
szinte minden 50 év alatti írástudó volt.
2./ A Monarchia országain belül az eltéréseket jól mutatta, hogy a
tanköteles korúak közül hányan jártak iskolába. A népoktatási adatok a
következőek: Osztrák - Cseh területek 95%, Magyarország 82%, Dalmácia 67%,
Bukovina 36 %, Bosznia - Hercegovina 15 %.
3./ Az iskolai végzettség szempontjából vizsgált emberi tényező - mint
az várható volt - pontosan mutatta a "centrum"-tól a "periféria" felé haladó
fejlődési vonalat. Berend T. és Ránki így mutatott rá erre: "Angliában
például az ipari forradalmat jóval megelőzően, már a XIV. század közepe és a
XVII. század közepe között valóságos oktatási forradalom játszódott le. 1660
körül az angol fiatalság egyharmada - fele már írástudó volt, a középiskolás
korosztálynak pedig 1/10-e, 1/8-a járt középiskolába. Az egyetemi korosztály
2,5%-a látogatta az egyetemeket. Ezt a színvonalat nem egy perifériaország a
XX. század közepéig sem érte el." A "centrum - periféria" relációban
vizsgált "köztes" országok átmeneti jellege itt is feltűnő volt.
III. A demográfiai adatok szerint:
1./ A további adatokat az összehasonlításhoz a népesség számának
alakulása adta. A népesség száma a vizsgált időszakban a többszörösére
ugrott, csökkent a csecsemő- és gyermekkori halandóság, javultak az
életminőségek, és mindezek következtében statisztikailag mintegy
kétszeresére nőtt a születéskor várható élettartam. Így a generációk
korösszetétele megváltozott. Döntővé vált az oktatás és az egzisztenciát
meghatározó munka, mint a megélhetést biztosító tevékenység.
2./ A demográfia rávilágított egy nagyon fontos kérdésre, mivel
egyáltalán nem mindegy, hogy a népesség szaporulata - a születés és a
halálozás eredményeként - hogyan alakult ki és változott. Ugyanazt a
hányadost különböző törtekből nyerhetjük, a születési ráta egyszerű számai
mögött a civilizáció kérdései húzódtak meg, amelyek emberéleteket határoztak
meg. Általában a kulturáltság szintjének emelkedését figyelhetjük meg a
fásítás, a csatornázás, az útkövezés, a lecsapolási munkálatok, az
egészségügyi ellátás, a higiénia, a népesség élelmezése, a védőoltások
bevezetése, az ezek működtetéséhez szükséges modern intézmények kialakítása
és működésük megszervezése, az ezekben dolgozó vezetők és beosztottak
kiképzése, stb. tényezők mögött.
IV. Az ipar fejlettsége szerint:
1./ Az iparral kapcsolatos törvények bevezetésének időpontjai is
megmutatták, hogy a fenti csoportosítás alapvető és lényegbevágó
összefüggéseket foglalt össze. A Francia Forradalom eltörölt minden
kötöttséget, ezért elsőnek Európában itt található meg az iparszabadság.
Franciaország 1791-ben, Belgium 1795-ben, Poroszország 1808-ban,
Spanyolország 1813-ban, Anglia 1814-ben, Hollandia 1819-ben, Norvégia
1839-ben, Svédország 1846-ban, Svájc 1848-ban, Magyarország csak 1872-ben
iktatta törvénybe az ipar szabadságát. Oroszországban 1882-ben hoztak
törvényt a kiskorúak munkájáról. Itt is kimutatható tehát sok eltérés a
Berend T. - Ránki - Bairoch táblázatban bemutatott sorrendtől.
2./ Az iparoktatás kötelező bevezetésére nem sok adatot találtam. Azt
tudjuk, hogy rajziskolák már a XVII. századtól működtek a fejlett
országokban. Svájcban 1840-től vezették be az iparoktatást. Magyarországon
1884-től írta elő törvény iskolák állítását. Oroszországban az inasiskolák
létesítését 1895-től írta elő törvény. Románia 1899-ben alkotta meg hasonló
törvényét.
V. Az államháztartás egyes tényezői szerint:
1./ Az aranyalapra /ezüstről/ való áttérés időpontjai teljesen
egyértelmű egybeesést mutattak. Anglia 1774-ben, Németország 1867-ben,
Franciaország, Belgium, Hollandia, Svájc, Olaszország, Svédország, Dánia,
Norvégia 1878 évben csop ortosu lva álltak át, a Monarchia 1892-ben,
Oroszország pedig 1897-ben váltott.
2./ A protekcionista vámtarifa bevezetése szintén nagy -majdnem teljes
- megegyezést mutatott. Anglia, Hollandia, Dánia az I. világháborúig
szabadkereskedelmet folytatott. Ennek okai nagyon egyszerűek voltak. Az
óriási és gazdag gyarmatbirodalom biztosította ehhez az anyagi
lehetőségeket. Ezek a kincsek átsegítették őket a ciklikus hullámvölgyeken,
a téves intézkedések okozta bajokon, a hibás beruházásokon és minden olyan
problémán, amelyek a többi országban stagnálást, megtorpanást okoztak. Ehhez
kapcsolódott még a magas iskolázottságuk, az alkalmas és jól kiépített
iskolarendszerük, amelyek vezető helyeiket a továbbiakban biztosították. E
rendszerhez lehetett csatlakozni meghatározott sorrendben. Így Németország
1879-ben, Franciaország 1881-ben, Svájc 1884-ben, a Monarchia pedig 1900-ban
kapott kedvezményeket. Szerbia csak 1906-ban jutott eddig. Több ország csak
lépésenként kerülhetett a vámtarifa nyújtotta előnyökhöz, így az évszámok
helyett a tendenciát lehet kiemelni.
VI. Az iparoktatás szervezése szerint:
1./ A fenti alapvető kérdésekhez viszonyítva e dimenzió
elhanyagolhatónak tűnt, mivel egyszerűnek látszott a műhelyoktatás kérdése.
Azonban, ha alaposan szemügyre vesszük az iparoktatásnak ezt a fontos
részét, akkor alapvető, de fordított /a "centrum" - "periféria" relációban/
helyzetet tárt fel az összehasonlítás. Ezt figyelhettük meg Anglia
rendszerében, ahol a műhely elkülönült az iskolai szakmai képzéstől és azt
egészen az üzemekre, vállalkozókra, stb. bízták. Ezt találtam az Egyesült
Államok rendszerében is. Ilyen volt Ausztriában és Franciaországban egyes
iskoláknak a szervezete is. A fejlett országokban az iparoktatás rendszerébe
nem feltétlenül tartozott a műhelyoktatás. Ezzel szemben a "periféria"
országai kezdetben a műhelyoktatást részesítették előnyben. Ilyenek pl.
Bulgária, Olaszország, Oroszország. Tehát azt a szabályszerűséget
figyelhetjük meg, amelyet fordított helyzetnek neveztem el. Ez a következő
volt: Az iparilag fejlett országokban nem központi kérdés a műhelyoktatás,
mivel a fejlett ipar a munkahelyeken eleve megvolt. Az iparilag fejletlen
országok számára azonban döntő fontosságú volt a műhelyoktatás, mivel itt
vezették be az iparban fel nem lelhető technológiákat és ezek elsajátítása
után, kikerülve a munkahelyekre, ott bevezették azokat. Ebből a szempontból
vizsgálva kivételek voltak azok az országok, ahol a fejlett iskolarendszer
mellett építették ki a műhelyeket. Ilyenek pl. többek között Franciaország
némely iskoláiban voltak és Svájc rendszerében találhatóak. Ebben az esetben
már az oktatási és ipari rendszerben benne rejlett a rivalizálás és a
szabadverseny hatóereje, fejlesztő lehetősége.
2./ Egy elméletileg feltételezhető kiindulási szinten - amelyet az
egyes vizsgált és összehasonlított országok 50 - 100 év egymáshoz
viszonyított különbséggel léptek túl - az iparoktatás néhány hónapos
tanfolyamokon, alacsony óraszámmal, munkaidő után, kezdetleges formában
alakult ki. Általában az oktatás fejlődése és ezen belül a
természettudományos képzés meghatározó jellege adta a lehetőséget a szakmai
specializálódáshoz. Ha a reál tantárgyak oktatása fejlett volt, akkor a
szakmai tantárgyaknak nagyobb óraszám jutott, ebből következően a tanulóknak
több tudás átadása vált lehetségessé. Ez a tendencia - időeltolódással -
végigvonult egész Európán.
3./ Az iparoktatás felkészült szakemberei és a nők iparoktatás által
történő fejlesztésének és fejlődésének apostolai valamennyien tudták, hogy
ez döntő kérdés. Az összes fejlett és a fejlődést elhatározó, majd ezen
állandóan munkálkodó országok vezetői kivétel nélkül alapvetőnek,
bevezetendőnek és folyamatosan kimunkálandónak tartották az anyák és a
következő generációk anyáinak oktatását.
4./ Az oktatási rendszerek alapvető "alulról" és "felülről" való
szerveződésének összehasonlítását hagytam a szövegem végére. A folyamatos és
csendes evolúcióval, felülről végrehajtott reformokkal, békében, képzett
szakemberek vezetésével, néhány évtized alatt nagyszerű ipari és oktatási
rendszereket, stb. lehetett kiépíteni és hatásosan működtetni. Ez a rendszer
csak akkor nevezhető jónak - azaz a funkciójának kellő szinvonalon eleget
tévőnek - ha képes volt reagálni az alulról jövő igényekre, felfogta az
ilyen információkat, ezeket feldolgozta, megfelelő döntéseket hozott,
amelyeket elfogadtak a rendszer tagjai és még a rendszer is fejlettebb
szintre lépett a helyes döntések által végrehajtott munka eredmén yeként.
Bármilyen külső, vagy belső elnyomatás esetén ez hibásan működött, vagy csak
erőszakkal volt működtethető. Alulról az ilyen rendszert igyekeztek
befolyásolni, fokozatosan bontani és szétzülleszteni. Végső esetben sokszor
revolúcióval. Csak a forradalmak után volt alulról építkezés. A cári
Oroszországtól a liberális Egyesült Államokig mindenhol a felülről
irányítást alkalmazták. Volt ahol terrorral, volt ahol az állami, vagy az
önkormányzati szakigazgatási szerveken k eresztül irányítva határozott
utasításokkal, és volt ahol a demokrácia írott és íratlan szabályai szerint,
kifinomult módszerekkel hajtották ezt végre.
Legfontosabb tényező tehát a szabadság. Ezen belül az ipari-, oktatási-,
vallás-, stb. szabadság. Azok az országok, amelyek nemzeti függetlenségük
kivívására fordították energiájukat, békés építkezés, technikai és
infrastrukturális fejlődés, személyiségbeni formálódás,
személyiségfejlesztés helyett - egyszerűen lemaradtak.
De ne feledkezzünk meg arról, hogy a gazdaság tényezőivel a fejlett
országoknak mennyire tudtak befolyásolni, manipulálni a környező országokat.
Az ipari fejlődés egy idő után kummulatívvá vált, majd gátolta a "periféria"
országait. Itt követhetjük nyomon, hogy az oktatási szinvonal mennyire
meghatározó lehetett. Amely országok megkapták a kedvezményeket és fejlett
oktatási rendszerük volt, rövid /Németország, Skandinávia/, amelyeknek
fejletlen oktatási rendszerük volt hosszabb /Olaszország, Spanyolország/ idő
múlva csatlakoztak a "centrum" országaihoz. Az adaptáció, a rugalmas
alkalmazkodás szintje a neveléstől és oktatástól is függött. A "periféria"
nem volt felkészülve arra, hogy a folyamatok részesévé váljon, sőt arra sem,
hogy valamilyen formában reagálni tudjon.
Ez a protekcionizmus ezen országokban még további belpolitikai
fejleményeket is rejtett magában. Az állam szerepe az iparoktatás
szempontjából az alábbi három beavatkozásban nyilvánult meg leginkább.
a./ Az egyik a modern intézményrendszerek kialakítása, amelyekhez más
területekről kellett pénzeket elvonni. Szeretném megemlíteni, hogy pl.
Németországban az oktatással szemben foglaltak állást az iparosok. Az
Egyesült Államokban pedig egyáltalán nem törődtek az alsóbb szint
munkásainak képzésével. Az elvont pénzek miatt kialakulhattak
elégedetlenségek is.
b./ A másik a piaci tényezők befolyásolása, néha irányítása. Ez nehéz,
pontos kormányzati munkát igényelt. Ha erős volt a beleszólás, akkor
demokrácia-ellenességgel, ha gyenge beleszólás volt, akkor anarchiával
vádolták a kormányokat.
c./ A harmadik beavatkozási forma az elmaradottság felszámolása volt.
Gyakorlatilag minden összehangolt intézkedés ennek megszüntetését, legalább
csökkentését szolgálta.
Ez a nagyon vázlatos összehasonlítás, amely inkább csak tények
felsorolása, is mutatja, hogy a magyar iparoktatás szervezete és intézményei
ill. ezek száma és szinvonala megfelelt az európai szintnek. A történelmi
Magyarország egyes területei azonban jelentős különbségeket mutattak.
Az 1884-es ipartörvény döntő volt. Nálunk sokkal gazdagabb nemzetek nem
tudtak ilyen törvényt alkotni. Még a törvényalkotó Matlekovits Sándor is
merésznek tartotta. Erről írta Fernand Durbief volt francia miniszter a
következőket: "Az 1884. évi ipartörvénnyel elérték azt, hogy 1900-ban a
tanoncoknak csak alig 7%-a nem járt iskolába; ... Nekünk ... több, mint 550
ezer olyan tanoncunk van, akik iskolába nem járnak." Ezt a törvényt
szabályozta az 1884: 27.496. sz. VKM rendelet. Az 1893. évi végleges előírás
1924-ig volt érvényben. Az 1884. évi törvény végrehajtása is lenyűgöző
eredményt hozott. Mindössze 31 község nem állított fel tanonciskolát, az
1899/1900 tanévre pedig már ezek is állítottak.
Az elismerések, gratulációk sem maradtak el. Haldimann, a berni ipari
tanműhelyek igazgatója 1908. nov. 7-én Szterényi József akkori
államtitkárhoz ezt írta levelében: "Jó szellem és munkaszeretet, amely az
intézetben uralkodik... ...Rövid magyarországi tartózkodásom alatt
örvendetes benyomásokat szereztem." A német ipariskolai tanári Közlöny-ben -
"Zeitschrift für gewerblichen Unterricht"-ben - 1897-ben ezt olvasták az
érdeklődők: "Magyarország megmutatta, hogy mit teremthet rövid néhány év
alatt az ügy iránti szeretet, a helyzet tiszta felismerése s a jóakarat." A
további részletek között a "mintaszerű" és a "fejlődőképes" jelzőkkel
támasztották alá elismerésüket.
Jogosan voltak büszkék a dualizmus idején működő vezetőink munkájukra.
Néhány év alatt rendkívül komoly eredményt ismerhettek el a hozzáértők,
amely az iparosok véleményével megegyező volt. Nemcsak a szakmai hozzáértés,
a szorgalom, a kitűnő szervező munka, az ügyért való szolgálat, a
lehetőségekhez képest igen nagy pénzek befektetése, stb. döntötte el
hazánkban az iparoktatás fejleszthetőségét és fejlődését, hanem az a tudat
is meghatározó volt, hogy a dualizmus korában működő oktatási vezetőink
mélyen meg voltak győződve igazukról és hittek az oktatás változtatni tudó,
emberformáló erejében.
Bizonyos országok - Magyarország is - azonban nem voltak abban a
helyzetben, hogy önálló gazdaságpolitikát folytassanak. Az Európában gyorsan
terjedő szabadkereskedelmi rendszert a vezető nagyhatalmak sokszor
rákényszerítették a védekezni nem tudó országokra, így hazánkra is. Az
önellátás ígénye azonban szintén terjedt. Az 1870 - 1880-as évektől
egyértelművé vált a protekcionizmus, amely eldöntötte a térségen belüli
erőviszonyokat és lehetőségeket. "A szabadkereskedelemtől a
protekcionizmushoz végrehajtott fordulat, ... egyértelműen jelzi a nyugat -
európai dominanciával kialakult, ezer szállal és intézménnyel összekapcsolt
világgazdasági nemzetköziség elleni erős nemzeti lázadást, amelynek élén
ekkor a közép- , dél- és kelet-európai országok, valamint az Egyesült
Államok állanak."
Így a világgazdaság fejlődése egy új szakaszához érkezett. A magyarok
európai felzárkózása csak részben sikerült. Az átalakulás tehát részleges és
befejezetlen volt. A teljes csatlakozás reménye és gyakorlata egyaránt a
további történelmi korokra maradt.
IV.
Ennyit szerettem volna elmondani abból a munkából, amelyet több mint két
éve végeztem és folyamatosan végzek azóta, hogy a neveléstörténeten belül az
iparoktatás szépségét felfogtam. Szeretném megköszönni a Tanárképző Intézet
nyújtotta lehetőséget, hogy elmondhattam kedvenc témám egy kis részletét.
Végül szeretném remélni, hogy senki kedvét nem vettem el az iskolatörténeti
munkáktól.
Jegyzetek:
Berend T. Iván - Ránki György: Gazdasági elmaradottság kiutak és kudarcok a
XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979. 19. old.
Kovács Sándor: Hagyományos és új közelítések az összehasonlító pedagógiában.
Janus Pannonius Tudományegyetem. Pécs, 1997. 12. old.
Berend T. Iván - Ránki György /Szerk./: Gazdasági elmaradottság, kiutak és
kudarcok a XIX. századi Európában. Az Európai periféria az ipari
forradalom korában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979. 57.
old.
M. Fernand Durbief ancien ministre, vicepresident de la chambre des députés.
Paris. 1910. 318. l. In: Víg Albert: Magyarország iparoktatásának
története az utolsó száz évben különösen 1867 óta. Budapest, 1932.
"Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság. 231. old.
Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története... 334. old.
Víg Albert: U. o. 334. old.
Berend - Ránki: Európa gazd... i. m. 84. old.