Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Orgoványi Anikó:

             A TERMÉSZETI- ÉS A MŰVÉSZETI NEVELÉS KÖLCSÖNHATÁSA


                                 I. Bevezető

            "Az   ökológiai   kultúra  legjelentősebb  alfája:  a
            kíváncsi  rácsodálkozás  a  természetre. Minden más -
            így  akár a tudományos, akár a művészi kibontás - már
            ebből az alapérzésből következik."
                                                (Juhász-Nagy Pál)


   A világ, amelybe születtünk, maga a csoda. Lenyűgöző az élettelen- és élő
létezők  változatossága,  szépsége,  harmóniája. A Kozmosz - ez az "arányos-
szép   rendezett  egész",  a  működő  rendszer  logikus  felépítése  mellett
esztétikai  értéket  is hordoz. Az antik görögség eszménye a kalokagathia, a
szép  és  a  jó  harmonikus  egységében tükröződik. Platonnak köszönhetjük a
szépség  ideájának megalkotását, mely szerint a szépség ontológiai jelentést
hordoz. Ez nem más, mint a lét különböző fokozatainak megnyilvánulása, amely
az  érzékitől  és  szemmel  láthatótól  a  szellemi  szféráig terjed. A szép
metafizikai   értéke   időtlen   és  örök.  Az  anyag  megjelenési  formáját
meghaladva, az őslétező tulajdonsága fejeződik ki benne.

   A  nyugati típusú társadalom felépítése a racionális, célratörő, érdekeit
határozottan  érvényesíteni tudó személyiségnek kedvez. Descartes mechanikus
természetfilozófiája  óta  -  amely  szerint  az  anyagi világ sokfélesége a
kiterjedtségre  vezethető  vissza,  s  a  természet leírható a három térbeli
dimenzió  és  az  időparaméter segítségével, így például az állatok óraműhöz
hasonlatos  gépezetek,  - a hangsúly a mérhetőségre, a kognitív módszerekre,
az egzakt adatokra alapozott definiciókra helyeződik.

   Rousseau  már  a  tizennyolcadik  században  felismerte,  hogy  a gyermek
eredendően  jó,  csak  a  társadalmi  együttélés  rontja  meg.  A  gyermekre
elsősorban  az  érzelmein,  a  képzeletén  keresztül  kell  hatni, nem pedig
racionális érveken keresztül. "A szellem hangja a szíven keresztül szóljon,
mert  csak  így  talál  meghallgatásra"  - mondja. A "Vissza a természethez"
jelszót  számos  reformpedagógiai  törekvés zászlajára tűzi: gondoljunk csak
Ellen   Key,   Montessori,   Freinet  pedagógiájára,  vagy  a  "New  School"
természetközeli     iskolamodelljére.     A    századfordulón    kibontakozó
művészetfilozófia  és az ebből kinövő "Új iskola" irányzat az enciklopédikus
ismeretfelhalmozás  helyett  az alkotóképesség fejlesztését szorgalmazza. Az
ember  számára  mindkét világmegismerési forma egyaránt fontos: az absztrakt
gondolkodás  éppúgy,  mint  a  szemléletes,  konkrét megismerés. Így tehát a
tudománnyal  egyenrangú  a  művészet,  mely a valóság megismerésének sajátos
formája.  Elősegíti a világ értékeinek, szépségeinek felfedezését, feleletet
keres  az  élet nagy kérdéseire, s teszi mindezt érzéki benyomások, élmények
alapján.

   A  civilizáció felgyorsult életritmusa egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy
az  ember  átélje  a  szép természeti rendet, s alkalmazkodjon törvényeihez.
Durkheim  rávilágított  arra, hogy az időérzék nem velünk születik, az ember
szociális    időélményét   a   visszatérő   ritmikus   időszakokban   és   a
megismételhetetlen  időmúlásban  éli  meg.  A  kettő  között ível azonban az
örökkévalóság   metafizikája,   az  időtlenség,  a  térbeli  végtelen.  Erre
nincsenek  tapasztalataink,  csupán  képzeteink,  intuícióink,  látomásaink,
álmaink  lehetnek.  Egyre  kevésbé  adódik azonban alkalom e végtelen tér és
időérzékelés megélésére. A hétköznapi feladatok áradata beszűkíti a tudatot,
elszürkíti  a  világképet.  A  homo  sapiens a maga törvényei és saját, önző
érdekei  szerint  struktúrálja a folyamatokat. Ez a kapzsiság által vezérelt
öngerjesztő   tendencia   egyaránt   rombolóan  hat  a  környezetre,  és  az
életminőségre  is.  Ebbe a rendszerbe születnek bele, és ebben nevelkednek a
következő generációk.

   A  társadalmi  elvárásoknak  megfelelően  az iskolában az értelmi nevelés
hangsúlyossága,   az   ismeret-túlsúlyos,  teljesítményorientált  oktatás  a
jellemző. Mindez az embercentrikus ismeretanyagra építve felerősíti hatását,
s   meghozza   eredményét:   az   öntelt,  csak  a  jelennek  élő,  azonnali
megvalósulást  igénylő,  természeti  környezetét pusztító embertípust. Pedig
elgondolkodtató  Seattle  indián  törzsfőnökének  üzenete, miszerint "Nem az
ember  szövi  az  élet  hálóját, ő csak egy a sok fonal közül. Bármit tesz a
hálóval, azt saját magával teszi."

   A  kognitív  elemekre  építő, ismeretcentrikus oktatás eredményeképpen ma
túlspecializálódott,   beszűkült  diszciplínák  alakultak  ki.  A  természet
fogalma az "emberi környezet" kategóriájává zsugorodott, az élettelen és élő
létezők  kísérleti tárggyá degradálódtak. A Jung féle pszichikus tájékozódás
funkciói  közül csak a gondolkodást illeti prioritás, az érzés, az intuíció,
az  érzékelés  háttérbe szorul, pedig ezek nélkül lehetetlenné válik a külső
és belső világból érkező benyomások kezelése.

   Ez  az  elérzéktelenedési  folyamat  az  emberi kapcsolatokat sem kíméli:
általánosá  vált  az elidegenedés, a hagyományos kultúrák szertefoszlása, az
élet  értelmét  zsákutcában  keresők  tömege.  Konrad  Lorenz megfogalmazása
szerint:  "A  fiatal emberekben kell újjáélesztenünk a tudományközpontú és a
technomorf  gondolkodás által elnyomott fogékonyságot a Szép és a Jó értékei
iránt." Új etikára, új szemléletre, új morálra van szükség, mely a természet
sokféleségét  mint különösen kitüntetett értékkategóriát szemléli. "A nagy a
sok kicsiből épül fel. Mindez a magatartásformákra is igaz, különösen igaz a
kultúra  egészére."-  mondotta  Juhász  Nagy  Pál.  Nélkülözhetetlen tehát a
felelősségtudat  újraértelmezése,  s  az  értéktisztelet  új metafizikájának
kialakítása.

   Szükséges  egy  új  környezettudományos  paradigmaváltás,  mely  képes  a
természet-szemléletű   tudományos  világkép  kialakítására,  a  holisztikus,
rendszerszemléletű   szintézisre,  befolyással  van  az  ember  attitűdjére,
gondolkodására, cselekvésére. Ennek érdekében fontos a természet szubjektív,
érzelmi  megközelítése,  a  létteljességet  hordozó  természeti  szépség  és
harmónia értéknormatívaként történő átörökítése.

   Az  emberiséget  eddig  három  nagy  trauma  ingatta  meg  identitásában:
Kopernikusz   cáfolata  a  Föld-központú  elmélettel  kapcsolatosan,  Darwin
evolúcióelmélete,  és  Freudnak  a  tudat mindenhatóságába vetett hit elleni
cáfolata.  A  XXI. század küszöbén újabb kopernikuszi fordulatra van szükség
gondolkodásunkban:  az  emberközpontú  gondolkodásmódot fel kell hogy váltsa
egy   egyetemes  természetközpontú  gondolkodás,  a  természet  törvényeihez
alkalmazkodó,  természetempatikus attitűd által meghatározott magatartás- és
tevékenységforma.


                II. A téma szociálpszichológiai megközelítése

   A  tudományos  szociálpszichológia  az  individuálisan  megélt egyéni lét
kollektív megnyilvánulásait vizsgálja. A nevelés lényege az értékközvetítés.
A    kettő    találkozási    pontja    a    pedagógiai   szociálpszichológia
tudományterülete.  A  pedagógia  a beavatkozás területén fejti ki hatását, a
szociálpszichológia   célja  a  megismerés.  A  kettő  szervesen  kiegészíti
egymást,   hiszen   céljukat   könnyebben   érhetik  el  az  egymással  való
köcsönhatásuk  során.  Egyrészről a nevelő szándékú beavatkozás akkor igazán
eredményes,   ha   találkozik   a   befogadó   céljaival,   szükségleteivel,
életmódjával.  Másfelől a szociálpszichológia számára is nélkülözhetetlen az
eszmények, értékek megfogalmazása. A nevelés tehát olyan közösségi értékeket
közvetítő  szocializációs  folyamat,  melynek során az egyén elsajáttítja az
eredményes életvitelhez szükséges morális normatívákat.

                     Az érték a neveléstudomány tükrében

   Az  érték  olyan  produktum,  amely  kettős  funkciót  tölt  be: egyrészt
közösségfejlesztő,  másrészt  individuális  fejlesztő  szerepe  van. Ezáltal
hozzájárul   az   emberi  közösségek  gazdagításához,  ugyanakkor  az  egyén
fejlődését  is  segíti.  A  nevelési  vagy  pedagógiai érték tehát, az egyén
konstruktív, eredményes életvezetése, amely szociálisan is értékes.

                   Az érték a szociálpszichológia tükrében

   Az  egyén  és  a  társadalom  szociálpszichológiai kontaktusában az érték
határozott  viszonyulási  pontot  jelent.  Az értékek körét meghatározzák az
ember   szükségletei,   de   hatnak   rájuk   a  társadalmilag  kialakított,
közegyetértésen nyugvó értéktételezések is.

   Max  Weber  célértékeket és eszközértékeket különböztet meg. A célértékek
jelölik ki az egyén számára a követendő viselkedésmintákat, az eszközértékek
a  cselekvések mikéntjét minősítik. Az érték a belé vetett hit folytán adódó
motivációs ereje révén jelentésekkel teli cselekvési teret képes teremteni a
társadalom tagjai számára.

   Az  egyén  által fenntartott értéktudat az értékelésben érhető tetten. Az
értékelés  során  a  kultúra  által  létrehozott  értékek  szerint rendezi a
világot.  A  személyiség  által vallott értékek erőteljesen meghatározzák az
attitűdöket,  melyek  az  etikai, esztétikai irányultságot befolyásolják, és
sajátos szellemi látásmódot eredményeznek.

   Clyde  Kluckhohn  három értékdimenziót állít fel: a modalitás, a tartalom
és  a  szándék  dimenzióit.  Ezekben  az  értékek taszító-vonzó hatásait, az
érvényesülési  közegét,  valamint  a  cselekvő szándék meglétét vagy hiányát
jelöli.  Az  érvényesülési  közegbe  tartoznak  a művészetek, a tudomány, az
erkölcs, vagy a mindennapi élet cselekvési zónái.

   A  kultúra  lényege  az  értékek készletében rejlik, segítségével az élet
értelmére feltett kérdésekre kereshetjük a választ.

   Kutatómunkám  során  arra  a  kérdésre  keresem  a  választ,  hogy  vajon
tettenérhetők-e a Zöld Szív által közvetített értékek a zöldszíves gyermekek
munkáiban.


                  III. A két nevelési terület meghatározása

      III/1. Mi a környezeti/természeti nevelés?

            "A   legjobb   iskola,   amelyben   egy   ifjú  ember
            megtanulhatja,  hogy  a   világnak  van   értelme,  a
            természettel való közvetlen kapcsolat."

                                                  (Konrád Lorenz)

   A  környezeti  nevelés: kultúrára, világképre és életmódra nevelés. Olyan
pedagógiai   folyamat,   amely  során  formálódik  az  ember  természet-  és
környezetszemlélete,   környezeti   attitűdje   és   gondolkodása,  kialakul
környezettudatos  magatartása,  a  környezetért  felelős életvitele. Célja a
természet-   és   környezetvédő  gondolkodásmód  és  környezetbarát  életmód
kialakítása  és  terjesztése.  Ez komplex cél, ezért számos területet érint:
vannak  tudományos,  művészi,  szociológiai,  világnézeti  vetületei  is.  A
természeti-környezeti értékek közvetítője. Feladata a környezeti tudatosság,
a  természetközpontú  szemlélet, a készségek, jártasságok, pozitív attitűdök
kialakítása.  Az  iskolán  belüli  és  iskolán  kívüli környezeti nevelésnek
kiegészítő  szerepe  van.  Témáját  tekintve interdiszciplináris, vagyis nem
köthető  egyetlen hagyományos tantárgyhoz sem. A természettudományos tárgyak
anyagába éppúgy beépíthető, mint a humán tárgyakéba.

   A környezeti nevelés akkor eredményes, ha az egész személyiséget áthatja.
Ha  a  kognitív  elemek  -  ismeretek,  tapasztalatok  - megszerzésén túl az
attitűdök,   érzelmi  viszonyulások,  magatartási  módok  terén  is  kifejti
hatását.  Ha  felkelti  az  érdeklődést, a kíváncsiságot, a képzeletet. Időt
enged  az  örömteli rácsodálkozásra, a gyönyörködésre, a szépség élvezetére.
Ha teret hagy a hit, a szeretet, a boldogság megélésének.

   E fenti célok eléréséhez új pedagógiai paradigma bevezetése szükséges idő
és  tér  viszonylatában: jelen idejű megvalósulás helyett a jövőre figyelés,
valamint  részről  az  egészre  történő átállás tekintetében. Mindez jelenős
változtatást  kíván  a  hagyományos  értékrend,  a szemlélet, beidegződések,
magatartás  terén.  Az  egészre  és  a jövőre figyelés felelősségre szoktat,
mivel   megláttatja   cselekedeteink   következményeit.   A  paradigmaváltás
megvalósításához  új  ismeretekre, látásmódra és módszerekre is szükség van.
Az élménygazdag, - lehetőleg természetes környezet -, tág lehetőséget teremt
a    felfedezésre,    a    beleélőképesség   fejlesztésére,   a   változatos
tevékenykedtetésre.   A   játékhelyzetek,   a  szenzitív  környezetpedagógia
alkalmazása  segíti a ráeszmélés, befogadás, feldolgozás folyamatát, melynek
során  finomítja  az érzékszerveket, segíti a környezetempátia fejlődését. A
holisztikus   szemléletmód   kialakítása   során   fejlődik  a  lényeglátás,
gazdagodnak   az   érzelmek.   A   közösségben  megélt  személyes  élmény  a
környezetérzékenység  kialakulásában  segít.  A  tapasztalatok  feldolgozása
egyéni világnézet, filozófia formálódását hozza magával.

   A környezeti nevelés integráns része a természet szeretetére és védelmére
nevelés,  ezért  az  iskolán kívüli, szabad természetben végzett tevékenység
elengedhetetlen.  Hatása az egész személyiséget érinti; az érzelmi, értelmi,
és  a  mozgásos szféra egyaránt fontos. Megközelítési módjait tekintve lehet
tudományos-analitikus kiindulópontú, mely a részletek megismerésén keresztül
közelíti  meg  az  egészet,  és lehet holisztikus, mely a maga teljességében
próbálja  a  természetet  "megérezni".  Ez utóbbi felhasználja az alternatív
művészi  módszereket:  vizuális,  mozgásos,  zenei elemek, a dráma pedagógia
eszközeinek    segítségével   igyekszik   érthetővé   tenni   a   környezeti
változásokat,   s   törekszik   a  környező  világgal  való  jobb  kapcsolat
elmélyítésére.  A természettisztelő szokásrend érzelmi, esztétikai, erkölcsi
megalapozásának eredményeként remény adódhat a kedvezőtlen környezetpusztító
folyamatok megállítására. A legfontosabb filozófiai-etikai kérdés az, hogy a
materiális javak korlátlan birtoklása-fogyasztása helyett képes-e az ember a
természet önmagában vett értékeit elismerni és tiszteletben tartani.

   A  környezeti  nevelés  a  Nemzeti Alaptanterv bevezetésével legálisan is
helyet  kap  a  közoktatásban.  A  műveltségi  területek  oktatásának  közös
követelményei  lehetővé teszik, hogy e korszerű szemlélet áthassa az iskolai
oktatás   szinte  valamennyi  elemét.  Témakörei  minden  követelményszinten
megjelennek, mind a tananyag, mind a fejlesztési követelmények tartományban.
Ezek   megvalósítása   minden   pedagógus   feladata,   valamennyi  tantárgy
vonatkozásában,  de  emellett  szükség  van  a  szintetizáló,  rendszerszerű
összefoglalásra  is,  hiszen  a  környezeti  nevelésnek egyaránt helyet kell
kapnia  mind  a  természettudományos  mind  a  humán  területek  témáiban. A
kognitív gondolkodás csak a természeti- művészeti látás-és gondolkodásmóddal
kiegészítve lehet teljes.

   A   tudományos   megismerés   módszerei  mellett  szükség  van  az  egész
befogadására   orientált,   holisztikus   szemléletű,  tevékenységen-játékon
keresztül   elsajátított  tanulás  módszereinek  alkalmazására  is,  különös
tekintettel az affektív-érzelmi megközelítésre, a Szép és a Jó befogadására,
a természetempátiára. Ezt a törekvést segíti a természeti-művészeti nevelés.

   A  környezeti  nevelés  defíníciója  még nem egységesen elfogadott. Egyes
nézetek  szerint  a  környezeti  nevelés  olyan  gyűjtőfogalom, amely magába
foglalja  az  összes,  ezzel  a témával kapcsolatos ismeretet, természeti és
környezeti témakörben egyaránt. Mások véleménye szerint a környezeti nevelés
emberközpontú,  a  környezet  fogalmán az emberi környezetet kell érteni, és
ennek  része  a  természeti  környezet  is. Véleményem szerint épp ezért van
szükség  egy  megkülönböztető  fogalom  bevezetésére.  A  természeti nevelés
természetközpontú.  Középpontjában a világegyetem áll, amelynek része minden
élettelen  és élő létező, így az ember is. Ezért a továbbiakban a környezeti
nevelés helyett a természeti nevelés kifejezést használom.


      III/2. Mi a művészeti nevelés?

            "Az    élményminőségek    nem    definiálhatóak,    a
            kimondhatatlan  azonban kifejezhető:  a  művész képes
            rá."
                                                  (Konrad Lorenz)

   A  művészeti nevelés olyan pedagógiai folyamat, amely során formálódik az
ember  művészetszemlélete,  nyitottá  válik  a nemzeti- és egyetemes kultúra
környezet-esztétikai   értékeinek   elfogadására,  képes  lesz  a  művészeti
alkotások  megértésére,  aktív  befogadására, átélésére. A művészeti nevelés
akkor  eredményes, ha a befogadáson és a kognitív ismeretek megszerzésén túl
felkelti  az  alkotás,  teremtés,  létrehozás  iránti érdeklődést és vágyat.
Akkor  éri  el  célját,  ha a szenzitív pedagógiai módszerek következtében a
befogadó   is   érzékennyé,  fogékonnyá,  a  művészi  élményekre  fokozottan
visszahatóvá válik valamennyi művészeti ág: irodalom, zene, vizuális kultúra
stb.  területén.  Erre  a nevelési területre különösen érvényes az empatikus
képesség  magas  szintre  történő  fejlesztése,  a beleélés, az átlényegülés
megérzése,  a  katarzis  megélésének képessége. A művészi alkotást létrehozó
lelki folyamatok megértése segít a befogadási folyamatban.


      III/3. A természeti- és a művészeti nevelés kölcsönhatása

            "A nevelés első lépéseit annak az alakfelismerésnek a
            gyakorlása  jelenti  amely  egyedül  képes a harmónia
            iránti  fogékonyság  közvetítésére  ...  Sokat  igérő
            módszer,  ha  valaki a lehető  legfiatalabb korától a
            lehető   legszorosabb   kapcsolatban   van   az   élő
            természettel."
                                                  (Konrad Lorenz)

   A  két  nevelési  terület  szoros  rokonságban  áll  egymással. Mindkettő
érzékeny  lelkületet  feltételez, a szép átélésének képességét, a harmóniára
való törekvést. A természet- és művészetérzékeny személyiség nyitott a világ
befogadására,  érdeklődését  a  kíváncsiság,  a  megismerés vágya motiválja.
Világszemléletét  a  holisztikus  megközelítés  jellemzi,  de képes a "kicsi
szép"-ből  fakadó  öröm  megélésére  is.  Érzékeny  befogadója  a  természet
változatos   információinak,   képes  a  könnyed,  játékos  bekapcsolódásra.
Schiller  véleménye  szerint "az ember csak akkor igazán ember, ha játszik."
Játék  közben  az  ember  gyakorolhatja empátiás képességét, és személyisége
gazdagodik általa.

   A természeti-művészeti látásmód valóra válthatja a kognitív ismeretek, és
a   transzcendens   gondolatvilág   szintézisét.  A  művészet,  a  természet
szépségével  és  annak bámulatos sokféleségével kiegészülve képes a katarzis
élményének   előidézésére.   Konrad   Lorenz   jegyezte   meg   a   fiatalok
eszképizmusával és drogfüggőségével kapcsolatban:

        "A  valóságos  nemcsak  szép,  hanem  titokkal  teljes  is,  így
     felesleges  misztikussá lennünk, hogy csodálatos dolgokat élhessünk
     át.   A   természeti-művészeti  látásmód  kitágítja  a  világképet,
     fejleszti   az  empátiakészséget,  rugalmasan  átlépi  a  különböző
     szakterületek  határát. Segítségével lehetővé válik rendszerszerűen
     gondolkodva, nyitott szemmel és nyitott szívvel járni a világban."

   A  két  nevelési  terület  méltán reprezentálhatja a természet és kultúra
szoros összefonódását. Valósággá válhat a környezettel kapcsolatos életérzés
művészi  megfogalmazása.  Megvalósulhat a mítoszok, jelképek által rögzített
ökológiai   tudás   közvetítése.   Szintézisük   révén   és   kölcsönhatásuk
következtében  hatékonyabban  hívhatják  fel  a figyelmet az értékvesztésre,
uniformizálódásra,   kultúrális   örökségünk  megőrzésének  fontosságára.  A
képzőművészet,  a  mozgásművészet, a film- és fotóművészet, a népművészet, a
zene, az irodalom, s a művészet megannyi ága alkalmas arra, hogy képet adjon
a  világ  másik  oldaláról,  arról az érzéki és szellemi háttérről, amely az
ösztönös  gyökerek,  a  természet  és  lélek,  a tudat és tudattalan közötti
szakadék áthidalását jelenti.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező