Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               Sikur Tamásné:

               A KÖZÉPISKOLAI ÉRTÉKREND ELLENTMONDÁSAI MINT A
                    "REJTETT TANTERV" MŰKÖDÉSÉNEK FORRÁSA


                                  Bevezetés

   A  mindennapi  pedagógusmunka lényege, középpontja a gyermek, a vele való
foglalkozás,  tudásának, képességeinek, személyiségének maximális kibontása,
építése.  A  sokszor rutinná váló munkában azonban gyakran a számok, adatok,
hiányzások, teljesítmények, értékelések mögött éppen ez a lényeg vész el.

   Valljuk  be,  hajlamosak  vagyunk  jegyekben,  sémákban  gondolkodni, nem
véletlenül, ez leegyszerűsíti, könnyebbé teszi a naponta vívott küzdelmeket,
csökkentheti a felvállalni nem akart konfliktusok számát. A sémák pedig időt
állók,   mindenki  ismeri  az  "okos,  de  lusta",  "szorgalmas,  de  gyenge
képességű"  sablonjait, amelyeket tetszés szerint bármikor rá lehet húzni az
adott gyerekre.

   Pedig  minél  idősebb  egy  diák,  annál  kevésbé tűri el az őt körülvevő
korlátokat,   és   annál   jobban  vágyik  arra  hogy  véleményét  kikérjék,
meghallgassák  és elismerjék. Teljes egészében senki sem fér bele a sémákba,
minden gyerek más, önmagában színes egyéniség. Így egy eredendően emberekkel
foglalkozó  intézmény  nem  lehet  személytelen,  a tananyag leadása mellett
valódi értékeket kell felvállalnia és közvetítenie.

   A diákok igénylik, hogy az őket oktatók modernek, nyitottak, hitelesek és
őszinték  legyenek,  hiszen  a  tanár akarva akaratlanul példává válik, akit
elfogadni vagy akár elutasítani is lehet. Pedagógusnak születni kell, azokat
a képességeket, amelyekkel egy jó nevelő rendelkezik nem lehet tanulni - így
gondolja  a  közvélemény,  és  nem  ritka,  hogy  ezt  a  felfogást  maguk a
pedagógusok is osztják.

   Az  oktatási  rendszer  decentralizációjával  az iskolákra szükségszerűen
rászakad  az  önállóság  terhe.  A  felfokozott  versenyhelyzetben  az egyes
intézmények  számára  elengedhetetlen,  hogy részleteiben tisztában legyenek
saját  működésükkel.  Tisztázniuk és rögzíteniük kell a felvállalt értékeket
és   célokat,  azok  megvalósulását  és  gyakorlati  hatását.  A  pedagógiai
programok elkészítésénél végre lehetősége nyílik a pedagógusoknak arra, hogy
számoljanak  az  iskolai  folyamatok  rejtetten  érvényesülő, negatív hatású
tényezőivel,  de  ehhez  ismerniük kell a hatásrendszer megjelenési formáit,
működésének lényegi elemeit.

   A   kötelező  alapoktatás  és  a  kétkeresős  családok  elterjedésével  a
gyermekkori    szocializációból,    a    társadalomba   való   beilleszkedés
előkészítéséből  az  iskola  jelentős  részt vállal. A hatásos és szervezett
nevelés  érdekében  a célokat és a feladatokat dokumentumokban, tantervekben
rögzíti.  A nevelő munka során azonban a gyerekek implicit módon, spontán és
passzív  tanulással  olyan  tudáselemek  birtokába is juthatnak, amelyek nem
szerepelnek  a deklarált célkitűzések között, és amelyek később állnak össze
az  iskoláztatásban  megszerzett  tapasztalatokká,  az iskolával kapcsolatos
beállítódásokká.

   A  Szabó László Tamás által "rejtett tantervnek" nevezett látens jelenség
lényege,  hogy  a  folyamatos  minősítéssel,  az  osztályzatokkal  az iskola
nemcsak  a  tantárgyi  tudást  méri,  hanem  az  intézményi  elvárásokhoz, a
stresszhelyzetekhez  való  alkalmazkodást is, amelyet a szülői házból hozott
iskolával  kapcsolatos  beállítódások  határoznak  meg  elsősorban. A normák
elsajátítása  alapján  érdemjegyekkel  jutalmazza  vagy  bünteti  a tanulót,
ezáltal  növeli  vagy  csökkenti az iskolarendszer következő fokozatába való
feljebbjutásának  esélyét,  ezzel  kijelölheti  a  társadalmi  hierarchiában
majdan  elfoglalt  helyét,  és  betölti  rejtett  funkcióját,  a  társadalmi
szelekciót. A normák lényege pedig leggyakrabban az iskolai szerepviszonyok,
a hatalmi helyzetek elfogadása.

   A "rejtett tanterv" működésének egyik forrása az iskolai értékrend, amely
négy szinten érvéyesül:

   1. a deklarált intézményi és pedagógusi értékrend,
   2. a   pedagógusok  valódi  értékrendje,   amely   mindennapi  munkájukat
      jellemzi, és amely elvileg az első leképeződése,
   3. a diákság értékrendje, amelyet csoportnormák alakítanak,
   4. a szülői ház értékrendje, amely hatással van egyrészt a gyerekekre, és
      nyomást gyakorolhat az iskolára is.

   A   mindennapi   pedagógiai   munkában   látszólag   az  első  két  szint
összekapcsolódása  dominál,  de  nem  működhet  eredményesen anélkül, hogy a
másik kettővel összhangban ne lenne.

   A  bemutatott  vizsgálat  a  gyönki  Tolnai  Lajos  Gimnáziumban  készült
kérdőívek, interjúk és óralátogatások formájában, és abból a feltételezésből
indult  ki,  hogy egyrészt ellentét feszül a kinyilvánított és a megvalósuló
pedagógusi  értékrend  között, másrészt ezt tetézi, hogy a szülő nem ismeri,
az  iskoláztatás  fokozatain feljebb haladva a diák egyre kevésbé fogadja el
az  intézmény  valódi értékeit, és ez a negatív előjelű "rejtett tantervvel"
kapcsolatos jelenséget hoz létre.



                     I. A szülői háttér értékorientációi

   Fölfelé haladva az oktatási rendszer fokozatain egyre ritkább a kapcsolat
az  intézmény  és  a  család között. Ennek oka elsősorban az, hogy az iskola
mint  társadalmi  intézmény hatalmi helyzetben van, így a szülőknek alig van
lehetősége  befolyást  gyakorolni az ott folyó nevelő munkára. Az érintkezés
alkalomszerű, és összekapcsolódik a szülői értekezletek rituáléival.

   Minél  alacsonyabb  társadalmi  pozíciót  tölt  be a család, vele szemben
annál  erőteljesebben közvetítődik a pedagóguson mint értelmiségin keresztül
az  iskola  uralkodó  szerepe,  így  a közöttük lévő távolságtartás is annál
nagyobb lesz.

   A  gimnázium  hátterét adó szülők többsége a társadalom közép- és felsőbb
rétegeihez  tartozik,  modern családokat alkotnak, amelyek nevelési céljai a
hagyományos   szocializációs   értékek:  az  emberség,  a  becsületesség,  a
szeretet,  a  kitartás  és  ezek  mellett  az  önállóság és a biztos érzelmi
háttér.  Gyermekeiket  önálló,  döntésképes  individuumnak  tekintik. Mindez
többé-kevésbé  fedezi  azokat  az  elvárásokat  is,  amelyeket  a  szülők az
iskolával  szemben  támasztanak:  a  morális  értékek  kimunkálása mellett a
műveltség    igényének    kialakítása,    az   önálló   véleményalkotás,   a
lelkiismeretesség  és  a  szorgalom.  Ezek  megfelelnek az iskola nyíltan is
megjelenő funkcióinak.


                II. Az iskolai diákértékrend jellegzetességei

   Gimnáziumba  kerülve  egyértelművé  válik  a  diák  számára,  hogy az itt
megszerezhető  tudáselemek  nélkülözhetetlenek  a  továbbtanuláshoz, amelyet
feltehetően  a  család  is  támogat,  de  maga  a  tanulás mégsem szerepel a
gyerekcsoportok  vezető értékei között. Ennek a ténynek látszólag ellentmond
az  is,  hogy minél idősebb a tanuló, a tanár személyét annál vonzóbbá teszi
számára a tudás, a felkészültség, és ezek után a humánum. Coleman vizsgálata
szerint  a  csökkent  érdeklődés  a tanulás iránt a középiskolában kiéleződő
versenyhelyzetre  adott  csoportválasz, amelynek feladata, hogy a kiemelkedő
teljesítményeket  visszafogja  -  például  a  hagyományos értelemben vett jó
tanuló   kirekesztésével   -   így   olyan   szinten   tartsa   az   iskolai
követelményrendszert,  amely a többiek számára is könnyen elérhető. A normák
visszahúzó  hatása  gyakran  sikeres,  ám azokban az esetekben ahol a család
kellőképpen  felkészített  az  iskolai elvárások teljesítésére - a közép- és
felső  rétegeknél  -  a  csoportnyomás  nem  elegendő,  a  gyerek a jótanuló
szerepét  ennek ellenére is hajlandó vállalni. Ebben az esetben az iskola jó
osztályzatokkal  jutalmaz,  megadja  a  lehetőséget  a  feljebbjutásra, majd
magasabb  társadalmi  pozíció  betöltésére.  A csoportnormák ismeretében nem
meglepő,  hogy csoportszinten a diákértékrend első helyén a közösség áll, az
egyén   szintjén   pedig  -  a  szülői  elvárásoknak  és  nevelési  elveknek
megfelelően   -  a  véleményalkotás  és  az  önállóság  és  aki  vállalja  a
véleményét, az a csoportban is népszerű lesz.

   Minél   idősebb   a   diák,   annál  inkább  elvárja,  hogy  kikérjék  és
meghallgassák   véleményét,   különösen   az  őt  érintő  ügyekben,  családi
nevelésben   is   egyre  hangsúlyosabb  az  önállóság,  a  szülő  az  iskola
feladataként jelöli meg kritikai érzék alakítását, deklaráltan az intézmény
is  erre törekszik. A diákok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a napi
gyakorlatban ennek éppen ellenkezője történik.

        "Nem  fogadják  el  a  véleményemet a tanárok, még akkor sem, ha
     nekem  lenne  igazam, vagy ha el is fogadják, nem veszik figyelembe
     döntéseiknél."

        "Sokszor  a  saját  érdekemben  nem mondhatom el a véleményemet,
     bármennyire toleráns vagy objektív lenne az."

   Az   iskola   a   tanulók   véleményformálását  igyekszik  korlátozni  és
visszaszorítani,   ennek   oka,   hogy   hagyományos   hatalmi  pozíciójának
megtartására  törekszik,  hogy  rejtett szelekciós funkcióját betölthesse. A
tanulók tapasztalatai a rejtett funkció működését igazolják.

   A  diákság  így  azért is ellenáll az iskolának, mert az megkérdőjelezi a
szülői háttér által is támogatott önállósági igényét.


      III. Az iskola hivatalos és gyakorlatban megvalósuló értékrendje

   A  pedagógus  hivatalos  értékrendje  képviseli  a  mindenkori társadalmi
elvárásokat,  amelyeket a központi dokumentumok is megfogalmaznak. A Nemzeti
Alaptanterv és a módosított közoktatási törvény szelleme megfelel azoknak az
elvárásoknak,  amelyeket  a  szülők támasztanak az iskolával szemben, hiszen
nagy hangsúlyt fektetnek a tanuló személyiségének tiszteletben tartására, az
önálló véleményalkotás helyes formáinak kialakítására.

   A nyíltan felvállalt célok ellenében hat a napi gyakorlat, amelynek során
az  iskola  által  leggyakrabban jutalmazott tulajdonságok - ezek a gyerekek
értékrendjében  szinte  egyáltalán  nem  fordulnak  elő az első helyeken - a
következők:   szorgalom,   megbízhatóság,   aktivitás,   fegyelmezettség  és
udvariasság.  Az  ezekkel  bíró  diák  okozza  a  legkevesebb  problémát  és
konfliktushelyzetet  nevelőinek,  mert  rendelkezik  azokkal  a család által
kiművelt  szocializációs  feltételekkel,  amelyek  iskolai  nevelés  alapját
képezik.  Ezek  hiányában az iskola könnyebben lemond a képességek maximális
kifejlesztéséről.

   A  hagyományos  jó tanuló szerepét az erőteljesen működő csoportnormákkal
szemben  is  vállaló gyerek viszont nagyobb eséllyel számíthat jó tanulmányi
eredményre.  Az iskola alapjaiban ismeri a diákcsoportok értékrendjét, de az
ebből  adódó  ellentmondásokat  saját  célkitűzéseinek megfogalmazásakor nem
veszi  figyelembe, és nem tulajdonít elég jelentőséget a tanári elvárásoknak
megfelelni  akaró  jó  tanuló  szerepkonfliktusainak sem, ezért azon nem tud
érdemben segíteni.

   Az  önállóság,  a  véleményformálás, a kritikai érzék fejlesztése nemcsak
azért probléma, mert szocializációs hátrány, hanem mert megkérdőjelezheti az
iskola  hagyományos hatalmi szerepét, amelyre a minősítéshez szüksége van. A
diák  önállósága  és  a  vita  lehetősége  csak  addig  terjed ki, míg vonja
kétségbe   a   pedagógus  egyszemélyes  és  az  iskola  intézményes  hatalmi
pozícióját.  Valójában  csak  kevés  teret  kap,  hogy  véleményét  érvényre
juttathassa, leginkább csak jelentéktelen esetekben van döntési joga.

        "Meg  lehet mondani, hogy mi bajunk van egymással, de a szerepek
     nem cserélhetők fel, megmondhatja a diák a véleményét, kérdés, hogy
     elfogadom-e."

   A  kitűzött  értékek,  az  önálló véleményalkotás korántsem valósul meg a
mindennapok  pedagógiai  munkájában, hiszen az iskola a diákok tapasztalatai
szerint a konformizmust jutalmazza.

   Mit tanulhat meg mind ebből látens módon a tanuló? Valószínűleg azt, hogy
saját  érdekében  jobb,  ha  nem  ad  hangot az esetleges ellenvéleményének.
Ezáltal hat éppen a célkitűzések ellenében a "rejtett tanterv".

   Az  értékrend  rejtett  változatának  megjelenése  az iskolai életben nem
tudatos folyamat, de feltehetően növeli a pedagógusok bizonytalanságérzetét,
hiszen  ha a hivatalos értékeknek meg akarnak felelni, összetűzésbe kerülnek
a rejtett értékekkel, esetleg saját kollégáikkal is.

   Az  iskola  hagyományos  hatalmi  pozíciója  természetesen  az  intézmény
jellegéből   adódóan   nem   szűrhető   meg   teljesen,   csak   minőségileg
változtatható,  mindenekelőtt  a  negatív  irányú folyamatok csomópontjainak
feltárásával,  különösen  úgy,  hogy erre lehetőség adódik a helyi tantervek
kidolgozásakor.


                                  Irodalom:

Szabó László Tamás: A "rejtett tanterv",
   (Magvető, Budapest)

J.  S.  Coleman:  Iskolai  teljesítmény  és  versenystruktúra  -  Az  iskola
   szociológiai problémái,
   (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1974.) 377-397. o.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező