Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               Domján László:

     A KATONATISZTI PÁLYA JELENLEGI ÉRTÉKPREFERENCIÁJÁNAK FŐBB JELLEMZŐI


   A  Magyar  Honvédségnek Alkotmányban rögzített funkciója hazánk bármilyen
külső  fegyveres támadással szembeni megvédése. Ezen feladata ellátásában, a
hadsereggel szembeni társadalmi elvárások realizálásában döntő szerepe van a
hivatásos     állomány     erkölcsi     állapotának    és    professzionális
felkészültségének. A hivatásos katonai pálya iránti érzelmi azonosulás, mint
pályamotiváció  szükséges  alapja  azon - más foglalkozásokéval csak részben
összeegyeztethető  -  attitűdök  elfogadásának,  amelyek  lehetővé teszik az
erősen  hierarchikus  struktúra  elfogadását,  az  emberi élet megóvása vagy
kioltása  felelősségének  kellő  mélységű  interiorizációját,  az itt működő
normák elsajátítását

   A  társadalom  megítélése hadseregének működéséről, elvárásainak törvényi
és   etikai   rendezetlenségei,   a   közélet  problémáinak  komplex  hatása
természetesen  befolyással  van  mindazokra,  akik  pályaválasztásuk során a
honvédtisztképző  intézeteket jelölték meg. Ezek a különböző előjelű hatások
komolyan  veszélyeztetik  a  fentiek alapján működő és a hivatásos katonákra
jellemző  értékrend  kialakítását.  Saját  tapasztalataim  és az elmúlt évek
szakmai  publikációi azonban azt sugallják, hogy a hadsereg harcképességének
letéteményesei  értékválsággal  küszködnek.  Ez  a jelenség több veszélyt is
hordozhat  magában,  ha nem történik meg a problémák gyors diagnosztizálása,
majd  kezelése.  A  veszélyek  egyik forrása az a humán szférában fellelhető
tendencia,  amely  a hivatásos katonai pálya presztízsvesztésével együttjáró
pályaelhagyásban,  kedvezőtlen  természetű  kontraszelekcióban, majd az ezek
következtében kialakuló dilettantizmusban és az emberi viszonyok minőségében
ölt testet.

   A  gondok másik lehetséges megjelenési szférája anyagi-technikai eredetű,
az   a   népgazdaságot   sújtó   csapás,   amely  a  haditechnikai  eszközök
szakszerűtlen  kezeléséből  adódó  idő  előtti amortizációt, s az ezzel járó
hadrafoghatóság látványos csökkentését feltételezi.

   Az értékválság feltételezett okai:

   (a) Az elmúlt négy évtized során a hivatásos katonák nemzettudata, önálló
       erkölcsi  arculata  nem  alakulhatott  ki.  A  testületi  szellem,  a
       hagyományos    katonai    erkölcs   és   becsület   alapértékei   nem
       szilárdulhattak  meg.  Az  értelmiségre jellemző individuális értékek
       súlya  mesterségesen  alulértékelt,  a  katonai  pálya  vonzereje  és
       presztízse   az   ideológiai   stratégiák   miatti   állandó   rejtés
       következtében  folyamatosan  csökkent.  A biztonságpolitikai elvek és
       stratégiák   megváltozása   következtében   megjelenő  új,  a  magyar
       hadtudomány  és  harcművészet számára idegen nyugati (NATO) gyakorlat
       felé   törekvés  a  teljes  hivatásos  állomány  szakmai  és  morális
       "áthangolását" követeli meg.

   (b) A  hivatásos  katonák  viszonylag  egységes álláspontot képviseltek a
       rendszerváltás   időszakában,   a   hadsereg  gondjainak  megoldását,
       kedvezőbb  élet-  és  szakmai munkafeltételeket, biztos egzisztenciát
       remélve  attól.  Ehelyett  koncepció nélküli díszlokációt, szervezeti
       változásokat,   beosztások,  laktanyák,  helyőrségek  megszüntetését,
       romló  anyagi-technikai  helyzetet, csökkenő életszínvonalat stb. élt
       meg.  A  katonai felsőoktatási intézmények átalakítása (Zrínyi Miklós
       Nemzetvédelmi  Egyetem  felállítása  és akkreditálása, a Bolyai János
       Katonai  Műszaki  Főiskola  önállóvá válása) a korábbi tapasztalattól
       eltérő  szervezeti  és  működési  feltételeket követelt meg, amely az
       oktatói  és  hallgatói  állomány  számára  óriási  mentális  kihívást
       jelent.

   (c) A  tisztképzés  jelenlegi  tartalmi jegyei és a  "megrendelő" (Magyar
       Honvédség)  elvárásai nehezen összeegyeztethetőek, így az elvárt és a
       gyakorlatban működő szerepek között óriási ellentmondások találhatók.
       Egy   fél   évszázad   katonai   kultúráját   kell  teljes  egészében
       felszámolni.

   A  problémák  természetének  feltárását  tovább  lehetne  még  folytatni.
Azonban  vizsgálódásom  szempontjából  már  a fent említettek is elégségesek
azon  kedvezőtlen  tendenciák  megvilágítására,  amelyek következtében a mai
kaotikus állapot kialakulhatott.

   A vizsgálat módszere és a minta:

   A  rendszerváltás  óta  eltelt  évek  során  a  hivatásos katonai pályára
jelentkező és a már szolgálatot teljesítő állomány jelentős értékorientációs
változáson  ment  keresztül, amely értékválságba torkollott. A Zrínyi Miklós
Katonai   Akadémia  1995-ben  végzett  felmérése  is  megerősíti  a  katonai
hivatásra    jellemző    értékektől   való   eltávolodást,   a   nagymértékű
pályaelhagyást.  A  pályán  lévők  között az elmúlt évben tovább erősödött a
bizonytalanság  túlértékelése,  a  saját  és a család biztonságára törekvés.
Vizsgálatom  a  fenti  állításokat  mint  hipotéziseket kezeli. Bizonyításuk
során  nem  vállaltam  fel  a  politikai,  kulturális,  életpálya,  ember és
környezet stb. értelmezők vizsgálatát, mivel úgy gondolom, mind a validitás,
mind  a  reliabilitás  követelményeinek  megfelel, ha a fenti területeket is
részben  magába  foglaló  munka értékmezőt kutatom a hivatáshoz való viszony
szempontjából.

   A   vizsgálatot  1997.  szeptember  hónapban  végeztem  a  Zrínyi  Miklós
Nemzetvédelmi  Egyetemen.  A pályára készülök pályamotivációjának jellemzőit
egy   50   fős,   különböző   fegyvernemű  és  évfolyamú  hallgatókból  álló
reprezentatív   minta   képviseli.   A   hivatásos  állomány  értékrendjének
felmérését  szintén  egy  50  fős,  32  év  átlagéletkorú, döntő többségében
csapattisztekből    álló   (94%)   csoport   körében   végeztem.   A   minta
kiválasztásának   lehetőségét   nagy  mértékben  megkönnyítette  a  vizsgált
populációk homogenitása (nem, életkor, iskolai végzettség, motiváció, stb.),
a kutatott téma egyértelmű jelenléte a napi életben.

   Super  tesztje  minden  faktorra  három  itemet  tartalmaz. A válaszadó 5
fokozatú  skálán  jelöli,  hogy  azok  milyen  mértékben  jellemzők  rá, így
faktoronként   a  minimális  pontérték  1  ("Egyáltalán  nem  jellemző"),  a
maximális 5 ("Teljes egészében igaz").

   A   vizsgálati   személyek   faktoronkénti  pontértékét  átlagoltam  (X),
statisztikai  módszerrel kiszámoltam azok szórását (s) (2-3. táblázat), majd
az átlag alapján rangsoroltam a faktorokat (1. táblázat).

   A kapott eredmény főbb tapasztalatai:

   Vizsgálatom  egyik  meglepő tapasztalata, hogy a főiskolai hallgatók első
helyre  tették  a  társas  kapcsolatokat, míg a hivatásos állomány részére a
leglényegesebb  a változatosság. Ezek szerint a hallgatók számára döntő a jó
kollektíva,  a  "csapatszellem", a közösséghez való tartozás szükséglete. Ez
pozitív  vonás  és  preferált  értékként szerepel a hadseregben, ahol leendő
tevékenységük  jelentős  részben  társas  mezőben  folyik.  A  problémát itt
azonban  az  jelenti, hogy ez a választás nem marad fent a hivatásos pályán,
ami  azt sugallja, hogy már főiskolás éveik végén csalódnak interperszonális
kapcsolataikban,  egyre  inkább  konformistává, megalkuvóvá válnak, elveszti
jelentőségét  számukra  a  csapatszellem,  vagyis  egy  ősi katonai erény, a
bajtársiasság szenved csorbát napjainkban.

   A  hivatásos  állomány  részéről  a  változatosság első helyen kezelése a
csapatéletben  annak  hiányából  eredhet.  A pályakezdő is jogosan elvárja a
változatosságot, ám ebben az unalmas "taposómalom" és a fásult emberek miatt
csalódhat.

   A  második választás már szórt képet mutat: míg a hallgatóknál is előkelő
helyen szerepel a változatosság, addig a tisztek az önérvényesítést helyezik
a második helyre, mivel a tiszt anyagi elismertségéből már kiábrándult, ezen
a területen munkája pozitív vagy negatív megerősítésében már nem bízhat. Úgy
vélekedik, ha már nem fizetik meg, legalább önmaga megvalósításában legyenek
kellemes   élményei.   A  túlzott  önérvényesítés  negatív  hatásai  azonban
tehetetlen  düh  formájában  a  beosztottak  irányába  kifejtett durvaságban
nyilvánulhatnak  meg.  Egyfajta  kompenzáció az önmegvalósítás ilyen kiemelt
szükséglete a hadsereg jelenlegi erkölcsi és anyagi helyzete ellenében.

   A  hallgatók  harmadik  választása  az önérvényesítés, melynek előzőekben
kifejtett  lényege rájuk is éppúgy jellemző, mint a hivatásos állományra. Ez
a  kialakult  párhuzam  a  csapatgyakorlatokon  és a kiképzés során szerzett
tapasztalatokból,  a  tisztekkel való állandó interakciók során alakulhatott
ki.

   A  tisztek ugyanakkor a függetlenséget preferálják harmadikként, amely az
önérvényesítés  folyamatának  nagyon  fontos komponense. "Ha elöljáróink nem
tesznek semmit, majd én megmutatom az igazi utat!" - gondolkodásmód tükrözte
aktív,   offenzív   magatartás   a  motorja  annak  az  állapotnak,  melynek
köszönhetően  a honvédség a mai körülmények között is minimális szinten bár,
de  még  megtartotta hadrafoghatóságát. Ugyanakkor óriási veszélyt is hordoz
magában  ez  a  jelenség:  ha  ennek  következtében a kezdeményezés, majd az
irányítás   kicsúszik   a   hadsereg   vezetőinek   kezéből,   beláthatatlan
következményekkel járhat.

   A  középértékként  preferált  tulajdonságok  az  első  helyen  említettek
függvényében,  azok  alátámasztására  hivatva  vannak  jelen  a  választások
sorrendjében.   Éppen   ezért   érdekesebbnek   és   fontosabbnak  tűnik  az
elutasítottak, a skála legvégén található értékek elemzése.

   Már  első ránézésre is meghökkentő az esztétikum mindkét populáció általi
egyöntetű  elutasítása.  Ez  nem  csak  az  értelmiségi  életmód  egyértelmű
negációja,  hanem  a  katonai élethez szorosan fűződő külső megnyilvánulások
lebecsülése is.

   A  mások  számára  demonstrált  hovatartozás  jeleinek  (egyenruha, külső
megjelenés   és  egyéb  speciális  rekvizitumok)  ilyetén  történő  kezelése
egyfajta  szégyenérzetből  árulkodik,  az  identifikációs  pangás egyértelmű
jele.   Az  esztétikum  tágabb  értelmezésben  már  jelzett  belső  erkölcsi
struktúrájának  elutasítása  pedig  a  parancsnok,  mint embervezető különös
környezetben végzett "minőségi" szociálpedagógiai koncepcióját sorvaszthatja
le a közhelyszerű rombolás szintjére.

   A  következő  elutasított  érték  a hallgatóknál a szellemi ösztönzés. Ez
abból   adódik,   hogy  nem  hiszik  el  választott  hivatásukról,  hogy  az
értelmiségi  jellegű.  Nem  bíznak  abban,  hogy  ezen  a  pályán újat lehet
alkotni,  független  gondolkodásra  van  szükség és szellemi kihívás jellegű
feledatok  vannak.  Elfogadják azt, hogy itt már minden ki van találva, az ő
szerepük  csupán  annyi  lesz,  hogy  beálljanak  a  sorba és kész paneleket
használjanak  munkájuk  során.  Mindezek  után érthető, hogy a harci vezetés
során  nélkülözhetetlen  kreativitás  is  csak  egy  hellyel  került előrébb
értékrendjükben.

   Az  elutasított értékek közül az irányítás szerepel a skála utolsó helyén
a  hivatásos katonáknál. Ez egyben kritika is az elmúlt évek vezetése felé a
lavinaszerű  problémák  miatt,  másrészt  saját  beosztásának ellátásban nem
tartja  lényeges  elemnek  alárendeltjei vezetését, irányítását, feltehetően
azért,   mert   minden  interakcióját  ez  hatja  át,  melyek  során  keserű
tapasztalatokat szerezhetett.

   A  kreativitás középmezőnyben, illetve annak alsó sávjában szerepeltetése
mutatja,  hogy  a  vizsgált  személyek azt nem tartják kiemelt értéknek. Nem
hiszik  el,  hogy  modern  hadsereg  és  hadvezetés elképzelhetetlen kreatív
emberek  nélkül.  Ugyanakkor  a  kreativitás értelmezésének problémája olyan
gyakorlati  anomáliákat  szül,  melyek  ezt  a képességet mint devianciát, a
hierarchikus parancsnoki rendszer ellenségét fogják fel.

   A   presztízs   alacsony   értékelése   mutatja  a  tényleges  helyzetet.
Változtatásának  szükségességét  mindenki  sürgősnek  tartja,  de abban - az
előzőekből  is  kitűnik  -  saját  szerepét  nem,  vagy csak alig találja. A
megoldást  a  társadalomtól  várja,  de  a  hadsereg és a társadalom közötti
diszharmónia  megnehezíti  e  folyamat  megerősödését.  Bár az utóbbi néhány
évben  a  békemissziókban  végzett  sikeres  tevékenységek  és  a  laktanyák
nyitottabbá válásának köszönhetően történt előrelépés e területen is, de úgy
gondolom, hogy az optimális szinttől még távol vagyunk.

   A fentiek alapján a hivatásos katonai pályán dolgozók és az azt választók
bizonytalansági érzéseit három fokozat köré lehet csoportosítani:

   (1) A hivatásos tiszt énképének kérdése.
   (2) Az autonómia kérdése.
   (3) Az értékek felismerésének kérdése.

   Az  énkép bizonytalansága abból adódik, hogy a tiszti attitűd nem épül be
kellően  a  pályaépítés  és a fejlődés során a személyiségbe. Nincs hiteles,
megvalósítható  katonatisztkép,  amivel  azonosulni  lehetne,  amely pozitív
motívum lenne a személyiség ezirányú fejlődésében.

   A  pozitív  minta,  a  példakép tapasztalatai megerősítik és alakítják az
énképet.  Ha  ennek hiánya lép fel, akkor az a jelentős neurotizáló tényező,
amely  az  irányítás  és  végrehajtás  egyszeri  hatásában  valósul  meg,  a
személyiség   stabilitásának   felborulását,   majd   hitelvesztést  (társas
kapcsolatok, altruizmus, stb.) eredményez.

   A  személyiség  autonómiája  a függetlenség kérdése, amelyben a vizsgálat
alapján   is  bizonytalanságot  tapasztaltam  más  értelmiségi  csoportokhoz
képest. Az erősen hierarchizált hadseregben számtalan esetben találkozhatunk
az  autonóm  cselekvés  hiányával  (ezt  sajnos  még  ösztönzi  is a túlzott
autokratív vezetés részéről a hatáskörök alul limitálása).

   Az  autonómia  szükséglete  sok  tisztnél  csupán verbálisan jelentkezik,
szembesítéskor viszont a függőség dominánsabb. Ez valószínűleg abból adódik,
hogy megélt autonómia-élményük alig van. Az autonóm személyiség a hivatással
összefüggő  kompetencia  kérdésében  könnyebben,  virtuóz  módon dönt mint a
függő  személyiség,  aki  rákényszerített  döntési  helyzetben  bizonytalan,
nagyon  sok  spontán,  felesleges reakciót, pótcselekvést nyújt. Ez pedig az
önálló feladatvégrehajtási-készség teljes hiányához vezet, ami egy fegyveres
konfliktus esetén a döntésképtelenség formájában veszélyezteti a beosztottak
életét, a fegyveres küzdelem sikerét.

   Az    érték   felismerésének   kérdésében   vizsgálatom   során   szintén
bizonytalanságot tapasztaltam. Okai egyrészt az évtizedek óta tartó pontosan
meg  nem fogalmazott, túlideologizált és egyáltalán nem a magyar kultúrához,
katonai hagyományokhoz kapcsolódó tiszti értékrend hiányában található meg.

   Másrészt  azt,  hogy  a  hivatás  érték,  csupán  a hit szintjén lehetett
megerősíteni,  hiszen  mindazon  értékítéletek, amelyek a rendszerváltás óta
meghatározták a társadalom viszonyulását a hivatásos katonai pályához (civil
kontroll) a hivatást, a tudást, a becsületes munkát és a hozzájuk kapcsolódó
értékeket   devalválták.   A  válasz  keresése  a  magára  maradt  hivatásos
állományra   hárult,   akik  munkájuk  sajátosságai  miatt,  nem  ismerve  a
társadalmi elvárás szintjét, sajátosan a maguk szája-íze szerint fogalmazták
meg   hivatásuk   ellátásának  erkölcsi  rendszerét.  Ez  az  oka  annak  az
értékválságnak, amely lassan meghasonlott állapothoz hasonlítható.

   Összegezve  megállapítható, hogy a vizsgálat a hipotézist megerősítette a
hivatásos   állomány   és  a  hallgatók  körében.  Az  skálák  preferált  és
elutasított  értékválasztásainak  tendencia  jellegű párhuzama olyan látens,
együttható  folyamatokról  árulkodik, amely a kiútkeresés bizonytalanságában
ölt  testet.  A  hadsereg,  mint  totális  intézmény  működésének  részleges
szabályozottsága,    a   belső   viszonyok   rendezetlensége   következtében
alakulhatott ki a vizsgálatomból kiolvasható folyamat.

   A  vizsgálat tapasztalatai alapján (megerősítve az eddig ismert tényeket)
az alábbi intézkedések megtételét halaszthatatlannak tartom:

   -  sürgősen  foglalkozni kell a hivatásos katonák anyagi elismertségével,
      mert  az értékválasztás rögzül a személyiségben, késői megoldás esetén
      újabb   kielégítetlenséget   generálhat,   ami  tovább  torzíthatja  a
      preferált értékek körét.

   -  fel  kell gyorsítani a katonai életre vonatkozó törvények, szabályozók
      átdolgozását  és  bevezetését,  mert több értékmezőben rombol a "senki
      földje"  érzete,  az  erkölcsileg  elavult  és többszörösen módosított
      szabályok megléte.

   -  a  katonai  közép-  és  felsőfokú,  tanfolyamszerű  oktatásba  be kell
      iktatni  az értékfeltáró, értékközvetítő technikákat, át kell gondolni
      az  önismereti,  kommunikációs  tréningek  szélesebb területén történő
      alkalmazását.

   -  a  NATO-csatlakozás humánmenedzsmentjének következetes véghezvitelével
      egyertelmű  és teljesíthető pályakép kialakitása szükséges, amelyben a
      tisztnek  mint  állampolgárnak,  köztisztviselőnek,  embervezetőnek és
      mint  a  fegyveres  erőszak  kezelőjének  jogai, kötelességei pontosan
      rögzítettek.  Ez  nem csak a hadsereg hivatásos állományának, hanem az
      egész társadalomnak érdeke!


                        Az értékválasztások sorrendje

                                 1. táblázat
       ┌──────────────────────────────┬──────────────────────────────┐
       │           Hallgatók          │      Hivatásos állomány      │
       ├──────────────────────────────┼──────────────────────────────┤
       │  1. Társas kapcsolatok       │  1. Változatosság            │
       │  2. Változatosság            │  2. Önérvényesítés           │
       │  3. Önérvényesítés           │  3. Függetlenség             │
       │  4. Munkabiztonság           │  4. Munkateljesítmény        │
       │  5. Altruizmus               │  5. Munkabiztonság           │
       │  6. Munkateljesítmény        │  6. Anyagi ellenszolgáltatás │
       │  7. Fizikai környezet        │  7. Társas kapcsolatok       │
       │  8. Hierarchia               │  8. Fizikai környezet        │
       │  9. Függetlenség             │  9. Szellemi ösztönzés       │
       │ 10. Anyagi ellenszolgáltatás │ 10. Kreativitás              │
       │ 11. Presztízs                │ 11. Altruizmus               │
       │ 12. Irányítás                │ 12. Presztízs                │
       │ 13. Kreativitás              │ 13. Hierarchia               │
       │ 14. Szellemi ösztönzés       │ 14. Irányítás                │
       │ 15. Esztétikum               │ 15. Esztétikum               │
       └──────────────────────────────┴──────────────────────────────┘



                 A  hallgatók értékválasztásainak összegzése

                                 2. táblázat
                 ┌──────────────────────────┬───────┬──────┐
                 │        Faktor            │   X   │  S   │
                 ├──────────────────────────┼───────┼──────┤
                 │ Társas kapcsolatok       │ 13,71 │ 1,68 │
                 │ Változatosság            │ 12,32 │ 4,68 │
                 │ Önérvényesítés           │ 12,31 │ 1,96 │
                 │ Munkabizottság           │ 11,97 │ 1,76 │
                 │ Altruizmus               │ 11,93 │ 2,32 │
                 │ Munkateljesítmény        │ 11,73 │ 1,96 │
                 │ Fizikai környezet        │ 11,55 │ 2,43 │
                 │ Hierarchia               │ 11,52 │ 1,93 │
                 │ Függetlenség             │ 11,30 │ 2,00 │
                 │ Anyagi ellenszolgáltatás │ 11,02 │ 2,76 │
                 │ Presztízs                │ 10,99 │ 2,10 │
                 │ Irányítás                │ 10,45 │ 2,04 │
                 │ Kreativitás              │ 10,39 │ 2,08 │
                 │ Szellemi ösztönzés       │ 10,26 │ 1,73 │
                 │ Esztétikum               │  9,09 │ 2,31 │
                 └──────────────────────────┴───────┴──────┘



             A hivatásos tisztek értékválasztásainak összegzése

                                 3. táblázat
                 ┌──────────────────────────┬───────┬──────┐
                 │ Faktor                   │   X   │  S   │
                 ├──────────────────────────┼───────┼──────┤
                 │ Változatosság            │ 12,89 │ 1,71 │
                 │ Önérvényesítés           │ 12,76 │ 1,62 │
                 │ Függetlenség             │ 12,66 │ 1,48 │
                 │ Munkateljesítmény        │ 12,51 │ 1,75 │
                 │ Munkabiztonság           │ 12,42 │ 2,23 │
                 │ Anyagi ellenszolgáltatás │ 12,40 │ 2,33 │
                 │ Társas kapcsolatok       │ 12,13 │ 2,18 │
                 │ Fizikai környezet        │ 11,93 │ 2,02 │
                 │ Szellemi ösztönzés       │ 11,89 │ 2,22 │
                 │ Kreativitás              │ 11,84 │ 2,49 │
                 │ Altruizmus               │ 11,70 │ 2,33 │
                 │ Presztízs                │ 11,23 │ 2,42 │
                 │ Hierarchia               │ 10,49 │ 2,38 │
                 │ Irányítás                │  9,66 │ 3,10 │
                 │ Esztétikum               │  8,59 │ 2,53 │
                 └──────────────────────────┴───────┴──────┘


                A feldolgozás során tanulmányozott irodalmak:

   - A tiszti értékrend alakulása napjainkban (MKA 1995.)
   - Dr. Orosz Sándor: Mérések a pedagógiában (Veszprémi Egyetem 1995.)
   - Falus István: Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe (Keraban
     Kiadó Bp. 1993)
   - Ágoston Gy. - Nagy J. - Orosz S.: Méréses módszerek a pedagógiában
     (Tankönyvkiadó Bp. 1974.)
   - Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata (KJK Bp. 1972)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2018
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező