Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                     Vilmányi Tiborné Katona Krisztina:

                   A SZÜLŐI NEVELŐI STÍLUSOK ÉS A TANULÓK
                TÁRSAS KÖZÖSSÉGI HELYZETE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉSEK


   A  gyermek  beleszületik  a  családba,  s  ott  is  tartózkodik  felnőtté
válásáig.  A  család  az a szféra, amely a születéstől a halálig velünk van,
hatással   van  ránk,  életünk  tartozéka.  Az  idő  haladtával,  a  gyermek
önállósodásával  a  család  hatása  gyengül,  de  nem szűnik meg soha. Sehol
máshol  nem áll rendelkezésre ennyi idő a neveléshez. Másik lényeges tényező
a  családi  nevelés  hatásrendszerében  a  vérségi köteléken alapuló érzelmi
kapcsolatok  mélysége,  intenzitása,  az  érzelmi  kötődések.  Ez mással nem
pótolható, biztonságos talaja a nevelésnek.

   Ez a szülő- gyerek kapcsolat azonban nemegyszer átszíneződik, ha a gyerek
szemszögéből nézzük.

   Schaeffer  állított össze 1958-ban egy tesztet Parental Attitude Research
Instrument  néven  szülők számára. Ez a teszt azonban kitölthető gyerekekkel
is  - mint ahogy tette többek között Ranschburg Jenő, Bolla István Károly és
Sipos  Mihály  198  4-ben  -  a  szülői  nevelői stílus gyerekekre gyakorolt
hatását vizsgálva.

   A  10-12  éves, prepubertás korban lévő gyerekek társadalmi tapasztalatai
szélesednek.  Figyelmük  mindinkább a társak felé fordul. Rendkívül fontossá
válik számukra a kortárs csoporthoz tartozás. Ez a csoportalakítás időszaka.

   Mérei Ferenc nevéhez fűződik egy olyan típusú szociometria, amely valóban
a  közösséget  méri fel. Nem csak az egyén helyét mutatja meg benne, hanem a
közösséget magát is.

   E  két vizsgálati módszert alkalmazva próbáltam minél jobban megismerni a
gyerekeket,  ugyanis  az  iskolai  oktató-nevelő  munka  elképzelhetetlen  a
gyerekek ismerete nélkül.


                       Hogyan látja a gyerek szüleit?

            ┌────────────────────────────────┬──────────────────┐
            │          Az édesapát:          │   Az édesanyát   │
            │ (108 fő, mert  egy  kislánynak │     (110 fő)     │
            │ meghalt az édesapja, egy másik │                  │
            │ kislánnyal pedig nem tartja az │                  │
            │ apa a kapcsolatot)             │                  │
            │                                │                  │
            │       HK:  14 fő = 13%         │ HK:   9 fő =  8% │
            │       HE:  11 fő = 10%         │ HE:   1 fő =  1% │
            │       MK:  28 fő = 26%         │ MK:  40 fő = 36% │
            │       ME:  55 fő = 51%         │ ME:  60 fő = 55% │
            │                                │                  │
            │       H : M = 23 : 77          │ H : M =  9 : 91  │
            │       K : E = 39 : 61          │ K : E = 44 : 56  │
            └────────────────────────────────┴──────────────────┘

   Mind  az  apa,  mind  az anya esetén a ME nevelői stílus dominál, mindkét
esetben   50%   fölött  van.  A  gyermeknevelés  területén  a  tradicionális
szerepmegosztások   mintha   eltűnőfélben   lennének.   A   gyermekek  által
kirajzolódó,  gyermekéhez  ragaszkodó  anya  képe mellett megjelenik a meleg
nevelői  attitűddel bíró apa is. Jelen mintában, a meleg dimenzióban 14%-kal
kaptak magasabb értéket az anyák.

   A gyerek apjával való kapcsolatára az elvárt tekintélytisztelet nyomja rá
a  bélyegét,  tartja  a  közhiedelem.  Amennyiben  ez fennáll az adott minta
esetében is, úgy a korlátozó-engedékeny dimenzióban az apák tiszte a nagyobb
fokú  korlátozás.  A  korlátozás-engedékenység  viszony százalékban megadott
értékei   alapján,   az   édesapák,   ha  a  különbség  nem  is  számottevő,
engedékenyebbek. A szigorúbb, korlátozó anyakép két magyarázó gondolatot hoz
magával.   Egyrészt,   mivel  az  anyai  korlátozás  túlnyomórészt  a  meleg
magatartással párosul, elsősorban a féltő, óvó korlátozásra kell gondolnunk.
Másrészt  sugallja,  hogy  a  gyermeknevelés  elsősorban anyai feladat, és a
következetes gyereknevelésnek igenis része a korlátozás.

   Az  apai  szerepkör  változása,  a  hideg-meleg  dimenzióban  a  meleg, a
korlátozó-engedékeny  dimenzióban  az  engedékeny  felé  történő  eltolódása
szociológiai  okokra  is visszavezethető. A gyerek családon belüli eltartott
státuszának  alárendelt  szerepköre  a  modern család kialakulásával kezdett
háttérbe szorulni. Napjainkban inkább segítő, mint kiszolgáltatott kapcsolat
figyelhető meg fiatalok és szüleik között.


             Hogyan látják a különböző nemű gyerekek szüleiket?

   A  szülői  nevelői  stílusok  között  különbségeket  feltételeztem  annak
függvényében,  hogy milyen nemű gyerekről van szó. Mást szabad egy fiúnak és
egy  lánynak,  mást  várunk  el  egy  fiútól  és  egy  lánytól...  Ha  ilyen
különbségek  léteznek,  akkor  azok a tradicionálisan kialakult férfi és női
szerepekre  való  felkészítést  szolgálják. Abból a feltevésből indultam ki,
hogy  ha  a  különböző  nemű  gyerekek különbözőképp látják szüleiket, akkor
valószínűsíthető,   hogy  a  szülők  valóban  különbözőképp  viszonyulnak  a
különböző nemű gyerekekhez.

            Az édesapát hogyan látják
            ┌──────────────────┬────────────────────────────────┐
            │ a fiúk (48 fő)?  │ a lányok (60 fő, 1  kislánynak │
            │                  │ meghalt  az  édesapja,  1 kis- │
            │                  │ lánnyal  pedig  nem  tartja  a │
            │                  │ kapcsolatot)?                  │
            │                  │                                │
            │ HK:   6 fő = 12% │        HK:   8 fő = 13%        │
            │ HE:   4 fő =  8% │        HE:   7 fő = 12%        │
            │ MK:  19 fő = 40% │        MK:   9 fő = 15%        │
            │ ME:  19 fő = 40% │        ME:  36 fő = 60%        │
            │                  │                                │
            │ H : M = 20 : 80  │        H : M = 25 : 75         │
            │ K : E = 52 : 48  │        K : E = 28 : 72         │
            └──────────────────┴────────────────────────────────┘

   Sokkal  több,  20%-kal  több  kislány helyezte édesapját a Descartes-féle
koordinátarendszer  ME  síknegyedébe,  mint  fiú.  Azonban  ha a hideg-meleg
dimenziót  nézzük,  5%-kal  több  fiú  (80%)  látja  édesapját meleg nevelői
attitűddel  rendelkezőnek,  mint  kislány  (75%).  Az  édesapák  tehát közel
egyformán   viszonyulnak  gyerekeikhez  a  hideg-meleg  skálán,  de  nagyobb
szigorral  lépnek  fel  a fiúkkal szemben. Bizonyítja ezt, hogy a korlátozó-
engedékeny  skálán  az  engedékeny oldalon a fiúk szerint az édesapák 48%-a,
míg  a  lányok  szerint 72%-a helyezkedik el. Az édesapák tehát gyengédebben
bánnak  a  "gyengébb nem" képviselőivel, vagy egyszerűen csak arról van szó,
hogy  a  konformabb  módon viselkedő kislányok jobban tűrik, illetve kevésbé
érzik korlátozásnak a kötöttségeket.

                 Az édesanyát hogyan látják
                 ┌─────────────────────┬───────────────────┐
                 │ a fiúk (48 fő)?     │ a lányok (62 fő)? │
                 │                     │                   │
                 │ HK:   8 fő = 17%    │ HK:   1 fő =  2%  │
                 │ HE:   0 fő =    0%  │ HE:   1 fő =  2%  │
                 │ MK:  20 fő = 41,5%  │ MK:  20 fő = 32%  │
                 │ ME:  20 fő = 41,5%  │ ME:  40 fő = 64%  │
                 │                     │                   │
                 │ H : M = 17   : 83   │ H : M =  4 : 96   │
                 │ K : E = 58,5 : 41,5 │ K : E = 34 : 66   │
                 └─────────────────────┴───────────────────┘

   A  ME  síknegyedbe  került  választások  aránya  szinte  ugyanaz, mint az
édesapák   esetén.  Ebben  a  dimenzióban  tehát  számottevő  különbség  nem
tapasztalható.  Míg  a fiúk közel azonos módon ítélik meg szüleiket a hideg-
meleg skálán, addig a lányok szerint az édesanya jóval kisebb, 4%-ban fordul
csak  hideg  attitűddel  a  gyerek felé, mint az édesapa (25%). A korlátozó-
engedékeny  skálán  a  fiúk  megítélése szerint az édesanyák 41,5%-a, lányok
megítélése  szerint  66%-a  engedékeny.  Mindkét  nem úgy ítéli meg, hogy az
édesapák az engedékenyebbek, a fiúknál 6,5%-kal, a lányoknál 6%-kal.

   A  táblázatok  összevetéséből  kiderül,  hogy  mind az édesanyák, mind az
édesapák  részéről  a  szigor  inkább a fiúkat sújtja. Ez összefügghet a már
említett konform, nonkonform viselkedéssel, de az erre az életkorra jellemző
önállósodási     törekvéssel    és    a    következményeként    megváltozott
tekintélytisztelettel  is.  A  szülőkről való érzelmi leválás megkezdődik, a
képességei  folytán  egyre  magabiztosabb  gyerek késztetést érez arra, hogy
lazítsa  a függő viszonyt. Önállósági törekvése, az egyenjogúság kiharcolása
nemegyszer  korlátokba  ütközik,  konfliktushoz  vezet. Elképzelhető, hogy a
"második  dackorszakukat"  élő  gyerekek  között a fiúknak több korlátra van
szükségük  ahhoz,  hogy  a  helyes  úton  haladjanak. Azt azonban nem szabad
elfelejteni,  hogy  a  háttérben  meghúzódó  ok az, hogy a merev és törékeny
tekintély helyett megkezdődött a hozzáértésen és kölcsönös bizalmon alapuló,
igazi tekintély kialakulása.

                 Mely nevelői attitűddel azonosul a gyerek?

      ┌──────────────────┬─────────────────────┬─────────────────────┐
      │  a fiúk (48 fő)  │  a lányok (62 fő)   │  együtt (110 fő)    │
      │                  │                     │                     │
      │ HK:   4 fő = 85% │ HK:   1 fő =  1,5%  │ HK:   5 fő =  4,5%  │
      │ HE:   1 fő =  2% │ HE:   3 fő =  5%    │ HE:   4 fő =  3,5%  │
      │ MK:  21 fő = 44% │ MK:   9 fő = 14,5%  │ MK:  30 fő = 27%    │
      │ ME:  22 fő = 46% │ ME:  49 fő = 79%    │ ME:  71 fő = 65%    │
      │                  │                     │                     │
      │ H : K = 10 : 90  │ H : M =  6,5 : 93,5 │ H : M =  8   : 92   │
      │ K : E = 52 : 48  │ K : E = 16   : 84   │ K : E = 31,5 : 68,5 │
      └──────────────────┴─────────────────────┴─────────────────────┘

   A  gyerekek  melegebb  szülői  magatartást  igényelnének, mint amilyent a
szülők részéről tapasztalnak.

   A  fiúk  90%-a,  a  lányok csaknem 94%-a tartja a meleg nevelői attitűdöt
kívánatosnak.   Míg   a  lányok  esetén  a  korlátozó-engedékeny  skálán  az
engedékenység  felé  tolódik  el a hangsúly, addig a fiúk esetén közel fele-
fele  az arány. A fiúk tehát a mellett, hogy nehezebben tűrik a kötöttséget,
azért igénylik is.

   A  fiúknak  a  korlátozó-engedékeny skálán a jövőbeli önmagukra vonatkozó
adataik  egy  az  egyben  megegyeznek  a  fiúknak  apjukról alkotott képével
(K : E = 52 : 48).  Ez  azt  bizonyítja, hogy ebben a dimenzióban az apakép,
mint példa, jól funkcionál.


               Teljes azonosulás a szülő nevelői attitűdjével

   A  feladatlap válaszainak kódolása egyértelműen mutatja azt is, hogy mely
gyerekek  azonosulnak teljes mértékben (minden kérdésre, mindkét dimenzióban
ugyanaz a válasz) egyik, vagy mindkét szülővel.

   Az  eredmény  a  következő:  A  gyerekek  34%-a,  vagyis  37 fő azonosult
legalább  egyik szülője nevelői attitűdjével. Közöttük 12 fiú (a fiúk 25%-a)
és 25 lány (a lányok 41%-a) található. A fiúk és a lányok között is 10-10 fő
található, akik mi ndkét szülővel azonosulnak.

   Az  egész  feladatsorra kiterjedő azonosulásnak két okát feltételezem. Az
egyik  ok  egy  olyan  nagyfokú  ragaszkodás,  teljes  körű elfogadás lehet,
amelynek  következtében  a  szülő  áll  elsődleges mintaként a gyerek előtt.
Másik  ok lehet az éretlenség, a vélemény hiánya, vagyis a teljes azonosulás
egy infantilis megnyilvánulásként értelmezhető.

   Ez   utóbbit  cáfolni  látszik  a  szociometriai  felmérés  során  kapott
egocentrikus  válaszok  aránya.  Mivel  az  egocentrikus  válaszok aránya az
összes  válaszhoz  viszonyítva  jóval  5%  alatti (osztályonként 1,1 és 2,8%
között  mozog), a nevelői attitűddel való azonosulás nem infantilis jegyként
kezelendő,  hanem  inkább  a  szeretet  megnyilvánulásaként,  a mintakövetés
jeleként.


                A szülői nevelői attitűddel való azonosulás

   Mivel  kis eltérések a számadatokban még jelenthetik a nevelői attitűddel
való  azonosulást,  tágan  értelmezve  az  azonosulást,  nem  csak azokra az
esetekre  vonatkoztattam, amikor a gyerek minden kérdésre ugyanazt a választ
adta,  mint  amelyik  a szülő elképzelt reakcióját tükrözte; hanem azokra az
esetekre  is,  amikor  bár az egyes kérdésekre eltérő választ adott a gyerek
szüleitől, de a kódolt válaszok pontértéke ugyanannyi, vagy eggyel több vagy
kevesebb lett.

   Mindkét   dimenzióban   bármely   párosításban   nagyfokú  (64%  feletti)
azonosulás  található.  A  H-M  dimenzióban  szembetűnő, hogy az azonos nemű
szülővel  sokkal  nagyobb  értékű  az  azonosulás,  mint  az  ellenkező nemű
szülővel.  A  fiúk  közül  6%-kal  többen  azonosulnak az édesapjukkal, mint
édesanyjukkal;  a lányok esetében 20%-kal magasabb az azonosulás az anyával,
mint  az  apával. A legnagyobb százalék értéket (87%) itt, a H-M dimenzióban
az  anya-lány  kapcsolatnál  kaptam. Az azonosulástól való eltérések közötti
összefüggések  igazán  az  ellenkező  nemű  szülővel kapcsolatban érdekesek,
hiszen   itt,   a   kisebb   fokú   alkalmazkodás   következményeként  lehet
megállapításokat levonni a gyerek óhajáról. A fiúknál közel azonos mértékben
(14,5% és 16,5%) található eltérés pozitív és negatív irányba, az az igény a
melegebb és hidegebb bánásmódra. Ebben a dimenzióban a legnagyobb eltérés az
apa-lány  kapcsolatban  realizálódik,  s az azonosulni nem tudó lányok közül
egy  kivétellel  mind (a lányok 31,5%-a) a melegebb bánásmódot igényelné, az
apa részéről. A H-M dimenzióban találhatók a legnagyobb eltérések (5, 6) is,
mégpedig pozitív irányba, a melegség irányába.

   A  KE  dimenzióban a gyerekek az azonos nemű szülővel kapcsolatban szinte
pontosan  ugyanolyan  értéket adtak, mint az előző dimenzióban, ugyanakkor -
szintén  az előző dimenzióhoz viszonyítva - a lányok az apához, a fiúk pedig
az  anyához  kevésbé  tudnak alkalmazkodni. A gyerekek megint csak az azonos
nemű  szülőt  részesítik  előnyben. Megállapítható tehát, hogy az azonosulás
mértékénél   elsődlegesen  az  a  meghatározó,  hogy  melyik  nemű  szülővel
kapcsolatban  vizsgáljuk,  s  számottevő jelentősége nincs annak, hogy ezt a
kapcsolatot melyik dimenzióban vizsgáltuk.

   Felmerül  a  kérdés,  hogy  léteznek-e  összefüggések a gyermek osztályon
belüli helye és a szülői nevelői stílusok között?

   A vizsgálat kiindulópontja az egyes osztályokban a szociometriai felmérés
alapján  számított  jelentőségértékek,  valamint az IMAS kérdőív kérdéseinek
problémahelyzetekbe történő besorolása volt:

   1.,6.  kérdés - féltés, óvás
   3.,8.  kérdés - elvárások, megfelelések, karrier
   4.,7.  kérdés - erkölcsi probléma: igazmondás, becsületesség
   5.,10. kérdés - szexualitás
   2. kérdés     - törődés, a gyermek figyelemmel kísérése
   9. kérdés     - engedetlenség, ellentmondás

   A  pozitív  vagy negatív jelentőséggel bíró gyerekek esetében a fenti hat
problémakörben   vizsgáltam,   százalékoltam   a   szülőknek   tulajdonított
válaszlehetőségeket.


               A nevelői attitűd és társas helyzet kapcsolata

   A féltés, óvás kérdéskörben
   ---------------------------

   Valamennyi kapcsolatra jellemző (apa-fiú, anya-fiú, apa-lány, anya-lány),
hogy  a  H-M  dimenzióban  a  meleg  oldalon  a negatív jelentőségűek esetén
4-16%-kal magasabb értéket kaptam, mint a pozitív jelentősek esetén (a 00;01
és  10;11  oszlopok összegéről van szó), sőt az anya-lány kapcsolat esetén a
negatív  jelentőségűek  valamennyi válasza a H-M dimenzióban a meleg oldalra
kerül.  Ez  számomra  némileg  meglepő. A korlátozó-engedékeny dimenzióban a
korlátozás  is  a  pozitív  jelentőségűeket  jobban  sújtja.  Itt  található
racionális  magyarázat.  A  (túlzásba  nem  vitt)  korlátozás az egyéneket a
konformabb  viselkedés  felé tereli, segítve a csoportbeli alkalmazkodást; a
túl  engedékeny  bánásmód  pedig  egyes  esetekben  elvezethet  a csoportból
kilógó,  deviáns  viselkedéshez.  Valamennyi  kapcsolatra  jellemző,  hogy a
legkevesebb választás a hideg nevelői attitűdökre esett (00 és 01 oszlopok),
a   legtöbb  pedig  (az  apa-lány  kapcsolat  kivételével)  a  MK  attitűdre
(30%-62%).  E problémakörben a jelentős lányok szerint a legtöbb apa nevelői
attitűdje ME (50%).


   Az erkölcsi probléma: igazmondás, becsületesség problémakörében
   ---------------------------------------------------------------

   Talán   mert  ebben  a  kérdéskörben  érvényesülnek,  hatnak  a  családra
leginkább  a  társadalmi  normák,  s  csapódnak  le közel hasonlóan az egyes
társadalmi  rétegekben,  viszonylag kis különbségek észlelhetők a pozitív és
negatív jelentőségűek választása között. Közel azonos mértékben oszlanak meg
a  válaszok,  függetlenül a jelentőség előjelétől MK és ME attitűdök között.
Az  egyedüli  kivétel  a  negatív  jelentőségűek  apa-lány  kapcsolata, ahol
40%-kal  magasabb  a ME attitűd (MK : ME = 20 : 60). A H-M dimenzióban azért
egyértelmű  a  meleg  irányba  való  eltolódás.  A K-E dimenzióban egyensúly
mutatkozik  a  két  végpont között az apa-fiú és anya-fiú kapcsolatokban, az
apa-lány,  és  anya  lány  kapcsolatokban  pedig  eltolódnak  a  válaszok az
engedékenység  irányába.  Érezteti  hatását  a  tradíció,  a  nemek szerinti
nevelés.


   Szexualitás problémakörben
   --------------------------

   A  legszemérmesebb  problémakörről lévén szó, nem lehet azon csodálkozni,
hogy  megnőtt  a  szülők  részéről  az  elutasítás, bár a gyerekek és szülők
nemétől,  továbbá attól függetlenül, hogy milyen előjelű jelentőséggel bír a
gyermek,   a  legtöbb  választás  a  ME  attitűdre  esik  (42%-66%).  A  H-M
dimenzióban  ott  tolódik el a választás jobban a hideg attitűd felé, ahol a
gyerek  és  az ellenkező nemű szülő kapcsolatáról van szó, hiszen a "kényes"
kérdések  megtárgyalása,  a  felvilágosítás  az  azonos  nemű  szülő  dolga.
Szembetűnő  kivétel  a  negatív jelentőségű leánygyermek és anya kapcsolata,
ahol  különösen  magas  (50%)  az  anya  részéről  az  elutasítás  (00 és 01
oszlopok). A rosszul működő anya-gyermek kapcsolat, vagy súlyosabb esetben a
kapcsolat  hiánya  általában  a  gyerek  normától  eltérő viselkedésében jut
napvilágra.  A  szexualitás  témakörben  az a tény, hogy a gyermek az azonos
nemű szülőt hideg nevelői attitűddel jellemzi, zavarra utal, s nem véletlen,
hogy  a társak épp ezeket a gyerekeket választották negatív jelentőségűekké.
A  kérdések  jellegéből  adódóan  megnőtt  a  korlátozások  aránya (kivéve a
pozitív  jelentőségű lány-anya kapcsolat, amely az őszinteségre utalhat), de
azért még valamennyi kapcsolatnál az engedékenység a hangsúlyosabb.

   Végezetül  az  nyilvánvaló,  hogy a családot olyan szociális rendszerként
kell  elképzelnünk, ahol a szülő és a gyermek kölcsönösen hatnak egymásra. A
családon belül kialakuló nevelési gyakorlat is egy kölcsönhatás eredménye. A
szülők nevelési attitűdjének megismerése önmagában elégtelen mind a nevelési
gyakorlat  megjósolásához,  mind  pedig a nevelési gyakorlat által kifejtett
hatások  vizsgálatához.  Mindkét szempontból tanulságos a gyermekek nevelési
élményeinek,  illetve  neveléssel  kapcsolatos elképzeléseinek, igényeinek a
megismerése,  amelyben  tükröződik a nevelési gyakorlat, és kifejezésre jut,
hogy  a  gyermek  részben  vagy egészben elfogadja-e szülei nevelési elveit,
vagy pedig (dacolva velük) elutasítja azokat.

   Jóllehet a fentiekben a nevelés jelentőségét sugalltam, feltételezve azt,
hogy a gyerekközösségekben kialakuló társas alakzatokra is hatása van; nem a
nevelés  mindenhatóságát, de annak fontosságát szeretném hangsúlyozni, Zazzo
szavait idézve:

          "Amit megtehet az öröklés, azt megteheti a környezet is."
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező