Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Fericsán Kálmán:
     A DUALIZMUS-KORI IPAROKTATÁS TÖRTÉNETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

                                     I.

   Az  iskolatörténeti  szakdolgozatom  egy  részletét szeretném ismertetni.
Ebben  a  fejezetben  az  egyes európai országok iparoktatását hasonlítottam
össze. A korszak a kiegyezéstől az első világháborúig tart, azaz a dualizmus
időszaka.   Bizonyítani  szeretném,  hogy  hazánk  Európa  része  volt.  A
legfontosabb  eszmeáramlatok  nemcsak  hatottak,  hanem  formálói is voltunk
ezeknek.  Az  iparoktatás területén abban az időben meg is előztük a nyugati
országokat.


                                     II.

   Berend  T.  Iván  és  Ránki  György  Bairochra  hivatkozik,  amikor három
   csoportba  sorolják  Európa országait az iparosodás szempontjából. Ezek a
   következőek voltak:

   1./   A   "centrum"  országai.  Ide  tartoztak  a  gazdaságilag  fejlett,
   iparosodott államok. /Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Svájc és
   megkésve ide csatlakozott Németország./

   2./  A "periféria" országai, amelyek a centrumhoz képest elmaradottak, és
   az iparosodás hiányát mutatták. /Oroszország, Románia, Bulgária, stb./

   3./   A   két   csoportba   nem   sorolható   többi  államok,  amelyek  a
   protoiparosítás különböző fokán voltak.

   Ezt   a   csoportosítást   Bairoch   számításokkal   is   alátámasztotta.
   Végeredményként  az  egy  főre jutó bruttó nemzeti terméket alapul véve a
   következő sorrendet állította fel:

                          1800-ban          1860-ban

   Nagy - Britannia          100               100

   Korán iparosodottak:
   Franciaország
   Belgium                    61                81
   Hollandia
   Svájc

   Skandináv országok:
   Dánia
   Svédország                 56                49
   Norvégia
   Finnország

   Mediterrán országok:
   Görögország
   Olaszország                59                55
   Portugália
   Spanyolország

   Kelet - európai országok:
   Oroszország
   Románia                    50                32
   Bulgária
   Szerbia

   Osztrák - Magyar
   Monarchia                  55                51

   A  táblázat  szemléletesen  mutatja  az  angol  adatokat  100  -  100-nak
meghatározva,  a  többi  országok  - ehhez képest - relatív fejlettségét. Az
egyes  csoportok  átlagait  viszonyították  egymáshoz.  Természetesen  a két
vizsgált  év között az angol termelés is jelentősen fejlődött, de ezt ez az
összehasonlítás nem mutathatja.


                                    III.

   A   komparatív   pedagógia  módszereinek  felhasználásával  természetesen
kimutathatóak  egyes  dimenziók  és  mutatók,  feltehetők  kérdések, amelyek
megválaszolása    közelebb    vihet   a   fenti   országok   iparoktatásának
megismeréséhez, majd ezek összehasonlításához.

   Azonban  a módszer kérdésénél feltétlenül meg kellett említenem az adatok
gyűjtésének  problémáit.  Voltak  olyan országok, ahol több eltérő felfogású
szerző  járt,  nagyjából  ugyanabban  az  időpontban, és megegyező véleményt
alakítottak  ki  ezen  országok  iparoktatásáról.  Ez a legkedvezőbb eset az
összehasonlítást  végző  számára.  Az  eltérő, sőt ellentétes megállapítások
esetében  más  szempontok figyelembevételével alakítottam ki a véleményemet.
Végül  olyan  cikkeket  is  fel  kellett  használnom,  amelyeket a szerzőjük
bevallottan  más szerző cikkének fordítása alapján írt meg, de ő maga nem is
járt   a   szóbanforgó   országban.   Mindezek   nagyon  megnehezítették  az
összehasonlítást.  Fentiek alapján igyekeztem sokoldalú adatokat gyűjteni az
egyes  országokról. Az alábbi következtetéseim levonásához felhasználtam más
- ide vonatkozó - ismereteimet is.

   Ezek a következtetések az alábbi pontokba foglalhatók:

   I. A számszerű adatok alapján:

      1./ Az iskolák és a bennük oktatásban részt vett tanulók száma alapján
egyértelműen látszik az egyes országok, régiók eltérő fejlettségi szintje. A
"centrum"   országai   közül  Angliában,  Svájcban,  Franciaországban,  majd
Németországban  az összehasonlítás tárgyát képező iskolák, tanfolyamok száma
többszáz,  vagy  ezres  nagyságrendű  volt. Az ezekben képzett tanulók száma
több  ezertől  akár  százezer  fölé  is emelkedett, ami az ipar fejlettségét
döntően  befolyásolta  és  egyben  magában hordozta a változtatás, emelkedés
lehetőségét  is.  A "periféria" országaiban /Oroszország, Románia, Bulgária/
néhány  ilyen  iskolában  néhány,  esetleg  pár száz tanuló tanult egynémely
szakmákat.  Ezen országok további infrastrukturális fejlődése is lassú volt.
A  kettő  csoport  között  helyezhetők  el  a  Monarchia országai, amelyeket
egyenként  eltérő  fejlettség  jellemzett. Inkább fogalmazhatunk úgy, - mint
arra Trefort Ágoston egyik parlamenti beszédében utalt, - hogy az iparosodás
vonta   maga   után   az   iparoktatás   fejlődését,   de   az   iparoktatás
kezdetlegességét  önmagában  nem okolhatjuk az iparosodás lassúságáért, vagy
részleges  hiányáért. Azt is látni kell azonban, hogy kialakulásuktól kezdve
ezek   az  iskolák  nagy  befolyást  gyakoroltak  egyes  országok  gazdasági
fejlődésére.

      2./   Kézenfekvőnek   tűnt,  hogy  az  oktatási  törvényből  adódik  a
magyarázat  a  különbségekre,  azonban ez nem így van. Dánia a XVIII. század
végén,   Norvégia   1827-ben,   Svédország  1842-ben,  Finnország  1866-ban,
Magyarország  1868-ban,  Anglia  csak  1870-ben,  Olaszország csak 1871-ben,
Franciaország  pedig  csak  1872-ben alkotta meg és vezettette be a kötelező
általános  oktatást.  Döntő volt az az állapot amikor bevezették a törvényt,
vagyis az adott ország történelméből ismert előző oktatási rendszerek által
elért eredmények.


   II. Az emberi tényező alapján:

      1./  Az   emberi  tényezők  számbavételekor  az  első  pont  lehet  az
analfabéták  számának  összehasonlítása.  Ezeket az adatokat nagyon óvatosan
kell  kezelni,  mert  különböző évek adatairól van szó, mert különböző módon
gyűjtötték  őket,  de  természetesen  mind ebből az időszakból - a kiegyezés
körüli  évekből  - valók. Angliában a népességből 33%, Franciaországban 40 -
45%,  Belgiumban  /a századfordulón/ 20%, Görögországban 83%, Olaszországban
75   -   80%,   Spanyolországban  75%  ,  Szerbiában  79%,  Dániáb  an  30%,
Svédországban  10%,  Finnországban  30%, Oroszországban 90 - 95%, Romániában
78%,  Bulgáriában 72%, Osztrák - Magyar Monarchiában 75% - 68% - és 40 - 45%
/országonként  változó/  volt  az  írástudatlanok aránya. Ebből a történelmi
Magyarország  területén  68%  volt az átlag. Ebben az időszakban Norvégiában
szinte minden 50 év alatti írástudó volt.

      2./  A  Monarchia  országain  belül az eltéréseket jól mutatta, hogy a
tanköteles  korúak  közül  hányan  jártak  iskolába.  A népoktatási adatok a
következőek:  Osztrák  - Cseh területek 95%, Magyarország 82%, Dalmácia 67%,
Bukovina 36 %, Bosznia - Hercegovina 15 %.


      3./ Az iskolai végzettség szempontjából vizsgált emberi tényező - mint
az várható volt - pontosan mutatta a "centrum"-tól a "periféria" felé haladó
fejlődési  vonalat.  Berend  T.  és  Ránki  így mutatott rá erre: "Angliában
például az ipari forradalmat jóval megelőzően, már a XIV. század közepe és a
XVII. század közepe között valóságos oktatási forradalom játszódott le. 1660
körül az angol fiatalság egyharmada - fele már írástudó volt, a középiskolás
korosztálynak pedig 1/10-e, 1/8-a járt középiskolába. Az egyetemi korosztály
2,5%-a látogatta az egyetemeket. Ezt a színvonalat nem egy perifériaország a
XX.  század  közepéig  sem  érte  el."  A  "centrum  - periféria" relációban
vizsgált "köztes" országok átmeneti jellege itt is feltűnő volt.

   III. A demográfiai adatok szerint:

      1./  A  további  adatokat  az  összehasonlításhoz  a népesség számának
alakulása  adta.  A  népesség  száma  a  vizsgált időszakban a többszörösére
ugrott,   csökkent  a  csecsemő-  és  gyermekkori  halandóság,  javultak  az
életminőségek,   és   mindezek   következtében   statisztikailag  mintegy
kétszeresére  nőtt  a  születéskor  várható  élettartam.  Így  a  generációk
korösszetétele  megváltozott.  Döntővé  vált  az oktatás és az egzisztenciát
meghatározó munka, mint a megélhetést biztosító tevékenység.

      2./  A  demográfia  rávilágított  egy  nagyon  fontos  kérdésre, mivel
egyáltalán  nem  mindegy,  hogy  a  népesség  szaporulata  - a születés és a
halálozás  eredményeként  -  hogyan  alakult  ki  és  változott.  Ugyanazt a
hányadost  különböző törtekből nyerhetjük, a születési ráta egyszerű számai
mögött a civilizáció kérdései húzódtak meg, amelyek emberéleteket határoztak
meg.  Általában  a  kulturáltság  szintjének  emelkedését figyelhetjük meg a
fásítás,   a   csatornázás,  az  útkövezés,  a  lecsapolási  munkálatok,  az
egészségügyi  ellátás,  a  higiénia,  a  népesség  élelmezése, a védőoltások
bevezetése,  az ezek működtetéséhez szükséges modern intézmények kialakítása
és  működésük  megszervezése,  az  ezekben  dolgozó  vezetők  és beosztottak
kiképzése, stb. tényezők mögött.

   IV. Az ipar fejlettsége szerint:

      1./  Az  iparral  kapcsolatos  törvények  bevezetésének  időpontjai is
megmutatták,   hogy   a   fenti   csoportosítás   alapvető  és  lényegbevágó
összefüggéseket   foglalt   össze.  A  Francia  Forradalom  eltörölt  minden
kötöttséget,  ezért  elsőnek  Európában  itt található meg az iparszabadság.
Franciaország    1791-ben,    Belgium   1795-ben,   Poroszország   1808-ban,
Spanyolország   1813-ban,  Anglia  1814-ben,  Hollandia  1819-ben,  Norvégia
1839-ben,  Svédország  1846-ban,  Svájc 1848-ban, Magyarország csak 1872-ben
iktatta  törvénybe  az  ipar  szabadságát.  Oroszországban  1882-ben  hoztak
törvényt  a  kiskorúak  munkájáról.  Itt  is kimutatható tehát sok eltérés a
Berend T. - Ránki - Bairoch táblázatban bemutatott sorrendtől.

      2./  Az iparoktatás kötelező bevezetésére nem sok adatot találtam. Azt
tudjuk,   hogy   rajziskolák  már  a  XVII.  századtól  működtek  a  fejlett
országokban.  Svájcban  1840-től vezették be az iparoktatást. Magyarországon
1884-től  írta  elő törvény iskolák állítását. Oroszországban az inasiskolák
létesítését  1895-től írta elő törvény. Románia 1899-ben alkotta meg hasonló
törvényét.

   V. Az államháztartás egyes tényezői szerint:

      1./   Az  aranyalapra  /ezüstről/  való  áttérés  időpontjai  teljesen
egyértelmű  egybeesést  mutattak.  Anglia  1774-ben,  Németország  1867-ben,
Franciaország,  Belgium,  Hollandia,  Svájc, Olaszország, Svédország, Dánia,
Norvégia  1878  évben  csop  ortosu  lva  álltak  át,  a Monarchia 1892-ben,
Oroszország pedig 1897-ben váltott.

      2./ A protekcionista vámtarifa bevezetése szintén nagy -majdnem teljes
-  megegyezést  mutatott.  Anglia,  Hollandia,  Dánia  az  I.  világháborúig
szabadkereskedelmet  folytatott.  Ennek  okai  nagyon  egyszerűek voltak. Az
óriási   és   gazdag   gyarmatbirodalom   biztosította   ehhez   az   anyagi
lehetőségeket.  Ezek a kincsek átsegítették őket a ciklikus hullámvölgyeken,
a  téves  intézkedések okozta bajokon, a hibás beruházásokon és minden olyan
problémán, amelyek a többi országban stagnálást, megtorpanást okoztak. Ehhez
kapcsolódott  még  a  magas  iskolázottságuk,  az  alkalmas és jól kiépített
iskolarendszerük,  amelyek  vezető helyeiket a továbbiakban biztosították. E
rendszerhez  lehetett  csatlakozni meghatározott sorrendben. Így Németország
1879-ben, Franciaország 1881-ben, Svájc 1884-ben, a Monarchia pedig 1900-ban
kapott  kedvezményeket. Szerbia csak 1906-ban jutott eddig. Több ország csak
lépésenként  kerülhetett  a  vámtarifa nyújtotta előnyökhöz, így az évszámok
helyett a tendenciát lehet kiemelni.

   VI. Az iparoktatás szervezése szerint:

      1./    A   fenti   alapvető   kérdésekhez   viszonyítva   e   dimenzió
elhanyagolhatónak  tűnt, mivel egyszerűnek látszott a műhelyoktatás kérdése.
Azonban,  ha  alaposan  szemügyre  vesszük  az  iparoktatásnak  ezt a fontos
részét,  akkor alapvető, de fordított /a "centrum" - "periféria" relációban/
helyzetet   tárt   fel  az  összehasonlítás.  Ezt  figyelhettük  meg  Anglia
rendszerében,  ahol  a műhely elkülönült az iskolai szakmai képzéstől és azt
egészen  az  üzemekre,  vállalkozókra, stb. bízták. Ezt találtam az Egyesült
Államok  rendszerében  is.  Ilyen volt Ausztriában és Franciaországban egyes
iskoláknak a szervezete is. A fejlett országokban az iparoktatás rendszerébe
nem  feltétlenül  tartozott  a  műhelyoktatás.  Ezzel  szemben a "periféria"
országai  kezdetben  a  műhelyoktatást  részesítették  előnyben. Ilyenek pl.
Bulgária,   Olaszország,   Oroszország.   Tehát   azt   a  szabályszerűséget
figyelhetjük  meg,  amelyet fordított helyzetnek neveztem el. Ez a következő
volt:  Az  iparilag fejlett országokban nem központi kérdés a műhelyoktatás,
mivel  a  fejlett  ipar a munkahelyeken eleve megvolt. Az iparilag fejletlen
országok  számára  azonban  döntő fontosságú volt a műhelyoktatás, mivel itt
vezették  be  az iparban fel nem lelhető technológiákat és ezek elsajátítása
után,  kikerülve a munkahelyekre, ott bevezették azokat. Ebből a szempontból
vizsgálva  kivételek  voltak azok az országok, ahol a fejlett iskolarendszer
mellett  építették  ki a műhelyeket. Ilyenek pl. többek között Franciaország
némely iskoláiban voltak és Svájc rendszerében találhatóak. Ebben az esetben
már  az  oktatási  és  ipari  rendszerben  benne  rejlett a rivalizálás és a
szabadverseny hatóereje, fejlesztő lehetősége.

      2./  Egy  elméletileg  feltételezhető  kiindulási szinten - amelyet az
egyes   vizsgált   és  összehasonlított  országok  50  -  100  év  egymáshoz
viszonyított  különbséggel  léptek  túl  -  az  iparoktatás  néhány  hónapos
tanfolyamokon,  alacsony  óraszámmal,  munkaidő  után,  kezdetleges formában
alakult   ki.   Általában   az   oktatás   fejlődése   és   ezen   belül   a
természettudományos  képzés meghatározó jellege adta a lehetőséget a szakmai
specializálódáshoz.  Ha  a  reál  tantárgyak  oktatása fejlett volt, akkor a
szakmai tantárgyaknak nagyobb óraszám jutott, ebből következően a tanulóknak
több  tudás  átadása  vált  lehetségessé. Ez a tendencia - időeltolódással -
végigvonult egész Európán.

      3./  Az  iparoktatás felkészült szakemberei és a nők iparoktatás által
történő  fejlesztésének  és fejlődésének apostolai valamennyien tudták, hogy
ez  döntő  kérdés.  Az  összes  fejlett és a fejlődést elhatározó, majd ezen
állandóan   munkálkodó   országok   vezetői   kivétel   nélkül  alapvetőnek,
bevezetendőnek  és  folyamatosan  kimunkálandónak  tartották  az  anyák és a
következő generációk anyáinak oktatását.

   4./   Az  oktatási  rendszerek  alapvető  "alulról"  és  "felülről"  való
szerveződésének összehasonlítását hagytam a szövegem végére. A folyamatos és
csendes  evolúcióval,  felülről  végrehajtott  reformokkal, békében, képzett
szakemberek  vezetésével,  néhány  évtized alatt nagyszerű ipari és oktatási
rendszereket, stb. lehetett kiépíteni és hatásosan működtetni. Ez a rendszer
csak  akkor  nevezhető  jónak - azaz a funkciójának kellő szinvonalon eleget
tévőnek  -  ha  képes  volt  reagálni az alulról jövő igényekre, felfogta az
ilyen   információkat,  ezeket  feldolgozta,  megfelelő  döntéseket  hozott,
amelyeket  elfogadtak  a  rendszer  tagjai  és  még a rendszer is fejlettebb
szintre  lépett  a  helyes döntések által végrehajtott munka eredmén yeként.
Bármilyen külső, vagy belső elnyomatás esetén ez hibásan működött, vagy csak
erőszakkal   volt   működtethető.  Alulról  az  ilyen  rendszert  igyekeztek
befolyásolni,  fokozatosan bontani és szétzülleszteni. Végső esetben sokszor
revolúcióval.  Csak  a  forradalmak  után  volt  alulról  építkezés.  A cári
Oroszországtól   a   liberális   Egyesült  Államokig  mindenhol  a  felülről
irányítást  alkalmazták.  Volt  ahol terrorral, volt ahol az állami, vagy az
önkormányzati  szakigazgatási  szerveken  k  eresztül  irányítva  határozott
utasításokkal, és volt ahol a demokrácia írott és íratlan szabályai szerint,
kifinomult módszerekkel hajtották ezt végre.

   Legfontosabb  tényező tehát a szabadság. Ezen belül az ipari-, oktatási-,
vallás-,  stb.  szabadság.  Azok az országok, amelyek nemzeti függetlenségük
kivívására   fordították   energiájukat,   békés   építkezés,  technikai  és
infrastrukturális     fejlődés,  személyiségbeni    formálódás,
személyiségfejlesztés helyett - egyszerűen lemaradtak.

   De  ne  feledkezzünk  meg  arról,  hogy  a gazdaság tényezőivel a fejlett
országoknak mennyire tudtak befolyásolni, manipulálni a környező országokat.
Az ipari fejlődés egy idő után kummulatívvá vált, majd gátolta a "periféria"
országait.  Itt  követhetjük  nyomon,  hogy  az  oktatási szinvonal mennyire
meghatározó  lehetett.  Amely országok megkapták a kedvezményeket és fejlett
oktatási  rendszerük  volt,  rövid  /Németország,  Skandinávia/,  amelyeknek
fejletlen oktatási rendszerük volt hosszabb /Olaszország, Spanyolország/ idő
múlva  csatlakoztak  a  "centrum"  országaihoz.  Az  adaptáció,  a  rugalmas
alkalmazkodás  szintje  a neveléstől és oktatástól is függött. A "periféria"
nem volt felkészülve arra, hogy a folyamatok részesévé váljon, sőt arra sem,
hogy valamilyen formában reagálni tudjon.

   Ez   a   protekcionizmus   ezen   országokban  még  további  belpolitikai
   fejleményeket  is  rejtett  magában.  Az  állam  szerepe  az  iparoktatás
   szempontjából az alábbi három beavatkozásban nyilvánult meg leginkább.

      a./  Az egyik a modern intézményrendszerek kialakítása, amelyekhez más
területekről  kellett  pénzeket  elvonni.  Szeretném  megemlíteni,  hogy pl.
Németországban  az  oktatással  szemben  foglaltak  állást  az  iparosok. Az
Egyesült   Államokban   pedig   egyáltalán  nem  törődtek  az  alsóbb  szint
munkásainak    képzésével.    Az    elvont   pénzek   miatt   kialakulhattak
elégedetlenségek is.

      b./ A másik a piaci tényezők befolyásolása, néha irányítása. Ez nehéz,
pontos  kormányzati  munkát  igényelt.  Ha  erős  volt  a  beleszólás, akkor
demokrácia-ellenességgel,  ha  gyenge  beleszólás  volt,  akkor  anarchiával
vádolták a kormányokat.

      c./  A harmadik beavatkozási forma az elmaradottság felszámolása volt.
Gyakorlatilag  minden összehangolt intézkedés ennek megszüntetését, legalább
csökkentését szolgálta.

   Ez   a   nagyon   vázlatos  összehasonlítás,  amely  inkább  csak  tények
felsorolása, is mutatja, hogy a magyar iparoktatás szervezete és intézményei
ill.  ezek  száma  és szinvonala megfelelt az európai szintnek. A történelmi
Magyarország egyes területei azonban jelentős különbségeket mutattak.

   Az  1884-es  ipartörvény döntő volt. Nálunk sokkal gazdagabb nemzetek nem
tudtak  ilyen  törvényt  alkotni.  Még a törvényalkotó Matlekovits Sándor is
merésznek  tartotta.  Erről  írta  Fernand  Durbief volt francia miniszter a
következőket:  "Az  1884.  évi  ipartörvénnyel  elérték azt, hogy 1900-ban a
tanoncoknak  csak alig 7%-a nem járt iskolába; ... Nekünk ... több, mint 550
ezer  olyan  tanoncunk  van,  akik  iskolába  nem  járnak."  Ezt  a törvényt
szabályozta az 1884: 27.496. sz. VKM rendelet. Az 1893. évi végleges előírás
1924-ig  volt  érvényben.  Az  1884.  évi  törvény végrehajtása is lenyűgöző
eredményt  hozott.  Mindössze  31  község nem állított fel tanonciskolát, az
1899/1900 tanévre pedig már ezek is állítottak.

   Az  elismerések,  gratulációk  sem  maradtak el. Haldimann, a berni ipari
tanműhelyek   igazgatója   1908.   nov.   7-én   Szterényi   József   akkori
államtitkárhoz  ezt  írta  levelében: "Jó szellem és munkaszeretet, amely az
intézetben   uralkodik...   ...Rövid   magyarországi   tartózkodásom   alatt
örvendetes benyomásokat szereztem." A német ipariskolai tanári Közlöny-ben -
"Zeitschrift  für  gewerblichen  Unterricht"-ben  - 1897-ben ezt olvasták az
érdeklődők:  "Magyarország  megmutatta,  hogy  mit teremthet rövid néhány év
alatt  az ügy iránti szeretet, a helyzet tiszta felismerése s a jóakarat." A
további  részletek  között  a  "mintaszerű"  és  a  "fejlődőképes" jelzőkkel
támasztották alá elismerésüket.

   Jogosan  voltak  büszkék  a dualizmus idején működő vezetőink munkájukra.
Néhány  év  alatt  rendkívül  komoly  eredményt ismerhettek el a hozzáértők,
amely az iparosok véleményével megegyező volt. Nemcsak a szakmai hozzáértés,
a   szorgalom,  a  kitűnő  szervező  munka,  az  ügyért  való  szolgálat,  a
lehetőségekhez  képest  igen  nagy  pénzek  befektetése,  stb.  döntötte  el
hazánkban  az  iparoktatás fejleszthetőségét és fejlődését, hanem az a tudat
is  meghatározó  volt,  hogy  a  dualizmus korában működő oktatási vezetőink
mélyen  meg voltak győződve igazukról és hittek az oktatás változtatni tudó,
emberformáló erejében.

   Bizonyos  országok  -  Magyarország  is  -  azonban  nem  voltak  abban a
helyzetben, hogy önálló gazdaságpolitikát folytassanak. Az Európában gyorsan
terjedő   szabadkereskedelmi   rendszert   a   vezető  nagyhatalmak  sokszor
rákényszerítették  a  védekezni  nem  tudó  országokra,  így hazánkra is. Az
önellátás  ígénye  azonban  szintén  terjedt.  Az  1870  -  1880-as  évektől
egyértelművé  vált  a  protekcionizmus,  amely  eldöntötte a térségen belüli
erőviszonyokat     és     lehetőségeket.    "A    szabadkereskedelemtől    a
protekcionizmushoz  végrehajtott fordulat, ... egyértelműen jelzi a nyugat -
európai  dominanciával kialakult, ezer szállal és intézménnyel összekapcsolt
világgazdasági  nemzetköziség  elleni  erős  nemzeti lázadást, amelynek élén
ekkor  a  közép-  ,  dél-  és  kelet-európai  országok, valamint az Egyesült
Államok állanak."

   Így  a  világgazdaság  fejlődése  egy új szakaszához érkezett. A magyarok
európai felzárkózása csak részben sikerült. Az átalakulás tehát részleges és
befejezetlen  volt.  A  teljes  csatlakozás reménye és gyakorlata egyaránt a
további történelmi korokra maradt.


                                     IV.

   Ennyit  szerettem volna elmondani abból a munkából, amelyet több mint két
éve végeztem és folyamatosan végzek azóta, hogy a neveléstörténeten belül az
iparoktatás  szépségét felfogtam. Szeretném megköszönni a Tanárképző Intézet
nyújtotta  lehetőséget,  hogy  elmondhattam kedvenc témám egy kis részletét.
Végül  szeretném remélni, hogy senki kedvét nem vettem el az iskolatörténeti
munkáktól.


                                 Jegyzetek:

Berend  T. Iván - Ránki György: Gazdasági elmaradottság kiutak és kudarcok a
   XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalom korában.
   Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979. 19. old.

Kovács Sándor: Hagyományos és új közelítések az összehasonlító pedagógiában.
   Janus Pannonius Tudományegyetem. Pécs, 1997. 12. old.

Berend  T.  Iván - Ránki György /Szerk./: Gazdasági elmaradottság, kiutak és
   kudarcok  a  XIX.  századi  Európában.  Az  Európai  periféria  az  ipari
   forradalom  korában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1979. 57.
   old.

M. Fernand Durbief ancien ministre, vicepresident de la chambre des députés.
   Paris.  1910.  318.  l.  In:  Víg  Albert:  Magyarország  iparoktatásának
   története  az  utolsó  száz  évben  különösen  1867  óta. Budapest, 1932.
   "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság. 231. old.

Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története... 334. old.

Víg Albert: U. o. 334. old.

Berend - Ránki: Európa gazd... i. m. 84. old.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező